Fekete István: A koppányi aga testamentuma olvasónapló * Olvasónaplóm 2024

Főbb szereplők: Fekete István: A koppányi aga testamentuma olvasónapló

Fekete István: A koppányi aga testamentuma olvasónapló

Babocsai László, végvári vitéz
Oglu, a koppányi aga a történet kezdeti szakaszában
Zsuzsanna (Dusmáta), Oglu lánya
özvegy Babocsai Gáspárné, László anyja
Csomay Ferenc, a fonódi végvár kapitánya
Bogics Markó, horvát vitéz
Kales Rudolf, császári zsoldos, a szemesi Bolondvár vallon nemzetiségű kapitánya
Rimbás, Kales bizalmasa
Dellini, császári szolgálatban álló olasz építész
Szinán, török aga, Oglu utódja annak halálát követően
Szahin, Szinán fia
Aisa, Szinán lánya
Máté vitéz, jobbágyfiú

Fekete István: A koppányi aga testamentuma olvasónapló

I. (1. fejezet)

1586 áprilisában, Szent György havában indul a történet. A fonódi (a mai fonyódi) végházban, egy határvédelmi épületben, egy íródeák levelet fogalmaz Babocsai László nevében Oglunak, a koppányi török agának. Babocsai László kihívja párbajra az agát, mivel az évekkel korábban egy párviadal során megölte apját, Babocsai Gáspárt. A levélben felszólítja Oglut, hogy határozza meg a párbaj helyét és idejét, hiszen apja halálát csak vérbosszúval lehet megtorolni. (A történetből kiderül, hogy az apa lefejezett holttestét akkor hazahozták, ami mélyen megrázta László édesanyját.)

Az íródeák azért írja a levelet, mert a végház vitézei és a kapitány nem tudnak írni-olvasni – ez nem szerepelt feladataik között. Oglu, a koppányi aga, nem csupán katonai vezető, hanem Koppány teljes területének irányítója is. László felidézi azt a napot, amikor apja holttestét hazahozták; esküt tett, hogy bosszút áll, és mindent megtanult a vitézi harcművészetekről, hogy ígéretét beteljesíthesse.

A végvári vitézek – Potyondy Miklós, Szalai Pista és Bogics Markó – közben borozgatnak és arról beszélgetnek, hogy Lászlónak nem kardvívásban kellene megküzdenie az agával, hiszen az aga kivételesen jól forgatja a kardot. Babocsai tréfásan párbajra hívja Bogics Markót, és borban fogadnak, amikor belép Csomay Ferenc várkapitány.

A kapitány figyelemmel kíséri a párbajt, amit csak a játék kedvéért engedélyez, élesben nem hagyná jóvá. László könnyedén győz a tapasztaltabb horvát vitéz, Bogics Markó ellen, aki elismeri László kiváló kardforgatási képességét. A kapitány engedélyt ad Lászlónak a párbajra Ogluval, hiszen Babocsai Gáspár, László apja, Csomay kapitány gyerekkori jó barátja volt.

II. (2. fejezet)

A történet szerint Babocsai László és két társa az éjszakai órákban kivágtat a koppányi várhoz, ahol László a kapura tűzi a párbajkihívását. Oglu, a török aga válaszában a következő hónap első vasárnapjára, a látrányi rétre hívja ki őket a párbajra.

Ebben az időszakban a magyarok és a törökök között nem dúltak fegyveres konfliktusok; a több évtizedes békés együttélés időszaka kezdődött meg. A törökök megőrizték muszlim vallásukat, de sokan beszéltek már magyarul, és a kapcsolatokat elsősorban barátság jellemezte a két nép között.

A török-magyar párbajok azonban szigorúan tilosak voltak, börtönbüntetést vonva maguk után. Az indoklás szerint féltették a magyar vitézek életét felesleges küzdelmekben, továbbá a császár attól tartott, hogy a kölcsönös tisztelet túlzott közeledést idézhet elő, amely akár a két nemzet szövetségére is ráléphetne.

„A törökök közül sokan már itt születtek, magukat magyarországi törököknek vallották. A Konstantinápolyhoz kötődő szálak már csak a vallás halványodó félholdjának óvása miatt maradtak meg, elszakadástól óvva őket,” írja az író.

A párbaj napján a törökök és a magyarok teljes díszben érkeznek a helyszínre, egy fűzfához, ahol Babocsai László apja életét vesztette. A felek elővigyázatosságból túszokat cserélnek, így biztosítva, hogy ha csalás gyanúja merülne fel, legyen kivel szemben megtorolni. A párbaj tisztaságát ellenőrző igazlátók jelölik ki a küzdőteret, majd elkezdődik az összecsapás.

László stratégiája az volt, hogy hosszan védekezve kifárasztja ellenfelét. Amikor végre összecsapnak, mindketten megsebesítik egymást, de Oglu sebei végzetesek. László tisztelettel engedi, hogy az aga testét elvigyék, és a győztes magyar vitézt közösen ünneplik a törökök és magyarok.

László magában így szól: „Elvégeztem – aludj békén, uramapám,” kifejezve ezzel, hogy megbosszulta apja halálát. A haldokló Oglu aga megbékél Lászlóval, és azt kéri, hogy vigye el lányát az édesanyjához, és szeresse, mint a saját húgát. Fegyvereit és lovát is Lászlóra hagyja, aki becsületesen megígéri, hogy húgaként fog bánni a lánnyal. Az aga ezt követően csendesen elhunyt.

III. (3. fejezet)

Egy héttel a párbaj után, a kijelölt helyszínen a törökök átadják Babocsai Lászlónak Dusmátát, az aga lányát, valamint az örökséget. László a lány társaságában elindul Bézseny felé, ám az út során nehezen találnak közös nyelvet. Dusmáta tisztában van vele, hogy az ő kísérője apja gyilkosa, míg Lászlót lelkiismeret-furdalás gyötri emiatt.

A feszült hangulatban érkeznek meg László édesanyjának otthonához, a bézsenyi udvarházhoz, ahol azonban az anya nincs otthon. Ebben az időben László megérti, hogy Dusmáta nem ismeri a teljes történetet, és nem tudja, hogy László mint vitéz kötelessége volt megölni az agát, apja halálának megtorlója.

Amikor az anya hazaérkezik, első reakciója düh, amiért fia az aga lányát hozta a házhoz. Ennek ellenére haragja gyorsan csillapodik, amint szemtől szembe kerül a lánnyal. Karjait kitárva közelít felé, és Dusmáta viszonozza az ölelést.

Ebben a pillanatban László magában így fogalmaz: „Elvégeztem. Nyugodj meg most már, Oglu, a lányod biztonságban van.”

IV. (4. fejezet)

Fonódra, Bolondvárba és Öreglakba visszatérve Lászlóék a somogyi és zalai tájakon folytatott élet-halál harcok helyszínére érkeznek, ahol a magyarság a Nyugat könyörtelen telhetetlensége és a török világuralmi törekvései között küzdött. Fonódon a kapuőr, Jóska, arról tájékoztatja őket, hogy egy lótolvajt fogtak el, akit vallatás ellenére sem sikerült beszéltetni, így végül felakasztották. Bogics Márkó, aki sérüléseket szenvedett a lótolvajtól kapott fejütés következtében, dühösen kritizálja a császárt, amiért a végvárakra szánt pénzeket inkább a német nagyurak kapják, akik a bajban azonnal eltűnnek, és harc nélkül átengedik a végvárakat a törököknek.

Ebben a pillanatban megjelenik a kapitány, aki rendre utasítja Márkót, hangsúlyozva, hogy „vitézi ember ne köpjön az asztalra, ahol eszik” – vagyis ne bírálja a császárt, aki tulajdonképpen őket is támogatja. Márkó csalódottságában elkezd csomagolni, úgy érzi, el kell hagynia a helyet.

A kapitány azonban magához hívja Lászlót és Márkót. Márkó sérült fejét kenőccsel ápolja, és a panaszkodó vitéznek így válaszol: „Olyan ez, fiam, mint a császár. Nem lehet visszaütni, mert magad vágod fejbe.” Ezzel a helyzet oldódik, és a kedélyek megnyugszanak.

V. (5. fejezet)

Éjszaka a Fonódi végház kapuőre, Jóska, lovasok közeledtét észleli, akik a korábban elfogott és felakasztott lótolvajról, Grausról beszélnek. A lovasok bejutást kérnek a végházba, állítva, hogy ők a császár emberei; összesen öten érkeznek.

Jóska azonnal értesíti a kapitányt az eseményekről, aki parancsba adja, hogy vegyék le a felakasztott tolvaj ruháit, remélve, hogy megtalálják benne az esetlegesen elrejtett fontos levelet. Miközben a vendégek érdeklődnek társuk sorsáról, a kapitány kitérő válaszokkal próbálja elkerülni a közvetlen feleletet, miközben titokban igyekszik tisztázni a helyzetet és a vendégek valódi szándékait.

VI. (6. fejezet)

Hosszas kutatás után a végházban fellelnek egy levelet, amelyet a korábban elfogott és felakasztott lótolvaj, Graus rejtett el csizmaszárában. A levél címzettje Kales Rudolf, Bolondvár kapitánya, és arról tájékoztatja őt, hogy Babocsai László megölte a koppányi agát, majd annak lányát és kincseit elrejtette anyja házában, melyek jogosan a császárt illetnék meg. A levelet Joachim de Katzián, a szomszédos végvár, Öreglak parancsnoka írta.

A helyzet hallatán Csomay kapitány, aki a kevés magyar kapitányok egyike, kétségbeesetten kiált fel: „Úristen, hová leszünk?! Fogyunk, és koldustarisznyát hordhatunk nemsokára ezek közt a latrok közt. Saját országunkban…”

Jóska emlékezik, hogy az idegenek említettek egy második levelet is, amely már Kales Rudolf kezében van. Ez súlyos veszélyt jelent Babocsai László anyjára nézve, különösen, mivel Kales hírhedten kegyetlen: egy egész falut kivégeztetett és felégetett, mert az adót fizetett a törököknek.

László ezért azonnal tíz emberrel útnak indul, hogy megvédje anyja házát és annak lakóit a fenyegető veszélytől.

Az aga lánya, Dusmáta, akit a házbeliek Zsuzsának neveznek, gyorsan beilleszkedik az új környezetbe. Egy napon, a cseléd és az udvaros beszélgetéséből értesül, hogy László apja halálát torolta meg az aga meggyilkolásával. Hálás azért, hogy ellenségként érkezett, mégis családtagként fogadták be.

Lászlóék időben megérkeznek az udvarházhoz, így van elegendő idejük az erődítésre. A védelmi munkálatokat Bogics Markó terve alapján kezdik el: a várfal köré palánkot emelnek, és árkot ásnak, amelybe a mocsár vizét vezetik, ezzel is növelve a védelmi képességeket.

A mocsár közepén található egy kis sziget, egy menedékház áll rajta, amely kiváló búvóhelynek bizonyul. Az öreg Máté kijelenti, hogy ez remek ötlet, és vállalja a ház felújítását, hogy még biztonságosabb legyen.

VII. (7. fejezet)

A Bolondvár nevű végházban, amelyet Kales Rudolf vezet, titkos megbeszélés zajlik Rudolf és Borgó, a bizalmasa és szolgája között. A beszélgetés során fény derül rá, hogy mindketten aljas és kegyetlen személyiségek. Tudomást szereztek Babocsai László és az aga közötti párbajról, valamint az elrejtett kincsekről és a lányról is.

Rudolf fogságban tart egy Szahin nevű törököt, és váltságdíjat követel a fogoly apjától. Kales egy merénylet szervezését tervezi, ahol a váltságdíjat szállító küldöncöket megöletné, és a rablást a fonódiakra keni.

Továbbá Kales Rudolf arra készül, hogy Borgót küldi Bézsenyre, László anyjához, álcázva őt díszes vendégként, hogy kikémlelje a helyet, de közben azt is fontolgatja, hogy ez lesz Borgó utolsó útja. Borgó azonban saját terveket sző: amint Kales Rudolf összegyűjti a váltságdíjat, szándéka megölni őt, és a zsákmányt magához ragadni.

VIII. (8. fejezet)

Bézsenyben a várvédő munkálatok nagy erőfeszítések árán befejeződnek: felépül a palánk, kiássák az árkot, és az út is megtisztul a nádasban lévő kis házig, ahol egy csónak is készen áll a biztonságos átkeléshez. Az öreg Máté és emberei a szigeten lévő kis házat is felújították, így minden készen áll a közelgő támadással szembeni védekezésre.

A védelmi munkákat vezető Markó munkájáért a várvédők hálásak; László anyja is köszönetet mond neki, megjegyezve, hogy „visszaadta a ház nyugalmát”, és kijelenti, hogy a ház ajtaja mindig nyitva áll előtte és a többiek előtt.

IX. (9. fejezet)

A rossz időjárás miatt Borgó kénytelen Bézsenyben várakozni, így nem tud kémkedni. Eközben Szahin, a török fogoly állapota annyira romlik, hogy Kales emberei jobb ételt és némi fényt biztosítanak neki a börtönben; ennek érdekében lukat ütnek a falon. Kiderül, hogy Szahin apja, Szinan lett az új koppányi aga Oglu utódjaként.

Borgó lovagi öltözetben érkezik az udvarházhoz, és döbbenettel tapasztalja, hogy a vályogviskó helyett már egy bevehetetlen erőd áll ott. Borgó Wetterheim lovagként mutatkozik be a kapunál, de János, a félkarú kapus, nem engedi be, még fenyegetőzése ellenére sem. Borgó így kénytelen visszatérni, és jelenteni Kales Rudolfnak, hogy kémkedése kudarcot vallott.

Erre Kales levelet írat Lászlónak, amelyben párbajra hívja, azt állítva, hogy megsértették az ő lovagját, Wetterheimet (aki valójában Borgó). Borgó meglepődik a kihíváson, de Kales kijelenti, hogy László nem fog megjelenni a párbajon, utalva arra, hogy tervei szerint még az összecsapás előtt megölik. Borgó ezután Fonódra lovagol, és nyíllal a kapura lövi az üzenetet.

X. (10. fejezet)

Az író a fejezet elején röviden összefoglalja a korábban történteket: Graus, a lótolvaj elfogását, az őr szokatlan módszerét, amellyel nyáron a szabadon tartott fonódi lovakat a fa tetejéről figyelte, a Kales Rudolfnak szánt, csizmaszárba rejtett levél tartalmát, valamint az udvarház megerősítését.

A történet a kapura kilőtt párbajkihívás körül folytatódik. A diák felolvassa a levelet, amely azonnali gyanút ébreszt a vitézekben. Úgy döntenek, hogy nem említik meg Lászlónak, mert a párbaj tiltott, és nem tanácsos összeütközésbe kerülni Kales Rudolffal. Végül a levelet Csomay kapitánynak mutatják meg, aki örömmel fogadja a kihívást, remélve, hogy ezáltal megszabadulhatnak a kegyetlen Kales Rudolftól.

Három nappal a párbaj időpontja előtt új üzenet érkezik László anyjának súlyos betegségéről. László azonnal indulna, mivel a hírt egy régi ismerős hozza, de Csomay kapitány gyanakvása miatt tíz lovast küld mellé. Az udvarházhoz vezető bekötőútnál azonban László visszaküldi a lovasokat, és csak Markóval folytatja az útját az anyai ház felé, amikor megtámadják őket.

Lászlót leütik és leesik a lováról, míg Markót megsebesítik. Markónak még sikerül halálos sebet ejtenie Borgón, mielőtt ijedt lova elragadja őt, és a mocsárba vágtat vele. Markó csak nehezen menekül meg, bár a többiek halottnak hiszik. László azonban Kales fogságába esik, aki váltságdíjat követel érte: Oglu aga kincseit.

Lászlót Szahin, a török fogoly mellé helyezik, akinek nem ismeretlen László neve. „A török vitézek, csakúgy, mint a magyarok, tisztelték a tiszta kardú, híres harcosokat, és ez a megbecsülés gyakran igazi barátsággá erősödött.” Ez most is így történik.

XI. (11. fejezet)

Az öreg Máté unokája, a fiatal Máté, éppen a nádasban halászik, amikor észreveszi a sebesült Markót, aki üldözői elől a mocsárba zuhant. Azonnal segítségére siet, és csónakjával kihúzza őt a vízből. A rejtett kis szigeti házba viszi, ahol elkezdik ápolni Markót, aki hamarosan magához tér. Markó rájön, hogy Kales emberei támadtak rájuk, így a fiatal Mátét elküldi Csomay kapitányért, hogy segítséget hozzon, és odaadja neki a kucsmáját, hogy hitelesen tudjon azonosítani.

A kis Máté még az éjjel visszatér Csomay kapitánnyal, aki beszélget Markóval. Elhatározzák, hogy titokban tartják László anyja előtt fia elrablását. E részben a fiatal Mátét bízzák meg azzal, hogy elfogja a váltságdíjat követelő levelet. A levél hamarosan megérkezik, egy nyílvesszőre erősítve a kapuba lövik, de Máté sikeresen megszerzi és eljuttatja Fonódra. Csomay kapitány is visszatér Fonódra, míg az öreg Máté folytatja a sebesült Markó ápolását.

XII. (12. fejezet)

Lászlót a börtönben Szahin ápolja, aki már két hónapja szenved ott. László tisztában van azzal, hogy Kales Oglu kincsét akarja megszerezni, de ő tudja, hogy Oglu igazi kincse a lánya.

Eközben Kales megkapja Csomay kapitány levelét, amelyet aznap küldött, amikor a párbajra kellett volna sor kerülnie Lászlóval — de László állítólag beteg anyjához ment. Kales dühösen olvassa a levelet, amelyben Csomay kapitány elfogadja a kihívást és azt írja: „kihívásod el nem mulasztja… a bajt veled mögteszi.”

Fonódra közben egy küldönc érkezik, aki egy bizonyos Dellini várépítő mester szállását készíti elő. A mester azért jön, hogy felmérje a végvárak és végházak állapotát. Csomay tudomásul veszi Dellini olasz mester érkezését, de azonnal ellovagol Markóhoz, hogy megtudja, hogy van.

Markó állapota javul, de László hollétéről még mindig nincs hír.

XIII. (13. fejezet)

Dellini mérnök érkezésekor Fonódra már ott találja a lelkes Markót, akivel hamar összebarátkozik. Markó korábban részt vett az udvarház megerősítésében és a védelmi rendszer kiépítésében, ezért gyorsan közös hangot találnak. Dellini elárulja, hogy bár két nap múlva a Bolondvár állapotának felmérése lenne a feladata, ahol jelenleg Lászlót és Szahint tartják fogva, nem tervezi, hogy oda utazzon, mert túl távol esik, és úgy véli, a császár valószínűleg lemondott arról a végházról.

Markó örömmel hallja ezt a hírt, és úgy dönt, hogy ő maga megy el Bolondvárra Dellini helyett, átvéve az olasz mérnök szerepét. Csomay kapitány is beleegyezik a tervbe, és elengedi őt.

XIV. (14. fejezet)

Kales még mindig nem tudja, hogy a császár már lemondott Bolondvárról, és abban a hitben van, hogy jó színben kell feltüntetnie a végházat. Eközben László és Szahin barátságot kötnek a börtönben.

Levél érkezik Kaleshez az új koppányi agától, amelyben közli, hogy összegyűjtötte fia váltságdíját, és hamarosan tíz emberrel küldi, hogy a szemesi réten kicseréljék a foglyot. Kales, a levél hatására, húsz emberével elvágtat, hogy megtámadja az agát és csapatát, és megszerezze a váltságdíjat.

Markó és társai ezalatt lemennek a börtönbe, ahol kiszabadítják Lászlót és Szahint. Az őr, Wart, akit közben leütöttek, foglyaik helyére kerül.

XV. (15. fejezet)

Szinan aga, Szahin apja, megérkezik a megbeszélt találkozóhelyre, ahol azonnal érzi, hogy csapdát állítottak neki. Előrelép, és követeli Kales-től, hogy hallja fia hangját. Mivel Szahin nincs jelen, Kales tovább próbálkozik a váltságdíj megszerzésével, de Szinan közli, hogy elfogott három magyar főnemest, akik levelet küldtek Bécsbe a császárnak, és csak akkor engedi őket szabadon, ha visszakapja a fiát. Kales ezzel nehéz helyzetbe kerül.

Közben László és társai menekülnek Bézseny felé. A börtönben töltött idő és a Kales embereitől elszenvedett bántalmazások egyre jobban megviselik Lászlót, aki egyre rosszabb állapotba kerül. Menekülés közben egy török csapat támad rájuk, de Szahin felismeri apját, és örömmel üdvözlik egymást. Amikor Szinan aga érdeklődik László felől, Szahin azt válaszolja: „Nem barátom ő, apám, hanem testvérem.”

Szinan aga egy erszényt akaszt Markó nyergére, azzal az utasítással, hogy csak akkor nézzenek bele, ha hazaértek. László állapota tovább romlik, ezért Szinan felajánlja, hogy magához viszi, hogy felépüljön. Markó nehezen dönt, de végül átadja Lászlót a törököknek, mivel úgy érzi, ott nagyobb biztonságban lesz.

Közben Kales visszatér Bolondvárra, és dühöng a rabok szökése miatt. Főembere, Rimbás, azt feltételezi, hogy a szökevények Bézsenybe menekültek, ezért azonnal oda indulnak. A kis Máté éppen őrséget áll a bézsenyi várnál, amikor Kales emberei megérkeznek, és már készülnek puskaporos hordókkal felrobbantani a kaput. Kales gyújtja meg a kanócot, de a kis Máté nyila eltalálja, és Kales a hordóra zuhanva felrobban a kapuval együtt.

Rimbás parancsot ad a támadásra, de Máté őt is lenyilazza. A támadók zavarodottan menekülni kezdenek, látva, hogy vezetőik meghaltak. Így a kis Máté egyedül visszaveri a támadást.

XVI. (16. fejezet)

Markó és társai ünnepélyes fogadtatásban részesülnek Fonódra való visszatérésük után. A kapitány így köszönti őket: „Mától ti vagytok az elsők a legények között, és mindenki köteles hallgatni a szavatokra!” Ekkor bontják ki Szinan aga által küldött erszényt, amely 100 aranyat rejt.

A kis Máté is érkezik Fonódra a támadás hírével, és Markóékkal azonnal útnak indulnak, hogy szemügyre vegyék a helyszínt. Megelégedésükre találják, hogy Kales és fő embere, Rimbás, holtan hevernek.

Eközben László lassanként gyógyul meg sérüléseiből, ápolása alatt pedig Aisa, Szahin húga gondoskodik róla, és mindketten egymásba szeretnek. Viszonyukat azonban titokban tartják, tekintettel arra, hogy Aisa apja, Szinan, hithű muzulmán, míg László keresztény. A nyár végén Markó megérkezik, hogy visszakísérje Lászlót Fonódra, ahol a kis Mátét, aki most a legnagyobb vitéznek számít, ünnepelik.

Szahin betartja ígéretét, és ellátogat Bézsenybe, amint azt még a fogságuk idején Lászlóval megbeszélték.

XVII. (17. fejezet)

Szahint szeretettel fogadják Bézsenyben. Zsuzsa, Oglu aga lánya, török ételekkel kínálja. Közöttük kölcsönös vonzalom alakul ki, bár Szahin úgy gondolja, Zsuzsa valójában Lászlónak szánt menyasszony.

Csomay kapitány két német lovaggal érkezik látogatóba. Az egyikük az Öreglak új kapitánya, a másik pedig kinevezést hoz Bogics Markónak, aki mostantól Bolondvár kapitányaként fog szolgálni. Markó örömmel fogadja a hírt.

Szahin és László végül bevallják egymásnak, hogy egymás húgába szerettek bele: Zsuzsa, Oglu aga lánya, László fogadott húga lett, míg Szahin húga, Aisa, László szívét fogta meg.

XVIII. (18. fejezet)

László engedélyt kér Csomay kapitánytól, hogy kiléphessen a szolgálatból, mivel házasodni kíván. Csomay ezután Koppányba utazik, hogy Aisát László számára kikérje.

Aisa kezét sikeresen megkapja Lászlónak, és Szinan aga személyesen hozza el a lányt Bézsenybe, cserébe pedig Zsuzsát kéri fia számára. Aisa és László esküvőjét a kis szigeti házban tartják meg, ahol a két család egyesül.