Robert Merle: Mesterségem a halál olvasónapló * Olvasónaplóm 2025

A Mesterségem a halál (La mort est mon métier) című regényt 1952-ben Robert Merle, a Goncourt-díjas francia író jegyezte. A könyv Rudolf Höß (a regényben Rudolf Lang), az auschwitzi koncentrációs tábor egykori parancsnokának fiktív önéletrajza, amely új megközelítésből, morbid módon mutatja be a holokausztot. Merle a nürnbergi per során Höß által tett tanúvallomásait felhasználva – amelyeket 1951-ben a Nemzetközi Zsidó Dokumentációs Központ biztosított számára – hiteles képet fest a bürokratikus gyilkos életéről. Höß tanúvallomásában így fogalmazott: „Minden elgázosítással végrehajtott tömegkivégzés az RSHA közvetlen parancsára, felelősségére és felügyelete alatt történt.”

A parancsokat követve, később Krakkóban így nyilatkozott: „Mindazt, amit a táborban teszek, parancsra teszem! Engem nem terhel felelősség!” Höß-t 1947. április 16-án akasztották fel Auschwitz I. krematóriuma előtt, miután a Lengyel Nemzeti Törvényszék háborús bűnökért halálra ítélte. Pár hónappal később kezdődött el az úgynevezett Auschwitz-per.

A regényt „az önéletrajzi forma objektivitása és a beszámoló szenvtelen, módszeres megközelítése teszi feszültté és hatásossá.” „Merle művét az elpusztítottak emlékének szentelte […] nem »a németeket«, hanem »a fajgyűlölet minden formáját« ítélte el.” A Mesterségem a halál című regény széles körben ismert a magyar olvasóközönség számára, és helyet kapott a magyar NagyKönyv szavazás 100-as sikerlistáján.

Robert Merle: Mesterségem a halál olvasónapló

Robert Merle 1952-es regénye egy koncentrációs tábor SS-parancsnokának fiktív önéletrajza, amelyben az író arra keres választ, hogyan válhatott Rudolf Lang a tömeggyilkosságok „mesterévé”. A mű a lelki torzulások és a fanatizmus hatásait vizsgálja, valamint azt, hogy a parancsok vak, hivatalnok módú végrehajtása hogyan tette lehetővé számára a náci gépezet működtetését.

Rudolf Langot fanatikus apja papnak szánja, ám a kamaszkori lázadás már fiatalon megismerteti a gyilkosság fogalmával. Első világháborús önkéntesként és a balti területeken működő prefasiszta kommandók kitüntetett tagjaként szerzett tapasztalatokat, majd a húszas évek végére már náci párttag lesz. A Weimari Köztársaság idején börtönbe kerül, de 1929-től az SA, majd az SS tagjaként Himmler egyre fontosabb feladatokat bíz rá. Házassága is a pártparancs eredménye, mivel kötelessége a „faj” szaporítása. 1934-ben az auschwitzi haláltábor megszervezésével bízzák meg, majd a zsidó transzportok megsemmisítésének feladatát kapja.

A parancsok tartalma iránti erkölcsi kételyek fel sem merülnek benne: tapasztalatcsere-utakat tesz más táborokban, gázkamrákat és krematóriumokat épít, miközben felesége és gyermekei körében a példás családapa életét éli. „Mindazt, amit a táborban teszek, parancsra teszem! Engem nem terhel felelősség!” – vallja. A végső számonkérés idején sem érzi felelősségét, csupán az zavarja, hogy Himmler, akinek utasításait pontosan végrehajtotta, gyáván öngyilkosságba menekült.

Merle regénye az önéletrajzi forma objektivitásával és a beszámoló szenvtelen, módszeres stílusával teszi különösen feszültté és hatásossá a történetet, amely a háború morális kérdései iránt fogékony olvasók számára izgalmas és elgondolkodtató olvasmány.

„Rudolf Lang történetében, a nevét kivéve, minden igaz. Élete is, pályafutása is. Az auschwitzi halálgyár létrejöttét történész módjára mutattam be: kőről kőre, dokumentumról dokumentumra állítottam össze a nürnbergi okmányok alapján.”– vallja a szerző.

A történet 1913-ban kezdődik, amikor Rudolf Lang, az érzelmileg instabil apja által a katolikus papi pályára szánt fiatal férfi önéletrajzi formában meséli el életét. Lang kamaszként részt vesz az első világháborúban, majd hazatérve a német szabadcsapatoknál szolgál katonaként, harcol Litvániában és Lengyelországban.

A harcok végeztével azonban képtelen megtalálni a helyét a polgári életben. A gazdasági válság és társadalmi zűrzavarral sújtott Németországban prefasiszta körökbe kerül, és csatlakozik a náci párthoz. A Weimari Köztársaság idején börtönbe kerül, de 1929-től az SA, majd az SS tagjaként egyre fontosabb feladatokat kap. Sikeres katonai karrierje csúcspontjaként 1941-ben őt bízzák meg az auschwitzi haláltábor megszervezésével és a táborba szállított zsidók megsemmisítésével.

Lang, mint szolgalelkű és hűséges parancsvégrehajtó, erkölcsi és morális kételyek nélkül építteti meg a gázkamrákat és krematóriumokat. Elkötelezetten, meggyőződéssel dolgozik azon, hogy a lehető legnagyobb mértékben végezze el feladatát, minél több zsidó meggyilkolásával és a holttestek eltüntetésével, miközben technikai szempontból a lehető legmagasabb szintű hatékonyságra törekszik – így válik az emberirtás mestere.

Merle zseniális paradoxona abban rejlik, hogy mindez nem ütközik Lang vallásosságával és pedáns, szerető családapai szerepével. A regény abszurd mondanivalója abban található, hogy Lang kettőssége – a szenvtelen tömeggyilkos és a harmonikus családfő – teljesen összefonódik. Az olvasó gyakran azon kapja magát, hogy már ő is tervezget, számol, és azon gondolkodik, hogyan lehetne hatékonyabban megszervezni a transzportok mozgatását, vagy hogyan lehetne megduplázni az üzem napi termelését. Annyira azonosul a főhőssel, hogy elfeledkezik arról, miről is van szó valójában.