Robert Merle: Védett férfiak olvasónapló * Olvasónaplóm 2025

A Védett férfiak (Les hommes protégés) Robert Merle 1974-ben megjelent, Goncourt-díjas francia író szatirikus hangvételű sci-fi regénye, amely az emberiség eltorzult jövőjét és a férfi-női kapcsolatok paradox változásait ábrázolja. A mű egy olyan világképet mutat be, ahol a feminizmus „elpusztítja” a humanizmust. Merle, aki korábban jelentős politikai regényeket írt, most a feminizmus térhódítását használja fel, hogy humanista üzenetét közvetítse.

Az Egyesült Államok férfi lakosságát egy agyvelőgyulladás tizedeli meg, és a járvány hatására a homoszexuális, férfigyűlölő Bedford asszony kerül az elnöki posztra. A történet középpontjában dr. Marbinelli és munkatársai állnak, akik szögesdrót mögé zárva dolgoznak egy magántársaság számára egy ellenszérum kifejlesztésén.

Ahogy egyre többet tudnak meg a „védett zónán” kívüli világ elviselhetetlen borzalmairól, kiderül, hogy az ottani férfiak herélve szolgálják a női vezetőiket, a magányos férfiakat kegyetlenül üldözik, a kamaszlányok pedig megkötözött öregeket kényszerítenek szexuális aktusra. A törvény mégis inkább a férfiak „agresszióját” bünteti. A leszbikus identitás az iskolákban oktatott, miközben titkos genetikai kísérletek folynak a férfiak teljes kiiktatására.

A regény végén ugyan megdöntik a zsarnoki rendszert, és a feministák liberális szárnya kerül hatalomra, de a helyzet csak viszonylag javul: az új irányzat még egyértelműbb matriarchátust épít ki, és az anyakultuszt állítja középpontba. A férfiaknak, különösen a vonzóbbaknak, továbbra is kerülniük kell a kísérők nélküli sétákat. Merle kiválóan ábrázolja a férfiszexizmus visszájára fordítását. Martinellire, a regény főszereplőjére a nemzés „dicső” feladata hárul, miközben két barátnő osztozik rajta szerelmi szolgáltatásaiban.

A regény kétségtelenül sikeres, elsősorban a színtelen, pornográf ábrázolásmódjának köszönhetően.

Robert Merle: Védett férfiak olvasónapló

A történet az 1980-as évek Amerikájában játszódik, ahol egy ismeretlen eredetű agyvelőgyulladás-járvány (encephalitis 16) pusztítja a férfiakat, különösen a nemzőképes korúakat. A járvány hihetetlen gyorsasággal terjed, és a férfiak egy része az életben maradás érdekében kasztrációt választ. A nők fokozatosan átvállalják a férfiak szerepét, és betöltik az élet minden területén tátongó űrt. Alkalmasságukat és eddig elrejtett képességeiket évszázados elnyomással magyarázzák, sikereiket pedig férfiellenes, falloszellenes filozófiaként fogalmazzák meg. Férfinak lenni szégyen, és az életben maradt férfiakat folyamatos zaklatás és üldözés éri. A leszbikus identitás már iskolai tantárgy, miközben titkos genetikai kísérletek folynak a férfiak teljes eltüntetésére.

A regény főhőse, Dr. Ralph Martinelli, egy védett férfi, aki azon kevés tudós egyike, akiket még a járvány elterjedése előtt a Blueville gyógyszergyár területén karanténba zártak, és a betegség ellenszerének kifejlesztésével bízták meg. A kutatóorvos művelt és vonzó felesége, Anita, rendkívüli gyorsasággal emelkedik az új politikai ranglétrán, mint az új elnökasszony tanácsadója. Ám elérkezik a pillanat, amikor Ralph egy férfigyűlölő társadalomban botrányt kavar: a „luxusbörtönbe” zárt férfi már csupán a nemiséget képviseli felesége életében, így „életrajza a szemétkosárba kerül”.

A szexi doktor nem maradhat sokáig egyedül, hiszen a kutatótelepet őrző milicista lányok, az asszisztensek, a telep tulajdonosnője és a spermabank begyűjtőnője mind szemet vetnek rá.

Az új rend megalázza a férfiakat, de a nők között sem mindenki elégedett. Fokozatosan szerveződik a liberális nők ellenállási mozgalma (LIB), akik minden erejükkel védelmezik Martinelli doktort, és támogatják kutatásait, amelyek az emberi faj fennmaradásának utolsó reménysugara. A doktor sodródik, tehetetlenül várakozik: „Az ember jórészt azzal teszi tönkre az életét, hogy rettegve vagy reménykedve folyton azt várja, mi lesz holnap. […] Amióta Blueville-ben vagyok, szó szerint nem csináltam mást, csak vártam: választ a felmondóleveleimre; Anita látogatását, hosszú heteken át; vártam, hogy kutatásaink végre eredményt hozzanak; három hete pedig Helsingforth telefonhívását várom, és még valamit: a szökésem napját.”

A vakcina elkészülte után az ellenállás belső csoportja, a „mi”, Dr. Martinellit és fiát Kanadába menekíti, hogy ott felhasználják őket a férfigyűlölő elnökasszony hatalmának megbuktatására – felfedik a titkos kutatásokat, melyek párhuzamosan zajlottak az ellenszer kifejlesztésével.

A hatalomváltást követően a mérsékelt, liberális feministák alkotta új rend „olyan nemi forradalmat szentesített, amely példa nélkül áll a világtörténelemben. […] A férfinak már csak biológiai szerepe maradt: ő a nemző, de már nem apa. Társadalmi hatalmát diszkréten felszámolták. Elvesztette irányító szerepét, a család központi szereplője lett, és a társadalom másodlagos tényezőjévé vált.” Az új Amerika új jelszava az újranépesedés lett, a „demográfiai rekonstrukció”.