Mikszáth Kálmán: A kis csizmák olvasónapló * Olvasónaplóm 2024

Szereplők:

Vőneki János
Zákó Mihályék
Mihók Magda
Szücs Istók
Bizi József
Böngér Panna
özv. Csupor Mátyásné
Anris
Filcsik István

Mikszáth Kálmán neve fogalom a magyar irodalomban, Jókai Mórral együtt ő számít a XIX. század egyik legolvasottabb írójának. Mikszáth igazi értéke azonban nem a hosszabb lélegzetű regényeiben, hanem a kisebb méretű műveiben mutatkozik meg.

Ezek közül kiemelkedik az 1880-ban kiadott „A jó palócok” és „Tót atyafiak” novelláskötetek, melyek elismerést és sikert hoztak számára. A „A jó palócok” kötet 15 rövid történetet tartalmaz, amelyek Mikszáth szülőföldjére, a palócok világába repítik az olvasót.

„A kis csizmák” című novella például egy rövid, de tartalomban gazdag elbeszélés, amelyben egy öreg ember a szeretet és jóság által tér vissza az igaz útra és nyeri el Isten kegyeit. A mű címében szereplő „csizmák” a szeretet kifejezésének eszközei, míg a „kis” jelző egy gyermek részvételét sugallja a történetben.

Mikszáth Kálmán: A kis csizmák olvasónapló

A mű öt részre osztható szerkezeti felépítése során először egy természeti képpel kezdődik: a vihar utáni állapotok leírásával. Ebben a szakaszban a természet és az időjárás szoros összefüggésben áll a történet alakulásával, kiemelve Istent, akinek haragja a viharban tükröződik vissza.

Az „égiháború” kifejezés balsejtelmes és szomorú hangulatot kelt, isteni haragra utalva. A harag képe teljessé válik, amikor a bonyodalom során a hangsúly a természetről a civilizációra, egy falusi közösségre és különösen a templomra helyeződik át. Itt találkozunk az első főszereplővel, Bizi apóval, akinek szerencsétlen élettörténetéből az olvasó megismerhet néhány részletet, és ellenére fösvénységének szánalmat érezhet iránta.

A történet tovább bontakozik, ahol a másik főszereplővel, Andris árvával ismerkedünk meg, aki a falu pletykálkodó asszonyai körül forog. Közben kiderül, hogy Bizi apó a temetőbe ment, ahol a vihar egy nagy kőkeresztet tört össze – egy esemény, amelyet Bizi apó szenvedéseinek fokozására használ fel Mikszáth. A temetőben, ezen a sivár helyen találkoznak és beszélgetnek a főszereplők, ezzel elérve a történet csúcspontját.

„Hogy nevelkedik ez föl, ha még a szeretet sem ismeri?…” – ez a kérdés a szeretet fogalmát helyezi a középpontba, amely a történet megoldásának kulcsa is egyben. A költői kérdést követő három pont a balladai hangulatot erősíti, arra ösztönözve az olvasót, hogy gondolja tovább a mondatot.

A továbbiakban az író stílusának egy újabb jellegzetességét ismerhetjük meg: korábbi novellákból ismert szereplők bukkannak fel, így a mű beleilleszkedik egy nagyobb, összefüggő történetbe. A történet során találkozunk a „pogány” Filcsik csizmadiával, aki kulcsszerepet játszik a fordulatban. Bizi apó egy díszes csizmákkal festett kapuval ellátott házba lép be, amely Filcsik műhelye. A csizmadia egy pár kis csizmát ad a gyermeknek, ezzel a történet kedvező irányba fordul: a gyermek lába meleg marad, az időjárás javul, és Bizi apó haldokló fia is meggyógyul.

A művet alapvetően csak egyféleképpen értelmezhetjük: az ember csak akkor érheti el saját lelki nyugalmát és Isten kegyét, ha felfedezi az élet egyik alapvető értelmét, a szeretetet. A novella három helyszínen játszódik: az elsőn Andris a lekvárfőző asszonyok nagylelkűségét élvezi, a második helyszín a temető, ahol Bizi apó kőkeresztje összetörik – ezt Isten egyik büntetése is lehet az apó korábbi életviteléért.

A harmadik és utolsó helyszín Filcsik csizmadiamester háza, ahol Bizi apó először mutat szeretetet, és innentől kezdve fordul jobbra a történet. Az események egyszerű szálon futnak, kezdve Isten haragjától, amely a mű végére átcsap a szeretetbe és a megbocsájtásba. A novella időszerkezete egységes, a múltból a jövő felé halad. A természeti leírások és a mű végén használt hosszú mondatok lelassítják az események pergését, mégis gyorsan lezajlik a cselekmény, melyet a közvetlen, paraszti nyelvhasználat tesz könnyen olvashatóvá.