Petőfi Sándor: János Vitéz olvasónapló * Olvasónaplóm 2024

Szereplők:

Kukoricza Jancsi (János vitéz)
Iluska
Iluska mostohája (boszorkány)
indulatos gazda (Jancsi mostohaapja)
12 zsivány
huszárkapitány
huszárok
tatárok
szerecsenkirály
francia király
a francia király lánya
török basa
a török basa fia
szomszéd lány (menyecske)
fazekas
az óriások csősze
óriáskirály
az óriáskirály fiai
boszorkányok
kísértetek
halász
tündérek
szakács

Petőfi Sándor klasszikus művét, melyet jelenleg is széles körben ismerünk és olvasunk, mindössze hat nap alatt alkotta meg. Az író Vahot Imre pesti lakásában talált menedéket és alkotói teret, ahol e rövid idő alatt született meg az eredeti kézirat. Az első változat 1845. március 6-án látott napvilágot a Pesti Divatlap hasábjain, „Kukoricza Jancsi” címmel. Ez a változat még csak Jancsi francia udvarból való visszatéréséig tartott. Barátai bátorítására és az olvasói visszajelzések hatására Petőfi folytatta az írást, végül a művet azon a címen publikálta, amely alatt ma is ismertté vált.

Petőfi Sándor: János Vitéz olvasónapló röviden

Kukorica Jancsi története egy szegény juhászbojtárról szól, aki Iluskába szeret bele. Mindkettőjük élete nehézségekkel teli: Jancsi egy kukoricaföldön talált árva, akit nevelőapja szigorúan kezel, Iluskát pedig egy gonosz banya tartja fogva, ahol kemény munkára kényszeríti. A szerelmesek gyakran találkoznak a szabadban, ahol Iluska mos, Jancsi pedig a nyájat őrzi. Egy sorsdöntő napon azonban mindketten elhanyagolják feladataikat, ami súlyos következményekkel jár: Jancsi nyája elvész, Iluska mostohája haragját kiváltva. Emiatt Jancsinak éjszaka el kell hagynia otthonát, ami sorozatos kalandok sorozatát indítja el.

Jancsi az erdőben barangolva találkozik tizenkét rablóval, akik először meg akarják ölni, de később barátságot kötnek vele. Egy éjszaka azonban Jancsi rájuk gyújtja a házat és továbbáll. Útja során huszárokkal találkozik, akikkel együtt Franciaországba indul a törökök ellen. Küzdelmeik során számos kihívással néznek szembe, többek között az időjárással és természeti akadályokkal, miközben Jancsi végül Franciaországban megment egy királylányt, akiért cserébe a király fele birodalmát és lánya kezét kínálja fel neki.

Jancsi azonban visszautasítja az ajánlatot, és hazatér Iluskához, de tragédiával találkozik: szerelme meghalt. A történet vége azonban fordulatot vesz, amikor Jancsi és Iluska újraegyesülnek és Tündérország uralkodóivá választják őket, miután Jancsi legyőzi az utolsó akadályokat, beleértve három medvét, három oroszlánt és egy sárkánykígyót. A szerelmesek végül boldogan élnek, miután újra megtalálják egymást a mesés Tündérországban.

Petőfi Sándor: János Vitéz olvasónapló fejezetenként

A földi kalandok

1. fejezet

A fiatal juhászbojtár, Kukoricza Jancsi, a falu szélén pásztázza nyáját a tikkasztó nyári hőségben, miközben a közeli patakban, Iluska, a lány, akibe szerelmes, éppen a ruhákat mossa. Jancsi kedves szavakkal csábítja Iluskát, hogy csatlakozzon hozzá a fűben, de Iluska aggódik, hogy mostohája haragudni fog, ha nem fejezi be időben a mosást. Végül Jancsi meggyőzi őt, és Iluska csatlakozik hozzá a parton.

2. fejezet

A szerelmesek beszélgetése elragadja őket, miközben az idő gyorsan telik. Iluska mostohája, türelmet veszítve, elindul megtalálni, hol késik a lány. A parton találja meg őket egymás karjaiban, és hevesen szidalmazza Iluskát a munka elhanyagolása miatt. Jancsi azonban védelmébe veszi Iluskát, hangsúlyozva, hogy ő keményen dolgozik, de a mostohája ezt nem értékeli, és megfenyegeti a nőt, hogy ha bántja Iluskát, akkor rágyújtja a házat. Közben rádöbben, hogy a nyáj nagy része eltűnt.

3. fejezet

Jancsi az éjféli órákig képtelen visszahozni a nyáj felét, amit valószínűleg farkasok ijesztettek meg vagy tolvajok loptak el. Szégyenében a megcsappant nyájjal tér vissza gazdájához. A gazda, aki szokás szerint számolja meg az állatokat, kezdetben nem hiszi el Jancsinak, hogy a juhok eltűntek. Amikor azonban felfogja a helyzet súlyosságát, dühében rúddal kergeti meg, és elűzi Jancsit a háztól.

4. fejezet

Jancsi, miután elvesztette szállását és ételét, Iluskáék háza felé veszi az irányt, és bánatos dallamokat fúj a furulyáján. Iluskának bejelenti, hogy elhagyja a vidéket, és többé nem látják egymást. A búcsúzó pillanatokban mindkét fiatal szívét mély szomorúság tölti el, majd Jancsi az éjszakába távozik.

5. fejezet

Másnap Jancsi egy elhagyatott pusztán ébred, ahol egy közeli tó partján leül, hogy elfogyassza a maradék szalonnáját. Kimerültségében elalszik, álmában Iluskáról álmodik, de álmát egy hirtelen érkező vihar zavarja meg. A zuhogó esőtől karimás kalapja és nagy subája óvja meg. A vihar elvonulása után útnak indul, és estére egy sűrű erdőben talál menedéket.

6. fejezet

Éjfél körül Jancsi megpillant egy házat, amelyből lámpás fénye csillan ki. Örömmel gondolja, hogy csárdára talált, ám hamarosan kiderül, hogy valójában egy rablótanyára bukkant. A bátor fiú bekopogtat, és szállást kér az éjszakára, a rablók pedig elismerve bátorságát, befogadják közük. A rablók az új társuk tiszteletére mulatságot rendeznek, de miután elalszanak, Jancsi elhatározza, hogy kirabolja őket, hogy Iluskának szép házat építhessen. Végül azonban úgy dönt, hogy becsületesen szeretne meggazdagodni, így felgyújtja a házat, és továbbáll.

7. fejezet

Másnap újra útnak indul, és útközben egy huszárcsapatba botlik, akik éppen Franciaországba tartanak a törökök ellen. Jancsi elcsábul a katonai élet vonzásától, és csatlakozik hozzájuk. A vezetőjük lovat, kardot, mentét és huszárnadrágot ad neki. Jancsi számos vidéket bejár a huszárokkal, de szíve mélyén hű marad Iluskához.

8. fejezet

A huszárok Mongólia, vagyis Tatárország közepére érnek, ahol egy ezer fős tatár sereggel találkoznak. A tatárok emberhúst fenyegetnek enni, de ekkor felbukkan a Szerecsenország királya, aki korábban Magyarországon vendégeskedett, és megszerette a magyarokat. A király közbenjárására a tatár uralkodó békében engedi át a magyar huszárokat.

9. fejezet

A huszárok, Tatárországban átvészelten kihívások után, Olaszország felé folytatják útjukat, amelyet a történetben az örök fagy birodalmaként ábrázolnak. A hegyek között tomboló zord télben a huszárok a fagy elkerülése végett lovaikat a hátukra veszik, így próbálják mindkettőjük testét felmelegíteni a dermesztő hidegben.

10. fejezet

A huszárok Lengyelországon keresztül haladva Indiába érkeznek, ahol az útjukat rendkívül magas hegyek szegélyezik. A nap perzselő sugarai ellenére vizet csak úgy képesek szerezni, hogy a felhőket kicsavarják, míg a sűrű levegőt szinte mint ételt harapják meg. A hőség miatt csakis éjjel képesek továbbhaladni, figyelve arra, hogy lovaik ne botlanak meg a csillagokban. Jancsi e közben arra gondol, hogy minden lehulló csillag egy lélek távozását jelzi a földről, és arra mennyire szerencsés Iluska mostohája, hogy nem ismeri a saját csillagát. Végül a csapat sikeresen átkel a hegyeken és megérkezik Franciaországba.

11. fejezet

A huszárok francia földre lépve szembesülnek a szomorú valósággal: a törökök teljesen feldúlták az országot, elűzték a királyt, és elrabolták annak lányát. A száműzött uralkodó azonban ígéretet tesz: feleségül adja lányát annak, aki megmenti őt. Kukoricza Jancsi azonban közömbösen fogadja az ajánlatot, hiszen szíve még mindig Iluskáért dobog, és kizárólag őt kívánja feleségül venni.

12. fejezet

A huszárok, erőteljes elhatározással, készülnek megküzdeni a török seregekkel. Az idős francia király is csatlakozni kíván a harchoz, de végül lebeszélik erről, mondván, már nincs megfelelő erőnléte a csatához. A huszárok elérve a törököket, követet küldenek, hogy hadat üzenjenek. A török vezér, egy nagy hasú, borvirágos orrú basa, kihívja őket harcra. A véres ütközet során a huszárok legyőzik a törököket, Jancsi pedig kardjával leteríti a basát.

A basa fia, akit a legyőzött csata hevében magával ragad az ájult francia királylány, menekülni kényszerül. Jancsi hosszú hajsza után utoléri őket, ahol a kimerült török fiú az életéért könyörög. Jancsi megkegyelmez neki, és a királylányt biztonságosan visszavezeti apjához, a francia királyhoz.

13. fejezet

A huszárok kíséretében a francia király visszatér várkastélyába, Jancsi pedig a megmentett királylányt vezeti haza. A várban a király nagy lakomával köszönti a hősöket, ahol kihirdeti, hogy a lányának megmentője ezentúl János vitézként ismert lesz. A király felajánlja lányát és a birodalmat Jánosnak, de ő visszautasít mindent, maradva hű Iluskához. A király ekkor arra kéri Jánost, mesélje el élete történetét.

14. fejezet

Jancsi gyermekkorát idézi fel: egy kukoricaföldön találták meg, és egy asszony hazavitte, hogy felnevelje, mivel saját gyermeke nem volt. Férjét nehezen győzte meg, hogy fogadják be, de úgy vélték, jó juhász válhat belőle. A férfi azonban gyakran bántalmazta Jancsit. Jancsi ezalatt megismerte Iluskát, akivel hasonló sorsban osztoztak, mindketten árvák voltak a faluban. Amikor a gazdasszony meghalt, Jancsi egyedül maradt a gazdával, aki első hibájánál, a birkanyáj elszéledésekor, elűzte.

15. fejezet

A király elfogadja János vitéz indoklását, és nagyvonalúan megjutalmazza: egy zsákot tölt meg a kincstári értékekkel. Útnak indítja Jánost, hogy hazatérhessen és feleségül vehesse Iluskát. János vitéz azonnal hajóra száll, hogy a gazdag zsákmánnyal térjen vissza szülőfalujába, míg a többi huszár a király udvarában marad.

16. fejezet

János vitéz a hajón utazva gazdag jövőről és Iluskáról álmodozik, miközben a matrózok a távolban pirosló égboltot szemlélik, ami közelgő nagy vihart jelez előre. János azonban a magasan szálló gólyákat figyeli, amelyek éppen Magyarország felől dél felé tartanak.

17. fejezet

A következő napra a szél erősödik, és hatalmas viharrá fokozódik, ami darabokra zúzza a hajót. A szerencsétlenséget csak János vitéz éli túl, akit egy óriási hullám az égbe emel, így megkapaszkodik egy felhőben. A felhőn ülve eljut egy sziklához, ahol egy griffmadár fészkére talál. Látja, ahogy a madár eteti fiókáit, felkapaszkodik a griffmadár hátára, és sarkantyúval oldalba rúgja. A madár azonnal a levegőbe emelkedik, és átszállítja Jánost országokon át, vissza szülőfalujába.

Amikor megérkezik, a faluban épp szüretelnek, de János csak Iluskát keresi. Amikor megtalálja a házat, szomorú hírt kap: Iluska meghalt. János ekkor csak ennyit mond: „Bár férjnél lenne inkább.”

18. fejezet

János vitéz a fájdalomtól összeroppan, és azt kívánja, bár ő veszett volna el a háborúban, vagy fulladt volna a tengerbe. Megtudja, hogy Iluska haláláig vágyakozott utána, és hogy mostohája kínozta halálra, majd elhagyta a falut. Ezt az információt egy fiatal asszony osztja meg vele, aki most Iluskáék házában él. Ő vezeti János vitézt Iluska sírjához, ahol egy rózsabokor nő. János hosszan siratja elvesztett szerelmét, majd letép egy rózsát a bokorról, és útnak indul, hogy bánatában világgá menjen. Úgy érzi, mindent elveszített: kincseit és szerelmét egyaránt.

Tündérországban

19. fejezet

János vitéz, vándorlása közben, egy erdőben találkozik egy fazekassal, akinek szekere a sárban rekedt. A fazekas dühösen szitkozódik, de János vitéz egyetlen mozdulattal kiszabadítja a szekeret. Kíváncsiságát felkeltve megkérdezi, hova vezet a jobb oldali út, mire a fazekas elárulja, hogy arról még senki sem tért vissza. János vitéz, életéhez már nem ragaszkodva, elindul az ismeretlen ösvényen.

20. fejezet

Az ismeretlen út végén János vitéz az óriások birodalmának határához ér, ahol egy hatalmas óriás próbálja megállítani. János vitéz kardját a feje fölé tartva várja az óriás lépését, amibe belelép, súlyos sebet ejtve magán. A fájdalomtól az óriás a folyóba zuhan, János vitéz pedig átsétál a folyón az óriások országába, ahol végül elvágja az óriás torkát.

Az óriások országában János vitéz különleges látványosságokkal szembesül: óriási fák, ökrök méretű szúnyogok, és égbetartó varjak népesítik be a vidéket. Hamarosan elér az óriáskirály várához, ahol éppen ebédidő van. Az óriáskirály és fiai János vitézt is meghívják az étkezésre. Az ebéd során az óriáskirály egy ökölnyi követ nyújt át Jánosnak, aki válaszul a király fejéhez hajítja, halálát okozva. A király fiai, meglepő módon, nem bosszút állnak, hanem hűséget esküsznek Jánosnak és királyukként fogadják el. János vitéz egy különleges sípot kap tőlük, amelynek segítségével bármikor hívhatja az óriásokat.

21. fejezet

János vitéz a Sötétség országában találja magát, ahol szinte áthatolhatatlan homály uralkodik. Csak a feje felett suhogó hangokat hallja, melyek kiderül, hogy a gyűlésező boszorkányoké. Egy távoli, pislákoló tűz vezeti őt egy barlanghoz, ahol a boszorkányok összegyűltek. Egy üstben varázsital készül, belekeverve békák, patkányfejek és emberi koponyák.

János vitéz eldönti, hogy véget vet a boszorkányok összejövetelének. Miután ellopja a boszorkányok seprűit, hogy megakadályozza menekülésüket, megfújja az óriások sípját, és parancsot ad nekik a boszorkányok megölésére. Az óriások minden boszorkányt eltaposnak, kivéve egyet, Iluska mostoháját. János vitéz maga akarja őt elintézni, de amikor az asszony megpróbál menekülni, egy óriás elkapja és messzire hajítja. A boszorkány holtteste Iluska falujának határában ér földet.

A boszorkányok halálával az ország világosodni kezd, és végül az ég is kitisztul. János vitéz a boszorkányok seprűit összegyűjti, és máglyán elégeti őket.

22. fejezet

János vitéz útja során folyamatosan Iluskára gondol, a kezében tartott rózsa szálára nézve. Ahogy besötétedik, egy dombra telepszik le aludni, anélkül, hogy tudná, egy temetőben találta meg pihenőhelyét. Éjszaka kísértetek vették körül, akik megpróbálták magukkal ragadni, de az első hajnali fény megjelenésével eltűnnek. János vitéz, a veszélyeket nem sejtve, nyugodtan ébred az új napra.

23. fejezet

Egy hajnali órán János vitéz egy hegytetőn állva tekint le a tengerre, ahol egy öreg halásszal találkozik a parton. A halásztól átkelést kér a vízen, de az öreg férfi figyelmezteti, hogy az Óperenciás tengeren, amelynek se vége, se hossza, még senki sem kelt át sikeresen. A halász nem tud segíteni Jánosnak.

János vitézt azonban épp ez a kihívás izgatja fel. Megfújja az óriások sípját, és egyiküket megbízza, hogy vigye át az Óperenciás tengeren. Az óriás vállára ülteti János vitézt, aki a hajába kapaszkodva kezdi meg az ismeretlen vizek meghódítását.

24. fejezet

Három hetet utaznak félmérföldes léptekkel, amikor a láthatáron szárazföld bukkan fel. János vitéz reméli, hogy elértek a túlsó partot, de hamar rádöbben, hogy csupán egy szigetre, Tündérországba érkeztek, ami a világ vége, ahol a tenger a semmibe veszik.

Az óriás, miután leteszi János vitézt a szigeten, figyelmezteti, hogy Tündérország veszélyes hely, mivel csodálatos lények őrzik a bejáratát. János vitézt azonban ez csak még jobban érdekli. Miután elbúcsúzik az óriástól, elindul, hogy felfedezze a titokzatos szigetet.

25. fejezet

Az első kapunál János vitéz három medvével találkozik, akiket gyorsan legyőz. A következő nap a második kapunál három vad oroszlán próbálja megállítani, de őket is sikerül legyőznie.

A harmadik napon a harmadik kapuhoz ér, amelyet egy hatalmas sárkánykígyó őriz. János vitéz nem retten meg, közelebb lép, majd bátran a sárkánykígyó torkába ugrik. Belsejében megtalálja a szörnyeteg szívét, átdöfi kardjával, majd kivágja magát a testéből. Ezzel kinyitja a kaput, és folytatja útját Tündérország mélyébe.

26. fejezet

Tündérország, a csodák birodalma, ahol az örök tavasz és örök hajnal dominál. Itt a bánat fogalma ismeretlen: a tündérek boldogságukban hullajtott könnycseppjeik gyémánttá alakulnak át, míg hajszáluk, ha a földön húzzák át, arannyá változik. A tündérek gondtalanul, boldogan élvezik a varázslatos környezet nyugalmát és szépségét, napjaikat heverészéssel töltik.

27. fejezet

Tündérország, a szerelem, boldogság és béke hazája, örömmel fogadja János vitézt. A hős azonban továbbra is csak Iluskára gondol. Magányosan sétál ki Tündérország tavának partjára, ahol Iluska rózsáját a vízbe ejti, remélve, hogy az útmutatást nyújt számára.

Ekkor azonban csoda történik: a rózsa a tó életvizében Iluskává változik. A szerelmesek boldogan ölelik meg egymást, ismét egymásra találva. A tündérlányok elragadtatásukban Iluskát választják királynőjüknek, míg a tündérfiúk Jánost kiáltják ki királyuknak. Így János vitéz és Iluska Tündérországban maradnak, és végtelen boldogságban élnek tovább.