Geoffrey Chaucer: Troilus és Cressida olvasónapló * Olvasónaplóm 2025

A Troilus és Criseyde egy epikus költemény Geoffrey Chaucer tollából, amely középkori angol nyelven meséli el a tragikus szerelmi történetet, Troilus és Criseyde sorsát, a trójai háború ostromának hátterében. A mű rime royale versformában íródott, és valószínűleg az 1380-as évek közepén készült el.

A költészet szakértői közül sokan ezt tartják Chaucer legkiválóbb művének. Mint befejezett, hosszú költemény, jobban zártnak és összefogottnak tűnik, mint a híresebb, de végül befejezetlen Canterbury mesék. Ezt a költeményt gyakran tekintik annak az idézetnek a forrásának is, miszerint: „minden jónak véget kell érnie”

Szereplők:

Troilus, trójai herceg, harcos, Priamosz király fia, Criseyde udvarlója
Criseyde, Calchasz lánya
Achilles, görög harcos
Antenor, a görögök által fogva tartott katona, akit Criseyde biztonságáért cserélnek el, végül elárulja Tróját
Calchasz, trójai jós, aki a görögökhöz csatlakozik
Diomédész, aki a görög táborban udvarol Criseydenek
Heléna, Menelaosz felesége, Párisz szeretője
Pandarusz, Criseyde nagybátyja, aki tanácsokkal látja el Troilust Criseyde meghódításában
Priamosz, Trója királya
Kasszandra, Priamosz lánya, jósnő Apolló templomában
Hektor, Trója hercege, heves harcos és a trójai seregek vezetője
Párisz, Trója hercege, Heléna szeretője
Deifobusz, Trója hercege, aki segíti Troilust Criseyde meghódításáb

Chaucer második költői korszakát az olasz irodalom hatása jellemzi. E korszak kiemelkedő műve a Troilus és Criseyde, amely 1372 és 1386 között keletkezett, és Boccaccio Filostrato című művéből merít. A középkori eredetű Troilus és Criseyde szerelmének történetét Chaucer realista eszközökkel dolgozza fel, új perspektívát adva a legendának.

A költemény drámai hatása, a részletes lélekrajzok, a Cressida és Pandarus jellemének sokoldalú bemutatása, valamint a szenvedélyek hiteles ábrázolása mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a mű a költő egyik főműve legyen, mellyel a Canterbury mesék mellett egyenrangú.

A Troilus és Criseyde gazdag jellemábrázolása, a szerelem mélyen emberi megjelenítése, valamint a költői nyelv ereje és szépsége Chaucer és a középkori angol irodalom egyik legkiemelkedőbb alkotásává teszi. Bár Boccacciotól kölcsönözte a történetet, Chaucer egyéni, eredeti formát adott neki, és az olasz mestertől tanult műfaji és szerkesztési fogásokat más műveiben is sikeresen alkalmazta, amelyek nem tartalmaznak olasz hatásokat.

Bár Troilus karaktere az ókori görög irodalomból származik, a szerelmesként való kibővített története már a középkori irodalomban gyökerezik. Az első ismert változat Benoît de Sainte-Maure Roman de Troie című költeményéből származik, de Chaucer fő forrása valószínűleg Boccaccio volt, aki a történetet Il Filostrato című művében dolgozta át.

Chaucer a történetet egy „Lollius”-nak tulajdonítja (akit a The House of Fame című művében is említ), bár ilyen nevű író nem ismert. Chaucer verziója egy kevésbé cinikus és kevésbé nőgyűlölő világképet tükröz, mint Boccaccioé: Criseyde-t nem csupán szeszélyesnek, hanem félénknek és őszintének ábrázolja, aki nemcsak Pandarus szónoki tehetsége által téved el, hanem valódi érzésekkel viseltetik Troilus iránt. Emellett a történet szomorúságát humorral is árnyalja.

A költemény fontos örökséget hagyott a későbbi írókra. Robert Henryson skót költő The Testament of Cresseid című művében olyan sorsot képzelt el Criseyde számára, amelyet Chaucer nem adott neki. Az angol Troilus és Criseyde történetének történelmi kiadásaiban Henryson különálló műve néha „epilógusként” szerepelt Chaucer meséje után, forrásmegjelölés nélkül.

Más művek, például John Metham Amoryus and Cleopes című költeménye (kb. 1449) szintén Chaucer híres elődjétől merítenek nyelvi és szerzői stratégiákat. Shakespeare Troilus és Cressida című tragédiája, bár hangvétele sokkal sötétebb, szintén részben erre az anyagra épít.

A Troilus és Criseyde általában udvari románcnak számít, bár a műfaji besorolás a középkori angol irodalom egyik jelentős vitatott területe. A mű a római ciklus része, ami Chaucer számára különösen fontos, és ezt hangsúlyozza is.

Geoffrey Chaucer : Troilus és Cressida olvasónapló

Calchas, a jós, előre látja Trója bukását, és a görögökhöz szegődik, elhagyva a várost. Lánya, Criseyde apja árulása miatt rossz hírnévre tesz szert. Troilus, Trója harcosa, nyilvánosan gúnyolja a szerelmet, amit a Szerelem Istene úgy büntet meg, hogy elragadja őt, és kibékíthetetlen vágyat ébreszt benne Criseyde iránt, akit véletlenül meglát, amint éppen a templomon halad át.

A ravasz Pandarus, Criseyde nagybátyja segítségével Troilus és Criseyde leveleket kezdenek váltani. Végül Pandarus olyan tervet eszel ki, hogy rávegye őket az együttlétre. Troilus majdnem elájul, amikor azt hiszi, hogy a terv kudarcot vallott, de Pandarus és Criseyde felébresztik. Miután Pandarus elmegy, Troilus és Criseyde egy édes éjszakát töltenek együtt.

Végül Calchas ráveszi a görögöket, hogy egy hadifogoly, Antenor kiváltásáért cserébe odaadják neki lányát, Criseydet. Hektor, Trója harcosa ellenezni kezdik az üzletet, ahogyan Troilus is, bár ő nem hangoztatja aggályait. Troilus beszél Criseyde-hez, és javasolja, hogy szökkenjenek meg, de a lány logikus érvet hoz fel arra, miért nem lenne praktikus ezt megtenniük.

Criseyde megígéri, hogy átveri apját, és tíz nap múlva visszatér Trójába. Troilus elhagyja őt egy előérzettel, mintha valami rosszra készülne. Miután megérkezik a görög táborba, Criseyde ráébred, hogy egyre valószínűtlenebb, hogy képes lesz betartani Troilusnak tett ígéretét.

Criseyde elutasító válaszokat ír Troilus leveleire, és a tizedik napon találkozót fogad Diomédes-től, aki a szerelemről beszél neki. Később elfogadja őt szeretőjéül. Pandarusz és Troilus várják Criseyde-t: Pandarusz észreveszi, hogy a lány nem tér vissza, és végül Troilus is rájön erre. Troilus átkozza a Sorsot, még inkább azért, mert továbbra is szereti Criseyde-t.

Pandarusz némi vigaszt nyújt. A mesélő, bocsánatot kérve a nők rossz hírnevéért, búcsút vesz könyvétől, röviden összefoglalja Troilus halálát a csatában és felemelkedését a nyolcadik szférába, majd erkölcsi tanulságot von le a földi örömök múlandóságáról és a pogányság elégtelenségéről. A költeményt John Gowernek és Strodenak ajánlja, kéri a Szentháromság védelmét, és imádkozik, hogy méltók legyünk Krisztus kegyelmére.