Galgóczi Erzsébet: Közel a kés elemzés * Olvasónaplóm

Galgóczi Erzsébetet, a XX. század második felének egyik kiemelkedő írónőjét, különleges művei teszik emlékezetessé. Szakirodalom és

irodalmi körök egyaránt elismerik azokat a regényeket és riportokat, melyekben az 50-es évek parasztkérdéseire fókuszál, éles szemmel rajzolva meg a paraszti életforma változásainak történetét.

Erzsébet szülőfalujában, Ménfőcsanakon, és saját családi háttérében – ahol szülei középparasztokként élték mindennapjaikat – átélt változások ihlették műveit. Beszolgáltatások és téesz alakulások közepette nőtt fel, és ezek a tapasztalatok mély nyomot hagytak írásaiban.

Az írónő, noha elismert, nem mentesült a kritikától és az ellenszenvtől sem. Egyik riportjában megdöbbentő őszinteséggel számolt be falusi élményeiről, de ez a próbálkozás sajnos hajsza és vádaskodások lavináját indította el körülötte. Művei sorra megbuktak, ami súlyos lelki terhet jelentett számára. Idegileg összeroppant, és a disszidálás gondolata kezdett foglalkoztatni.

Galgóczi Erzsébet életműve és tragikus sorsa példa arra, hogy az irodalom és a társadalmi problémák megjelenítése milyen sorskérdéssé válhat egy író számára. Ám munkássága továbbra is fontos emlékezetként őrzi a magyar irodalom e különleges időszakának változásait és drámáit.

Galgóczi Erzsébet: Közel a kés elemzés

A Közel a kés című novelláskötet, mely a 70-es évek végén jelent meg, Csiszár Imre és Szalánczki János életének drámai összecsapását festi meg. A novellában Csiszár, a bicskájáról híres gazdag paraszt, Szalánczki új szövetkezeti elnökkel vitatkozik az új életforma és a régi értékek között. Csiszár keserűen panaszkodik elrontott életére és vádolja Szalánczkit, akit kommunista bérencnek titulál.

Az események fordulata váratlanul érkezik: nem Szalánczki Jánost éri halálos támadás, hanem Csiszár Imre feleségét, Lenkét öli meg egy tragikus éjszakán. A Csiszár család életének összeomlásában az ősi sérelmek és a földéhség is szerepet játszik, melyek generációról generációra szállnak.

Csiszár Imre elrontott életét bosszúvágy vezérli, és feleségét, Lenkét áldozza fel. Az írónő ábrázolása szerint Csiszár már egy tönkrement ember, de még van benne emberség, hiszen ellenfele gyónásának tanúja lesz.

A novella igazi hőse Szalánczki János, aki bár sokat szenved az új pozíció hozta nyomás alatt és kiközösítettségen, végül átlép a nehézségeken és a jövőt választja. Azt azonban sejtelmesen sugallja az írónő, hogy Csiszár tönkrement élete Szalánczkit is megviseli, aki összeroppan az éjszaka folyamán, fejszével a kezében a zuhogó esőben.

Galgóczi Erzsébet novellája mélyen ábrázolja a társadalmi és lelki konfliktusokat egy kis faluban, és rávilágít arra, hogy az elnyomott sérelmei és a személyes tragédiák hogyan vezethetnek embereket végzetes döntésekhez.

Galgóczi Erzsébet műveiben érzékenyen és pontosan tükrözi a paraszti közösségek átalakulását és az egyéni sorsok torzulását. Szemléletesen mutatja be, ahogy a gazdasági és szövetkezeti változások megváltoztatják a falvak életét és öntudatát. A „Közel a kés” című novellában például Csiszár Imre sorsán keresztül láthatjuk, hogyan hatott rá és társaira egy személyi kultusz által generált eltorzulás, mely az államosítás problémáit is felszínre hozta.

Az írónő hasonlóan mély megértéssel írta meg „A falu özvegye” című novelláját. Burkaliné, aki fiatalon özvegyült meg két gyerekkel és egy félkész házzal, a falu saját özvegyeként kezeli. A téesz segítségével sikerül befejeznie a házát, de a körülötte lévő férfiak érdeklődése és segítőkészsége túlzott mértékűvé válik. Mindenki szeretné magához vonzani, ami megmutatja a falu társadalmi dinamikájának összetettségét és a női sorsok sebezhetőségét.

Burkaliné egyre inkább kiszolgáltatottnak érzi magát, és az egyetlen támogatása, az anyósa is csak részlegesen képes védelmezni. Amikor majdnem megtámadják, ráébred, milyen védtelen helyzetben van a kiéhezett férfiak előtt. Ekkor érkezik az életébe Agoston, akivel közös életet kezd, de ez a döntés végül további feszültségeket szül és tönkreteszi a kapcsolatukat.

Galgóczi Erzsébet érzékeny írásmódja és a társadalmi problémák iránti éleslátása általános emberi kérdéseket is érint műveiben, bemutatva, hogyan hatnak az egyénekre és közösségekre a nagyobb társadalmi változások és a hatalmi viszonyok.

Galgóczi Erzsébet novelláskötetei mélyen árnyaltan mutatják be a társadalmi és morális dilemmákat, ahol az egyéni sorsok és közösségek összecsapása képezik az alapját. „A falu özvegye” című művében például a zárt közösség merevségét és a közösségi normák szigorát rajzolja meg. Zsófia, férje halála után, újra szerelmes lesz, ám a falu lakói ezt nem fogadják el, főleg nem úgy, hogy a férfi korábban gyilkosságot követett el. Galgóczi érzékenyen ábrázolja Zsófia küzdelmét a pletykák és rosszindulat közepette, miközben próbálja megtartani méltóságát és új életét vállalni.

„Hínár” című novellájában pedig egy író lelkiismeret-furdalással küzd, miután a háborúban megölt egy orosz katonát. Szavári, az író, a múltja súlyával küzd, és hiányzik neki egy igazi barát, aki segítene neki feldolgozni ezt a terhet. Galgóczi ebben a művében a múlt és a jelen összefonódását mutatja be jelképesen, ahol a múlt árnyai mindig jelen vannak és befolyásolják az egyéni életeket.

„Félemelet” című novellájában pedig Galgóczi a hétköznapi élet apró mozaikdarabkáit rajzolja meg, Veronika szemszögéből. A szükséglakás nyomasztó légköre és a szomszédok zaklatása által bemutatott egyetlen nap így válik valósághű ábrázolássá, mintha egy filmet néznénk az élet apróbb pillanatairól.

Galgóczi Erzsébet művei klasszikus prózai módszerekkel építkeznek, és a paraszti élet realitását hitelesen tükrözik. Hősei, akiket a sorsuk tragédiája borít romba, emberi és mélyen érző lényekké válnak az olvasó számára. A novellákban megjelenő társadalmi és egyéni dilemmák pedig kérdéseket vetítenek fel, melyekre nem könnyű választ találni. Galgóczi Erzsébet így egy olyan novelláskötettel ajándékozta meg az olvasóit, amely érzékenyen mutatja be az emberek mindennapi küzdelmeit és belső vívódásait.