Katajev: A távolban egy fehér vitorla * Olvasónaplóm 2024

Valentyin Petrovics Katajev 1936-ban publikált műve, „A Távolban egy fehér vitorla” (Белеет парус одинокий) a szovjet ifjúsági irodalom klasszikus alkotásaként számon tartott. Magyarországon a rendszerváltás előtt különösen népszerű volt ez a regény, amely az író gyermekkori élményein alapul. A mű címe egyben Mihail Lermontov „Vitorla” című versének első sorát is megidézi.

Távolban egy fehér vitorla

Tenger kék ködén átragyog.

Mért indult messzi országokba?

És otthonában mit hagyott?

Valentyin Petrovics Katajev regényének, „A Távolban egy fehér vitorla” nyitó jelenete egy látszólag szokványos gyermektörténettel kezdődik: a nyolc és fél éves Petya, egy odesszai tanár gyermeke, búcsút int tengerparti nyaralóhelyének, mivel véget ért a vakáció és itt az idő hazatérni.

Katajev mesterien ábrázolja ezt az elégikus idillt és a továbbiakban is mély empátiával és ragyogó beleérzéssel tárja elénk a gyermeki kisvilágot. A regény 1905-ben, az orosz forradalom idején játszódik, és bár a történet Petya mindennapjait követi, jóval többet nyújt egy egyszerű gyermekkori leírásnál. Katajev Petya szemszögéből mutatja be az eseményeket, így a regény nem csak izgalmas kalandokat, hanem hiteles képet is ad Odessza városáról, a korabeli mindennapokról és a cári Oroszországról.

A klasszikus ifjúsági regény nemzedékek kedvenc olvasmánya volt, és mára is ugyanolyan ajánlott olvasmány, mint korábban.

Szereplők:

Petya (Pjotr: 8 és fél éves)
Gavrik (kilencéves)
Rogyion Zsukov matróz
Vaszilij Petrovics Bacsej, középiskolai tanár; Petya és Pavlik apja
Pavlik (Pavel: négyéves)
Tatjana Ivanovna, Petya nagynénje
Gavrik nagyapja
Tyerentyij, Gavrik bátyja
Motya, Tyerentyij lánya
Madám Sztorozsenko, piaci kofa
Dunya, Bacsejék házvezetőnője
Joszif Karlovics, a céllövöldés
detektív

Katajev: A távolban egy fehér vitorla olvasónapló

Valentyin Petrovics Katajev „A Távolban egy fehér vitorla” című műve 1905-ben, a cári Oroszország forradalmi viharainak idején játszódik, helyszínül Odessza és annak környékét választva.

A történet főszereplője, Petya, az édesapjával és öccsével éppen a nyári vakációról tér haza vidékről, amikor kalandos események sora veszi kezdetét. Az utazás során postakocsijuk menedéket nyújt egy Patyomkin páncélosról menekülő matróznak, akit a jármű utasai titokban tartanak a katonák elől.

A történet csúcspontja egy hajóúton játszódik, ahol Petya szemtanúja lesz, ahogy egy titkosrendőr leleplezi Rogyion Zsukov menekülő matrózt. A fiatal lázadó azonban elkerüli az elfogását, ugyanis a hajó partközelbe érve a tengerbe ugrik és a szárazföld felé úszik, megmenekülve üldözői elől.

Gavrik, az árva fiú, Odesszában, a tengerpart közelében élt halász nagyapjával. Életüket a halászat biztosította, bár a megélhetésük rendkívül nehézkes volt, annak ellenére, hogy mindketten keményen dolgoztak. Gavrik régi ismerőse, Petya a nyári vakációról tért haza, és a halászlegény alig várta, hogy ismét találkozhassanak.

A történet másik szereplője, egy matróz, aki már két napja alig aludt és evett, és negyven-ötven verstet gyalogolt, vízbe esve ruhája és csizmája nehezítette az úszást. Végül, nagy erőfeszítések árán, egy bárkához kapaszkodott, mert nem bírt volna a partig úszni.

Gavrik és a nagyapja segítették a kimerült Rogyion matrózt, és becsülettel ápolták a beteget, elrejtve őt saját kunyhójukban. Egy alkalommal, miközben Gavrik a közeli vurstliban a céllövöldét szemlélte, észrevett egy idegen férfit, aki a matróz után érdeklődött. A fiú ügyesen félrevezette a nyomozót, így védelmezve barátjukat.

A két barát, Gavrik és Petya a Közel Malomba látogatott el, ahol Gavrik bátyja, Tyerentyij és családja élt. Petya itt találkozott először Motyával, Tyerentyij kislányával, akibe azonnal beleszeretett.

A helyzet azonban hamarosan váratlan fordulatot vett, amikor a rendőrség rajtaütött a halászkunyhón, ahol a matróz és több munkás is tartózkodott. Az itt lévőknek sikerült a katakombákon keresztül menekülniük. Gavrik nagyapját azonban a rendőrök megverték és letartóztatták, míg Gavrik maga is erőszakos bánásmódban részesült.

A zavargások idején a fiatalok kulcsszerepet játszottak a lázadók lőszerszállításában. Petya, aki már középiskolás volt, hosszú ideig gomboknak hitte a nehéz csomagokat, melyeket Gavrik vitt a forradalmároknak. Egy alkalommal, amikor Gavrik helyett Petyának kellett átvinnie a töltényeket, a gimnazista fiú iskolatáskájában szállította a lőszert, átkelve a rendőri kordont, hogy segítse a szorult helyzetben lévő felkelőket.