Mikszáth Kálmán: Az a fekete folt olvasónapló * Olvasónaplóm 2024

Szereplők:

a brezinai bacsa

Olej Tamás

Olej Tamás lánya

Anika

Taláry Pál herceg

Matyi, a bojtár

Mikszáth Kálmán: Az a fekete folt olvasónapló

„Az a fekete folt” című novella elbeszélési módja drámai hangvételű, sok kihagyás által a balladákhoz hasonló atmoszférát teremt. A történet helyszíne a Felvidéken található, és a szabadságharcot követően egy hét leforgása alatt bontakozik ki.

A novella részletes és hosszadalmas bevezetőjében alaposan megismerhetjük a helyszínt, amely szinte idilli képet fest: fehér falak, piros tetők, füstölgő kémények és tulipánok tarkítják. A főszereplő, Olej számára életének legfőbb értékei a juhai. A mű expozícióval kezdődik, ahol bemutatásra kerül a helyszín, a szereplők és a bacsa, azaz Olej élettörténete.

Olej karaktere, akit a falubeliek az erdő vadállatának neveznek, mert nem sírt felesége, Boris temetésén, Mikszáth Kálmán által írt novellában mély emberi árnyalatokkal bír. Az író E/3 szemszögből mutatja be Olejt, főképp a külső megfigyelésekre támaszkodva, így a belső monológ hiányával Olej lelki vívódásait a cselekedetein és a környezeti reakciókon keresztül ismerhetjük meg. A karakter nem panaszkodik, hanem ürességével és kiüresedésével jelzi mély fájdalmát. Boris elvesztése után Olej számára az élet megváltozik: még 16 évvel később is felesége hangját hallja a szélben.

Olej kapcsolata a nyájjal különleges, szinte uralkodói méltósággal szemléli állatait, amelyeket egyenként is ismer. A nyáj a történet során nagyobb figyelmet kap, mint lánya, Anika, akinek neve először egy bárány kapcsán merül fel, ezzel is megerősítve, hogy Olej számára milyen fontosak az állatai. A nyáj részletes bemutatása nemcsak az értékük hangsúlyozására szolgál, hanem arra is, hogy az ezzel szembeni büntetés súlyát növelje.

Olej számára három „úr” létezik: Isten, Taláry herceg és a tekintetes vármegye. A pénz sosem vonzotta, és még a háborút is a nyáj miatt hagyja ki. Amikor a mulandóságon töpreng, nem lánya, Anika elvesztését fájlalja, hanem a nyáj iránti aggodalmát emeli ki. Ez a megközelítés nemcsak Olej karakterének mélységét tárja fel, hanem a történet drámai hátterét is erősíti.

Anika, a naivitás megtestesítője, Olej számára kevéssé különbözik kedvenc bárányától. A vacsoránál gyakran mellőzve marad, az asztalhoz sem ül le. Olej titkon sajnálja, hogy Anika nem fiúként született, mert akkor juhász lehetett volna. Anika azonban többször is utal arra, hogy Taláry herceg vonzódik hozzá, akinek könyörgései és csábító szavai zavarba hozzák. Olej csak a harmadik napon fogja fel a helyzet komolyságát.

A műben az egyik központi konfliktus Olej és Taláry herceg között bontakozik ki. A herceg Olejjel szembeni tiszteletlensége, mint amikor nem emel kalapot, nem mutatkozik be, és pejoratívan juhásznak nevezi, feszültséget szít. Anikával nyíltan udvarol, miközben lekezelően bánik másokkal, és magasabbnak érzi magát mindenkinél. Hiába áll rangban Olej felett, erkölcsileg és fizikailag alárendelt pozícióban van. Taláry herceg gyakorlatilag meg akarja vásárolni Anikát, ami Olej erkölcsi értékrendjével teljes ellentétben áll.

Olej, aki mindig a tisztességet és becsületességet képviselte, a konfliktusig megadja a tiszteletet, és mint hűséges szolgája viselkedik a herceg felé. Azonban mint apa, a becsület már nem tartja vissza az alkutól, sőt, apaként megfenyegeti a herceget. Jellemében eddig hajlíthatatlan és tiszta volt, de a herceg által felajánlott brezinai akol megkísérti. Lelkében harc dúl az önvád és a kísértés között, végül azonban a tisztesség győz, bár egy pillanatra meginog. Egy utalás is elhangzik arra, hogy talán tudtán kívül kellett volna elvinnie Anikát.

Az események után Olej lelkét bűntudat gyötri, ami jelentős változást hoz személyiségében. Lelke nem képes elviselni a becstelenség tudatát, sír, ez a mélypontja. Erőssége megrendül, betegeskedik, zavartan beszél. Nem képes szembenézni saját tetteivel és lelkiismeretével, ami a tükörképében is tükröződik.

Még a természet is bűnösnek látja Olejt, ítéletet mondva felette, míg felesége számonkérő hangját hallja a kolompolásban, ahol az „aklot cserélt becsületért” mondat visszhangzik. A történet bonyodalma a herceg látogatásával veszi kezdetét, és az alku jelenti a csúcspontot. A befejezésben bontakozik ki a tragédia, ahol megjelenik a balladákra jellemző bűn-bűnhődés motívum, Olej saját lelkiismerete bünteti meg.

A főhős lelkiismeret-furdalása annyira erős, hogy cél nélkül elfut, és szégyene örökké kísérni fogja. Önmagától megfosztva az akoltól, a legsúlyosabb büntetést vonja magára.

Az epilógus a következményeket tárja elénk: az akol helyén maradó fekete folt Olej lelkén egy szégyenfolt, amely soha nem tűnik el. Ez a folt a morálisan tisztességes ember kétségbeesését jelzi, aki nem tud becstelen módon élni. Olej ezzel megcáfolja a népítéletet: kívülről bár ugyanúgy tűnik, valójában ő egy érző lélek.