Somogyváry Gyula: És mégis élünk olvasónapló * Olvasónaplóm 2024

„És mégis élünk” című regénye Somogyváry Gyula magyar író és költő alkotása, amely a Rongyos Gárda és az általuk vívott harcok révén kiharcolt 1921. december 14-i soproni népszavazást dolgozza fel. Ezen a történelmi szavazáson a soproni polgárok Magyarországhoz való tartozásuk mellett voksoltak, amiért cserébe a város elnyerte a Civitas fidelissima (leghűségesebb város) elismerést.

A történetet Dersy Géza katona-főhadnagy, egy kitalált szereplő szemszögéből ismerhetjük meg.

Somogyváry Gyula: És mégis élünk olvasónapló

A regény kerettörténetét egy véletlen fülön csípett beszélgetés adja, melyet az „író” egy vonatúton hall meg. Ebben a párbeszédben vélhetően Dersy Géza és egy ismerőse osztják meg egymással a történetet Dersy Péterről, a háborús hősről, aki régóta eltűntnek hitt. Géza örömmel jelenti be, hogy Péter, aki egykor egy reménytelen csatába vonult el, életben van és hazatért. Elmeséli Péter visszatérésének történetét, kezdve onnan, hogy a háborúban eltűnt testvérét gyászolta, majd visszatért a frontról.

Désy Géza hazatér és megismerkedik Évával, az árván maradt lánnyal, akit Péter a szegénységből mentett meg azzal, hogy távollétében névlegesen feleségül vette. Éva Pétert csupán fényképről ismeri, de mély érzelmeket táplál iránta és, bár környezete aggódik érte, hogy megőrülhet, ő kitartóan és mániákusan várja Péter hazatérését, nem hajlandó a halál hírét elfogadni. Géza Évához költözik, ahol egy jószívű, idős rokonasszony, az „ángyika” támogatja őket.

Géza ügyeinek intézése során találkozik Kászony Jóskával, a délibábos „iridentista” mozgalom képviselőjével, megismeri a Trianon utáni Budapest nyomorúságos állapotát, és újra találkozik gyermekkori szerelmével, Violával, akit Olavinak is neveznek, és akivel házasságot terveznek. A házasság többször is napirendre kerül, azonban Géza katonai kötelezettségei miatt folyamatosan elhalasztódik. Utolsó feladata tolmácsként szolgálni Sopron és Nyugat-Magyarország antant bizottságának átadásakor.

Géza a soproni események szemtanújaként részese volt annak a döntő jelentőségű eseménysorozatnak, amelyben az antant és a Schober kancellár vezette, félkommunista Ausztria által tervezett Magyarország újabb feldarabolása ellen küzdöttek. Az események hősei között szerepeltek olyan elkötelezett katonák, mint Ostenburg-Moravek Gyula, Prónay Pál és Héjjas Iván, valamint reálpolitikusok, mint gróf Bethlen István, akik a magyar nép összefogásával, a Kászony Jóskákhoz hasonló idealistákkal együttműködve, sikeresen állítottak gátat az ország további csonkításának. A harcok idején egyetemisták, gazdalegények, veterán frontkatonák, különítményesek, magyarok, németek, horvátok, szerbek, kunok és székelyek egyaránt fegyvert ragadtak az antant erőszakos beavatkozása ellen, és védték meg országrészüket.

Az 1921. december 14-i soproni népszavazáson a lakosság bátran megjelent, és a magyar érdekeknek megfelelően voksolt, figyelmen kívül hagyva a félelemkeltő és félrevezető propaganda hatását.

A regény, valamint az általa bemutatott események ellentmondanak annak a nézetnek, hogy „a magyar mindig vesztes”. A Rongyosgárda, hiába volt alulfelszerelt és nehéz hadi, illetve politikai körülmények között, mégis fényes győzelmeket ért el, ami pozitívumként tűnik ki a huszadik századi magyar történelem tragikus eseményei közül.

A regény többi szála is szerencsés kimenetelű. Péter végül hazatér, és noha vagyonát elveszíti, Évával boldogan folytatják közös életüket. Géza szintén boldog végkifejletet ér el, mivel végül feleségül veszi gyermekkori szerelmét, Violát.