Fekete István: Zsellérek olvasónapló * Olvasónaplóm 2025

A Zsellérek Fekete István kétkötetes regénye, amelyet a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda 1939-es pályázatára írt. A mű hat éven belül összesen hét kiadást ért meg.

A tanácsköztársaság előzményeit és rémtetteit rendkívüli hatással, szinte eszköztelenül, de sebészi pontossággal ábrázolja, amit az 1945 utáni hatalom soha nem bocsátott meg neki. Az ÁVÓ kiszúratta egyik szemét, és szétverte veséjét. 1949-től állás nélkül maradt, uszálykísérőként és patkányirtóként dolgozott. 1948 és 1955 között könyve nem jelenhetett meg.

Ennek egyetlen oka a regény, amely csak 1991-ben került ismét kiadásra, de még ekkor is cenzúrázva. Az a tény, hogy Fekete István, aki Jókai mellett a legolvasottabb magyar író, máig nem került be az irodalmi kánonba, jól mutatja a regény történelmi jelentőségét és irodalmi értékét.

Fekete István: Zsellérek olvasónapló

A regény két fiú barátságát követi nyomon, egy falusi gazda fiát és a tiszttartó fiát, gyermekkoruktól a férfiévekig, 1910 és 1935 között. A mű hitelesen és érzékletesen mutatja be a világháború előzményeit, folyamatát, következményeit és utóhatásait, a kisemberek és kisközösségek szemszögéből, a két fiú párhuzamos életének tükrében.

A regény az első világháború kitörésétől a húszas évek elejéig követi egy falu életét és két kamaszfiú barátságát, akik felnőtté érve egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Főhőse, Zsellér Péter a debreceni Református Kollégiumban találja magát, ahol egy osztályba kerül falujának nagyhatalmú tiszttartójának fiával, Ughy Lacival. Bár eltérő társadalmi háttérrel rendelkeznek, hamar kiderül, hogy a két fiú között mély lelki kapcsolat alakul ki, amelyet a történelem viharai még inkább megerősítenek.

A tanácsköztársaság bukása után mindketten a pesti „úri középosztály” világát is megismerik. Míg Zsellér Péter hazatér falujába, hogy a korszerű gazdálkodás megteremtésén dolgozzon, addig barátja, Ughy Laci a könnyedebb, felszínesebb életet választja.

Fekete István művének szelleme, a falu fejlődésére vonatkozó nézetei és a tanácsköztársaság ábrázolása az 1930-as évek népi írói eszmerendszeréhez hasonlóak. E gondolatok és a regény társadalmi témái miatt 1945 óta nem jelenhetett meg új kiadásban. Bár Fekete István később ifjúsági regényeiről és természetkönyveiről vált ismertté, e korai műve erősen társadalmi ihletésű, és szerves része a klasszikus rangú életművének. A regény hagyományos, realista stílusban íródott.