Agatha Christie: A Feketekávé olvasónapló * Olvasónaplóm 2025

Agatha Christie 1930-ban bemutatott színdarabja, a Feketekávé (Black Coffee), a belga detektív, Hercule Poirot kalandjait eleveníti fel. A mű ősbemutatójára 1930 decemberében került sor a londoni Embassy Theatre-ben, majd rövid időn belül a West Enden, a St. Martin Theatre-ben is bemutatták, ahol 1974 óta folyamatosan az Egérfogót játsszák.

Ez volt Christie első, kifejezetten színpadra írt darabja, amelyet 1998-ban Charles Osborne regénnyé is adaptált azonos címmel.

Magyarországon először 2011. május 20-án mutatták be a darabot a székesfehérvári Vörösmarty Színházban, Telihay Péter rendezésében. A szöveget Kovács-Choner Péter fordította, a főbb szerepekben pedig Quintus Konrád (Hercule Poirot), Buch Tibor (Hastings kapitány) és Müller Júlia (Miss Caroline Amory) láthatóak voltak.

2012-ben David Suchet, aki a legismertebb Poirot megformálója, valamint néhány színésztársa felolvasóestet tartott a Feketekávéból a Chichester Festival Theatre-ben.

Szereplők:

Hercule Poirot
Tredwell
Lucia Amory
Miss Caroline Amory
Richard Amory
Barbara Amory
Edward Raynor
Dr. Carelli
Sir Claud Amory
Arthur Hastings kapitány
Dr. Graham
Japp felügyelő
Johnson

Agatha Christie: A Feketekávé olvasónapló

Agatha Christie első, kifejezetten színpadra írt háromfelvonásos darabja 1930. december 8-án debütált Londonban. A történet középpontjában Hercule Poirot és Hastings kapitány áll, akik meghívást kapnak Sir Claud Amory, a neves angol fizikus surreyi otthonába. Amory éppen az „atom” bombázásával kapcsolatos kísérletein dolgozik.

A meghívás oka azonban nem egyszerű társasági látogatás vagy pihenés: a tudós attól tart, hogy valaki megpróbálhatja ellopni a találmányát — egy olyan robbanószer képletét, amely kulcsfontosságú lehet egy esetleges, Angliát is érintő háború kimenetelében. A cselekmény 1934-ben játszódik, feszültséggel és titkokkal átszőve.

Sir Claud Amory otthonában, ahová Poirot és Hastings megérkeznek, a fizikus a nővérével, unokahúgával, egyetlen fiával és annak feleségével, valamint titkárával él együtt. Az estét vacsora köti össze, ahol egy olasz orvos is vendégként vesz részt. A beszélgetés széles körű, majd a társaság a könyvtárszobába vonul.

Itt kerül elő a szekrény tetejéről egy doboz, amelyben többféle halálos méreg található. Sir Amory ekkor közli, hogy egy detektív érkezett a házba, aki feladata lesz, hogy elvigye az általa felfedezett robbanószer képletét a hadügyminisztériumba — ez volt az a formula, amely az atombomba alapját képezte volna. Nem sokkal később azonban a képlet nyomtalanul eltűnik, és Sir Amory, miután elfogyaszt egy csésze feketekávét, váratlanul halálos álmába merül.

Agatha Christie korántsem volt elégedett a Feketekávé című darabbal, még akkor sem, amikor a híres belga detektív, Hercule Poirot szerepében jó barátja, Francis L. Sullivan lépett színpadra. Sullivan alakítása azonban távol állt attól a karaktertől, ahogyan a szerző elképzelte. Ráadásul Poirot figurája nem volt könnyen adaptálható a színpadra. Christie idős korában így emlékezett vissza művére: „Egy hagyományos kémthriller, amely bár bővelkedik klisékben, mégsem volt rossz.” Ezt az állítást igazolja, hogy a Feketekávé azóta is népszerű darab mind a profi, mind az amatőr társulatok körében.

1931-ben a darabból Brock Williams és H. Fowler Mear forgatókönyve alapján Leslie Hiscott rendezésében angol mozifilm is készült, amely azonban a kritikusok szerint minden szempontból gyenge adaptáció lett. Azok számára, akik Agatha Christie eredeti elképzelése szerint szeretnék élvezni a történetet, a Charles Osborne által átdolgozott regényváltozat ajánlott, amely garantáltan nem okoz csalódást.