Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején olvasónapló * Olvasónaplóm 2025

A regény egy életen át tartó, szenvedéllyel teli szerelem történetét meséli el. Florentino Ariza fiatalon beleszeret a tizennégy éves Fermina Dazába, aki viszonozza érzéseit. A lány, bár apja ellenállása ellenére, levelezésbe kezd a fiúval, ám később váratlan döntést hoz: elutasítja Florentinót, és férjhez megy Juvenal Urbinóhoz, a tisztelt orvoshoz. Florentino elhatározza, hogy kitart, és bármi áron, egy életen át várni fog Fermina Dazára. Amikor az orvos idősebb korában elhalálozik, Florentino, aki közben maga is megöregedett, újra megpróbál közeledni élete szerelméhez, és végül beteljesíti életre szóló álmát.

Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején olvasónapló

A mű modalitása és a szerzői viszony sajátos, hiszen a regény értelmezése nem egyértelmű. Komolyan is olvashatjuk, mint az igaz szerelemről szóló művet, ahol a szerző hitet ad a mindent legyőző szerelem létezésében, de ugyanakkor ironikusan is értelmezhetjük. Ebben az esetben a szerző nem feltétlenül hisz a szerelem túlzott idealizálásában, inkább csak játékot űz a vágyunkkal, hogy elhiggyük annak végtelen erejét.

A regény egyaránt állítja és megkérdőjelezi a témáját: az egész életen át tartó szerelem kérdését. Florentino Ariza számára Fermina Daza iránti érzelmei az évtizedek során változatlanok maradnak, míg Fermina számára a fiatalkori és az idősebb Florentino két teljesen különböző személyiség, akit képtelen összekapcsolni. Ezt tükrözi az is, hogy soha nem beszélnek egymásnak a fiatal kori szerelmükről.

A regény központi témája az öregedéssel való szembenézés és az öregkorral kapcsolatos döntések kérdése. Az első jelentős esemény, a fényképész halála, látszólag nem kapcsolódik közvetlenül a történet további részéhez, mégis fontos motívummá válik. A fényképész az öregséget nem képes elfogadni, és a halálba menekül előle. Bár ez egy érthető választás, a regény más utat választ: azt a gondolatot helyezi középpontba, hogy az életet együtt kell elfogadni az öregséggel. Minden, ami az élethez tartozik, fontos, és semmiről sem szabad lemondani. Ahogy az utolsó oldalon is olvashatjuk: „nem annyira a halál, mint inkább az élet határtalan.”

A regény alapvető gondolata, hogy az élet és a létezés túl gazdag és kiismerhetetlen ahhoz, hogy higgyünk az egyértelmű életvezetési elvek vagy általános szabályok létezésében. Florentino Ariza, miután számos szeretővel élt át kapcsolatokat, mint tapasztalt férfi, úgy dönt, hogy könyvet ír a nőkről. Barátja azonban lebeszéli erről, rámutatva, hogy „az egyetlen dolog, amit a szerelemről tudni lehet, hogy az élet megtanulhatatlan.”

A regényben az is figyelemre méltó, hogy a legmagasztosabbnak tűnő témák is együtt jelennek meg az alantasakkal. Például, amikor Florentino Ariza először találkozik Fermina Dazával, izgalmában képtelen uralkodni testén, így gyorsan el kell menekülnie tőle. Ez nem cinizmus a szerző részéről, hanem a korábban említett elv érvényesülése: ami az élethez tartozik, az minden esetben elfogadható, elfogadandó és tiszteletre méltó.