Grecsó Krisztián: Tánciskola olvasónapló * Olvasónaplóm 2025

Grecsó Krisztián, a József Attila-díjas költő és író, 1976. május 18-án született Szegváron. Tanulmányait a csongrádi Batsányi János Gimnáziumban fejezte be 1994-ben, majd a békéscsabai Kőrösi Csoma Sándor Főiskolán és a szegedi JATE magyar szakán szerzett diplomát.

Pályafutását 1997 és 2006 között a Bárka című folyóirat szerkesztőjeként kezdte, majd 2007 és 2009 között a Nők Lapja vezető szerkesztője volt. Egyidejűleg, 2006 és 2009 között a Szépírók Társaságának alelnöki posztját töltötte be. 2009 óta az Élet és Irodalom munkatársaként tevékenykedik.

Első jelentős sikere a Pletykaanyu című novelláskötetéhez kötődik, amely 2001-ben jelent meg, és több utánnyomást ért meg. A könyv átdolgozott második kiadása 2006-ban látott napvilágot a Magvető Kiadó gondozásában. 2005-ben jelent meg Isten hozott című regénye, amely később német, cseh és szlovén nyelven is megjelent. Ezt követően 2008 tavaszán adták ki a Tánciskola című művét, majd 2011-ben a Mellettem elférsz című regényt, amely 2012-ben elnyerte az ARGON-díjat.

Grecsó emellett filmforgatókönyveket is írt, többek között a Hasutasok (2006) és a Hajónapló (2009) című alkotásokhoz.

Grecsó Krisztián: Tánciskola olvasónapló

A regény főszereplője, Jocó, azaz Voith József, frissen végzett jogászként lép be a felnőtt élet világába. Kezdeti bizonytalan lépéseit Lajos nagybácsi támogatja, aki segíti őt a nehézségek leküzdésében. Grecsó Krisztián stílusa különösen megkapó: választékos, összetett mondatai és élő, őszinte hangvétele gyakran idézi a Krúdy-szellemet. Az olvasó szinte azt érzi, mintha egy baráti beszélgetés zajlana két sör mellett.

Jocó, az egyedüli gyerek, Lajossal együtt váratlan kalandokba keveredik, amelyekről korábban nem is álmodott.

A mű egyik jelenetében így olvashatjuk: „Tótvárosba költözésekor nyolcvannyolc kiló volt. Most hetvennégy. Az tizennégy kiló mínusz. Jocó nem akart hinni a szemének, beállította a mérleg nyelvét a nullára, ráállt, becsületesen előre dőlve, nem úgy, mint korábban, mikor súlypontját próbálta hátra tolni, mert úgy fél kilót le lehetett csalni a valós eredményből. Hetvennégy. Hová tűnt tizennégy kilónyi Voith József?”

A Tánciskolában mesterien ötvöződik a magyar valóság ismerős alakjai és a történetet átszövő misztikus elemek. Bár a párbeszédek száma alacsony, ami némileg oldja a cselekmény lendületét, a mű nem a könnyed olvasás kategóriájába tartozik, igényli az odafigyelést.

A karakterek zseniálisan megírtak: egyszerre jópofák és mélyek, túlmutatnak a megszokott kisvárosi kliséken. A friss diplomás fiatal és az „örökbohém” nagybácsi kapcsolatán keresztül elevenednek meg a mai magyar kisváros életének fanyar, humoros, ugyanakkor gondolatébresztő epizódjai. A sorok között ott vannak a sorsok, a lehetőségek és az élethelyzetek – amelyekben könnyen magunkra vagy szomszédainkra ismerhetünk.

A vidéki kisváros szabadságát őrző, megöregedett kandúrja, Lajos bácsi, a „dilidoki” mama, az önmagát kereső apa, valamint a helyét kereső, botladozó friss diplomás ügyvéd fiú – mind-mind elevenen kelnek életre a könyvben. Jocó gyerekkorának felidézései egyszerűek, mégis mélyen megérintők.

A Tánciskolát mindenki „kijárta”, vagy éppen járja – maga az élet szimbóluma ez a mű, amelyről Grecsó Krisztián szeretettel és érzékenységgel mesél.