Wass Albert - Adjátok vissza a hegyeimet! olvasónapló * Olvasónaplóm 2024

Albert Wass műve egy szegény pásztorgyerek felnövekedésén keresztül tárja fel az erdélyi magyar közösség sebezhetőségét a Trianon utáni három évtized során. A regény főhőse megérik, családot alapít, tisztességes életet él és kiváló katonaként szolgál, miközben környezete egyre élhetetlenebbé válik. Wass Albert éleslátóan mutatja be a nagyhatalmak politikai érdekeit és működését, amelyek napjainkban is éppoly fontosak, mint a múlt században.

Wass Albert – Adjátok vissza a hegyeimet! olvasónapló

A regény főhőse, a névtelen Fiú, családjával együtt az erdélyi havasok magányos tájain él. Tragikus körülmények között, anyjuk kígyómarás áldozatává válik, ami korai felnőtté válásra kényszeríti a Fiút. Iskolai évei után juhászbojtárként dolgozik a hegyekben, ahol Anikóval, egy helyi lánnyal kialakuló szerelme ad némi vigaszt a zord életkörülmények között.

A hegyek élete nemcsak kemény, de gyakran életveszélyes is fegyver nélkül, mivel a helyi magyarok számára tilos volt fegyvert tartani, és titokban kellett vadászniuk. A Fiú egy iskolatársától, Durdukástól szerzett puskát, és bőrcserével honorálta a segítséget. Apja régi vadásztudását továbbadva neki, maga azonban egy vadkan áldozatául esik. A tiltott fegyverhasználat miatt a Fiú fél év börtönbüntetést tölt el, majd szabadulása után családi otthonukat már nem találja meg.

A történet során a Fiúból megnyerő külsejű Legény válik, aki összetűzésbe kerül egy gazdagabb fiatalemberrel Anikó kegyeiért. Mivel a helyzet egyre nehezedik, töltényhez sem jut, a fegyvereket és a lovakat is elkobozzák. Munkát vállalva favágóként próbálja fenntartani magát, miközben öccsét és a falu többi magyar lakóját munkaszolgálatra viszik el.

1940-ben, a bécsi döntés következtében, a magyarok visszaszerezték Észak-Erdélyt és Székelyföldet, beleértve azt a területet is, ahol a regény főhőse, a Legény élt. Az új határok megváltoztatása után a román közösség aggódott a magyarok esetleges bosszújától. A korábbi feszültségek enyhítésére Durdukásék baráti kapcsolatot próbáltak ápolni. Ekkor tér vissza a harmadik testvér a munkaszolgálatból, tele keserűséggel és románellenes érzelmekkel. Rövidesen őt is behívják a hadseregbe.

Közben hírek érkeznek arról, hogy a Romániánál maradt erdélyi részeken a magyarul beszélőket erőszak érheti. A Legény erdőőrként dolgozik, vadászatokat szervez a gazdagok számára, sikeresen épít karriert, házat épít Belcsujban, és feleségül veszi Anikót, akivel Andriska nevű fiúk születik. Julika, a húga, Durdukás fiához megy feleségül, ám ez a házasság a katonaságból hazatért öccs számára árulásnak tűnik.

Mind a Legényt, mind az öccsét Ukrajnába vezénylik, ahol a Vörös Hadsereg ellen kell harcolniuk. A harcok hevessége miatt hamar visszahúzódnak az erdélyi havasok lábához. Az oroszok áttörik a német vonalat és elárasztják Erdélyt. A Legény megsebesül, és mihelyt képes, hazatér, csak hogy szembesüljön a tragédiával: feleségét és fiát megölték, otthonukat felgyújtották. Julikát a Durdukás család az orosz katonák kegyeibe ajánlotta, de őt megerőszakolták.

A Legény, miután mindenét elvesztette, mégis életben marad, mert „a test élelemre vágyik, és nem törődik azzal, ha a szem üresnek látja a világot.” Próbált értelmet találni múltbeli történéseiben és hitet a jövőre nézve. E filozofálásban az ilvai örmény molnár is társára lelt. Beszélgetéseik során a molnár azzal vigasztalta, hogy az idő múlásával a sok jó ember felülkerekedik majd a rosszakon, akárcsak a jó búzaszemek a rosszakat nyomják le a mérleg serpenyőjében.

Az örmény molnár sokat segített a Legénynek, és közben barátokká váltak. Az évek során először a románok, majd az oroszok, később a németek fosztogatták ki őket, míg az amerikaiak súlyosan bombázták a környéket. Az oroszok fegyverletételre szólították fel a magyar katonákat, és szögesdrótos táborba terelték őket. Ott értesültek arról, hogy a németek letették a fegyvert, a háború pedig elveszett. Az oroszok állatok módjára hajtották őket Oroszország felé, de a Legény a vihar zaját kihasználva megszökött a zászlóssal, és hazakísérte őt.

A Legény és a zászlós a tanya romjait találják meg, amelyet a zászlós egykori alárendeltjei, akik azóta kommunistákká váltak, fosztottak ki. A család életben van, de a zászlóst mint háborús bűnöst másnap elviszik és megölik.

A Legény háborús bűnösként számítva, munkát nem vállalhat, ezért visszatér a hegyekbe, szénégetőnek áll. Felkeresi a községházát, hogy a bíró előtt tisztázza magát, ahol meglepetésére saját öccsét találja a bírói székben. Az öccse felajánlja, hogy ha belép a pártba, akkor erdész lehet. A Legény azonban ezt elutasítja, és visszatér szénégető életéhez. A hegyekben találkozik más elüldözöttekkel: a régi juhásszal, Samu bácsival, egy báróval, akit a kommunisták kisemmiztek, és egy doktornővel, akit az oroszok űztek el a falujából. Ők mind földönfutók lettek saját hazájukban.

A Legény egy puskát kap a bárótól, és lemegy az öccséhez, hogy a fegyvert hivatalosan bejegyeztessék, elkerülve a további problémákat. Ekkor azonban éppen bilincsben viszik el az öccsét, és az egyik csendőr brutálisan bántalmazza a várandós feleségét, aki a támadás következtében meghal. A családi tragédia után a kisfiú a Julikáékhoz kerül.

Egy alkalommal, amikor a Legényt igazoltatják a hegyen és nem tudja felmutatni a szükséges iratokat, elviszik egy sóbányába dolgozni. Nem sokkal később megszökik és egy nehezen megközelíthető barlangban rejtőzik el. A helyet hamarosan más bujkálók is elfoglalják, köztük régi barátai és újonnan érkezettek is, akik együttműködve próbálnak túlélni. Az örmény barátjukra már nem számíthattak, hiszen az új kommunista politikai biztos, a komiszár, agyonlőtte őt.

A közösség később bosszút áll a bűnös komiszáron: az erdőbe csalják és rákényszerítik, hogy öngyilkosságot kövessen el. Karácsony éjjelén a gyergyói pap hirdeti a híveknek, hogy bízik benne, nyugaton már készülődnek a magyarok, hogy megmentsék őket és elhozzák számukra a szabadságot.

A pap említi, hogy Amerika támogatásával az oroszok legyőzik a magyarokat, és hangsúlyozza, hogy a magyar nép a „szabadság és az igazság népe”. Magyarország az emberi jogok védelmében vett részt a háborúban, erre esküt tett és szerződéseket kötött, de ezek a szerződések végül nem nyújtottak védelmet.

A Legény Amerikában találkozik a hideg valósággal: azt tanácsolják neki, keressen magának új hazát, mondván, mint háborús bűnös, nincs jogalapja semmilyen követelésre. Ráadásul azt is közlik vele, hogy a felelősök már büntetésüket töltik, tehát többet nem tehetnek érte.

Ezek után találkozik öccsével, akit éppen kiutasítottak az általa ígéret földjének tekintett helyről. Az öccs keserű megjegyzéseket tesz: „Nincsenek apostolok, csak üzletemberek vannak.” és azt, hogy az erdélyi magyarok megmentése nem kínál semmiféle üzleti lehetőséget.

Amikor a Legény ráébred, hogy nyugaton senkit nem érdekel a magyarság sorsa, és hogy a nagyhatalmak célja inkább a magyarok és más kisebb népek bekebelezése vagy elpusztítása, mélyen csalódott lesz. Túl sokat látott és tapasztalt ahhoz, hogy illúziók és áltudományos ideológiák által becsaptasson. Nem hajlandó alkut kötni.

Végül így kiált fel: „Adjátok vissza a hegyeimet!”