Molnár Ferenc: Egy, kettő, három olvasónapló * Olvasónaplóm 2025

Az Egy, kettő, három Molnár Ferenc 1929-ben bemutatott egyfelvonásos vígjátéka, amely 1929. október 5-én debütált a Vígszínházban. A premier szereplőgárdája között volt Góth Sándor, Makay Margit, Rajnai Gábor és Bárdi Ödön, a rendezést pedig Góth Sándor irányította.

A darab egy különleges órát mutat be, amely alatt egy titokban házasodott milliomoslány taxisofőr férjéből kell olyan férjet faragni, aki a lány szülei számára is megfelelő választás lesz. Az előadás számos országban, köztük Amerikában is nagy sikert aratott. 1961-ben Billy Wilder jelentősen kibővített cselekményű filmvígjátékot készített a darab alapjaiból Egy, kettő, három címmel.

A mű azóta is a magyar színházak gyakori műsorának része, tévéfilm-változata is készült. A darabban szereplő Norrisont többek között olyan neves színészek alakították, mint Tarnay Ernő, Horváth Tivadar, Feleki Kamill, Márkus László, Gálvölgyi János, Szilágyi Tibor, Kern András és Alföldi Róbert.

Molnár Ferenc: Egy, kettő, három olvasónapló

Norrison úr egy olyan bank vezérigazgatója, amelyet ő alapított, és amely élete munkájának gyümölcse. Kiváló munkatársakat választott maga mellé, akiket a bank pénzforgató gépezetének fogaskerekeiként kezel. Velük szembeni udvariassága inkább csak annyit jelent, mint amikor egy gépész olajozza a fogaskerekeket, hogy azok megfelelően működjenek.

A bank autóipari érdekeltségekkel is rendelkezik, és jövője egy amerikai autóipari fúzióval biztosítható. Norrison személyesen is kapcsolatban áll az ehhez szükséges amerikai cég vezetőjével, akivel közös múltjuk van: lánya fél évet töltött náluk Amerikában. Ennek viszonzásaként most az amerikai igazgató egyetlen, féltve őrzött lánya, Lydia, aki rendkívül erkölcsös, ám ugyanakkor gőgös és rátarti, vendégeskedik náluk. Fél év alatt már odáig jutottak, hogy Lydia hajlandó a családnak köszönni. Norrison azon töpreng, hogy ha volna egy fia, talán elvehetné Lydiát, bár kétséges, hogy az önelégült amerikaiak számára elég lenne egy fia.

14:45-kor Norrison épp pihenésére készül. A vonat 16:31-kor indul, hogy egy hétre Lydiával a hegyekbe utazzon, felesége és lányai társaságában. Már elbúcsúzik titkárnőjétől, és épp a kabátját készül felvenni, amikor Lydia váratlanul betoppan az irodába egy rossz hírrel. Kiderül, hogy szülei nem a tervezett jövő heti utazás után, hanem már délután visszatérnek Amerikából, hogy elvigyék őt. De ezzel még nincs vége: Lydia bejelenti, hogy szerelmes lett, titokban összeházasodott egy férfival, aki nemcsak hogy nem gazdag, de a társadalom legalsó rétegéből származik. És hogy a helyzet még bonyolultabb legyen, azt is közli, hogy mostantól anyának érzi magát.

Norrison úgy érzi, mintha elszabadult volna a világ körülötte. Rá volt bízva a lány, és úgy gondolta, megfelelően vigyázott rá. Ez olyan, mintha bankárként egy betétes pénzét veszítette volna el. Ráadásul az amerikai együttműködés is veszélybe került, ami a bank jövőjét is kétségessé tette.

Lydia mindenre felkészült, a fiú már az iroda előtt vár. Azonban amikor behívják, a helyzet még rosszabbra fordul. Fuß Antal, Lydia választottja, egy bizarr megjelenésű, rosszul öltözött, műveletlen, alacsony keresetű taxisofőr, aki megveti a kapitalizmust, és elkötelezett szocialista nézeteket vall. A botrány elkerülhetetlenné válik.

Most már csak a csoda, vagy Norrison rendkívüli szervezőképessége segíthet. Egyetlen lehetőség maradt: a fiúnak egy órán belül át kell alakulnia egy rosszul öltözött taxisofőrből egy kultúrált, jól öltözött, a jómódú iparmágnás szülők számára is elfogadható férfivá. 14:58-kor Norrison közli Lydiával, hogy bár csupán egy órája van, még így is sikerülhet. Mint egy bűvészmutatványban: 1, 2, 3, abrakadabra (az eredeti szövegben voilá), és elérkezik a csoda. A fiú, bár saját önérzetére és meggyőződésére hivatkozva tiltakozik, végül Lydia kedvéért beleegyezik a játékba.

15:00-kor elindul az átalakító akció. Mindenki számára tilos az étkezés, a titkárnők jegyzetfüzettel készülnek. Először szükség van egy orvosra, aki pénzért hamis diagnózist állít ki, és légcsőhurutot állapít meg a taxisofőrnél, amely elegendő indokot ad arra, hogy azonnali hatállyal felmondjanak neki a taxicégnél, egészségi okokra hivatkozva. Emellett aligazgatókra is szükség van, akik valamilyen indokkal munkahelyet biztosítanak számára a banknál, például kiváló autóipari szakemberként. Ügyvédet is be kell vonni, hogy azonnali kilépést intézzen számára a szocialista pártból.

15:20-kor az elszegényedett Dubois-Schottenburg gróf pénzért fiává fogadja Antalt, és névre veszi, így már rendben van a nemesi származás is. Ezen felül egy ügynöktől tiszteletbeli konzuli címet vásárolnak, akciós áron. Az átalakuláshoz elengedhetetlen, hogy azonnal fodrászt, valamint ruha- és cipőkollekciót rendeljenek számára. A végső simításokhoz szükséges készpénzt, cigarettatartót és öngyújtót már Norrison saját maga biztosítja.

16:00-kor az átalakító akció véget ér, és Fuß Antal egy óra alatt teljesen megváltozik. A korábban egyszerű taxisofőr Antoiné Dubois-Schottenburg gróffá válik, aki gazdag, művelt bankárként mutatkozik. A sofőr, aki három órával korábban még büszke munkásként viselkedett, most már teljesen belejön az úri modorba, és már utasításokat osztogat Norrison beosztottjainak. Amikor Lydia-val távoznak, Norrison utánaszól: „Nem felejtett el valamit? Talán megköszönni mindezt?”. Az új gróf hanyagul megveregeti Norrison vállát, és gúnyosan odavágja: „Ja, pardon, köszönöm,” majd elindul. Az akció sikeres volt: a pénz, az összeköttetések és a korrupció segítségével Norrison megmentette Lydiát, önmagát és a bankját is, de öröme nem lehet teljes. Fuß Antal meglepően gyorsan alkalmazkodott a szerepéhez, noha tudásának és műveltségének hiányában teljesen alkalmatlan arra.

16:15-kor Norrison Lydia nélkül indul a pályaudvarra. Titkárnője elköszön tőle és gratulál az eredményhez, megjegyezve, hogy szinte az egész emberiség Norrison segítségére sietett. Norrison azonban csak annyit válaszol: „Ha ez az emberiség, akkor szégyellje magát…”