Thomas Mann: Halál Velencében olvasónapló

Szereplők:

Thomas Mann: Halál Velencében: olvasónapló
Thomas Mann: Halál Velencében: olvasónapló

Gustav von Aschenbach
a hoteligazgató
Alfred
a nevelőnő
Aschenbach felesége
Esmeralda
Tadzio
Tadzio anyja
utazási ügynök
borbély
csavargó
Jaschu, lengyel fiú
hotelportás
a semmirekellő
angol turista
orosz turista
Tadzio húga
előkelő úr a hotel rendezvényén
vasúti alkalmazott
kislány az asztalnál
hotelvendég
a férfi, aki összeesik az állomáson

Thomas Mann: Halál Velencében olvasónapló

A XX. század elejére datálódik az eset, amikor Aschenbach professzor Velencébe érkezett, célja a nyugalom és gondolatainak rendezése. A város szállodájában az őt körülvevő előkelő vendégekhez hasonlóan kiemelt figyelem illette meg.

A szálloda halljában megakadt a tekintete egy fiatal fiún, aki édesanyjával, testvérével és dajkájukkal tartózkodott. A család lengyel származású, a fiút Tadziónak nevezték. Tadzio lenyűgöző fizikai megjelenése mély benyomást tett Aschenbach professzorra, és eszébe juttatta azokat a beszélgetéseket, amiket korábban Alfred nevű barátjával folytatott a szépség ideáljáról.

A szálloda partján Aschenbach professzor már nyíltan figyelte Tadziót, amint a fiatal barátjával homokvárat épített, majd egy sétán során bizalmasan beszélgetett vele. Egy alkalommal, amikor liftben találkozott Tadzióval és annak fiatal barátaival, Aschenbach kínos helyzetbe került.

A nevetgélő, számukra ismeretlen nyelven kommunikáló csoport úgy tűnt, mintha őrajta mulatna. Tadzio egy emeleten kiszállt a liftből, és búcsúzóul visszafordult az utazók felé, mintha kifejezetten Aschenbachra emelte volna igéző tekintetét. A professzor egyre jobban zavarba jött, és nehezen tudta tisztázni magában a fiú iránti érzéseit.

Aschenbach professzor hirtelen elhatározással úgy döntött, hogy elhagyja Velencét, de az állomáson felmerült problémák miatt csomagjaival visszakényszerült a Lidóra. Beletörődve a Sorsba, egyre inkább engedett Tadzio iránt érzett vonzalmának.

A strandon már nyíltan figyelte, ahogy az édesanya gyengéden törölte le a homokkal összepiszkolódott fiú arcát. Ezek közben Aschenbachban idilli emlékek éledtek fel, amikor ő és felesége gyermekükkel együtt élvezték a természetet egy zöld mezőn. Úgy tűnt, Tadzio is észreveszi a professzor figyelmét, időnként kacér módon viselkedett vele szemben. A tengerparton, lepedőbe burkolózva álló fiú Aschenbach számára egy görög szobrot idéző alak volt.

Aschenbach professzor egyre kevésbé óvatos, az utcákon is követi a maga ideálját, Tadziót. Figyelmét azonban nem kerüli el a tény, hogy Velence lakói fertőtlenítőszereket locsolnak az utcákra. Már az állomáson is észrevette egy súlyosan betegnek tűnő férfi összeomlását. Azonban amikor a város állapotáról érdeklődik, kitérő válaszokat kap, senki nem erősíti meg, hogy járvány sújtja a területet.

Aschenbach megkísérelte figyelmeztetni Tadzio édesanyját a járványveszélyre, de az elegáns asszony láthatólag nem értette meg az izgatott professzor szándékát. Ez volt az első és egyetlen alkalom, amikor Aschenbach tétovázva megérintette Tadziót.

A velencei járvány keltette rémület Aschenbach professzorban felidézi saját személyes tragédiáját is: gyermeke elvesztését. A szépség iránti megszállottságában a professzor a fiatalság illúzióját próbálja megteremteni: befesteti haját, arckezelést vesz igénybe, és látszólagosan fiatalodva lép ki újra az utcákra.

Tadziót követi a velencei sikátorokban, ahol a járvány miatt már tüzek is égnek. Aschenbach fehérre mázolt arccal és barnára festett hajával olyan, mintha maga a Halál lenne, aki az áldozata nyomában ólálkodik. A professzor maga is rádöbben a körülmények súlyára.

Később Aschenbach professzor elcsigázottan pihen nyugágyában a szokásosnál jóval elhagyatottabb strandon. A fiatalság illúziója eltűnik róla, az arcán végigcsorogó festék alól ismét előbukkan az öregség és a közelgő Halál ijesztő képe.

A professzor tehetetlenül szemléli, ahogy Tadzió egy másik fiatal fiúval verekedésbe keveredik, amelyben alulmarad. A meggyötört fiú lassan belép a tengerbe, és ez az utolsó kép, amit Aschenbach életében lát. A professzor holttestét a szállodai alkalmazottak sietve szállítják el a tengerparttól.

Thomas Mann: Halál Velencében olvasónapló

 





Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük