Robert Merle: Malevil olvasónapló * Olvasónaplóm 2025

A Malevil című tudományos-fantasztikus regény 1972-ben jelent meg, szerzője a francia író, Robert Merle. A műből 1981-ben filmadaptáció készült, amelynek rendezője Christian de Chalonge volt. Merle azonban úgy vélekedett, hogy a film jelentősen eltért a regény szellemétől, ezért kérte, hogy neve ne szerepeljen a film hivatalos címén. Ennek megfelelően a következő feliratot tüntették fel: „inspiré librement du roman Malevil (éditions gallimard)” – azaz „szabadon a Malevil regény után (Gallimard kiadó)”.

Robert Merle: Malevil olvasónapló

A történet nagy része 1977-ben játszódik, amely a regény írásakor még a közeli jövőt jelentette. A főszereplő, egyben a cselekmény jelentős részét elmesélő figura Emmanuel Comte, aki korábban iskolaigazgató volt, a történet elején már földbirtokos és farmer. Birtokában található egy régi, Malevil nevű vár. Comte elismert személyiség, aki diplomáciai és vezetői képességeiről is híres.

A könyv első részében Emmanuel visszaemlékezésein keresztül betekintést nyerhetünk gyermekkorába és családjával való viszonyába, amely nem éppen problémamentes. A fiú és húgai között feszült a kapcsolat, édesanyjával pedig többször is konfliktusba keveredik. Édesapját szótlan, visszahúzódó férfiként ismerjük meg. Családjában leginkább nagybátyjával ápol szorosabb kapcsolatot, aki magához veszi, miután Emmanuel a kamaszkorában otthonról elszökik, és Malevil várában talál menedéket. A régi, életveszélyes romot barátaival búvóhelyként használták, de nagybátyja tudott a fiatalok titkáról.

Miután Emmanuel jól ismerte a várat, az események egy időbeli ugrással 1977-re helyeződnek. Egy borospincében tartózkodva, Emmanuel és néhány barátja épp szerencsésen megússza a nukleáris robbanásokat, amelyek elpusztítják a felettük lévő világot. A túlélő kis csapat másfél napnyi várakozás után merészkedik a felszínre, ahol csupán romokat és hamut talál. Az első sokk után Emmanuel vezetésével nekiállnak újjáépíteni környezetüket és biztosítani a túlélésüket. Később rájönnek, hogy egy közeli farmon mások is túlélték a katasztrófát. Az ottani lakókat, egy ifjút, egy lányt és a nagymamát magukhoz veszik. Mivel a Malevil várában eddig csupán egy idős nő élt, a lány, Miette fontos szerepet kap a történetben.

Később kiderül, hogy a közeli város, La Roque egy apró része is túlélte a katasztrófát. Mindenki meglepetésére a természet is kezd újraéledni. Az új környezetben azonban meg kell küzdeniük javaik védelméért, mivel több támadó is próbálja megszerezni tőlük értékeiket – egyesek ármányokkal, mások fegyverekkel. A Malevilben élő közösségnek szembe kell néznie a közeli városban élő túlélők új vezetőjével is, egy papnak kiadó, egyházi diktatúrát hirdető Fulbert le Naud-val. Az álpap katonai erőt is küld Malevilre, de a támadást visszaverve Emmanuel vezetésével sikerül megtörniük hatalmát. A La Roque-ban élők végül hasonló demokratikus berendezkedést alakítanak ki, mint Malevilben.

Ezt követően Emmanuel egyik barátjának, Thomas-nak beszámolóját olvashatjuk. Thomas elmondja, hogy körülbelül másfél évvel a győzelem után Emmanuel meghalt, és ekkor ő lett Malevil harmadik vezetője. Leírja, hogy a La Roque-kal kötött szerződések révén közösségük tovább fejlődött.

Ebben a részben a regény egyik kulcsfontosságú eleme is felszínre kerül. A szereplők döntés előtt állnak: folytassák-e primitív eszközeikkel a termelést, és maradjanak-e az új, lelassult életformánál, elkerülve ezzel a nukleáris robbanáshoz hasonló katasztrófákat, vagy válasszák a fejlődést, és alkalmazzák az emberiség tudását? Végül a fejlődés mellett döntenek, hiszen attól tartanak, hogy ha más túlélők képesek lesznek fejlődni, ők nem tudják majd megvédeni magukat a technológia veszélyeitől.