Robert Merle: Állati elmék olvasónapló * Olvasónaplóm 2025

Robert Merle, a Goncourt-díjas francia író 1967-ben megjelent Az Állati elmék című műve egy különleges keveréke a tudományos és politikai fikciónak, amely egy utópisztikus „állatregényként” ismert. A történet a valóság és az álomvilág határán mozog, miközben a szerző az állatok és az emberek, valamint a tudományos kutatás és annak finanszírozója, az állam kapcsolatát vizsgálja. Merle a regényben az állatokkal végzett kísérletek erkölcsi vonatkozásait és a kutatók felelősségét tárgyalja.

Az Állati elmék nem csupán Merle legismertebb műve, hanem egyben a legolvasottabb is, amelyben az író az emberiség jövőjéért érzett aggodalmát önti formába. A regényt a világ vezető hatalmai által folytatott esztelen fegyverkezés és az ezzel szemben álló humánum ihlette. A könyv központjában a tudományos kutatás, különösen az állatkísérletek állnak, amelyek célja az állati intelligencia határainak és az állatokkal való kommunikáció lehetőségeinek feltárása – mindezt pedig jelentős állami támogatás mellett végzik.

Műfaja – az író vallomása szerint – a „politics fiction”, politikai célú utópisztikus regény.

Robert Merle: Állati elmék olvasónapló

Az Állati elmék főszereplői a palackorrú delfinek, amelyek köré a regény reális tudományos kerete épül. A delfinekről szóló zoológiai adatokat két francia cetológus, Paul Budker és René-Guy Bunsel gyűjtötte össze, és az ő kutatásuk ad alapot a történetnek. A cetfélék mindegyike értelmes lény, de a palackorrú delfin különösen kiemelkedik közülük: kis testű, rendkívül szelíd és intelligenciája az emberihez hasonló szintet képvisel. Tudományos kutatások szerint a delfin képes elszigetelten kiejteni egyes emberi szavakat, és értelmüket is megérti. A következő lépés a szavak összekapcsolása mondatokká, ami lehetővé tenné számára, hogy elsajátítsa a tagolt nyelvet.

A regényben Merle két intelligens és szeretetteljes delfint ábrázol, akik már megtették ezt a döntő nyelvi lépést, és az emberekkel egyenrangú partnerekké válnak. Azonban a történet sötét oldala is megjelenik: a szelíd, barátságos állatokat az emberiség őrült katonai célokra akarja felhasználni. Az Állati elmék a hidegháborús évek feszültségét tükrözve egy ilyen katonai akció lehetőségét ábrázolja.

A történet 1970. március 28-a és 1973. január 9-e között zajlik Amerikában. Henry Sevilla professzor és kutatócsoportja egy olyan tudományos projektben dolgoznak, amelynek célja, hogy a delfinek megtanuljanak beszélni, ezzel forradalmi áttörést elérve az állatok kommunikációjában. A kutatók munkáját siker koronázza: Dr. Sevilla két delfinje, Bi és Fa, akik „nemzeti csodává” válnak, nemcsak beszélni, hanem olvasni is megtanulnak.

Az idilli kutatómunkát egy napon váratlanul a katonai hírszerzés egyik embere zavarja meg, aki ellenőrizni kívánja az eddig elért eredményeket. Miután meggyőződik a kutatás valódiságáról, a delfinpárt elviszik egy titkos katonai feladat végrehajtására, és megszüntetik a kutatómunkához biztosított anyagi támogatást. Ekkor válik egyértelművé a professzor számára – bár eddig tagadta –, hogy a kísérletet kizárólag katonai célból finanszírozzák: a delfineket gyilkolásra is képezni kívánják. A professzor, kedvese, Arlette és a hűséges kutatói csapatuk elhatározzák, hogy saját erőből folytatják a kísérleteket, új delfinekkel.

1973.január 4-én egy amerikai cirkáló, a Little Rock atomrobbanás következtében a levegőbe repült, nem messze Hải Phòngtól. A balesetben a legénység minden tagja életét vesztette. A világsajtó a hírt Kína provokációjaként tálalja, ami heves politikai reakciókat vált ki. Kína határozottan cáfolja a történteket, és „imperialista banditák hazug koholmányának” nevezi a vádakat. Amerika háborús fenyegetéssel válaszol, és követeli, hogy Kína egy héten belül „nemzetközi ellenőrzés mellett szüntesse meg atomüzemeit.” A Szovjetunió viszont kétségbe vonja a merénylet valóságtartalmát, és azt állítja, hogy az amerikai külügyminisztérium a Little Rock esetét casus belliként kívánja felhasználni. A feszültség növekvő mértékben közelíti a harmadik világháború kitörését.

Néhány nappal az incidens után Sevilla professzor váratlanul visszakapja a delfineit, akik azonban meglepően megváltoztak: elkerülik az embereket, és már nem hajlandóak beszélni. A kutatócsoport egyik tagja váratlanul meghal, és a körülmények alapján úgy tűnik, merénylet áldozata lett. Nyilvánvalóvá válik, hogy Fa, Bi és a szigeten dolgozó kutatók mind életveszélyben vannak.