Rákosi Viktor: Elnémult harangok olvasónapló

Szereplők:

  • Rákosi Viktor: Elnémult harangok olvasónapló
    Rákosi Viktor: Elnémult harangok olvasónapló

    Simándy Pál, református teológus, majd tiszteletes

  • Puskás Gábor, református teológus, majd vármegyei hivatalnok
  • Bótai Barnabás, református teológus
  • Bótai Anikó
  • Bajlon Friderika (Derry)
  • Baljon papa, gazdag utrechti polgár
  • Baljonné, Friderika anyja
  • Bótai Róza
  • Benedek Péter kurátor
  • Zalathnay Gábor, a funtineli remete
  • Papp Mózes, a medveölő
  • Todorescu Florica
  • Todorescu Tódor, román pap
  • Todorescuné, Florica anyja
  • Sára néni, Simándy házvezetőnője
  • Györgye Sabo, pakulárbojtár
  • Petru, román pásztor
  • Baranghy László gróf
  • Lord Harrington, az angol nagykövetség első tanácsosa
  • Vensolov ezredes, az orosz nagykövetség katonai attaséja
  • Szentpáli Tamással, baltavári járásbíró
  • Zágoni Albert gróf, főispán
  • Valeton professzor úr

Rákosi Viktor romantikus alkotása, az Elnémult harangok először 1903-ban látott napvilágot, melyet a Révai Testvérek adtak ki. A művet 1905-ben Malonyai Dezső színpadi változatban is feldolgozta. Az irodalmi művet kétszer is filmre vitték; először 1916-ban Garas Márton és Balogh Béla rendezésében, majd 1922-ben ismét a vászonra került. Nemzetközi sikereket is elérve, 1935-ben az olasz olvasóközönség is megismerhette, amikor a regény milánói fordítása megjelent.

Rákosi Viktor: Elnémult harangok olvasónapló röviden

Simándy Pál, az erdélyi református teológus története egy mély érzelmi drámát bontakoztat ki az Utrecthi Egyetem falai között kezdődő szerelmi szövevényen keresztül. A tehetséges fiatalember, aki egy gazdag hajótulajdonos családjánál házi tanárként dolgozik, nem veszi észre Derry, a törékeny lelkű lány érzéseit, mert szíve már egy másik nőé, Bótai Anikóé.

A tragédia akkor éri el csúcspontját, amikor Derry, megtudva Simándy eljegyzését, öngyilkosságot követ el. A teológus élete ekkor válik igazán viharossá: megtudja, hogy szerelme, Anikó, másvalakivel készül összeházasodni. Ezután Simándy Hamburgba utazik gyógykezelésre, ahol egy kikötőben Amerikába induló hajóról erdélyi kivándorlók énekét hallva ráébred küldetésére.

Hazatérve Magyargarabónban kívánja megvalósítani a magyarság megmaradását. A küzdelmes élet azonban nemcsak a nyomorral és a tudatlansággal, hanem a garabói ortodox pópa és az erőszakosan terjeszkedő román ortodox egyházzal is szembesíti. A kultúrák és felekezetek közti harc közepette Simándy beleszeret a román pap lányába, Floricába.

Szenvedélyes és tragikus szerelmük a nemzet sorsának tükröződésében bontakozik ki, amely egy váratlan fordulattal zárul, amikor Simándy rádöbben, hogy szerelme apja irredentista tevékenységet folytat Bukarestben. A regény izgalmas és drámai epizódjai keresztülvezetik az olvasót a magyar hős lelki vívódásain, miközben a történet szövevényes szerelmi szálai kibontakoznak.

Rákosi Viktor: Elnémult harangok olvasónapló

Első rész – Az utrechti diákok

Két erdélyi református teológus, Simándy Pál és Puskás Gábor, ösztöndíjas diákként utazott Hollandiába, ahol ősz elején érkeztek meg Utrecht városába. A helyi egyetemen már jelen lévő Bótai Barna fogadta őket, aki az ott eltöltött idő alatt kiváló eredményeket ért el, legutóbb holland nyelven tett sikeres kollokviumot, amiért jutalmul két ösztöndíjas társat választhatott maga mellé.

A két fiatal teológus gyorsan beilleszkedett az egyetemi közösségbe, élvezve a kényelmes szállást és a stabil anyagi helyzetet. Simándy Pál, aki korábban Szebenben volt Bótai diáktársa, kiváló tanulmányi eredményeket ért el az idegenben, emellett egy gazdag családnál házi tanárként is dolgozott. Bótai Barna, aki súlyos tüdőbetegségben szenvedett, pedagógusi feladatait ideiglenesen barátja, Simándy vette át a Bajlon családnál, ezzel is segítve a fiatal tehetség akadémiai és szakmai előrehaladását.

Simándy Pál, a tehetséges erdélyi teológus és a kiemelkedő tanulmányi eredményeket elérő egyetemi hallgató, hűséges volt Erdélyben élő menyasszonyához, Bótai Anikóhoz, annak ellenére, hogy az Utrechtben tanuló férfi érdeklődését a gazdag patrícius lánya, Derry irányába is elterelődött. Derry bátyja, a betegeskedő Baljon Friderika, akit nem viszonoztak az érzései, mindazonáltal nem tudta lekötni Simándy figyelmét, aki a holland nyelvet egyre jobban elsajátítva, a tanulmányokban is az élen járt.

Simándy barátja, Bótai Barna, súlyos betegsége miatt kórházba került, ahol a holland patrícius lánya, Friderika virágokkal és ajándékokkal halmozta el, tudva nélkül, hogy mindezt Simándy kérésére teszi, arra kérve a lányt, hogy törődjön beteg barátjával. Bótai tragikus halálát követően Simándy és egy másik barátja, Puskás, otthoni családjuktól eltitkolva írtak leveleket, és pénzt is küldtek, hogy segítsék a meghalt Bótai özvegy édesapját és lánytestvéreit.

Derry, a fiatal és szépséges nő mély érzelmeket táplált Simándy Pál iránt, azonban egy szívbemarkoló beszélgetés során kiderült számára, hogy a férfi már eljegyzett, és vőlegényként érkezett Hollandiába. A felfedezés teljesen összetörte Derryt, aki csalódása és érzelmi megpróbáltatásai miatt életunttá és betegessé vált.

Egy híres orvostudós tanácsára Baljon úr lányát a Zandvoort-szigetre vitte, remélve, hogy a gyönyörű és kedvező éghajlatú helyen Derry képes lesz meggyógyulni és kipihenni magát. A lány állapota látszólag javult, de egy este nyomtalanul eltűnt, és egy bárkán a tengerre sodródott, ahol tragikus halált halt. Egy búcsúlevélben, melyet a szeretett férfinek hagyott, Derry megosztotta eddig ki nem fejezett érzelmeit és azt, hogy reménytelensége vitte a halálba.

Az utrechti rendőrfőnök behívta Simándy Pált, hogy közölje vele a tragikus hírt Derry haláláról, egyben átnyújtva azt a levelet is, amelyet a kisasszony halála előtt három nappal írt neki. A szomorú események ellenére Simándy, kiemelkedő tanulmányi eredménnyel zárta az évet, amit ünnepélyes keretek között diplomával is jutalmaztak.

Ugyanezen a napon a szállásukon újabb levél érkezett Bótai Rózától, a legidősebb pap-lánytól, amelyet eredetileg Bótai Barnának szántak. A levél arról tájékoztatta a családot, hogy Anikó, aki egy ideig barátnőjénél tartózkodott Sepsiszentgyörgyön, egy tehetős ügyvéddel ismerkedett meg, aki megkérte a kezét. A család tanácsot kért Barnától a házassággal kapcsolatban. A levél sugallta, hogy ezt a lehetőséget nem szabadna kihagyniuk.

Simándy kérésére Puskás Gábor Bótai Barna írását utánozva beleegyező választ fogalmazott meg. Később Pál súlyosan megbetegedett, kórházi kezelésre szorult, majd Hamburgban folytatta gyógykezelését. Az ottani kikötőben egy Amerikába induló hajó fedélzetéről hallotta meg az erdélyi kivándorlók énekét, ami a 90. zsoltár sorai által megerősítve visszahívta őt, hogy hazatérjen, és szülőföldjén szolgálja keresztény hitét, veszendő népét és pusztuló hazáját.

Második rész – A havasok közt

„Simándy Pál kitűnő eredményekkel tért vissza Utrechtből a kincses Kolozsvárra. A helyi református püspököt megkeresve arra kérte, hogy szolgálatában a koldusok papjaként, az elhagyottak támaszaként és a szenvedők vigasztalójaként tevékenykedhessen. Végül Magyargarabóba, Bod Péter egykori templomába, a görgényi havasok szívébe került.

Itt Simándynak nemcsak a nyomorral, a babonákkal és a tudatlansággal kellett szembenéznie, hanem az erőszakosan terjeszkedő román ortodox egyház helyi képviselőjével, Todorescu pópával is. Erdélyi származásúként jól ismerte a kihívásokat, és a megpróbáltatások között is hű maradt értékeihez: becsületessége és hiteles keresztény hite révén kitartott.

Pál Zalathnay Gáborral, a funtineli remete tragikus sorsával ismerkedett meg, akiből hamarosan a református lelkész jó barátja vált. Egy váratlan esemény során, amikor Todorescu pópa életveszélyes helyzetbe került azért, mert próbálta becsapni a tüzelőfát szállító favágókat, Pál azonnal a segítségére sietett.

Az öt dühös, félmeztelen favágót nem csak szavakkal, hanem testi erejének bevetésével is sikerült megfékeznie, amikor kicsavarta egyikük kezéből a fejszét. A lelkész nem csak a helyi ortodox papot óvta meg, hanem Todorescu Floricát is, a 16 éves lányt, akivel korábban Garabóra költözése során ismerkedett meg. Florica, aki iskoláit Szebenben és Bukarestben végezte, és Pál egyre többször gondoltak egymásra, és tiszta szerelmük a társadalmi, vallási és származási különbségek ellenére is mélyült.

Egy viharos, fagyos téli napon történt, hogy Györgye Sabo, a kis pásztorfiú, beleesett egy szakadékba, és a sűrű köd miatt társai nem találták meg. A keresést feladták, mivel estére a román pap birkáit biztonságos helyre kellett szállítaniuk. Todorescu pópa és emberei nem voltak hajlandóak visszatérni a fiú keresésére, ezért Simándy és két falubeli, Petru, egy román fiú, valamint Papp Mózes, a medveölő, nekivágtak a hóviharban, hogy megtalálják a gyermeket.

Végül az Ördögszájánál bukkantak rá a mélybe zuhant Györgyére. A tomboló vihar miatt azonban nem tudtak azonnal visszatérni a faluba, így kénytelenek voltak egy medvebarlangban menedéket keresni. Ebben a barlangban találtak menedéket Baranghy László gróf, az ismert oroszlán- és tigrisvadász, az erdélyi fejedelmek leszármazottja, társai és kísérete is, akik szintén a közelben kerültek bajba.

A vihar elmúltával Garabóra visszatért a mentőcsapat és a vadásztársaság is. A gróf és barátai, lord Harrington, az angol nagykövetség első tanácsosa, és Vensolov ezredes, az orosz nagykövetség katonai attaséja Todorescuéknál szálltak meg. Simándy is meghívást kapott, aki műveltségével és kellemes társalgásával hamar egyenrangú partnerüknek bizonyult, ami hatására még a pópa is megbarátkozott vele.

Gyorgye megmentése után Simándy tekintélye jelentősen nőtt a faluban, megszilárdítva az emberek bizalmát. Aktívan részt vett a helyi közösség életében: tanította a gyerekeket, misézett, házasságokat kötött, temetkezéseket vezetett, és más, rá háruló feladatokat is ellátott. Meghívásokat kapott távoli vidékekről is, hogy vigaszt és reményt nyújtson az ott élőknek.

Tavasszal Floricát szülei Baltavárra vittek egy mulatságra, amelyet „A román színpártoló egyesület” rendezett meg évi közgyűlésként, ahol Szebenből, Brassóból és Balázsfalváról érkezett papok, tanárok, tanítók és ügyvédek gyülekeztek össze. Pali, Florica nyomában, a városba utazott, ahol váratlanul összefutott Szentpáli Tamással, a helyi járásbíróval, aki nem más, mint régi szerelme, Bótai Anikó férje. A bíró vendégül látta őt otthonában, ahol Simándy egy megváltozott, kissé elhízott asszonnyal találkozott – régi szerelmével – aki büszkén mutatta be kisfiát.

A bálon Florica frakkos urakkal táncolt boldogan, míg Pál szomorú szívvel figyelte, elgondolkodva azon, hogy „ez a leány nem az övé, nem is lehet az övé soha”. A három napig tartó baltavári román mulatság alatt Simándy már az első éjszaka, a rendezvényt elhagyva, sietve, majd botorkálva tért vissza kis falujába.

Ahogy Húsvét közeledt, Zalathnay Gábor meghívta Simándy Pált Funtinelbe. Lóháton indultak a hegyek közé, ahol egy kis kápolnában Pál Úrvacsorát osztott, és lelki megújulást élt át. Néhány nap elteltével egy hegyi móc érkezett a kastélyba, aki Clujba hívta a garabói magyar papot, mivel a faluban nincs saját papjuk, és sokan megbetegedtek egy súlyos kórban. Pál megérkezésekor szörnyű szegénységgel, éhező emberekkel és torz alakokkal szembesült, mintha a pokol első állomására ért volna.

Hamarosan a megyei komisszió hivatalos emberei is megjelentek, ételt ígérve, amely valójában árthatott volna a betegek állapotának. A küldöttség tagjai között volt egy orvos, az aljegyző úr és Puskás Gábor, aki azóta főispáni titkár lett. A segélyként érkező kukoricaszállítmány késve érkezett, ami hátrányosan érintette volna a pellagrás betegeket. Zalathnay azonban felajánlotta, hogy kicseréli a szállítmányt búza- és rozslisztre, eleven baromfira és tengeri nyúlra, amely értékesebb és megfelelőbb táplálékot biztosítana a rászorulóknak.

Simándy Pál az intézkedések érdekében visszaindult Funtinelbe, Zalathnay Gábor aggodalma miatt, hogy ha ő távozna, a megyei urak meggondolatlanul szétosztanák a kukoricát az éhezők között. A kastélyban érte a hír, hogy megérkezett Florica levele, amelyben a lány biztosította Pált szerelméről, szívét fájdalom tölti meg hiánya miatt, és szeretne vele találkozni.

A hazautazásban Papp Mózes nyújtott segítséget Simándynak, aki közben megtudta, hogy Todorescuéknál két előkelő úr érkezett Bukarestből. A szerelmes találkozón Florica elárulta Pálnak, hogy az egyik vendég a bukaresti liga ügynöke, pénzt hozott az apjának, aki egy titkos nemzeti komité tagja, és a havasi románok összeesküvésének szálai az ő kezében futnak össze. Pál, mint egy sebzett vadállat, elrohant a helyszínről, ami végleg megpecsételte ő és szerelme, Florica sorsát.

Simándy Pál Papp Mózes kocsiján a megyeszékhelyre utazott, hogy a főispánnal megossza az információt: Todorescu pópa a bukaresti irredenta központ ügynöke. Bár Puskás Gábor közbenjárására a főispán, Zágoni Albert gróf fogadta, azonban szkeptikusan fogadta a lelkész beszámolóját, mesének tartva azt. A gróf eddig mindig Todorescut tartotta a legmegbízhatóbb hazafinak, aki szállította a szavazatokat a választásokon. Simándyt, viszont nyughatatlan vérű, megférhetetlen embernek minősítette és durván rendreutasította, hazaküldve őt.

Mélyen csalódottan, de Istenbe vetett hitét megőrizve, Simándy gyalog indult haza. Késő este érkezett meg Garabóra, ruhája megtépázva az erdei ágaktól, arca karcolásokkal borítva. Rongyosan és véresen, testéhez tapadó ruhában állt, amikor Sára nénitől megtudta, hogy az oláh papné, lánya és a két úr Bukarestbe utazott.

Éjfél felé, a föltámadás ünnepén Simándy Pál várta híveit Bod Péter templomában, ám a magyarok a templom körül gyülekeztek, és az ortodox pap aranyos ruháját csókolgatták. A református lelkész hiába húzta a harangokat, senki nem csatlakozott hozzá. A feszült helyzetben a pap erei kidagadtak, orrából vér folyt, és tenyerét véresre tépte a kötelek.

A kötelek végül elszakadtak, a harangok elhallgattak, és Simándy Pál elesett, fejét egy éles kőbe ütve halálos sérülést szenvedett.

Sára néni és két fiatal helyi férfi talált rá a halott lelkészre. A helyszínre érkezett az öreg Zalathnay is, aki fehér kendővel törölte le barátja arcát, majd megcsókolta Pali homlokát, búcsúzva tőle.

Rákosi Viktor: Elnémult harangok olvasónapló

 





Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük