Alfred Amenda: Nobel olvasónapló * Olvasónaplóm 2025

Szentpéterváron egy tizenkilenc éves fiatalember búcsút vesz családjától, tanárától és szerelmesétől, Irinától, hogy Párizsba induljon vegytani ismeretei elmélyítésére. Ez a félénk, gyenge egészségű ifjú Alfred Nobel, akinek családjában senki sem hitte, hogy valaha apja, az ismert feltaláló Immanuel Nobel nyomdokaiba léphet.
Így kezdődik a 19. század egyik legnagyobb feltalálójának, a „dinamitkirálynak” az útja, aki egész életét az emberiség szolgálatába szánja. Ám tervei és álmai nem teljesülhettek: Nobel élete végéig fegyvergyáros és hadianyagszállító maradt, miközben minden találmányával a békét kívánta előmozdítani.
Amenda regénye Nobel tragikus sorsú életútját követve bemutatja kora társadalmát, az orosz parasztok, a német bányászok életét, a háború kegyetlen valóságát és a békéért küzdő emberek küzdelmét. Nobel fegyverekkel akarta legyőzni a háború rémét, ám életének legnagyobb tragédiája, hogy találmányai nem csökkentették, hanem fokozta a háborús veszélyt. A regény az ellentmondásokkal és vívódásokkal teli életet eleveníti meg, emberközelbe hozva a híres feltalálót a mai olvasó számára.

Alfred Amenda: Nobel olvasónapló

Amenda regényében arra törekszik, hogy hiteles képet fessen a zseniális vegyész és üzletember, a háborút elutasító fegyvergyáros, valamint sikeres, ám magányos életének ellentmondásairól. Az apa, aki ezermester-feltalálóként dolgozik, folyamatosan nagyszabású tervei miatt kerül anyagi nehézségekbe, így családja rendszeresen kénytelen menekülni az adósságok elől. Négy fia mind örökli az apjuk technikai zsenialitását, ám ők már szerencsésebb üzleti érzékkel rendelkeznek. Fegyvergyáraikban modernizálják a puskákat, és elindítják a bakui olajmezők kiaknázását is.

Közülük azonban Alfréd emelkedik ki, a 19. század egyik legnagyobb feltalálója, aki rendkívül sokrétű kutatásokat folytatott, szabadalmai pedig az öngyilkosgépektől a műselyemig terjednek. Legfontosabb felfedezései a nitroglicerinhez kapcsolódnak: 1863-ban megalkotta az első indító-gyújtószerkezetet, amely az ipari felhasználás alapját jelentette, majd 1867-ben feltalálta a dinamitot.

A kitartó és rendkívüli szívóssággal végzett kísérletek sikerei mellett Nobel súlyos tragédiákat is átélt: szállítóhajói robbanások áldozatai lettek, legkedvesebb testvére pedig egy detonáció következtében vesztette életét. Csak 1875-ben, a robbanózselatin kifejlesztésével sikerült megoldania a robbanószer biztonságos szállításának problémáját. Találmányait azonban csak akkor tudta értékesíteni, ha azok felhasználását nem korlátozta. Így a dinamit egyszerre vált az emberi munka segítőjévé, bányák és alagutak építőjévé, valamint halálos pusztító fegyverré.

Nobel, aki több milliomos fegyvergyáros volt, ugyanakkor Victor Hugo barátjaként a haladás és a béke elkötelezett híveként tartotta magát. Élete nagy ellentmondását egy újabb, eddiginél is félelmetesebb fegyver megalkotásával próbálta feloldani: bízott benne, hogy rakétája elrettenti majd az emberiséget a háborútól. Kísérleteit azonban halála félbeszakította. Végrendeletével alapította meg a tudomány, az irodalom és a béke támogatására létrejött Nobel-díjat, amelyet azóta évente kiosztanak.