Závada Pál: Egy piaci nap olvasónapló * Olvasónaplóm 2025

Závada Pál 1954. december 14-én született Tótkomlóson. A neves magyar író, szerkesztő és szociológus József Attila-díjjal (1998) és Kossuth-díjjal (2005) is kitüntetett. 1990 és 1994 között a Hiány című folyóirat szerkesztőjeként dolgozott, majd 1990-től egészen 2014-es megszűnéséig a Holmi szerkesztője volt. 2009 óta a Digitális Irodalmi Akadémia tagja.

Első jelentős műve a Kulákprés című szociográfia volt, amely 1986-ban jelent meg. Első regénye, a Mielőtt elsötétül 1996-ban került a nagyközönség elé. Az igazi áttörést a 1997-es Jadviga párnája hozta számára, amelyből 2002-ben filmadaptáció is készült. Ezt követően, 2002-ben jelent meg Milota című regénye, majd 2004-ben A fényképész utókora. Legutóbbi nagyregénye, a Természetes fény 2014-ben került az olvasókhoz.

Závada Pál: Egy piaci nap olvasónapló

A regény több szálon futó cselekménye központi eleme a címben is jelzett piaci nap, 1946. május 20. eseményei. A történet fontos kérdéseket vet fel, és nagy hangsúlyt kapnak az előzmények, így különösen Nagy János tanító pere, valamint a történet lezárása.

A két fő helyszín Kunvadas – egy fiktív település, amely Kunmadarast szimbolizálja – és Miskolc. A narrátor maga az író, aki Hadnagyné Csóka Mária, a kisgazdapárti fővádlott felesége szerepében meséli el a történetet. Mária aggodalommal figyeli a körülötte felszínre törő indulatokat és gyűlöletet, és félti férjét a kialakuló helyzettől. Az eseményeket, a pogromot és annak következményeit Mária nézőpontján keresztül ismerjük meg. Bár nem mindenben ért egyet férjével, mellette áll és támogatja őt.

A regényben különösen érdekessé válik Mária levelezése, amelyben párbeszédek olvashatók férje politikai ellenlábasának, Gellért Irénnek, a kommunista Hámos Ferenc feleségének leveleivel. Irén megszánja a férjéért aggódó nőt, ugyanakkor a pogrom után a falu őket is elutasítja. Az olvasók Miskolcról írt leveleken keresztül ismerhetik meg az ottani eseményeket, miközben Irén férje időközben funkcionáriussá válik.

Závada Pál a regényben nem színez, nem formálja át az eseményeket, a mű elsősorban a történetmondásra és a folyamatok rekonstruálására épít. A cselekmény egykori újságcikkek, nyomozati jegyzőkönyvek alapján bontakozik ki. A pogrom mögött álló csőcselék valóságos asszonybandaként jelenik meg, félelmetes képet festve. A regény sodró lendülete és feszült hangulata beszippantja, sokkolja az olvasót, akár egy jól megírt krimi.

Hadnagy Sándor vélt bűnének – miszerint a rá bízott tizenhat leventét felfegyverezte, a front közeledtével nyugatra vitte, majd épségben hazahozta őket, ezzel pedig háborús propagandát folytatott és uszított – népbírósági tárgyalása feszes tempót ad a történetnek. A feleség minden fontos pillanatról beszámol, részletesen közvetíti látottakat és érzéseit. Mária igyekszik jelen lenni a leglényegesebb eseményeken, és pontosan adja vissza az olvasónak a történteket.

A kis falu három zsidó lakója esik áldozatul: brutálisan agyonverik őket, miközben további áldozatok súlyos sérüléseket szenvednek a pogrom alatt. Az események pszichológiai hatása rendkívül erős. A regény bemutatja, miként válnak egyszerű, hétköznapi emberekből falusi csürhe, lázadó csőcselék, és milyen ijesztő módon jelenik meg az emberi butaság és befolyásolhatóság. A pogrom valós eseményeinek hiteles, mégis megrázó és borzongató leírása feltárja, hogy az ember miként képes állatias kegyetlenséggel megalázni és megölni társát.

A valós történések feldolgozása fokozza a regény feszültségét, és megrendítő képet fest a kunvadasi eseményekről, a tárgyalásról, valamint a pogromban részt vevő személyiségekről.

A regényben a tömegpszichózis hatékonyan működik: a rémhírek gyorsan terjednek, miközben az infláció és az áruhiány növeli a társadalmi feszültséget. A lincselő asszonybanda vezéralakja, Radai Etel erős és karakteres figura, akinek életéről a mű több részletet is feltár. A történet későbbi szakaszában a vádlottak jogosan állnak a bíróság elé.

Érdekesség, hogy a mű eredetileg színpadi darabnak készült, ezért a monológok – például Mária és Irén megszólalásai – mellett számos kórusbetét is megjelenik. Kiemelkedően hatásos és látványos a piaci lincselést elindító kofák kara, amely visszatérő motívumként végigkíséri a regényt.

A befejezés megrázó és elgondolkodtató: ki a bűnös, ki az áldozat? A válasz: mindenki. Nincs feloldás, nincs egyértelmű felelős, csak az egymásra mutogatás és a bűnbakkeresés, amely a társadalom különböző rétegeiben tetten érhető. A történelem tükrén át vizsgálhatjuk a jelent és önmagunkat is. A mű számos áthallással bír a mai korra, és sajnálatos módon az az érzésünk, hogy a hasonló események napjainkban is megtörténhetnek – bár reméljük, ez nem következik be.