Lope de Vega: A kertész kutyája olvasónapló * Olvasónaplóm

Szereplők:

Diana, Belflor grófnője
Leonido, szolga
Federico gróf
Antonelo, lakáj
Teodoro, Diana titkára
Marcela
Dorotea, társalkodónők
Anarda
Otavio, Diana háznagya
Fabio, az intézője, hetvenéves
Ludovico gróf
Furio
Lirano, lakájok
Tristán
Ricardo márki
Celio, szolga
Camilo
Apród

Színhely: Nápoly

Vega már gyermekkorában kivételes tehetséget mutatott, hiszen első drámáját mindössze 13 évesen írta meg. Élete folyamán körülbelül 1500 alkotást hozott létre, ezzel felülmúlva Moliére-t, Shakespeare-t és az ókori görög szerzőket együttes munkásságukban. Műveinek csupán egy töredéke, körülbelül 100 írás maradt ránk.

Vega nemcsak íróként és költőként, hanem párbajhősként, katonaként és vallásos emberként is említést érdemel, hiszen papságra is szentelték. A színházi életben is aktív szerepet vállalt, emellett hírhedt szerelmi kalandor volt, aki saját bevallása szerint sem tudta pontosan, hány gyermek édesapja. Legjelentősebb műve, A kertész kutyája, korának társadalombírálatát és fontos korrajzát tükrözte, mára azonban inkább csak mint vígjáték él tovább.

Lope de Vega: A kertész kutyája olvasónapló

Expozíció: A darab elején Theodoro és Marcella, Donna Diána szobalánya közötti látszólagos szerelmi viszony tárul fel, ami a társadalmi egyenlőségük miatt nem kelt felháborodást.

Alapszituáció: Donna Diána, a grófnő, irigységet érez, mert Theodoro nem őt, hanem a szolgálóját szereti. Diána még nem ismeri fel saját érzelmeit Theodoro iránt, aki titkárként dolgozik neki. Bár a társadalmi különbségek miatt a kapcsolatuk bonyolult, Diána magasabb társadalmi helyzete ellenére szerelmi szinten passzív marad.

Bonyodalom: Diána egy szonettel próbálja megfogalmazni érzéseit, amit állítása szerint egy barátnője írt. Theodoro, mint írnok, a szonett javítására kap megbízást, ám ő helyette válaszszonettel reagál. Amikor Theodoro közeledni próbál Diánához, az visszautasítja őt, amit követően Theodoro Marcellához fordul. Diána féltékenysége felébred, és közbeavatkozik. A helyzetet Trisztán, Theodoro ravasz szolgája próbálja megoldani, miközben Diána arisztokrata udvarlói megpróbálják eltávolítani Theodorót.

Tetőpont: Trisztán megtudja, hogy egy helyi nemes évekkel ezelőtt elvesztette a fiát, és azt sugallja, hogy Theodoro lehet az az elveszett fiú, ezzel emelve Theodoro társadalmi rangját.

Végkifejlet: Diána és Theodoro felvállalják szerelmüket, amit még Diána arisztokrata udvarlói is támogatnak. Kiderül, hogy Theodoro nem nemesi származású, de a látszat fenntartása érdekében továbbra is együtt maradnak, ami a társadalmi álszentséget tükrözi. A darab formája a francia költészetre emlékeztet, de a cselekményvezetés barokkosan szerteágazó. A mondanivaló szerint a becsületesség jutalmat hoz: a szerelmesek végül egymásra találnak, bár Marcella sajnos egyedül marad, de színpadi szerepe így is kiemelkedő.