Fejes Endre: Rozsdatemető olvasónapló

Fejes Endre: Rozsdatemető olvasónapló
Fejes Endre: Rozsdatemető olvasónapló

Fejes Endre regénye, a Rozsdatemető, melyet először 1962-ben adott ki a Magvető Könyvkiadó Csernus Tibor illusztrációival, fél évszázad magyar történelmét öleli fel. A mű egy munkáscsalád életét mutatja be az „ezerszer áldott nyolcadik kerületből”, egy tragikus történet keretében, mely során a proletár közeg tagjai születnek, házasodnak, válnak és halnak meg. A regény íve átível az első világháborútól a második világháború befejezéséig, beleértve a fehérterror idejét és a Horthy-korszak konszolidációját.

Fejes Endre: Rozsdatemető olvasónapló

1962 tavaszán történt az a tragikus esemény, amikor ifjabb Hábetler János esztergályos megölte sógorát, Zentay Györgyöt, a rozsdatemetőben, ahol mindketten dolgoztak. A gyilkosság körülményei rejtélyesek maradtak, ami felkeltette egy író figyelmét. Az író kutatásokba kezdett, hogy feltárja az elkövető indítékait, bár Hábetler János kezdetben nem volt hajlandó beszélni.

A nyomozás során az író számos személyt keresett fel, dokumentálta a Hábetler család történetét, és végül megértette János motivációját, valamint azt a nehézségekkel teli életet, amelyet családja generációkon át élt. Egy különleges ügyészi meghallgatás keretében az író bemutatta az eddig gyűjtött információkat, ami hatására János végül megnyílt.

Az író együttérzése János és családja iránt erősödött, ahogy megértette, hogyan „átzuhantak a történelmen”. Az eset végkimenetelét végül a bíróság fogja eldönteni, ahol a bírák igazságos ítéletet ígérnek.

A történet az első világháború idején kezdődött, amikor idősebb Hábetler János az olasz fronton harcolt. 1918-ban, amikor hazavezényelték, megismerkedett Pék Máriával, aki később teherbe esett tőle. Az ősz folyamán Brügecsre utaztak, ahol Pék Mária konfliktusba került a helyi, babonás lakosokkal, és nem sokkal később vetélést szenvedett.

Visszatérve a városba, Hábetler megdöbbenten tapasztalta, hogy százada nyomtalanul eltűnt. Az őszirózsás forradalom idején találtak munkát Kólisch ügyvédnél, ahol Hábetler előbb nemzetőrként, majd a Tanácsköztársaság vöröskatonájaként szolgált. A kommün bukása után Kólischék elbocsátották őket, Pék Mária cselédkönyv nélkül maradt, és még a nő unokatestvére, a magas rangú volt vöröstiszt,

Stádinger Józsi sem tudott segíteni. Ekkor Beleznay sírköves pincéjében éltek, ahol 1920-ban született meg első gyermekük, Gizike. Stádinger Józsi is velük élt egy ideig, mígnem a kommünben vállalt szerepe miatt a rendőrök el nem vitték és meg nem ölték.

Pék Mária egy orvos háztartásában kezdett dolgozni mindenesként, ide költözött Hábetler Jánossal együtt, aki ekkoriban a piacon segédmunkásként tevékenykedett. A fordulatot dr. Mátyás Vilmos hozta meg, Hábetler egykori századvezetője, aki munkát szerezett neki a Protestáns Tábori Lelkészi Hivatalban polgári sekrestyésként. Kezdetben halálraítéltek kivégzéseinél végzett segédkezői tevékenységet, majd a vallási ünnepeken éneklés is hozzátartozott feladataihoz.

A pozíció révén kaptak egy lakást a Lenke úti (ma: Október 23. utca és Bocskai út) barakktelepen, amelyet igyekeztek rendben tartani. Ebben az időszakban ismerkedtek meg Kalauz Istvánnal és a Küvecses családdal. Utóbbiak kapcsán felmerült vádak szerint Pék Mária feltételezte, hogy férjét Annával csalja meg, ami később tévesnek bizonyult. A család 1922-ben bővült ifjabb Hábetler Jánossal, 1924-ben Hábetler Istvánnal, aki alig néhány hónaposan elhunyt. 1926-ban Hajnalka született, aki szintén rövid időn belül meghalt. 1930-ban jött világra Eszter, majd 1932-ben egy újabb lány, akit ismét Hajnalkának neveztek el.

1933-ban Hábetler Jánost áthelyezték a Ludovika Akadémiára, ám kevesen tudták, hogy ott betöltött munkaköre kevésbé volt jelentőségteljes, mint amilyennek látszott. Jani, ahogy nőtt, egyre több nehézséget okozott a családnak: őszinte, agresszív, de egyben érzékeny fiatalemberként ismerték. 1936-ban a család kénytelen volt költözni a barakktelep bontása miatt a józsefvárosi Nagyfuvaros utcába, ahol új emberekkel ismerkedtek meg. Közöttük volt Sápadt Béla szobafestő, aki titokban a nyilasokhoz húzott, Híres István, a rossz hírű Csele Juli, és az idős zsidó, Reich bácsi.

Reich bácsi lánya, Kató, beleszeretett Janiba, aki a politikai helyzet miatt óvakodott a kapcsolattól. Ebben az időben Gizike szerelmi élete is mozgalmas volt: kezdetben Szűcs Bélával tervezte az esküvőjét, akit azonban anyja, Pék Mária nem tűrhetett. A családi érdekek mentén végül Híres Istvánnal kötött házasságot 1940-ben. Jani közben Sápadt Bélával dolgozott együtt, és ekkor ismerkedett meg a kommunista eszmékkel, lázadó hozzáállása miatt pedig majdnem bajba került.

1941-ben Híres Istvánt behívatták katonának, majd 1942 őszén elhunyt Reich bácsi. Jani esküt tett Katónak, hogy megvédi őt bármilyen veszélytől. 1943 őszén Janit is behívták katonának, barátja, Kalauz István fiának, Gyurinak a társaságában, először csupán gyakorlati szolgálatra. 1943 karácsonyán Kató teherbe esett Janitól, akit 1944 tavaszán az ukrán fronton állomásoztattak.

A nyilasok hatalomátvétele után Magyarországra vezényelték őket, ahol ősz végén Csabdi határában Jani szovjet hadifogságba esett. Idősebb Hábetler Jánost is behívták, akit a nyilasok nyugati irányba vittek magukkal. Ekkor a család felelőssége Pék Mária vállára hárult, aki amikor Budapest bombázása kezdődött, az egész családdal Brügecsre ment – csak a város határában jutott eszükbe, hogy Reich Katót és kisgyermekét, Máriát otthon felejtették.

Mindkettőjüket később Auschwitzba deportálták, ahol életüket vesztették. A család csak 1945 tavaszán tért vissza, és az egykori Reich lakásba kommunista Seres Sándor és felesége költöztek. Seres Sándor, bár egyszerű és műveletlen ember volt, őszintén hitt a kommunista eszmében és arra bátorította a Hábetler családot, hogy vegyenek részt a szocializmus építésében – azonban a család nem vette komolyan őt, gyakran csak a stílusán nevettek.

Idősebb Hábetler János, a drezdai bombázások borzalmait is túlélve, 1945 márciusában érkezett haza. Azonnal B-listára került (mint horthysta-nyilas kollaboráns), ami miatt csupán alantas munkakörökben helyezkedhetett el. Híres István is visszatért a háborúból, aki jellegzetes ügyességével gyorsan előrébb lépett az új rendszer ranglétráján, Gizike pedig az ő oldalán dolgozott. Hajnalka és Eszter zenészekkel ismerkedtek meg, akikkel romantikus kapcsolatokat alakítottak ki. 1949 őszén Jani szabadult a hadifogságból, és ekkor szembesült azzal a szomorú hírrel, hogy Reich Kató meghalt.

Eszter aktív társasági életet élt, számos fiúval randevúzott, majd végül Zentay Györgyvel alakult ki komoly kapcsolata. Az 1951-es év végén jegyezték el egymást, és hamarosan össze is házasodtak. A házasság azonban rövid időn belül megromlott, amikor kiderült, hogy György alkoholproblémákkal küzd, és ilyen állapotban agresszív, kötekedő viselkedést tanúsít. Nem sokkal később Hajnalka is férjhez ment, a Zentay család egy régi jó ismerőséhez, Szuha Miklóshoz.

Az idős Zentayt ezután kitelepítették a Hortobágyra, Miklós apja pedig elhunyt, ami súlyosan megviselte a fiatal férfit. Ebben az időszakban született meg fiuk, ifjabb Szuha Miklós. A férj gyásza miatt Hajnalka érzelmei kihűltek iránta, és megcsalta őt a brigádvezetőjükkel, bár később kibékültek. Eközben Híres István, akit mélyen zavart felesége közömbössége és közös programok iránti érdektelensége, megcsalta Gizikét, ami gyakorlatilag véget vetett házasságuknak, noha hivatalosan még nem váltak el.

1956 őszén Zentay György részegen vezetett oldalkocsis motorjával, ami balesetbe torkollott; később derült ki, hogy nem volt véletlen eset. A baleset következtében súlyos sérüléseket szenvedett, és hónapokig ágyhoz kötött állapotban volt. Az 1956-os forradalom ebben az időszakban érte a családot, amely viszonylag zavartalanul élte meg az eseményeket, kivéve Híres István esetét, aki csatlakozott a forradalmárokhoz.

Jani, ismerve István korábbi kommunista rendszerben tanúsított törtető magatartását, köpönyegforgatásnak nevezte ezt a lépést. 1957-ben Zentay házánál elviselhetetlenné váltak a viszályok és gyakoriak lettek a verekedések. Az év végére a letartóztatott Híres Istvánt szabadon engedték, politikai tevékenysége miatt karrierje megtört, és Gizike, anyja kérése ellenére, benyújtotta a válókeresetet.

1958 nyarán Hábetler János szívinfarktust kapott Brügecs felé tartva, és napokon át élet-halál határán ingadozott, ami miatt nyugdíjba vonult. Ez otthoni bezártságot jelentett számára, amit felesége, Pék Mária túlzott óvatossága okozott, és ez végül házasságukban feszültséget szült. Hajnalka elvált Szuha Miklóstól és régi szerelme, a szaxofonos Ervin lett a férje, míg Zentay György elhagyta Esztert.

Jani esztergályosként helyezkedett el, ahol megismerkedett Cira Piroskával, akivel összeházasodott, és 1959-ben született meg fiuk, ifjabb Hábetler János. Jani, a családi viszályoktól megelégelve, eldöntötte, hogy feleségével és fiával költözik, de Pék Mária hisztérikus könyörgése miatt végül maradt. Mária egy sikertelen öngyilkossági kísérletet is végrehajtott.

1961-ben rosszul lett, kórházba került és elhunyt. Férje, az öreg Hábetler János, mélyen megrendülve, nehezen viselte a veszteséget, a temetése nagy pompa közepette zajlott. Az ünnepeket már Mária nélkül töltötték, és az év végén elhunyt az öreg Zentay is. Fia, Zentay, apja halálát nehezen viselte, és végül Janihoz hasonlóan egy esztergályos műhelyben kezdett dolgozni.

A regény drámai csúcspontjához érkezve egy sorsdöntő jelenet bontakozik ki, amelyben Zentay György, részegen, szemrehányásokat tesz volt sógorának, Hábetler Jánosnak. Szóvá teszi, hogy Hajnalka házasságai rendre kudarcot vallottak, és bár a korábbi férjektől a tartásdíj rendszeresen érkezik, és a nők szeretőket tartanak, mégsem törekszenek változtatni helyzetükön.

Zentay hevesen bírálja az egész Hábetler családot, amiért nem élnek a szocializmus nyújtotta lehetőségekkel, nem változnak, hanem ugyanúgy élnek, mint korábban. A vita hevében kifakad, hogy a Hábetler család feledékenysége miatt vesztette életét Reich Kató és lánya Auschwitzban, ami már túl sok Jani számára. Hirtelen indulatból megütötte Zentayt, aki a géproncsok közé zuhanva fejsérülést szenved és életét veszti.

A regény záró jelenetei nem adnak magyarázatot arra, mi történik Janival az emberölési vád után. Inkább a Hábetler család közönyét hangsúlyozzák, amely még ebben a drámai helyzetben is érintetlenül folytatja mindennapi életét. Hajnalka és Eszter nyaralásra készülnek, Gizike szendvicseket készít nekik az útra, míg az öreg Hábetler arról elmélkedik, hogyan használhatná ki Stádinger Józsi halálát egy nyugdíjemelés elérésére. Ez a befejezés erőteljesen rávilágít a család érzéketlenségére és összetartás hiányára a válság idején.

Fejes Endre: Rozsdatemető olvasónapló

 





Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük