Weöres Sándor: A teljesség felé (elemzés) * Olvasónaplóm 2025

Weöres Sándor neve megkerülhetetlen a 20. századi magyar irodalomban, különösen azok számára, akik a költészet filozófiai mélységeit keresik. Az 1945-ben íródott, majd évtizedekkel később, 1970-ben publikált „A teljesség felé” című műve sajátos helyet foglal el nemcsak életművében, hanem a magyar irodalom egészében is. Az alábbi cikk részletesen bemutatja ezt a különleges művet, feltárva annak filozófiai gyökereit, szerkezeti felépítését, központi motívumait, valamint aktualitását napjainkban. Az elemzés során kitérünk arra is, hogyan szövi bele Weöres a keleti és nyugati gondolkodásmód elemeit, miként jelenik meg nála az egyén és a közösség viszonya, illetve hogyan válik a teljesség keresése örök emberi kérdéssé.

Az írás célja, hogy mind a kezdő, mind a haladó olvasók számára hasznos legyen: praktikus példákat mutat be, segít eligazodni a mű strukturális és tartalmi rétegeiben, valamint tippeket is adhat ahhoz, miként lehet személyesebbé tenni a mű befogadását. A kezdők számára betekintést nyújt a szöveg alapvető jelentésrétegeibe, a haladók pedig elmélyülhetnek a filozófiai és struktúraelemzésekben. A cikk kiemeli, hogy Weöres nemcsak költő, hanem gondolkodó is volt, aki művével nem egyszerűen verset, hanem spirituális útmutatót is írt.

Részletesen foglalkozunk a mű keletkezéstörténetével, a műfaji és szerkezeti sajátosságokkal, valamint a visszatérő motívumokkal. Megvizsgáljuk, hogyan viszonyul Weöres a létezés különböző szintjeihez, s végül arra is kitérünk, milyen módon lehet a „teljesség felé” vezető út ma is releváns. A cikk célja, hogy a gyakorlati megközelítések mellett elméleti, filozófiai szempontból is értelmezze a művet.

Próbálunk választ adni arra, miért ennyire fontos ma is Weöres Sándor gondolatvilága, s hogyan segíthet bennünket saját életünk útkeresésében. A cikk végén egy részletes GYIK (gyakran ismételt kérdések) szekció segíti az olvasót a további tájékozódásban. Mindeközben törekszünk arra, hogy az olvasó ne csak intellektuális szinten közelítse meg a művet, hanem személyes megtapasztalásaihoz is kapcsolódni tudjon. Tarts velünk ezen az izgalmas, többdimenziós elemző úton!

Weöres Sándor és a filozófiai háttér bemutatása

Weöres Sándor nem csupán a magyar líra egyik legjelentősebb alakja, hanem egyben a 20. század egyik legsokoldalúbb és legnyitottabb gondolkodója is volt. A „A teljesség felé” című műve különösen jól szemlélteti ezt a kettőséget, hiszen egyszerre költői és filozófiai alkotás. Weöres életében már fiatal korától kezdve fontos szerepet játszott a spiritualitás, a filozófiai érdeklődés, valamint a keleti és nyugati kultúrák iránti nyitottság. Ezt az érdeklődést nemcsak verseiben, hanem esszéiben, tanulmányaiban és fordításaiban is megjelenítette.

A filozófiai háttér megértéséhez fontos kiemelni, hogy Weöres számos forrásból merített. Olvasott Platónt, Lao-cét, Buddhát, de foglalkoztatta a kereszténység misztikája, valamint a modern nyugati gondolkodás is. Ennek eredményeképpen egy olyan szellemi szintézis jött létre nála, amelynek fő célja az emberi teljesség felé való törekvés. Weöres szerint a világ egyetlen nagy egység, amelyben minden összefügg mindennel, és ahol az egyéni lét csak illúzió a mélyebb, univerzális létezés mellett. Ez a gondolat végigvonul „A teljesség felé” szinte minden oldalán.

A mű születésének idején, a második világháború borzalmai közepette, különösen aktuálissá vált a „teljesség” keresése. Weöres ezt a vágyat azonban nem pusztán történelmi vagy társadalmi szinten értelmezte, hanem spirituális és lételméleti dimenzióban is. Számára a teljesség nem egy végső állapot, hanem egy folyamatos, dinamikus törekvés, amely minden ember számára elérhető – ha hajlandó elindulni ezen az úton.

Az alkotó spirituális útkeresése jól látható abban, hogy számos keleti vallási és filozófiai tanítást integrál költészetébe. Különösen erős a buddhista tanok hatása: az önmeghaladás, az egó lebontása és a minden létezővel való egység hangsúlyozása. Weöres nem dogmatikusan közelíti meg e tanokat, hanem inkább kreatívan, játékosan, sajátos szintézist teremtve. Ez a nyitottság és szellemi sokszínűség adja művének egyik legnagyobb erejét.

A nyugati filozófiából főként a görög klasszikusok, illetve a keresztény misztikusok hatása érezhető. Weöres számára Platón ideatanának, a világ jelenségei mögött húzódó abszolútumnak a gondolata különösen inspiráló volt. Ugyanakkor művében gyakran reflektál a modern létértelmezés kérdéseire is, például az egyéni egzisztencia, az identitás vagy a szabadság témakörében.

A filozófiai háttér komplexitását jól mutatja az is, hogy Weöres műve nem ad egyértelmű válaszokat. Inkább kérdéseket vet fel, gondolkodásra késztet, és arra ösztönöz, hogy az olvasó is saját útját keresse a teljesség felé vezető úton. Ezért is válhatott a „A teljesség felé” generációk számára spirituális kalauzzá, amelyet mindenki a saját élethelyzete, tapasztalatai szerint értelmezhet.

Ez a filozófiai sokszínűség nemcsak Weöres Sándor művének egyik legnagyobb előnye, hanem egyben kihívás is az olvasó számára. A különféle hagyományok ütköztetése, egymásba játszása, a ellentétek összebékítése mind-mind azt szolgálja, hogy az olvasó saját maga is részesévé váljon a keresés folyamatának. Mindez a magyar irodalomban szinte példátlanul univerzális szellemi horizontot hoz létre.

A teljesség felé műfaji és szerkezeti sajátosságai

A „A teljesség felé” műfaji szempontból nehezen besorolható alkotás. Nem klasszikus értelemben vett verseskötet, de nem is próza, és még kevésbé hagyományos esszégyűjtemény. A mű rövid, aforisztikus szövegrészekből, fragmentumokból áll, amelyek egy-egy gondolatot, felismerést, vagy éppen paradoxonokat jelenítenek meg. Ezek a töredékek önmagukban is megállják a helyüket, de együtt olvasva őket egy kölcsönösen egymásra utaló, hálózatos jelentésrendszert építenek fel.

Weöres ezekben a fragmentumokban gyakran játszik a nyelvvel, a jelentés rétegeivel. A szövegelemek között nincsenek szigorú logikai kapcsolatok, inkább asszociatív módon kapcsolódnak egymáshoz. Ez a szerkesztési mód lehetőséget ad arra, hogy az olvasó ne lineárisan, hanem saját belső ritmusának, kíváncsiságának megfelelően haladjon a szövegben. Így a „A teljesség felé” egyfajta meditációs könyvvé, személyes útmutatóvá válik.

A művet szerkezeti szempontból is az egységesség és sokféleség kettőssége jellemzi. Bár a töredékek látszólag különállóak, a visszatérő motívumok, témák, valamint a filozófiai tézisek révén mégis szerves egészet alkotnak. Weöres nem határozza meg előre a szövegek sorrendjét, sőt, gyakran éppen a szerkesztetlenség, a mozaikszerűség adja a mű erejét és sokszínűségét.

Érdekes megfigyelni, hogy a „A teljesség felé” szerkezete mennyire alkalmazkodik a befogadói szokásokhoz: akár egyetlen mondatot, akár több oldalt is olvashatunk egyszerre, mindig újabb jelentéseket fedezhetünk fel. Az olvasó szinte aktív „alkotótárssá” válik, hiszen mindenki máshogyan rendezi össze magában a töredékeket. Ez a sajátos szerkesztésmód különösen izgalmassá teszi a művet.

Az aforisztikus forma előnye, hogy könnyen megjegyezhető gondolatokat, „bölcsességeket” közvetít. Ugyanakkor hátránya lehet, hogy bizonyos olvasók számára nehézséget jelenthet a szöveg fragmentált, összefüggéstelennek tűnő jellege. Az alábbi táblázat összefoglalja a mű szerkezeti és formai sajátosságainak előnyeit és hátrányait:

Előnyök	Hátrányok
Könnyen olvasható rövid részletek	Elsőre nehéz lehet a szerkezet követése
Aforisztikus, emlékezetes gondolatok	Hiányzik a hagyományos cselekményvezetés
Asszociatív, személyes olvasás lehetősége	Fragmentáltság miatt nehezebb az értelmezés
Belső meditációra, elmélyülésre ösztönöz	Kevés kapaszkodó a kezdő olvasóknak
Többször újraolvasható, mindig új jelentést találhatunk	Nem mindenki számára vonzó a mozaikszerűség

A műfaji és szerkezeti sajátosságok tehát egyszerre kihívást és lehetőséget jelentenek. Az „A teljesség felé” nem az a mű, amit egyszer végigolvashatunk, majd félretehetünk: inkább egy életre szóló útitárs, amelyhez újra és újra visszatérhetünk. Az, hogy minden olvasásnál mást ad, egyedi és megismételhetetlen olvasmányélménnyé teszi.

A szerkezet másik fontos jellemzője az időtlenség. Weöres szövegei gyakran mindenféle konkrét történelmi vagy társadalmi utalástól mentesek, szinte archetipikus szintre emelik a gondolatokat. Ezáltal a mű nemcsak a saját korában, hanem bármely korszakban aktuális tud maradni.

Ugyanakkor a szerkezeti lazaság lehetőséget ad az olvasónak arra is, hogy saját értelmezési kereteit hozza létre. A műben nincsenek „kötelező” jelentések, így mindenki a saját tapasztalatai, élethelyzete alapján közelíthet hozzá. Ez a nyitottság és szabadság a „A teljesség felé” egyik legnagyobb vonzereje.

Központi motívumok és visszatérő témák elemzése

A „A teljesség felé” központi motívuma, ahogy a cím is sugallja, maga a teljesség keresése. Weöres számára a teljesség nem statikus, elérendő cél, hanem örökös, dinamikus folyamat. A mű visszatérő témája az, hogy az ember hogyan haladhat közelebb önmagához, a világhoz és a minden létező mögött húzódó egységhez. Ez a keresés hol elmélyült meditációként, hol játékos paradoxonok formájában jelenik meg.

Az egyik leggyakoribb motívum a dualitás feloldása: Weöres rendre visszatér ahhoz a gondolathoz, hogy a világban tapasztalható ellentétpárok (jó-rossz, fény-sötétség, én-másik) csak látszólagosak. A műben számos helyen hangsúlyozza, hogy a valóság mélyebb szintjén minden egy: „A csepp egy, a tenger egy, s mindkettő ugyanaz.” Ez a sor például jól összefoglalja azt a szemléletet, amely szerint az egyéni és kollektív lét nem ellenségei, hanem kiegészítői egymásnak.

Gyakori motívum még a szabadság és kötöttség kérdése. Weöres rámutat, hogy az emberi lét egyszerre szabad és meghatározott, s igaz szabadságot csak akkor érhetünk el, ha felismerjük saját korlátaink illuzórikus voltát. Így ír: „A szabadság nem abban áll, hogy azt teszed, amit akarsz, hanem hogy nem akarod azt, amit tenned kell.” Ilyen típusú gondolatok arra késztetik az olvasót, hogy újragondolja saját életének berögzült mintázatait.

Fontos visszatérő elem a természet és az univerzum egységének hangsúlyozása. Weöres szerint az ember nem elkülönült lény a világban, hanem a természet szerves része. A természet törvényei, a ciklikusság, a folyamatosság mind-mind a teljesség részei. Ez a gondolat különösen aktuális napjainkban, amikor az ember és a természet viszonya ismét központi kérdéssé vált.

A műben gyakran megjelenik a csend, a hallgatás és a belső figyelem motívuma is. Weöres szerint a legtöbb tudás, felismerés a csendben, elmélyülésben születik meg. Például így fogalmaz: „A szó csak a csend visszhangja.” Ez a gondolat arra emlékeztet, hogy a valódi bölcsesség sokszor nem külső tanításokból, hanem belső tapasztalásból fakad.

A paradoxonok alkalmazása is a központi motívumok között szerepel. Weöres előszeretettel játszik a logikai ellentmondásokkal, hogy rámutasson a valóság komplexitására. Sokszor olyan kijelentéseket tesz, amelyek elsőre értelmetlennek tűnnek, azonban elgondolkodtatnak: „Aki keres, az nem talál, aki nem keres, megtalál.” Ezek a paradoxonok felszabadítják az olvasót a megszokott gondolkodási sémák alól.

Az önismeret és önmeghaladás témája is alapvető jelentőségű. Weöres gyakran hangsúlyozza, hogy az ember legnagyobb akadálya önmaga; csak akkor léphet túl a korlátain, ha képes elengedni a saját egóját. Az ehhez kapcsolódó motívumok – elengedés, átadás, önfeladás – mind a spirituális út részei.

A műben megtalálhatóak még a szeretet, megbocsátás, elfogadás, türelem, sőt az öröm és humor motívumai is. Weöres nem tekinti tragikusnak az életet, inkább játékos, elfogadó magatartást tanácsol. Ez a pozitív életszemlélet segíti az olvasót abban, hogy a teljesség keresése közben ne csupán nehézségeket, hanem szépséget, örömöt is találjon.

Ha összefoglaljuk a központi motívumokat, az alábbiak szerint csoportosíthatjuk:

Teljesség keresése: folyamatosság, dinamika
Dualitás feloldása: egység, ellentétpárok integrációja
Szabadság és kötöttség: szabadság illúziója, valódi szabadság
Természet egysége: ember és univerzum kapcsolata
Csend, hallgatás, elmélyülés: belső tapasztalás, bölcsesség
Paradoxonok: gondolkodási minták felszabadítása
Önismeret és önmeghaladás: egó lebontása, elengedés
Szeretet, elfogadás, türelem: pozitív életszemlélet
Öröm, humor: élet játékossága

Ezek a motívumok együtt alkotják azt a spirituális-filozófiai hátteret, amely a „A teljesség felé” igazi lényegét adja.

Az egyéni és kollektív létezés kérdései Weöresnél

Weöres Sándor művében kiemelt helyet kap az egyén és a közösség (kollektív lét) viszonya. Az „A teljesség felé” egyik fő kérdése, hogyan tudja az egyén megtalálni saját helyét a világban, s miként lehet egyszerre önmaga és a nagyobb egész része. Weöres szemlélete szerint az egyéni és kollektív létezés nem egymás ellentétei, hanem egymást kiegészítő, egymásba fonódó dimenziók.

A mű több helyen hangsúlyozza, hogy az egyén csak akkor lehet igazán önmaga, ha felismeri önnön kapcsolódását a közösséghez, az emberiséghez, sőt: a minden létezőhöz. Weöres szerint az individualizmus, az egó kizárólagossága zsákutca, hiszen a világban minden mindennel összefügg. Szerinte az egyén és közösség között folyamatos, dinamikus kölcsönhatás van: egyik sem létezhet a másik nélkül.

Az egyéni lét Weöresnél nem önmagában, elszigetelten értelmezhető. Az egyén léte mindig függ a kollektív, társadalmi, történelmi és kozmikus összefüggésektől. Ezt a gondolatot a szerző gyakran példázza a természet képeivel: ahogy egy fa nem létezhet erdő nélkül, úgy az ember sem találhatja meg önmagát a közösség nélkül. Ugyanakkor a közösség igazi értéke is csak akkor bontakozik ki, ha tagjai önmaguk lehetnek.

Weöres gondolkodásában az egyéni szabadság nem önkényes cselekvés, hanem a közösség iránti felelősségtudatból fakad. Az egyén akkor szabad, ha képes túllépni saját egóján, és a nagyobb egész részeként cselekedni. Ezt a szemléletet a szerző gyakran kapcsolja a keleti tanításokhoz: az önmeghaladás, az önfeladás nem önfeladás, hanem egy mélyebb, univerzálisabb létezési szint elérése.

A kollektív létezés Weöresnél nem jelent egyformaságot vagy beolvadást. A szerző szerint a világ sokfélesége, az egyéni különbözőségek gazdagítják az egészet. A cél nem a személyiség feladása, hanem annak kiteljesedése a közösségen keresztül. Ez a gondolat különösen fontos napjaink individualista társadalmában, ahol gyakran elvész a közösséghez tartozás élménye.

A műben feltűnő az a törekvés, hogy a közösségi lét ne nyomja el az egyént, hanem lehetőséget adjon a kiteljesedésre. Weöres szerint az egyén és közösség harmonikus viszonya a teljesség egyik feltétele. Ez a gondolat a modern pszichológia, például a humanisztikus irányzatok tanításaival is párhuzamba állítható.

Az egyéni és kollektív létezés kérdéseit Weöres nemcsak elméleti szinten, hanem gyakorlati példákon keresztül is bemutatja. Egyes fragmentumokban történelmi utalások, társadalmi elemzések, másutt személyes tapasztalatok jelennek meg. Így a mű egyszerre szól az egyénhez és a közösséghez, az egyéni útkeresés és a társadalmi felelősségvállalás kérdéseiről.

A következő táblázat összefoglalja, milyen aspektusokban jelenik meg az egyéni és kollektív létezés Weöresnél:

Aspektus	Egyéni lét	Kollektív lét
Lét értelmezése	Saját út keresése, önismeret, önmeghaladás	Közösséghez tartozás, felelősség, kapcsolódás
Szabadság felfogása	Egó meghaladása, belső szabadság	Közös célok, kollektív szabadság
Lét célja	Önmagunk kiteljesítése a teljesség irányába	Az egész kiteljesedése az egyének által
Veszélyek, zsákutcák	Izoláció, önzés, egocentrizmus	Egyformaság, egyéniség elvesztése
Ideális állapot	Egyéni kiteljesedés a közösségben	Közösségi egység a sokféleség megőrzésével

Ez a komplex szemlélet lehetőséget ad arra, hogy az olvasó saját élethelyzetére is alkalmazza a mű tanításait: miközben önmaga fejlesztésén dolgozik, ne feledkezzen meg a közösség iránti felelősségéről sem.

Weöres tanítása szerint az egyéni és kollektív lét között nincs merev választóvonal. Az igazi teljesség akkor születik, ha az egyén felismeri: minden egyéni fejlődés a közösség javát is szolgálja, és fordítva – a közösség fejlődése visszahat az egyénre. Ez a dialógus a modern élet egyik legfontosabb kihívása, amelyre a „A teljesség felé” időtlen választ kínál.

A teljesség keresése: aktualitás és üzenet napjainkban

A „A teljesség felé” üzenete napjainkban, a globalizáció, az elidegenedés és a társadalmi változások korában különösen aktuális. Weöres Sándor örökérvényű gondolatai segítenek eligazodni abban a világban, ahol az emberek egyre inkább keresik az önazonosságot, a közösséghez tartozás élményét, és a lelki egyensúlyt. A teljesség keresése Weöresnél nem elvont filozófiai gondolat, hanem mélyen gyakorlati – olyan célkitűzés, amely segíthet a mindennapokban.

A mai ember számára a mű egyik legfontosabb tanítása, hogy a teljesség nem külső körülmények függvénye, hanem belső folyamat. Sokszor azt gondoljuk, hogy boldogságunkat, elégedettségünket a körülöttünk lévő világ határozza meg – Weöres viszont arra tanít, hogy a kulcs önmagunkban keresendő. A teljesség elérése nem jelent tökéletességet: inkább annak felismerését, hogy az élet ellentmondásai, nehézségei is a fejlődés, az önmegvalósítás részei.

A mű napjainkban különösen fontos lehet azok számára, akik a digitális világ zajában, az információs túlterheltség közepette vágynak csendre, elmélyülésre, önmaguk megtalálására. Weöres aforisztikus gondolatai rövidségük ellenére is mélyre hatolnak, és segíthetnek abban, hogy az olvasó újra felfedezze a belső csend, a meditáció, az elmélyedés jelentőségét.

Az aktualitás másik aspektusa a közösségi lét értelmezése. A mai társadalmakban gyakran tapasztalható az elmagányosodás, a közösségi kapcsolatok fellazulása. Weöres tanítása, miszerint az egyén és a közösség egymást kiegészítő valóságok, segíthet újraformálni azokat az emberi kapcsolódásokat, amelyek nélkülözhetetlenek a teljessé váláshoz.

A környezettudatosság, a természet iránti felelősségvállalás szintén kiemelt jelentőségű napjainkban. Weöres műve, amely az emberi létet a természet részeként értelmezi, fontos inspiráció lehet mindenki számára, aki szeretne harmóniában élni a világgal, tisztelve annak törvényeit és ciklusait.

A teljesség keresése a modern életben gyakran tűnik lehetetlen vállalkozásnak – mégis, Weöres műve arra ösztönöz, hogy minden körülmény között törekedjünk rá. A „A teljesség felé” nem receptkönyv, hanem útitárs: nem mondja meg, mit tegyünk, hanem gondolkodásra, önvizsgálatra, újraértékelésre hív.

Az üzenet aktualitását növeli, hogy Weöres nem egyetlen világnézetet, életmodellt kínál, hanem nyitottságot, kíváncsiságot, állandó keresést. A mű tanulsága, hogy a teljesség nem végállomás, hanem folyamat, amely során minden nap új lehetőséget kapunk a fejlődésre, átalakulásra, megújulásra.

A következő pontokban összefoglaljuk, miért hasznos a „A teljesség felé” üzenete a mai világban:

Segít megtalálni a belső egyensúlyt a rohanó világban
Önismeretre, önelfogadásra nevel
Közösség és egyén harmóniájára hívja fel a figyelmet
Környezettudatos, holisztikus szemléletet kínál
Paradoxonokkal, játékossággal felszabadítja a gondolkodást
A csend, elmélyülés fontosságát hangsúlyozza
Nem dogmatikus, nyitott megközelítést kínál
Életigenlő, pozitív életszemléletet közvetít
Segít átlátni a modern világban jelentkező kríziseket
Útitárssá válik az élet bármely szakaszában

A „A teljesség felé” tehát nemcsak irodalmi remekmű, hanem spirituális, filozófiai és gyakorlati útmutató is – olyan mű, amelyhez bármikor visszatérhetünk, amikor új kérdések merülnek fel bennünk.

GYIK – Gyakran Ismételt Kérdések

Miért íródott a „A teljesség felé”?
- Weöres Sándor a második világháború borzalmai közepette keresett választ az emberi létezés, a teljesség és egység kérdéseire. A mű válaszkeresés és útmutatás egyszerre.
Milyen filozófiai irányzatok hatottak a műre?
- A keleti (buddhizmus, taoizmus) és nyugati (platonizmus, keresztény misztika) filozófia is erőteljesen befolyásolta Weöres gondolkodását.
Hogyan érdemes olvasni a művet?
- Érdemes lassan, elmélyülten, akár részleteiben olvasni, többször visszatérve az egyes fragmentumokhoz, mert minden újraolvasás más jelentéseket tárhat fel.
Mi a jelentősége a mű aforisztikus szerkezetének?
- A rövid, tömör bölcsességek könnyen megjegyezhetők, ugyanakkor elmélyült gondolkodásra ösztönöznek; a fragmentált szerkezet lehetővé teszi a személyes olvasatot.
Mik a központi témák, motívumok?
- Teljesség keresése, dualitás feloldása, szabadság, természet egysége, csend, paradoxonok, önismeret, szeretet, türelem, öröm, humor.
Mit üzen a mű a mai embernek?
- A teljesség, belső egyensúly, önismeret, közösség jelentőségét hangsúlyozza a modern, elidegenedett világban.
Kiknek ajánlható a mű?
- Mindenkinek, aki keresi az élet értelmét, spirituális, filozófiai, vagy egyszerűen emberi útmutatást szeretne kapni.
Milyen előnyei és hátrányai vannak a mű szerkezetének?
- Előny: személyes, meditatív olvasás lehetősége. Hátrány: nehéz lehet az összefüggések megtalálása, főleg kezdő olvasóknak.
Hogyan lehet a mű tanításait a mindennapokban alkalmazni?
- A csend, elmélyülés, önismeret gyakorlásával, az ellentétek elfogadásával, a közösségi kapcsolatok tudatos ápolásával.
Hol érhető el a mű, és milyen kiadásokban jelent meg?
- A „A teljesség felé” több kiadásban is elérhető, könyvtárakban, könyvesboltokban, sőt online is megtalálható (pl. Digitális Irodalmi Akadémia oldalán).

Reméljük, hogy az elemzés segített mélyebben megérteni Weöres Sándor „A teljesség felé” című művét, és közelebb vitt ahhoz a teljességhez, amelyet a szerző is keresett egész életén át.