Vörösmarty Mihály Előszó és Arany János Letészem a lantot című művének összehasonlító elemzése * Olvasónaplóm 2025

Vörösmarty Mihály Előszó és Arany János Letészem a lantot című művének összehasonlító elemzése

Az irodalomtanulás során gyakran kerülnek elő olyan művek, amelyek nemcsak önmagukban, hanem egymás tükrében is új jelentésrétegeket nyernek. Ilyen két alkotás Vörösmarty Mihály Előszó című költeménye és Arany János Letészem a lantot című verse is. E két mű elemzése és összevetése kifejezetten izgalmas vállalkozás, hiszen mindkettő a magyar irodalom kiemelkedő alkotása, mégis más-más korszakban és élethelyzetben született. Az írás célja az, hogy bemutassa e két költemény születésének körülményeit, főbb motívumait, hangulatait és tematikáját, valamint rávilágítson a költők ars poeticájában megmutatkozó hasonlóságokra és különbségekre is.

Az elemzés során részletesen végigvesszük a művek keletkezési hátterét, hiszen a történelmi és társadalmi környezet jelentősen befolyásolta mindkét szerző gondolatvilágát. Külön figyelmet szentelünk annak, hogy a két vers miként tükrözi a magyar nemzeti sorsot, illetve a költői hivatás válságát. A bevezető példák és motívumok kifejtése során arra törekszünk, hogy mind a kezdő, mind a haladó olvasók számára érthető és hasznos legyen az írás, s akár az érettségire való felkészülésben, akár egy mélyebb irodalmi elemzésben is támaszkodhassanak rá.

Az elemzés során összehasonlítjuk a két műben megjelenő hangulatot, érzelmi tónusokat, valamint azt is, hogy miképpen jelenik meg a költői hitvallás, illetve a költői szerep feladása, vagy éppen annak továbbvitele. Mivel mindkét vers a magyar történelem fájdalmas vagy nehéz időszakában keletkezett, így különösen tanulságos lehet, hogy a szerzők hogyan próbálták megfogalmazni a közös nemzeti sorsot, illetve saját alkotói válságukat. Az összehasonlító elemzés ezt a párhuzamot és eltérést is részletesen feltárja.

A cikk igyekszik gyakorlati szempontokat is nyújtani: például hogyan lehet felismerni bizonyos motívumokat, miképpen elemezhető a művek szerkezete, vagy éppen hogyan lehet egy-egy versrészletet értelmezni a történelmi kontextusban. Emellett kitérünk arra is, hogy milyen előnyökkel és hátrányokkal jár az egyes költői megközelítések választása, és miért érdemes mindkét művet behatóan tanulmányozni.

Végül egy összehasonlító táblázat segítségével összefoglaljuk a legfontosabb eltéréseket és hasonlóságokat, ami segíthet a gyors áttekintésben is. Az írás végén gyakran feltett kérdéseket gyűjtöttünk össze, hogy mindenki megtalálja a számára legfontosabb információkat. Reméljük, hogy cikkünk mind a tanulásban, mind az irodalmi élményben gazdagítja olvasóit.

A két mű keletkezési körülményei és történelmi háttere

Vörösmarty Mihály: Előszó

Vörösmarty Mihály Előszó című költeménye 1850-ben született, alig egy évvel az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverése után. Ez az időszak a magyar történelem egyik legsötétebb korszaka, amelyet a „Bach-korszak” néven emlegetnek. Az országot leverték, a szabadságharc vezetőit börtönbe vetették vagy kivégezték, a nemzet pedig mély gyászba és apátiába süllyedt. Ebben a történelmi közegben írta meg Vörösmarty ezt a verset, amely a nemzet sorsának, fájdalmának és reményvesztettségének mély átérzéséről tanúskodik.

A költő személyes élete is szorosan összefonódik a művel: Vörösmarty ekkorra már megfáradt, elkeseredett ember volt, akit megviselt a nemzeti kudarc, barátainak elvesztése és a politikai megtorlás légköre. Az Előszó ezért nem csupán a magyar nemzet tragédiáját, hanem a költő egyéni sorsát, világnézeti válságát is megjeleníti. Ebben az összefüggésben a vers egyfajta „kölcsey-i” testamentumként is olvasható: a költő a múlton mereng, a jelen sötétségét festi fel, és csak nagyon halványan sejlik fel a jövő reménye.

Arany János: Letészem a lantot

Arany János „Letészem a lantot” című költeményét 1850-ben írta, ugyancsak a forradalom bukásának traumája után. Arany, aki addig a magyar költészet egyik legaktívabb alakja volt, a szabadságharc leverése után hosszú időre elnémult, alkotói válságba került. A vers éppen ezt a lelkiállapotot, az alkotás értelmetlenségének, a költői szerep hiábavalóságának érzését fogalmazza meg. Arany a költeményben szinte lemond a költői pályáról, legalábbis ideiglenesen „letéve a lantot”.

A mű keletkezési hátterét tehát ugyanaz a történelmi esemény határozza meg, mint Vörösmarty esetében: a szabadságharc bukása, a nemzeti remények szertefoszlása, a személyes és közösségi kudarc. Arany azonban mindezt nem egy egész nemzet panorámáján keresztül mutatja be, hanem elsősorban saját lelkiállapotára, alkotói válságára koncentrál. A történelmi háttér tehát mindkét alkotásnál meghatározó, ugyanakkor a szerzők fókusza és emocionális megközelítése eltérő.

Vörösmarty Előszó című művének főbb motívumai

A történelem és a nemzeti sors

Az Előszó központi motívuma a magyar nemzet történelmi sorsának, tragédiáinak ábrázolása. Vörösmarty a magyar nép egész múltját, jelenét és jövőjét egyfajta sötét, apokaliptikus látomásban jeleníti meg. Már a vers indítása is univerzális távlatból tekint a magyarokra: „Midőn a földön első ember lépett…”, vagyis a történelmet a teremtéstől kezdve vezeti le. Ez a széles, átfogó nézőpont egyben az egyetemes emberi sorssal is párhuzamba állítja a magyarság útját.

A versben újra és újra megjelenik a tragédia motívuma, a pusztulás, a vereség, a megsemmisülés képei. „És vészt, pusztítót, gyászt hozott magával” – írja Vörösmarty, kiemelve a magyar történelmet kísérő szenvedést. Ez a folyamatos sorscsapás a nemzet egész múltját áthatja, miközben a jelenben is a „gyász” és a „kárhozat” uralkodik. A történelem tehát nem fejlődéstörténetként, hanem örökös küzdelemként, sokszor reménytelen harcként jelenik meg.

A remény és a jövő víziója

A vers sötét tónusa ellenére néhol felvillan a remény motívuma is, bár ez szinte mindig nagyon halvány, bizonytalan. Vörösmarty a vers végén arról beszél, hogy ha az emberi nem „megtisztul”, talán eljöhet egy jobb jövő: „Így lesz-e? kérded. A nagy mindentudó / Nem mondja meg.” Ez a bizonytalanság a mű egyik legfontosabb jellemzője: a múlt sötétje után csak nagyon halvány fény sejlik fel.

A költemény szerkezete is ezt a reménytelen küzdelmet tükrözi. A múlt leírása után a jelen reménytelensége következik, végül pedig egy nagyon visszafogott, csak feltételes módban megfogalmazott jövőkép: „S népek hazája, nagy világ!” Az egész művet áthatja a végzetes sorsba vetett hit, ám mégis fellelhető benne az a gondolat, hogy az ember képes lehet a megújulásra. Ez a kettősség adja a vers különleges feszültségét, amellyel Vörösmarty a magyar irodalom egyik legnagyobb hatású költeményét alkotta meg.

Arany János Letészem a lantot című versének elemzése

A költői válság és lemondás motívuma

Arany János Letészem a lantot című verse a költői pálya, a művészet értelmének megkérdőjelezéséből indul ki. A lant, amely a költészet, az alkotás szimbóluma, itt a lemondás, az elnémulás jelképévé válik: „Letészem a lantot. Nem akarom többé / Csalogatni vele az égi tündért!” – írja Arany. Ez a gesztus az alkotói elbizonytalanodás, kiábrándulás megnyilvánulása, amely részben a történelmi kudarc, részben a személyes elégia következménye.

A vers lemondó hangulata azonban nem egy végleges, mindenre kiterjedő tagadás. Arany inkább a költői szerep átmeneti felfüggesztéséről beszél, saját fáradtságát, kiégését, reménytelenségét fogalmazza meg. A vers szerkezete is ezt a lemondó, elcsendesedő folyamatot tükrözi: a kezdeti lemondás után a múlt emlékeinek felidézése, majd a személyes, zárkózott befelé fordulás következik.

A múlt emléke és a közösségi sors

Arany művében jelentős szerepet kap a múlt motívuma: a magányos költő szinte nosztalgikus visszatekintéssel idézi fel a korábbi, dicsőbb időket, amikor még „dallal” lehetett bátorítani a népet. A „húrok” ekkor még zenéltek, a közösségi szerep betöltése lehetséges volt. Most azonban már „elzüllött a dal”, a költő elvesztette hitét abban, hogy művészete képes lenne hatni a nemzet sorsára.

A vers zárlatában Arany befelé fordul: a közösségi költőből magányos, belső utakat kereső alkotó lesz. A lant elnémulása nem csupán a költészet végleges feladását jelenti, hanem egy átmeneti, önként vállalt hallgatást, amelynek célja a „szív megpihenése”. A közösségi sors iránti aggodalom azonban megmarad, hiszen Arany is a nemzet fájdalmából táplálkozik, még ha átmenetileg vissza is vonul a közszerepléstől.

Tematikai és hangulati párhuzamok és eltérések

Hasonlóságok

Mindkét költemény a magyar nemzeti sorsot állítja középpontba, a szabadságharc bukása utáni kiábrándultság, reményvesztettség, valamint a költői szerep értelmének megkérdőjeleződése hatja át mindkét mű hangulatát. Az Előszó és a Letészem a lantot is sötét tónusú, elégikus, lemondó alkotás, amelyben a múlt emléke és a jelen reménytelensége egyaránt hangsúlyos. A két költő egyaránt érzi, hogy a régi hősiesség, a nemzeti építkezés korszaka véget ért, helyette a gyász, a veszteség, az apátia uralkodik.

A két vers szerkezeti felépítése is mutat hasonlóságokat. Mindkettő a múlt felidézésével indul, majd a jelen kiábrándultságát, végül a jövő bizonytalanságát vagy az alkotás felfüggesztését jeleníti meg. A személyes és kollektív sors összefonódása, a költői szerep (mint népvezér vagy tanító) újragondolása szintén mindkét mű közös sajátossága.

Különbségek

A leghangsúlyosabb különbség az, hogy Vörösmarty az Előszóban a magyar nép egész történelmét, az emberiség sorsát tárja elénk, míg Arany a Letészem a lantot-ban inkább saját, személyes alkotói válságát, belső vívódását állítja középpontba. Vörösmarty verse sorsköltészet: az egész nemzetért szól, míg Arany inkább intim, lírai, személyes vallomást tesz.

A hangulat tekintetében is árnyalatnyi eltérések mutatkoznak: az Előszó apokaliptikus, szinte végletesen sötét, világvégi víziót ad, míg Arany verse inkább szomorkás, befelé forduló, rezignált. A közös a lemondás, a fájdalom, ám Vörösmarty univerzális távlatba emeli a magyar sorsot, Arany pedig a magánember tragédiáját emeli irodalmi szintre.

Táblázat: Hasonlóságok és különbségek

Szempont	Előszó (Vörösmarty)	Letészem a lantot (Arany)
Keletkezés ideje	1850, Bach-korszak	1850, Bach-korszak
Történelmi háttér	Nemzeti tragédia, forradalom bukása	Nemzeti tragédia, forradalom bukása
Fő motívum	Nemzeti és emberi sors	Költői válság, lemondás
Hangulat	Apokaliptikus, sötét, tragikus	Lemondó, szomorú, befelé forduló
Fókusz	Nemzet, emberiség	Személyes, egyéni
Szerkezet	Történelem – jelen – jövő	Múlt – jelen – lemondás
Költői szerep	Sorsköltő, népvezér	Lírikus, magánember
Jövőkép	Halvány remény, bizonytalanság	Átmeneti hallgatás, megpihenés
Stílus	Magasztos, emelkedett, retorikus	Letisztult, egyszerű, lírai
Közösségi üzenet	Igen, általános emberi, nemzeti	Inkább személyes, de van közösségi utalás

A két költő ars poeticájának összevetése

Vörösmarty ars poeticája

Vörösmarty Mihály költészetének középpontjában a sorsköltészet, a nemzeti felelősségvállalás, az emberi történelem nagy kérdéseinek boncolgatása áll. Az Előszó is ennek jegyében íródott: a költő saját hivatását abban látja, hogy a nemzet sorsát, fájdalmát, reményeit, tragédiáit megörökítse, s ezzel utat, példát mutasson. Vörösmarty számára a költészet nem csupán magánügy, hanem közösségi szolgálat. A múlt, jelen és jövő összekapcsolása, az egyetemes emberi sors és a magyar tragédia párhuzamba állítása teszi költészetét emelkedetté és egyetemessé.

Az Előszó ugyanakkor azt is megmutatja, hogy a költő hivatása mennyire nehéz és fájdalmas lehet. A nemzet bukása után Vörösmarty is szembesül azzal, hogy az alkotás, a szó, a költészet sokszor tehetetlen a történelem viharai közepette. Mégis – vagy éppen ezért – tart ki amellett, hogy a költő feladata a tanúságtétel, a múlt megörökítése, a nemzeti emlékezet ébren tartása.

Arany János ars poeticája

Arany János költői hitvallása más irányból közelít: nála a költészet elsősorban belső kifejezés, önvizsgálat, személyes érzelmek, gondolatok lírai megfogalmazása. A Letészem a lantot ennek az ars poeticának drámai példája: a költő a közösségi szerepen túl saját alkotói válságát, kételyeit, félelmeit is megfogalmazza, kimondva a hallgatás, az elnémulás szükségességét. Aranynál a költészet már nem a nemzet hősi epikájának terepe, hanem az egyéni lélek rezdüléseinek tükre.

Ennek ellenére Arany is mindig kapcsolatban marad a magyar közösséggel: még lemondó, elhallgató verseiben is ott az együttérzés, a nemzet sorsa miatti aggódás. Ars poeticája inkább a lírai költő, a magánember vallomása, amely azonban mindig túlmutat önmagán, s példává, tanítássá válhat az olvasók számára.

Előnyök és hátrányok: A közösségi és személyes ars poetica

Megközelítés	Előnyök	Hátrányok
Közösségi (Vörösmarty)	Erőteljesebb hatás, nagyobb közösségi azonosulás	Nehezebb személyes azonosulás, eltávolító lehet
Személyes (Arany)	Őszintébb, intimebb, könnyebb egyéni átélés	Szűkebb horizont, a nemzeti sors háttérbe szorulhat

Gyakorlati tanácsok: Hogyan elemezzük a két művet?

Olvassuk el többször a verseket, figyeljünk a motívumokra!
Keressük meg azokat a kulcsszavakat, amelyek vissza-visszatérnek (pl. sors, lant, gyász, múlt stb.).
Figyeljük a szerkezetet: hogyan épül fel a mű, milyen a múlt-jelen-jövő viszonya?
Értelmezzük a képeket, metaforákat! Pl. Vörösmartynál a világvégi látomás, Aranynál a lant szimbóluma.
Helyezzük a verseket történelmi kontextusba: mit jelent a szabadságharc bukása?
Próbáljuk megfogalmazni, hogy mi a költő célja, üzenete!
Írjunk összehasonlító elemzést saját szavaikkal a két műről!
Gondolkozzunk azon, hogy a mai korban hogyan rezonálnak ezek az alkotások!
Keressünk párhuzamokat más művekkel, például Kölcsey vagy Petőfi verseivel!
Ne féljünk saját véleményt megfogalmazni: melyik mű hatott ránk jobban, miért?

Gyakran Ismételt Kérdések (GYIK)

Mi volt az Előszó és a Letészem a lantot keletkezésének közvetlen oka?
Mindkét vers az 1848–49-es szabadságharc leverése utáni időszakban, a „Bach-korszak” politikai és lelki nyomásának hatására született.
Miben különbözik a két vers tematikája?
Az Előszó elsősorban a nemzeti sorsot, a magyar történelem tragédiáját ábrázolja, míg a Letészem a lantot inkább személyes, alkotói válságot, lemondást jelenít meg.
Milyen hangulat uralkodik az Előszóban?
Apokaliptikus, tragikus hangulat, amelyben a múlt, jelen és jövő is sötét tónusú.
Mit szimbolizál a lant Arany versében?
A lant a költészet, az alkotás, a művészi hivatás szimbóluma, amelynek letétele a költői pálya, a művészi megszólalás felfüggesztését jelenti.
Mi a két költő ars poeticájának fő különbsége?
Vörösmarty a közösségi, nemzeti sorsköltészetet tartja elsődlegesnek, Arany inkább a személyes, lírai vallomás költője.
Van-e a két versben remény a jövőre nézve?
Mindkét műben nagyon halványan, de felvillan a remény; Vörösmartynál feltételes módon, Aranynál a magányos pihenésben.
Milyen szerepet tölt be a múlt emléke a két műben?
Mindkettőben meghatározó: Vörösmartynál egyetemes, tragikus múltként jelenik meg, Aranynál inkább nosztalgikus, személyes visszatekintésként.
Mit tanítanak ezek a művek a költői hivatásról?
Azt, hogy a költő sokszor szenved, kételkedik, de még a hallgatás, a lemondás gesztusában is ott a tanúságtétel, a közösségi felelősség.
Miért érdemes összehasonlítani ezt a két verset?
Azért, mert ugyanazon történelmi helyzetben két eltérő, de egymást kiegészítő költői magatartást, világképet mutatnak be.
Hogyan használhatók ezek a művek az irodalomtanulásban?
Kitűnően alkalmasak a történelmi és irodalmi összefüggések felismerésére, a művek szerkezetének elemzésére, valamint a költői hitvallás megértésére.

Összefoglalva:
Vörösmarty Mihály Előszó és Arany János Letészem a lantot című műve egyaránt a magyar irodalom kimagasló alkotásai, amelyek a szabadságharc bukása utáni nemzeti és személyes válságot dolgozzák fel. Mindkettő a lemondás, a kiábrándulás, a sötét jelen, ám mégis a remény halvány esélyének költői dokumentuma. Megértésük, összevetésük nemcsak irodalmi szempontból fontos, hanem hozzájárulhat a történelmi és művészi önreflexió fejlesztéséhez is – kezdőknek és haladóknak egyaránt.