Agatha Christie: A titokzatos stylesi eset olvasónapló * Olvasónaplóm 2025

Agatha Christie első detektívregénye, A titokzatos Stylesi eset (The Mysterious Affair at Styles) 1916-ban készült el, de hat könyvkiadó is elutasította, mielőtt 1920-ban végül megjelent. A mű közel kétezer példányban kelt el, és az írónőt rövid időn belül nemzetközileg ismertté tette. A regényírás ötlete az első világháború alatt fogalmazódott meg Christienél, amikor a torquayi kórház gyógyszertárában dolgozott. A könyvet a Weekly Times sorozatban is közölte, és miután a mű anyagilag sikeresnek bizonyult, férje, Archibald Christie, további regények írására bátorította.

Szereplők:

Hercule Poirot
Arthur Hastings kapitány
James Japp főfelügyelő
Emily Inglethorp – az áldozat, egy gazdag, idős nő
Alfred Inglethorp – a nála sokkal fiatalabb új férje
John Cavendish – Emily mostohafia
Mary Cavendish – a felesége
Lawrence Cavendish – a másik mostohafiú
Cynthia Murdoch – a család egyik barátjának árvája
Evelyn Howard – Emily társalkodónője
Dr. Bauerstein – egy gyanús orvos
Dorcas – a szobalány

Agatha Christie: A titokzatos stylesi eset olvasónapló

Agatha Christie két regénye között az A titokzatos stylesi eset (The Mysterious Affair at Styles) különleges helyet foglal el, mivel ebben mutatkozik be először a híres mesterdetektív, Hercule Poirot, valamint hűséges segédje és krónikása, Hastings kapitány.

A történetben Poirot első nyomozását követhetjük, míg az utolsó regényében, Függöny-ben, a detektív végső nyomozása és halála kerül bemutatásra. Érdekes párhuzam, hogy mindkét mű színhelye ugyanaz a stílusos stylesi kastély: itt ismerkedünk meg Poirottal, és itt búcsúzunk el tőle.

A regényben a kastély úrnője, Mrs. Inglethorp gyilkosság áldozata lesz, akinek halála gyanús második férjére terelődik. Poirot azonban nem elégedhetik meg a nyilvánvaló megoldással, és alaposan nyomozva, a családtagok között fedezi fel a bonyolult rejtélyt, végül pedig egy mesteri leleplezéssel hozza el a megoldást.

A regény az első világháború idején, Angliában játszódik. Arthur Hastings kapitány, aki a nyugati frontról hadisérülés miatt ideiglenesen hazatért, egy londoni szanatóriumban pihen, ahol összefut régi barátjával, John Cavendishsel. Együtt elutaznak Styles St. Marybe, ahol Hastings megismerkedik John feleségével, Maryvel, öccsével, Lawrence-szel, valamint Emily Inglethorppal, John hetvenes éveiben járó mostohaanyjával, aki a stylesi kastély tulajdonosa és a család vagyonának örököse.

Emily Inglethorp nemrég házasodott meg újra, egy nála húsz évvel fiatalabb férfival, Alfred Inglethorppal, akit a család és a személyzet is hozományvadásznak tart. Két éve a kastélyban él Cynthia Murdoch, Inglethorp asszony védence, aki Lawrence-szel dolgozik a közeli kórházban, mint ápolónő. A háztartás személyzete között szerepel Dorcas, Mrs. Inglethorp idős szobalánya, és Evelyn Howard, a társalkodónő, aki mindig vidám és tréfás természetével emelkedik ki.

A ház légköre egyre feszültebbé válik, gyakran robbannak ki veszekedések Mrs. Inglethorp és férje, John Cavendish között, amelyek Alfred Inglethorp körüli problémák miatt éleződnek. Többen hallják, ahogy Mrs. Inglethorp hangos vitát folytat egy férfival, akit férjeként emlegetnek, majd nem sokkal később sírva kéri, hogy gyújtsanak be a kandallójában. Mrs. Inglethorp ügyvédet is küld, hogy új végrendeletet készíttessen, de ő csak másnap érkezhet. A vacsora során a feszültség tovább fokozódik, miközben Alfred Inglethorp házon kívül tölti az estét.

Éjjel a ház lakói riadtan ébrednek, amikor hangos kiáltozást hallanak, és megtudják, hogy Mrs. Inglethorp haldoklik. A nő teste görcsösen megfeszül, majd életét veszti. Az orvos sztrichnin mérgezést állapít meg, Alfred Inglethorp pedig gyanúba keveredik, miután tanúkként azt vallják, hogy őt látták a közeli patikában sztrichnint vásárolni.

A nyomozásban ekkor lép elő Hercule Poirot, a belga detektív, aki a háború elől menekült Angliába, és Mrs. Inglethorp számára házat bérelt a faluban. Poirot azonnal nyomozni kezd, és Mrs. Inglethorp szobájában több érdekes nyomra is bukkan: egy felbontatlan levelet talál, amelyet az asszony ügyvédjének címeztek, a kandallóban elégett végrendelet maradványait, a nő gyomorbetegsége kezelésére szolgáló gyógyszereket, valamint egy csésze kakaót, amely nem tartalmazott sztrichnin nyomokat – azt az asszony a halála előtt ivott. A levelet Poirot nem bontja fel, hanem elzárja, hogy az ügyvéd megérkezéséig ne nyúljanak hozzá, de később felfedezik, hogy a levél eltűnt a szobából, és sehol sem találják.

A gyanú egyre inkább Alfred Inglethorpra terelődik, ám ő nem próbálja megvédeni magát, nem reagál a vádakra. Poirot kideríti, hogy Alfred nem vásárolta meg a sztrichnint a patikában, mivel ugyanabban az időpontban máshol tartózkodott. Mivel ellene nem indítanak eljárást, a gyanú John Cavendishre terelődik, aki néhány órával Mrs. Inglethorp halála előtt hangosan veszekedett vele.

A könyv végén Hercule Poirot összehívja a rejtély résztvevőit, hogy végre felfedje a gyilkosság hátterét. A detektív szerint a sztrichnin az orvosságában volt, amely fékezte a mérget, így kerülhetett Mrs. Inglethorp szervezetébe. Poirot részletesen feleleveníti a gyilkosság napját, és elmondja, hogy Mrs. Inglethorp halála előtt, miután veszekedett férjével, új végrendeletet írt, amelyet közben véletlenül rátalált férje, Alfred Inglethorp egy másik személyhez írt levelére. Ez a levél a férje ármánykodásairól és a gyilkosság terveiről szólt. Miután felfedezte ezt, Mrs. Inglethorp elégette a nemrég írt végrendeletet, és másnap újabbat akart készíteni, amiben férjét kitagadja az örökségből. Az este azonban életét vesztette.

A felbontatlan levél, amelyet korábban nem találtak, végül előkerül: kiderül, hogy a gyilkos vékony csíkokra vágta, és egy fidibusztartóba rejtette. A levél tartalma megerősíti Alfred Inglethorp bűnösségét. Poirot rámutat, hogy bár Alfred Inglethorp volt a felesége halálának elkövetője, nem cselekedett egyedül. A sztrichnint ugyanis unokatestvére, szeretője és cinkostársa, Evelyn Howard vette meg a közeli patikában, egy vastag fekete álszakállal és fekete öltönyben, így biztosítva alibit Alfred Inglethorp számára.