Szigligeti Ede: Liliomfi olvasónapló * Olvasónaplóm

Szereplők:

Szilvai Gyula, alias Liliomfi, Szilvai Tódor unokaöccse, színész
Szilvai Tódor, oktató
Bárkai Mariska, árva leány, Szilvai gyámleánya
Camilla kisasszony, Mariska nevelőnője
Szellemfi, Liliomfi barátja, színész
Kányai, fogadós
Erzsi, fogadós leánya
Gyuri, pincér
Schwartz, pesti fogadós
Schwartz Adolf, a pesti fogadós fia
Kányai szomszédasszonya, fiával
Uracs
Szolgáló Kányainál
Nép, táncosok
Két perzekútor

Helyszínek:

Kolozsvár, Telegd, Kányai uram fogadója

Szigligeti Ede: Liliomfi olvasónapló röviden

A terv szerint a megözvegyült Szilvai professzor szeretné, ha unokaöccsét, akit gyámsága alatt nevelt, összeházasítaná titokban felnevelt gyámleányával, Mariskával. Az unokaöccs azonban a professzor tudta nélkül vándorszínészként kezd dolgozni Liliomfi néven és megnyeri Mariska szerelmét.

Szilvai professzor ellenezni kezdi a kapcsolatot, nem tudván, hogy éppen azt az embert félti a lányától, akit ő maga szánt neki férjül. Liliomfi közben úgy gondolja, nagybátyja Mariskát saját feleségéül akarja.

A történetben kulcsszerepet játszik Szellemfi, a hű barát és színésztárs, aki segít Liliomfinak a félreértéseket tisztázni, magát kiadva Liliomfinak. A narratíva egy másik szerelmi történettel is kereszteződik: Gyuri, a pincér és Erzsi, a gazdag Kányai fogadós lányának látszólag reménytelen szerelme is összefonódik Liliomfi és Mariska életével.

Szigligeti Ede: Liliomfi olvasónapló

Első felvonás

A nemrég özveggyé vált Szilvai Tódor professzor ellátogat Kolozsvárra, hogy találkozzon gyámleánya, Mariska nevelőnőjével, Camilla kisasszonnyal. A professzor közli vele, hogy a nyolc éve nem látott Mariskát magával viszi Nagyváradra, ahol az unokaöccséhez, Szilvai Gyulához kívánja adni feleségül. S

zilvai elmeséli a nőnek Emerenciával töltött 15 éves házasságát: hogyan szerette meg a nőt egy barátjától, akinek első felesége elhunyt, és aki újra akart házasodni, hogy mostohaanyát találjon kislányának. Emerencia azonban végül Szilvai mellett döntött.

A professzor barátja halálos ágyán megígérte, hogy gondoskodik annak lányáról, Mariskáról. Szilvai felesége azonban nem engedélyezte, hogy árvát fogadjanak be otthonukba, ezért kérte fel Camilla kisasszonyt, hogy nevelje fel a gyámleányt.

Eközben a szomszéd szobában Szellemfi felolvas két levelet Liliomfinak. Az első levélben Gyuri, az egri pincér arról tájékoztatja őket, hogy elutazik Kolozsvárra, hogy behajtsa a rájuk maradt 17 forint 19 krajcáros tartozást.

A második levél, amit Szilvai Tódor írt 23 éves unokaöccsének, Szilvai Gyulának, Pesten íródott és utánuk küldték. Ebben a levélben a jó nagybácsi közli unokaöccsével, hogy kifizeti annak tartozásait, de elvárja tőle, hogy komolyodjon meg, térjen haza és lépjen házasságra az általa kiválasztott hölggyel. Liliomfi már előzetesen aggódik, attól tart, hogy egy idősebb nőt kell majd feleségül vennie.

Mivel Mariska Váradra utazik, Camilla kisasszony vállalja át a Bragadini Katalin szerepét egy színházi előadásban. A nevelőnő, aki szintén szerelmes Liliomfiba, tervezi, hogy ő lesz a férfi felesége.

Azonban Liliomfi Mariskát szereti, és a szerelmesek hamarosan kinyilvánítják egymás felé érzelmeiket. Szilvai Tódor nem nézi jó szemmel, hogy egy színész udvarol a nevelt lányának, és felelősségre vonja Camillát az ügyben. Ezt követően felkeresi Liliomfit, aki távolról megpillantva nagybátyját, megijed tőle és Szellemfit kéri meg, hogy színlelje, ő maga Liliomfi.

A professzor meglepődve szemléli Szellemfit, nem értve, hogyan szerethetett bele Mariska egy ilyen köpcös alkatú, borvirágos orrú, rút arcú emberbe. A tanár ötven pengővel vesztegeti meg Szellemfit, aki Liliomfi szerepében van, hogy ezentúl hagyja békén Mariskát.

Szellemfi ígéretet tesz a visszavonulásra, de az alkudozás során még további pénzt is kicsikar a professzortól. További tíz pengőért kötelezvényt ír alá arról, hogy már nős, és további tíz pengőért vállalja, hogy személyesen is beszél a lánnyal. Mariska azonban átlát a szitán, felismerve a játékot, titokban összekacsint Liliomfival, és egy titokzatos, cuppanós csókkal zárul a felvonás.

Második felvonás

A Telegden található Kányai Zsigmond fogadójában számos férfi próbálkozik Erzsike, a fogadós lánya kegyeiért, azonban mindannyian visszautasítást szenvednek el. Erzsike ugyanis titokban Gyurit, a nem olyan régóta itt dolgozó pincért szereti.

A helyzet bonyolódik, amikor a szomszédasszony árulkodik, és elmeséli Kányainak, hogy látta Gyurit és Erzsit csókolózni a kertben. Ezután Kányai szembesíti a szerelmespárt a történtekkel, és közli velük, hogy lányát egy gazdag pesti fogadós fiának, Adolfnak szánta, aki a bécsi Domayernél tanulta a vendéglátás mesterségét. Schwartzék fogadója 200 vendégszobával büszkélkedhet. Bár Gyuri meg akarja szöktetni Erzsit, a lány nem hajlandó erre az útra lépni.

Liliomfi és Szellemfi meggyötörten érkeznek meg Kányai Zsigmond fogadójába, miután Gyula néhány napja eljátszotta a közös 50 pengőjüket. Éhségükben öt adag rostélyost rendelnek. Liliomfi grófként mutatkozik be, és Erzsikének udvarolni kezd, ám amikor megpillantja Gyurit, megijed, hiszen tartozik neki 17 forint 19 krajcárral.

A pincér is felismeri adósát, és számon kéri a „grófon” a tartozást. Idővel Liliomfi bevallja, hogy valójában ki ő, elmeséli, hogy szerelmét nem sikerült utolérnie, pénzét is elvesztette, és most Miskolcra készül, hogy ottani vendégszereplésével helyreállítsa anyagi helyzetét. Mielőtt azonban elindulna, Gyuri segítségére siet, és ifjú Schwartzként mutatkozik be.

Nagyképűen és sértően bánik Erzsikével, akit többek között „libának” nevez, és a fogadóssal is szándékosan köt bele. Mivel Kányai úr személyesen még nem találkozott az ifjabb Schwartzcal, először megértően, békülékenyen fogadja, de az illető szemtelenségei miatt végül indulatosan, felháborodva reagál. A Liliomfi által megformált „Fekete” uraság szeret kártyázni és mulatni, Bécsben és Pesten tartózkodik szeretőivel, és nyíltan kijelenti, hogy csak a lány hozományára hajt.

Közben megérkezik az igazi Schwartz Adolf is, aki udvarias és kellemes személyiség. Kányai uramnak azonban egy napra elég egy vőlegényjelölt: kiteszi a szerencsétlen flótást a fogadóból. A korábban grófként szereplő, jelenleg pincérként tevékenykedő Liliomfi, Szellemfi és Gyuri összefogva határozottan állítják a magyarul törve beszélő, félszeg fiatalember, Adolf kapcsán, hogy ő nem más, mint a híres nőcsábász vándorszínész, Liliomfi.

A történet utolsó, azaz tizenkettedik jelenetében új vendégek érkeznek a fogadóba. Szilvai professzor és nevelt lánya úton vannak Nagyváradra, és a fogadónál tesznek egy rövid pihenőt. Pincért hívnak, hogy szobát kérjenek. Liliomfi átveszi Gyuri szerepét, és villámgyorsan pincérnek adja ki magát, ő siet – álruhában, elmaszkírozva – a jövevények elé.

Harmadik felvonás

Liliomfi, Georges néven és parókában, selypítve szolgál fel az új vendégeknek. Eközben Szilvai professzor idegesítésére bőszen fecseg, és célzásokat tesz arra, mennyire szereti az ő kedvesét, akit szintén Mariskának nevez. Az általa kreált Lilomfi-mártással megpróbálja elterelni a figyelmet, de végül sikerül elkerülnie a lelepleződést.

Szilvai professzor a délutáni szieszta előkészületeit teszi, és Erzsit hívja, hogy a fogadóslány vigyázzon Mariskára. A két lány beszélgetésbe kezd, amiből kiderül, hogy a fogadóban csak egy pincér, Gyuri van, aki bár nemesi származású, Erzsi kedvéért vállalt munkát itt. Mariska félreérti a helyzetet, féltékeny lesz, és hűtlen csapodárnak tartja Liliomfit.

Liliomfi későbbi magyarázkodása hiábavaló, nem sikerül megnyugtatnia a haragvó Mariskát, ráadásul az ébredező Szilvai is felismeri a hangját. A professzor ravaszsággal zárja egy mellékszobába a teátristává lett Szilvai Gyulát. A fogadósra vonatkozóan is közli a nagybácsi, hogy Kányai uram pincére egy régi nemesi családból származik. Zsigmond gazda már korábban is gyanakodott Gyurira, hogy valami nem stimmel vele.

A fogadós, Kányai Zsigmond érdeklődik Szilvai professzortól az ifjú jövedelme felől, és amikor meghallja a 4-5000 pengőről szóló összeget, elégedetten fogadja, így hajlandó lenne a lányát is hozzáadni. Ekkor felkeresi a mellékszobában éppen takarító pincért, aki szőke parókát visel a fején, és aki korábban másik kulccsal kiengedte Liliomfit az ideiglenes „börtönéből”. Miután Kányai uram meggyőződött Kiss György keresztleveléből a fiú nemesi származásáról, saját kezdeményezésére küldi őket a lelkészhez, hogy házasodjanak össze, és ő az áldását is adja rájuk.

Közben az öreg Schwartz is megérkezik Telegdre, és panaszt tesz Kányaiéknál fia, Adolf durva, sértő bánásmódja miatt. A fogadós válaszában szemrehányásokat tesz, kifogásolva a pesti fiú viselkedését. Liliomfi, mint ifjabb Schwartz szerepében csak tovább fokozza a két idős úr közötti nézeteltéréseket, mivel az igazi Adolft ismét ki akarják dobni, hiszen őt tévesztik össze Liliomfival. Gyula, a pernahajder még azt is elhiteti Kányaival, hogy egy egész kompánia vándorszínész érkezett ide, hogy segítsenek a pincérnek, Erzsikének, és még Szilvai professzort is megnevezi mint a fő-fő teátristát.

Erzsike és Gyuri házasságot kötöttek, és Mariska megkönnyebbülten látja őket sétálni karöltve: kiderül számára, hogy Liliomfi mégis csak őt szereti igazán. A mű zárásaként Szilvai Tódor professzor rájön, hogy Liliomfi valójában az ő unokaöccse, Szilvai Gyula. Mivel a professzor eredetileg is ezt a kapcsolatot támogatta, örömmel adja áldását Mariska és szerelme, Gyula frigyére. Az utolsó jelenetben Kányai uram is megbékél a kialakult helyzettel.