Vörösmarty Mihály: Szózat elemzés

 Vörösmarty Mihály: Szózat elemzés
Vörösmarty Mihály: Szózat elemzés

Vörösmarty 1836-ban írta meg az Aurora almanach számára azt a verset, amely végül 1837-ben látott napvilágot.

A költeményhez 1843-ban Béni Egressy szerezte meg a zenét, miután Bartay Endre, a nemzeti színházi igazgató pályadíjat hirdetett a megzenésítésére.

Az alkotás ősbemutatóját 1843. május 10-én tartották a Nemzeti Színházban. A Szózatot gyakran emlegetik második himnuszunkként, és hosszú ideig folyt a vita arról, hogy a Himnusz vagy a Szózat legyen-e a hivatalos nemzeti himnusz. A Pesti Hírlap 1843-ban „a nemzet béke és hadi dalának” nevezte a költeményt.

 Vörösmarty Mihály: Szózat elemzés

A „Szózat” költeménye erőteljes felszólítással kezdődik, amelyben a költő, a magyar nemzetet hívja fel a cselekvésre és a magyarság megőrzésére. A haza és a hazaszeretet iránti elkötelezettségre való felhívás mellett a származás fontosságát hangsúlyozza: „Bölcsőd az s majdan sírod is, mely ápol s eltakar.” A vers erőteljes ellentétekkel operál, mint „Itt élned, halnod kell”, amelyek kiemelik az üzenet súlyát.

A költő a mű végén ismételten megidézi a kezdeti felhívást, így teremtve keretes szerkezetet a versben. A záró strófában már a cselekvésre buzdító igéket használ: „Áldjon vagy verjen”. A „bölcső – sír”, „élned – halnod” motívumok ismétlődése hangsúlyozza a hűség és az elkötelezettség fontosságát.

A „Szózat” felépítése és a keretes szerkezet hasonlóságot mutat Kölcsey Ferenc „Himnusz” című művéhez. Míg a „Himnusz” az Isten áldásáért való könyörgéssel nyílik és zárul, addig a „Szózat” kezdete és vége a hazaszeretet és hűség hangsúlyozásával telített, a záró részben pedig még erőteljesebb felhívással zárul.

Vörösmarty Mihály a „Szózat” című költeményében három strófát szentel a magyar nemzet történelmi múltjának bemutatására. A versben felvonultatott példák a magyar nép viharos évszázadait idézik meg, többek között az apáink vére, Árpád honfoglalása, Hunyadi Mátyás uralkodása és a szabadságharcok említésével. A harmadik versszakban kétszer is előfordul az „ez” mutató névmás: „Ez a föld”, „Ez, melyhez”, míg a negyedik és ötödik versszakban az „itt” határozószó ismétlődése erősíti a helyhez kötődés érzetét: „Itt küzdtenek”, „Itt törtek össze”, „Szabadság! Itten hordozák”.

A költeményben az ismétlődő szavak nyomatékosító és mozgósító hatást érnek el. Vörösmarty a múlt szörnyű eseményeit is felidézi, de optimista hangvétellel viszonyul hozzájuk, jelezve, hogy a szenvedett nép megérdemelné a békét és a boldog életet: „Még jőni kell, még jőni fog egy jobb kor”.

Ezzel szemben Kölcsey Ferenc a „Himnusz”-ban a múltbeli sorscsapásokat Isten büntetésének tekinti, és ezért a költeményében az Istenhez való könyörgés kerül központi helyzetbe. Vörösmarty azonban a múlt tragédiáit elismerve is a jövőbe vetett reményt helyezi előtérbe, és bizakodva tekint az ideális jövő felé, míg Kölcsey szerint a múltbeli nehézségek megerősítették a magyar nemzetet.

A költemény hetedik versszakában a költő egy határozott felkiáltással fordul a magyarsághoz: „Egy ezredévi szenvedés kér éltet vagy halált!” Ezzel a kijelentéssel választás elé állítja a magyar nemzetet: vagy továbbra is elnyomott, mások által uralt nemzetként marad, vagy feláll és kiáll érdekeiért, létrehozva ezzel egy önálló magyar nemzetet. A múltbeli szenvedések jogosítják fel a magyarságot erre a lépésre.

A nyolcadik és kilencedik versszakban Vörösmarty megpróbálja meggyőzni a magyarságot arról, hogy van lehetőség egy jobb világra, de ezért cselekedniük kell. Ez a gondolat jellegzetesen a reformkor szellemiségét tükrözi. Mindkét versszak „az nem lehet, hogy…” kezdetű mondattal indul, majd pozitív jövőképet vázol fel a múlt negatív eseményeihez képest. A költő ezt az állítást az ismétlés, fokozás és felsorolás nyelvi eszközeivel támasztja alá.

A „Szózat” tizedik versszaka egy változás bevezetésével kezdődik: „még jőni kell, még jőni fog”. Ezzel a megnyitással a költő két lehetséges jövőképet vázol fel előttünk: egyrészt a boldog, sikeres magyarság jövőjét, másrészt a hősi halált halt magyarságét. Ezek közötti kapcsolat abban rejlik, hogy mindkét forgatókönyv végül a magyarság dicsőségét és függetlenségét hozza el. Ezzel a költő visszautal a mű kezdeti keretére: „Itt élned, halnod kell”.

A vers további részében ismételten felbukkan a „népek hazája nagyvilág” motívum a következő sorokban: „Hol a temetkezés fölött egy ország vérben áll.” Ezek az előzmények indokolják a vers végén elhangzó erőteljes felszólítást a haza szeretetére, amely a magyarság sorsának megváltoztatására buzdít.

 Vörösmarty Mihály: Szózat elemzés

 Vörösmarty Mihály: Szózat

Hazádnak rendületlenűl
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.
A nagy világon e kivűl
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze;
Itt élned, halnod kell.
Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.
Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.
Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszu harc alatt.
És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.
S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
„Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!”
Az nem lehet hogy annyi szív
Hiában onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.
Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.
Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.
Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.
S a sírt, hol nemzet sűlyed el,
Népek veszik körűl,
S az ember millióinak
Szemében gyászköny űl.
Légy híve rendületlenűl
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.
A nagy világon e kivűl
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.
1836

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük