George Bernard Shaw: Szent Johanna * Olvasónaplóm 2025

George Bernard Shaw „Szent Johanna” című drámája a XX. századi irodalom egyik kiemelkedő és sokat elemzett alkotása. Ez a mű nem csupán egy történelmi személyiség, Jeanne d’Arc életét és pereit dolgozza fel, hanem mélyebb filozófiai, erkölcsi és társadalmi kérdéseket is feszeget. Az alábbi cikk célja, hogy részletesen bemutassa a darab születésének körülményeit, a történelmi alakot, akiről szól, a szereplők fejlődését, valamint a mű magyarországi színpadi adaptációit és hatását. A cikk hasznos lehet mindazoknak, akik most ismerkednek a drámával, de azoknak is, akik mélyebb elemzéseket keresnek, akár tanulmányi, akár színházi szempontból.

Az első részben megismerkedhetünk George Bernard Shaw életével, a Szent Johanna dráma születésének történeti és személyes hátterével. Ezt követően feltárjuk Jeanne d’Arc, azaz Szent Johanna történelmi alakját, az őt körülvevő francia és angol politikai, vallási viszonyokat, amelyek meghatározták sorsát. Részletesen bemutatjuk a darabban megjelenő erkölcsi dilemmákat, a hit, a vallás és a politika bonyolult összefonódását, amelyek a mű alappillérei. Elemezzük a szereplőket, karakterfejlődésüket, és megvizsgáljuk, hogyan jeleníti meg Shaw az emberi jellem mélységeit.

A cikk kitér arra is, hogyan talált utat a magyar színpadokra a Szent Johanna, milyen kihívásokkal, sikerekkel és újításaival jártak a hazai adaptációk. Megvizsgáljuk, milyen örökséget hagyott maga után a magyar színházi kultúrában, és hogyan rezonál ma is a közönségben ShaW üzenete. A praktikus megközelítés jegyében előnyök-hátrányok táblázat is segíti a mű értelmezését. Végül, tíz gyakori kérdést és választ találunk a témában, amelyek minden olvasónak hasznosak lehetnek, legyen szó általános érdeklődésről vagy szakmai felhasználásról.

Az alábbiakban tehát egy átfogó, részletekbe menő, mégis közérthető cikket olvashatsz George Bernard Shaw Szent Johanna című drámájáról, amely nemcsak az irodalmi elemzés szerelmeseinek, hanem mindenkinek szól, aki elgondolkodtató, örökérvényű kérdéseket keres a világban.

George Bernard Shaw és a Szent Johanna születése

George Bernard Shaw 1856-ban született Dublinban, Írországban, és már fiatalon megmutatkozott kivételes tehetsége az írás és a kritika terén. Művei, melyek sokszor társadalmi, politikai kérdéseket boncolgatnak, a modern drámairodalom egyik megkerülhetetlen alakjává tették. Shaw különösen érzékeny volt a társadalmi igazságtalanságokra, a vallás szerepére, és bátran szembeszállt a kor dogmáival. A Szent Johanna című drámáját 1923-ban írta, amikor már elismert és Nobel-díjas szerzőként tekintettek rá. A mű ötlete akkor fogant meg benne, amikor Jeanne d’Arc-ot szentté avatták 1920-ban, ami újra előtérbe helyezte a francia nemzeti hős alakját, és a nők szerepét a történelemben.

A dráma létrejötte nem csupán a történelmi eseményekre, hanem Shaw személyes világnézetére is visszavezethető. Az író számára Szent Johanna története lehetőséget adott arra, hogy bemutassa a konformizmus és a személyes hit közötti feszültséget, a társadalmi előítéletek és az egyéni igazságkeresés harcát. Shaw-nak sikerült elrugaszkodnia a hagyományos hősi mítoszoktól, és olyan modern, emberi Joannát alkotott, aki egyszerre naiv és rendíthetetlen, bátor és esendő. A dráma megszületésekor a világháború utáni Európa szellemi válságban volt, így a mű üzenete különösen időszerű és provokatív lett: egy új világrend, új értékrend keresése, melyben az egyén felelőssége és kitartása központi szerepet kap.

A Szent Johanna tehát nem csupán történelmi dráma, hanem allegória is: a múlt eseményei mögött egyetemes emberi kérdések húzódnak meg. Shaw műve azonban stílusában is különleges, hiszen ötvözi a klasszikus dráma hagyományait a modern szatíra, irónia és realizmus eszközeivel. Szereplői nem fekete-fehérek, hanem sokszínű, gyakran ellentmondásos figurák, akiket nem pusztán a történelmi tények mozgatnak, hanem saját belső vívódásaik is. A dráma újdonsága abban is rejlik, hogy eltávolodik a hagyományos tragédiák végkifejletétől; a mű utolsó jelenetében Szent Johanna szelleme visszatér, és szembesül saját legendájának torzulásával.

A darab színpadra állítása Shaw életművének egyik csúcspontja, nem véletlen, hogy világszerte nagy sikerrel játsszák a mai napig. A Szent Johanna jelentősége abban is rejlik, hogy a nők szerepének, a hitnek és a társadalmi változásoknak olyan kérdéseit veti fel, amelyek ma is aktuálisak. Shaw nem csupán egy hősnő történetét meséli el, hanem bátorít arra, hogy minden korban keresni kell az igazságot – még akkor is, ha ezzel tömegek haragját vonjuk magunkra. A dráma születése tehát egyfajta szellemi forradalom is, amely bátran szembenéz a tradíciók merevségével.

A mű megírását követően hamarosan színpadra is került, és jelentős visszhangot keltett nemzetközi színtéren. Különösen érdekes, hogy Shaw szinte minden jelentős karakterhez ambivalens érzelmeket társít, így a nézők, olvasók számára is lehetőséget ad a saját álláspont kialakítására. Nem kínál egyszerű választ, hanem gondolkodásra, vitára ösztönöz. Ez a bonyolult szerkesztés, a mélyen rétegzett karakterábrázolás és a filozófiai mélység teszi a Szent Johannát a modern színház egyik megkerülhetetlen művévé.

Végül, a Szent Johanna születése egy olyan korszakban történt, amikor Európa és a világ radikális változásokon ment keresztül – társadalmi, politikai és szellemi értelemben egyaránt. Shaw műve egyszerre reagál ezekre a kihívásokra, és kínál alternatívát: a bátorság, a hit és az igazság erejét állítja szembe a megalkuvással és a képmutatással. A következő fejezetekben részletesen megvizsgáljuk, honnan ered Jeanne d’Arc mítosza, hogyan jelennek meg a morális dilemmák a műben, és miként élt tovább Shaw öröksége a magyar színpadi kultúrában.

A történelmi háttér: Jeanne d’Arc alakja

Jeanne d’Arc, magyarul Szent Johanna, a francia történelem egyik legikonikusabb, ugyanakkor legellentmondásosabb személyisége. Született 1412-ben, Domrémy-ben, egy egyszerű parasztcsaládban. A százéves háború idején, amikor Franciaország angol megszállás alatt állt, Johanna látomásokat kapott, melyekben szentek – Szent Mihály, Szent Margit és Szent Katalin – szólították meg, hogy álljon a francia király szolgálatába, és űzze ki az angolokat. Hitből fakadó küldetéstudata, megingathatatlan bátorsága és meglepő politikai éleslátása hamar Franciaország nemzeti hősévé tette. 1429-ben, mindössze 17 évesen, Orléans felszabadításával döntő szerepet játszott a francia hadsereg moráljának és önbizalmának visszaállításában.

Jeanne d’Arc története azonban nem csak a hősiességről, hanem az elárultatásról és a tragédiáról is szól. 1430-ban fogságba esett, majd az angolok egyházi bíróság elé állították, ahol – főként politikai nyomásra – eretnekség és boszorkányság vádjával halálra ítélték. 1431-ben Rouenban máglyán égették el. Johanna életútja mindig is komoly vitákat váltott ki: volt, aki vallási fanatikusnak, volt, aki szabadságharcosnak, mások mártírnak, nemzeti hősnek tartották. Halála után huszonöt évvel azonban az egyház felülvizsgálta ügyét, és felmentette. 1920-ban pedig hivatalosan is szentté avatták, amely újabb lendületet adott legendájának, és nemzetközi szinten is szimbólummá emelte.

A Jeanne d’Arc körül kialakult mítosz többrétű: egyrészt vallási jelentősége van, másrészt a nemzeti összefogás, a női bátorság és a személyes hit szimbóluma is lett. Franciaországban évszázadokon keresztül egyszerre tartották példaképnek és veszélyes lázadónak. Története inspirációul szolgált íróknak, költőknek, festőknek, sőt, politikusoknak is – mindenki mást látott benne. George Bernard Shaw számára Johanna személye különösen alkalmas volt arra, hogy a vallás, a politika és az egyéni erkölcs ütközését bemutassa, hiszen a valóságban is ezek a tényezők pecsételték meg sorsát.

A történelmi háttér ismerete azért elengedhetetlen, mert Shaw drámája csak akkor érthető igazán, ha felismerjük benne azokat a társadalmi, vallási és politikai feszültségeket, amelyek Jeanne d’Arc korában jelen voltak. A francia királyi udvar, az angol megszállók, a katolikus egyház és a nép különböző érdekek mentén mozgó csoportjai mind más-más olvasatot adnak Johanna szerepének. Ezek a rétegek a drámában is megjelennek, és hozzájárulnak ahhoz a komplexitáshoz, ami a Szent Johannát a történelmi drámák élvonalába emeli.

Shaw nem egyszerűen újraírja a középkori legendát, hanem modern szemmel értelmezi azt. Kiemeli, hogy Johanna nem volt csupán egy középkori misztikus, hanem egy kivételesen öntudatos, céltudatos, sőt, politikailag éleslátó nő – mindez egy férfiak által uralt világban. Ez a nézőpont különösen újszerű volt a XX. század elején, amikor a női szerepek társadalmi újraértelmezése világszerte megkezdődött. Shaw drámája tehát nem csak történelmi, hanem társadalmi kommentár is egyben, amely a múltat a jelen kérdéseivel kapcsolja össze.

Az erkölcsi dilemmák és a hit szerepe

A „Szent Johanna” központi témája az erkölcsi dilemmák és a hit összeütközése a hatalommal, a társadalmi konvenciókkal, valamint az egyéni és kollektív felelősség kérdése. Jeanne d’Arc karaktere maga a megtestesült hit: minden tettét, döntését belső meggyőződése, látomásai vezérlik, nem a külső elvárások vagy a társadalmi normák. Ez a hit azonban szembekerül mind a francia udvar politikai számításaival, mind az egyház dogmatikus világrendjével, mind az angolok érdekeivel. Shaw drámájában Johanna nemcsak a külső ellenséggel, hanem a saját közösségével is harcot vív – ez az erkölcsi magány az egyik legerősebb motívum a műben.

A darab során végigkövethetjük, hogyan mélyül el Johanna és környezete közötti ellentét. A francia udvarban kezdetben támogatásra talál, hiszen sikerei katonai és politikai hasznot hoznak. Azonban amikor a sikerességéből önálló gondolkodás, függetlenedés, sőt, szembeszegülés lesz, akkor már nem kívánatos a jelenléte – a hatalom fél a megújulástól, a túlzott egyéniségtől. Hasonlóan, az egyház számára Johanna hite veszélyes: ő közvetlenül Istentől kapja a sugallatokat, ami megkérdőjelezi a papi közvetítés szükségességét, így alapjaiban rengeti meg az egyházi hierarchiát. Ez az erkölcsi dilemma – az egyén és az intézmény konfliktusa – örökérvényű kérdés, amely minden korban aktuális.

A hit szerepe nemcsak Johanna esetében hangsúlyos, hanem a többi szereplőnél is megjelenik, bár más formában. Például Cauchon püspök is mélyen hívő, ám az ő hite összeegyeztethető a saját hatalmi érdekeivel és az egyházi renddel. Shaw zsenialitása abban rejlik, hogy nem démonizálja az ellenfeleket – ők is meggyőződéssel, logikával és saját erkölcsi rendszerük szerint cselekszenek. Így a darab nem válik fekete-fehér moralitásjátékká, hanem a különböző hitrendszerek, erkölcsi álláspontok ütközése válik a központi konfliktussá.

A következő táblázat jól szemlélteti a hit különböző szerepeit a főbb szereplők életében:

Szereplő	Hit jellege	Erkölcsi dilemma	Eredmény
Szent Johanna	Személyes, közvetlen	Egyéni sugallat vs. intézményi rend	Mártirhalál, szentté avatás
Cauchon püspök	Egyházi, intézményes	Rend fenntartása vs. belső kétely	Johanna elítélése, későbbi bűntudat
Király (VII. Károly)	Pragmatikus, politikai	Ország érdeke vs. személyes sors	Johanna elárulása, trón megszilárdulása
Dunois, La Hire	Folyamatosan változó	Lojalitás a vezérhez vs. hűség a hagyományhoz	Támogatás, majd kétségbeesés

Shaw műve különösen erős abban, hogy a hit nem statikus, hanem dinamikus tényezőként jelenik meg: a szereplők hite változik, ütközik, sőt, gyakran egymást formálja. Ez a bonyolult viszonyrendszer teszi lehetővé, hogy a néző vagy olvasó saját maga is szembesüljön a darab által felvetett alapvető kérdésekkel: Mi az igazság? Lehet-e egyetlen embernek igaza a tömeggel vagy az intézménnyel szemben? Hol a határ a vízió és a tévedés között?

A hit ereje azonban nem mindig pozitív; Johanna története azt is megmutatja, hogy a megingathatatlan meggyőződés veszélyes is lehet, ha a közösség ezt nem érti vagy nem fogadja el. A darab utolsó jelenete – amelyben Johanna már halott, de szellemként visszatér – különösen hangsúlyos: a szereplők ott is vitatkoznak, kételkednek, bűntudatot éreznek, vagy épp próbálják racionalizálni tetteiket. Ez a jelenet az egyéni és kollektív bűntudat, az igazság utólagos felismerésének szimbolikus megjelenítése, amely hosszú távon formálja a közösség emlékezetét és erkölcsi normáit.

Szereplők és karakterfejlődés a drámában

A „Szent Johanna” dráma egyik legnagyobb erőssége a szereplők árnyalt, többrétegű bemutatása és fejlődése. Shaw nem elégszik meg a történelmi hősök és ellenfelek sztereotip ábrázolásával, hanem minden figurának sajátos motivációt, belső konfliktust és változási lehetőséget ad. Így válik a dráma nem csupán események, hanem karakterek összecsapásává, ahol minden szereplő hozzájárul a történet morális komplexitásához.

Szent Johanna karaktere rendkívül összetett: egyszerre ártatlan fiatal lány és karizmatikus vezér, naiv hívő és makacs lázadó. Az ő fejlődése a darab központi íve, hiszen a paraszti sorból indulva a francia nemzet megmentőjévé, majd egyházi per áldozatává válik. Shaw Johanna jellemét modern szemmel formálja meg: bátorsága, őszintesége, és az igazság iránti rendíthetetlen elkötelezettsége miatt egyszerre szerethető és tragikus. Például a harmadik felvonásban, amikor szembesül saját elszigeteltségével, először mutatkozik meg igazi emberi esendősége, mégis képes kitartani meggyőződése mellett.

A mellékszereplők közül kiemelkednek:

VII. Károly király, aki kezdetben hezitáló, bizonytalan figura, majd a trón megszerzése után egyre inkább a politika logikájának enged – végül elárulja Johannát, hogy saját hatalmát biztosítsa.
Cauchon püspök az egyházi intézményesség megtestesítője, aki szintén belső harcot vív: meggyőződése, hogy rendet, stabilitást kell fenntartani, de közben szembesül saját kételyeivel és bűntudatával.
Dunois és La Hire a katonai vezetők típusát képviselik: kezdetben csodálják Johanna bátorságát, de később a hagyományos hierarchiához igazodnak, így ők is részt vesznek Johanna magára hagyásában.

A karakterek közötti dinamika rendkívül fontos, hiszen minden szereplőben keveredik a hit, a félelem, a haszonelvűség és az őszinteség. Shaw különös figyelmet szentel annak, hogy minden figura fejlődjön: például Cauchon püspök a végén már nem teljesen biztos saját igazában, Dunois elbizonytalanodik, VII. Károly bűntudattal küzd. A karakterek tehát nem csupán statikus szereplők, hanem folyamatosan változó, önmagukat és egymást is formáló személyiségek.

A következő táblázatban összefoglaljuk a főbb szereplők jellemzőit és fejlődési ívét:

Szereplő	Kezdeti jellemzők	Fejlődési ív	Záró állapot
Szent Johanna	Ártatlan, hívő, bátor	Megerősödik, izolálódik, szembesül saját sorsával	Mártir, népi hős, szent
VII. Károly	Bizonytalan, befolyásolható	Hatalommániás, pragmatikus	Elárulja Johannát, bűntudatos
Cauchon püspök	Rendet védő, hívő	Kételkedő, vívódó	Megbánás, belső konfliktus
Dunois, La Hire	Katonás, lojalista	Rajongás – kétség – lojalitás a rendszerhez	Kiábrándulás, önvád

A karakterek fejlődése a dráma egyik legfontosabb tanulsága: nincs abszolút jó vagy rossz, minden ember saját nézőpont, tapasztalat és környezet alapján dönt. Ez az összetettség nemcsak modernizálja a történelmi drámát, hanem lehetőséget ad arra is, hogy a néző vagy olvasó saját magára ismerjen – hiszen mindannyian szembesülünk erkölcsi választásokkal, amelyek hosszú távon formálják jellemünket.

Szent Johanna magyar színpadon és öröksége

A „Szent Johanna” magyar színpadi története gazdag és változatos: a mű szinte a megírásától kezdve nagy népszerűségnek örvendett a hazai színházakban. Az első jelentős magyarországi bemutatók az 1920-as évek végén, 1930-as évek elején zajlottak, amikor a dráma aktualitása – az első világháború utáni bizonytalanság és a társadalmi átalakulások – erősen rezonált a magyar közönséggel. Az első magyarországi premier 1926-ban történt a Nemzeti Színházban, Sulyok Mária legendás alakításával, amely új mércét állított a női főszereplők számára. Azóta a darabot számos alkalommal feldolgozták, mindig igazodva a kor szelleméhez és társadalmi problémáihoz.

A magyar színházi adaptációk változatos megközelítésekkel éltek: volt, ahol a történelmi hősiességet hangsúlyozták, máskor inkább a hit, a bátorság vagy a női egyenjogúság tematikáját állították középpontba. A hetvenes-nyolcvanas években, amikor a társadalmi rendszer kérdései ismét előtérbe kerültek, a rendezők gyakran használták a Szent Johannát allegóriaként – a rendszerrel szembeszálló, önálló gondolkodó egyén szimbólumaként. Ezzel párhuzamosan a darab mindig is nagy szakmai kihívást jelentett a színésznők számára: Szent Johanna szerepe kiemelkedő színészi teljesítményt igényel, hiszen a naivitás, bátorság, küzdés és önfeláldozás árnyalatait egyszerre kell megjeleníteni.

A Szent Johanna öröksége a magyar színházban többrétű. Egyrészt a darab hozzájárult ahhoz, hogy a női főszerepek súlya növekedjen, másrészt a színházi világ bátrabban nyúljon olyan témákhoz, mint az erkölcsi bátorság, a társadalmi konformizmus elleni harc, vagy a hit és a hatalom konfliktusa. A mű a mai napig alkalmas arra, hogy új értelmezések, rendezői koncepciók szülessenek – minden korszak saját Johanna-alakját teremtheti meg, a történelmi háttérből kiindulva, de a jelen kérdéseire reflektálva.

A mű adaptációinak egyik fontos tanulsága, hogy a Szent Johanna mindig képes aktualizálódni: a XX. században a női egyenjogúság, a kommunista diktatúra idején a rendszerkritika, manapság pedig akár a személyes felelősség, a civil kurázsi vagy a hit kérdéseit emeli középpontba. Magyar rendezők közül kiemelkedik például Babarczy László 1973-as, vagy később Zsótér Sándor 2000-es években készült modern értelmezése, amelyek mind új szempontokkal gazdagították a darab színpadi életét.

Végül, a Szent Johanna öröksége abban is mérhető, hogy a magyar közönség számára örökérvényű kérdéseket tár fel: mi az igazság, meddig érdemes kitartani saját meggyőződésünk mellett, milyen árat kell fizetni az önálló gondolkodásért és cselekvésért. A darab a színházi nevelésben is fontos szerepet játszik: sok iskolai csoport, amatőr társulat vállalkozott már a feldolgozására, hiszen eszményei minden korban aktuálisak maradtak.

Előnyök, hátrányok – Szent Johanna feldolgozásának kihívásai

A „Szent Johanna” színpadi vagy irodalmi feldolgozása számos előnnyel és kihívással jár. Az alábbi táblázat összegzi a legfontosabb szempontokat:

Előnyök	Hátrányok / Kihívások
Időtlen, örökérvényű témák (hit, igazság, önfeláldozás)	Nehéz, komplex főszerep, különösen Johanna alakja
Erős női főszereplő, új kihívások színésznők számára	Hosszú, filozofikus dialógusok, amelyek nehezen értelmezhetők lehetnek
Társadalmi, morális, történelmi kérdések egyszerre jelennek meg	Történelmi háttér ismeretének hiánya nehezítheti a befogadást
Modern és klasszikus elemek ötvözése	A nézők számára túl absztrakt vagy filozofikus lehet
Színes, árnyalt mellékszereplők	Egyes szereplők motivációi nehezen ábrázolhatók
Rendezői és színészi szabadság az értelmezésben	A történet tragikumának megfelelő ábrázolása nagy kihívás
Erős színpadi vizualitás lehetősége	Túlzott aktualizálás esetén veszély az eredeti üzenet elvesztése
Közönség bevonása a morális dilemmákba	Történelmi és vallási érzékenység miatt vitákat válthat ki

Az előnyök között kiemelkedik a darab univerzális, örökérvényű mondanivalója, amely minden korban aktuális lehet. Ugyanakkor a színházi feldolgozás számos nehézséget is rejt: Szent Johanna alakja rendkívül összetett, a hosszan elnyúló, filozofikus dialógusokat pedig nem könnyű közérthetően és izgalmasan színpadra vinni. A történelmi háttér ismeretének hiánya gyakran megnehezíti a fiatalabb nézők számára a mű befogadását, ezért a modern rendezések gyakran aktualizálják a darabot, mai kérdések, problémák mentén értelmezik újra.

FAQ – Gyakran Ismételt Kérdések

Miért tartják George Bernard Shaw Szent Johanna című művét időtlen klasszikusnak?
Mert a mű olyan univerzális kérdéseket feszeget, mint a hit, az igazság, a bátorság és az intézményi hatalommal szembeni egyéni kitartás. Ezek a témák minden korban aktuálisak.
Miben különbözik Shaw értelmezése Jeanne d’Arc hagyományos ábrázolásától?
Shaw modern, árnyalt, emberi Johannát mutat be, aki nem csupán szent és mártír, hanem öntudatos, gondolkodó nő, akinek motivációit és kételyeit is megismerjük.
Milyen erkölcsi dilemmákat vet fel a darab?
A darab fő dilemmája, hogy érdemes-e egyéni hittel, meggyőződéssel szembemenni a hatalommal, illetve mikor válik a hit veszélyessé a közösség számára.
Mi teszi különlegessé a szereplők karakterfejlődését?
Az, hogy minden szereplőnek saját motivációi, belső konfliktusai vannak, melyek során fejlődnek, változnak, így a történet nem egyszerűen jók és rosszak küzdelme.
Hogyan jelent meg a Szent Johanna a magyar színpadon?
A darabot többször vitték színre, különböző történelmi korszakokban, mindig igazodva az aktuális társadalmi, politikai kihívásokhoz. Híres magyar Johannák közé tartozik Sulyok Mária.
Miért nehéz Szent Johanna színpadi feldolgozása?
Mert a történet összetett, a főszerep rendkívül nehéz, a filozofikus dialógusokat pedig nem könnyű közérthetően tolmácsolni a mai közönség számára.
Milyen üzenetet hordoz a darab a mai közönség számára?
A bátorság, a hit és az önálló gondolkodás értékét, valamint a társadalmi konformizmus veszélyeit hangsúlyozza – ezek ma is aktuális kérdések.
Mit tanulhatunk a történelmi Johannából Shaw drámáján keresztül?
Azt, hogy az egyéni meggyőződés kitartása gyakran áldozatokkal jár, de hosszú távon megváltoztathatja a társadalom gondolkodását is.
Lehet-e a Szent Johannát modern környezetbe helyezni?
Igen, számos rendező alkalmazott már kortárs díszletet, jelmezt vagy aktuális társadalmi helyzeteket, hiszen a mű univerzális üzenete időtől független.
Milyen szerepe van a drámának a mai magyar színházban?
A Szent Johanna továbbra is fontos repertoárdarab, amely kihívás elé állítja a színészeket és rendezőket, miközben lehetőséget ad az örök kérdések újraértelmezésére.

A fenti cikk célja, hogy átfogó képet adjon George Bernard Shaw Szent Johanna című drámájáról, annak történelmi hátteréről, erkölcsi dilemmáiról, karaktereiről és magyarországi színpadi örökségéről. Az elemzés remélhetőleg minden olvasó számára hasznos, akár elsőként találkozik a művel, akár régi ismerősként tekint rá.