Victor Hugo: A párizsi Notre-Dame olvasónapló * Olvasónaplóm 2024

Szereplők:

Jehan Frollo du Moulin, diák
Gilles Lecornu, párizsi szőrmekészítő
Andry Musnier, párizsi könyvkereskedő
Thibaut mester, a párizsi egyetem rektora
Robin Poussepain, diák
Gilbert de Suilly, az autuni kollégium kancellárja
Joachim de Ladehors
Louis Dahuille
Lambert Hoctement
Claude Choart, párizsi abbé
Simon Sanguin, pikárdiai választó
Michel Giborne, színész
Liénarde kisasszony
Gisquette la Gencienne
Pierre Gringoire, költő
Clopin Trouillefou, a koldusok fejedelme
Charles de Bourbon, bíboros, lyoni érsek és gróf, galliai prímás
Alaudet püspök
Robert de Lespinasse, a Saint Germain des Prés apátja
Simone (Marie?) Quatrelivre, kurtizán
Agns la Gadine, kurtizán
Robine (Marie?) Piédebou, kurtizán
Loys Roelof, louvaini tanácsnok
Clays d’Etuelde, brüsszeli tanácsnok
Paul de Baeust, voirmizelle-i szenior, flandriai elnök
Jehan Coleghens, antwerpeni polgármester
Georges de la Moere, gand-i ítélőmester
Gheldolf van der Hage, gand-i törvényszéki főbíró
Bierbecque szenior
Jehan Pinock
Jehan Dymaerzelle
Guillaume Rym, gand-i tanácsos
Jacques Coppenole, gand-i harisnyakészítő
Jacques Charmolue, egyházi törvényszéki királyi ügyész
Jehan de Harley, a párizsi éjszakai őrség parancsnoka
Galiot de Genoilhac, királyi főtűzmester
Dreux-Ragueir mester, királyi erdei és vízi biztos
Louis de Graville, királyi tanácsos, kamarás, tengernagy, főerdészmester
Denis le Mercier, a párizsi vakok házának felügyelője
Guillemette Maugrepuis
Perrette Callebotte
Renault Château, a Châtelet pecsétőre
Quasimodo, a Notre-Dame harangozója
Cheneteau mester
Esmeralda (Agns la Chantefleurie), cigánylány
Djali, az előbbi kecskéje
Guillaume Rousseau, a diákok fejedelme
Claude Frollo de Tirechappe, josas-i főesperes
Thibault Fernicle mester
Boniface Disome mester
Boudraque-né
Tarquant-né
Phoebus de Châteaupers, kapitány
Hennequin Dandeche, gyerek
Jehan Pincebourde, gyerek
Mathias Hungadi Spicali, a cigányok fejedelme
Bellevigne de l’Étoile, csavargó
Andry le Rouge, csavargó
François Chanteprune, csavargó
Colette la Charonne, kurtizán
Elisabeth Trouvain, kurtizán
Simone Jodoudyne, kurtizán
Thonne la Longue, kurtizán
Bérarde Fanouel, kurtizán
Michelle Genaille, kurtizán
Claude Ronge-Oreille, kurtizán
Mathurine Girorou, kurtizán
Isabeau la Thierrye, kurtizán
Agnes la Herme, az Étienne-Haudry apácája
Jehanne de la Tarme, az Étienne-Haudry apácája
Henriette la Gaultire, az Étienne-Haudry apácája
Gauchre la Violette, az Étienne-Haudry apácája
Aloise de Gondelaurier, nemesasszony
Fleur de Lys de Gondelaurier, az előbbi lánya
Robert Mistricolle, a királyi kancellária főnöke
Guillemette la Mairesse, az előbbi felesége
Jacques Coictier, a király orvosa
XI. Lajos, Franciaország királya
Robert d’Estouteville, királyi tanácsos és kamarás, a párizsi ítélőszék főbírája
Florian de Barbedienne, a Châtelet auditora
Jehanneton de Buisson
Robin Chief de Ville, párizsi páncélkovács
Aiglet de Soins, nemes
Hutin de Mailly, nemes
Ambroise Lécuyire
Isabeau la Paynette
Bérarde Gironin
Thibaud la Thibaude, kurtizán
Gieffroy Mabonue, párizsi zsandár
Mahiette asszony, a reimsi jegyző felesége
Oudarde Musnier, egy párizsi könyvkereskedő felesége
Gervaise asszony, a párizsi őrségparancsnok felesége
Eustache, a reimsi jegyző fia
Paquette la Chantefleurie (Gudule nővér), reimsi kurtizán
Michel Noiret, harsonás
Pierrat Torterue, a Châtelet kínvallatója
Diane de Christeuil
Amelotte de Montmichel
Colombe de Gaillefontaine
Bérangre de Champchevrier
Falourdel asszony, szállásadónő
Philippe Lheulier, királyi büntetőbírósági ügyész
Mahiet Baliffre
Boucanbryné
Bechaigne-né
Olivier la Daim (Olivier le Mauvais), kincstári ítélőszéki királyi tanácsos
Guillaume de Harancourt, verduni püspök
Gieffroy Pincebourde, csavargó
Tristan l’Hermite, a királyi testőrség parancsnoka
Henriet Cousin, a párizsi bíróság hóhérmestere

Victor Hugo első, hosszabb jelentős műve, a „Párizsi Notre-Dame” írására 1828-ban kapott felkérést kiadójától, Gosselin-től. A kutatómunkát követően 1829-ben kezdett el írni. A kiadóval kötött szerződés szerint a könyvnek ugyanabban az évben kellett volna elkészülnie, azonban Hugo több új megbízása miatt folyamatosan halasztódott a befejezés. 1830 nyarán Gosselin határozott követeléssel lépett fel, hogy Hugo 1831 februárjáig fejezze be a művet. Erre válaszul Hugo 1830 szeptemberétől kezdve hat hónapon keresztül szünet nélkül dolgozott a könyvön, mely így elkészült a határidőre.

Victor Hugo: A párizsi Notre-Dame olvasónapló

Első könyv

Első fejezet: A nagyterem

1482. január 6-án, Párizs szívében, a Háromkirályok és a bolondok napjának ünnepére tömegek gyűlnek össze a Cité szigetén lévő Törvénypalotában. Itt fogják bemutatni a misztériumjátékot, melyet a városban tartózkodó flamand követek tiszteletére rendeznek. Az előkelőségek késése miatt a helyzet feszültté válik, a tömeg türelmetlenkedik, aminek következtében már-már lincshangulat uralkodik el. Pierre Gringoire, a darab írója és helyszínen tartózkodó személy, érzékelve a kialakuló veszélyt, parancsot ad az előadás azonnali kezdetére.

Második fejezet: Pierre Gringoire

Amint a színészek megjelennek, a nézők tapsviharban törnek ki. Ekkor kezdődik el a viharos életű moralitásjáték, „Miasszonyunk, Szűz Mária igazságos ítélete”. A játék kisebb megszakításokkal halad előre, melyek között egy koldus felbukkanása is szerepel, egészen a flamand követek érkezéséig.

Harmadik fejezet: A bíboros

A Bourbon bíboros vezette flamand delegáció érkezése teljesen eltereli a figyelmet a misztériumjátékról. A tömegnek minden egyes vendéget bemutatnak, közülük Guillaume Rym tanácsos szívélyes köszöntése vált ki különös figyelmet.

Negyedik fejezet: Jacques Coppenole mester

A harisnyakészítő, Jacques Coppenole, bár nem illeszkedik az előkelőségek közé, közvetlenségével rögtön a nép kedvencévé válik. Ő veti fel, hogy tartanak meg egy szavazást a bolondok pápájának megválasztására, amelyet minden évben megszokott módon megrendeznek.

Ötödik fejezet: Quasimodo

A verseny során a résztvevőknek lehető legtorzabb arcot kell mutatniuk. A győzelmet végül a Notre-Dame toronyőre, a púpos, sánta és süket Quasimodo nyeri el, aki természetes adottságai révén nem igényel különösebb előadást. A tömeg vállaira emeli, és diadalmenetben viszi körbe a teremben, majd ki az utcára.

Hatodik fejezet: Esmeralda

Gringoire szomorúan veszi tudomásul, hogy szinte minden nézője távozott, így – bár hősiesen küzdött – kénytelen befejezni az előadást. Ekkor váratlanul kiáltás hallatszik: „Esmeralda!”. A maradék közönség az ablakok felé rohan, hogy megnézzék, mi történik a téren.

Második könyv

Első fejezet: Szkülla és Kharübdisz között

Gringoire csalódottan barangol Párizs utcáin. Pénz híján szállását sem tudja fizetni, fázik és éhezik. A város minden sarkán az ünnepi díszek emlékeztetik a Háromkirályok napjára. Végül úgy dönt, hogy ő is csatlakozik a tömeghez, és ellátogat a Grève térre.

Második fejezet: A Grève tér

Victor Hugo bemutatja az olvasónak a Grève tér történetét és jellegzetességeit, melyek a történelmi Párizs egyik fontos színterét alkotják.

Harmadik fejezet: Besos para golpes (A csók fájdalmat okoz)

A téren Gringoire hatalmas tömegbe botlik, akik elbűvölve figyelik a tehetséges, 16 éves cigánylányt, Esmeraldát, aki táncol és énekel. Az ünneplés csak ideiglenesen szakad meg a bolondok napi pápai menet miatt. Az ünnepelt Quasimodo boldogsága azonban rövid életű, mivel mestere kihúzza őt a tömegből és magával viszi.

Negyedik fejezet: Hogy jár az, aki este szép nőt követ az utcán?

Az ünneplés után Esmeralda és hűséges kecskéje, Djali hazafelé indulnak. Gringoire, jobb ötlet híján, követi őket, reménykedve, hogy szállást talál. Az est azonban váratlan fordulatot vesz, amikor két alak megtámadja a lányt. Gringoire megpróbál közbelépni, de egy, Quasimodóra emlékeztető férfi leteríti. Végül a fiatal lovaskapitány, Phoebus de Châteaupers menti meg Esmeraldát.

Ötödik fejezet: Újabb kellemetlenségek

Gringoire egy vízmosásban tér magához, és mielőtt még felfoghatná, mi történt, gyerekek egy szalmazsákot dobnak rá, amit meg akarnak gyújtani. A költő így majdnem a tűzhalál áldozata lesz.

Hatodik fejezet: Az eltört korsó

Gringoire kóborlásai során a párizsi alvilág központjába, a Csodák Udvarába téved. Mivel idegenként érkezett, a helyi rablók ultimátumot adnak neki: tolvaj lesz, vagy meghal. Az alkalmassági vizsgán megbukik, azonban egy utolsó esélyt kap: ha egy kurtizán feleségül veszi, megmenekül. Ekkor Esmeralda lép be a kocsmába és felajánlja, hogy feleségül megy hozzá, ezzel megmentve életét.

Hetedik fejezet: A nászéjszaka

Gringoire a nászéjszakát egy kis szobában tölti, próbálva meggyőzni új feleségét, hogy jó férje lesz. Bár folyamatosan ecseteli előnyös tulajdonságait, Esmeralda figyelme másfelé terelődik. Ő csak barátként képzeli el Pierre-t, és valódi érzelmeit Phoebus iránt árulja el, amikor a költőtől a név eredetét firtatja.

Harmadik könyv

Első fejezet: A Notre-Dame

Victor Hugo bemutatja a regény főszereplőjét, a Notre-Dame katedrálist, amely a román és gótikus építészeti stílusok lenyűgöző keverékével áll az olvasók előtt. A szerző csodálatos részletességgel írja le a monumentális épület minden szépségét, ám egyvalami bántja: az évek során a nem megfelelően képzett „restaurátorok” oda nem illő elemekkel rontották el az eredeti alkotás harmóniáját.

Második fejezet: Párizs – madártávlatból

A Notre-Dame tornyainak magaslatából az ember kivételes panorámát nyerhet Párizsra. Az író részletesen kalauzolja az olvasót a francia főváros történelmi városrészein át, beleértve a Belsővárost, az Egyetemet és a Várost, bemutatva a jelentős történelmi és kulturális nevezetességeket, amelyek Párizs karakterét formálták és formálják a mai napig.

Negyedik könyv

Első fejezet: Jótét lelkek

A történet 1466 húsvét vasárnapját követően folytatódik. A Notre-Dame közelében, a talált gyermekek padján a járókelők egy csúf kisgyermeket találnak. A gyermek torz alakja annyira felkavarja a közönséget, hogy már-már máglyahalálra ítélik, ám ekkor megérkezik Claude Frollo fiatal pap, aki az árva kisfiúban saját öccsét látja, ezért úgy dönt, hogy örökbe fogadja.

Második fejezet: Claude Frollo

Claude Frollo élete sem volt mentes a viszontagságoktól. Egy tekintélyes családból származott, szülei az egyházi pályát szemelték ki számára, ezért komoly nevelésben részesült. Fiatal korában, már 18 évesen, pappá szentelték, de röviddel ezután szülei a dögvész áldozatául estek. Ekkor döntött úgy, hogy felneveli egyetlen élő rokonát, a csecsemő Jehant.

Harmadik fejezet: Immanis pecoris custor, immanior ipse

A tragédiák után Frollo neveli fel Quasimodót is, akit időközben főesperessé neveztek ki. Megtanítja őt beszélni, olvasni és írni, végül a katedrális harangozójává teszi. Sajnálatos módon a harangok zúgása miatt Quasimodo tizennégy éves korára megsüketül, de a templom otthonává és a harangok barátaivá válnak számára.

Negyedik fejezet: A kutya és gazdája

Quasimodo számára egyetlen ember létezik ezen a világon, akit nem gyűlöl: nevelőapja, Claude Frollo. Ő az egyetlen, aki igazán szereti és megérti a sors által megpróbált harangozót.

Ötödik fejezet: Claude Frollo (folytatás)

Claude Frollo idővel komor, zord pappá válik, akinek öccse, Jehan folyamatos csínytevéseivel kevés örömet okoz. Híresek lettek különc és szigorú szokásai, melyek között szerepel a nők és cigányok iránti idegenkedése, emiatt sokan boszorkánymesternek tartják.

Hatodik fejezet: Népszerűtlenség

Claude Frollo és Quasimodo személye nem örvend népszerűségnek. Amikor csak kilépnek a Notre-Dame kapuin, a környékbeliek szitkokkal illetik őket, és gyakran kigúnyolják őket.

Ötödik könyv

Első fejezet: Abbas Beati Martini (Szent Márton apátja)

Késő esti órákban kopogtak Claude Frollo cellájának ajtaján. A látogatók között ott volt a király orvosa, Jacques Coictier, valamint egy idős úr, aki a tudós főesperest orvosi és asztrológiai kérdésekben kívánta kifaggatni. Frollo azonban kijelentette, hogy mindkét tudományt elveti, hiszen számára az alkímia áll mindenek felett. Vendégei ezen meghökkentek, Frollo pedig még inkább megdöbbent, amikor kiderült, hogy az orvos kísérője maga a francia király volt.

Második fejezet: Ez megöli amazt

A címben szereplő kijelentést Claude Frollo tette, miközben jobb kezével egy nyomtatott könyvre mutatott, bal kezével pedig a Notre-Dame felé intett. Az író a mondat kettős jelentését is kifejti: arra utal, hogy „a sajtó megöli az egyházat”, illetve hogy „a könyvnyomtatás megöli az építészetet”.

Hatodik könyv

Első fejezet: Páratlan pillantás a hajdankori ítélőszékre

1482.január 7-én, Robert d’Estouteville, a párizsi ítélőszék főbírája rossz kedvében nem irigyelhető az, aki ma elé kerül. Az Embas du Châtelet-ben az igazságszolgáltatás már zajlik, a süket auditor, Florian Barbedienne irányításával. Minden a megszokott rend szerint halad, egészen addig, amíg Quasimodót be nem vezetik. A két süket közötti kommunikációs nehézségek miatt a harangozót végül korbácsra és pellengérre ítélik.

Második fejezet: A patkánylyuk

A Grève tér mellett található a Roland-torony, egy föld alatti cella, melyet Rolande de la Tour-Roland, egy szent életű lány építtetett. Ez a helyszín lehetőséget biztosít arra, hogy az emberek elvonuljanak imádkozni és meditálni a világ zajától távol.

Harmadik fejezet: Egy élesztős kukoricalepény története

Mahiette, Oudarde és Gervaise, valamint Mahiette fia sétálnak a Szajna partján, miközben egy lepényt visznek a Roland-torony lakójának. Útjuk során Mahiette, a reimsi származású asszony, elmeséli Paquette la Chantefleurie, azaz Dalosvirág tragikus történetét. Paquette elvesztette szüleit, szegénységbe süllyedt, és kurtizán lett. Egyetlen öröme egy alkalmi kapcsolatból született kislánya volt, akit azonban egyéves korában elraboltak a cigányok, helyette egy torzszülöttet, a későbbi Quasimodót hagyva neki. A fiatal lány nem bírta elviselni a veszteséget, és elszökött otthonról. Nagy meglepetésükre, a kis társaság a Roland-toronyban találja meg Dalosvirágot, immár Gudule nővéreként.

Negyedik fejezet: Vízcseppért könnycsepp

A szomszédos téren közben Quasimodo nyilvános megszégyenítése zajlik. Miután az ítéletvégrehajtó befejezte munkáját, a harangozót a pellengéren hagyják. A nép undorodva nézi őt, és csak egyetlen személy, Esmeralda, akit Quasimodo az előző napon megpróbált elrabolni, hajlandó segíteni neki, amikor kétségbeesetten vízért könyörög.

Ötödik fejezet: A lepény története (befejezés)

Mivel Paquette visszautasította a lepényt, időközben kisfia, Eustache pillanatok alatt felfalta azt. Anyja kedvesen korholja őt mohóságáért.

Hetedik könyv

Első fejezet: Titkot kecskére bízni veszedelmes dolog

1482 márciusának elején Aloïse de Gondelaurier házában gyülekeznek azok a nemesek lányai, akik a trónörökös leendő feleségének kíséretébe szeretnének kerülni. A társaságban jelen van Fleur de Lys jegyese, Phoebus de Châteaupers is, aki azonban már nem lelkesedik a házasság gondolatáért. Az erkélyről a társaság észreveszi, és magukhoz hívják a téren táncoló Esmeraldát. A lányok közelebbről is szemügyre véve Esmeraldát, rögtön vetélytársat látnak benne. A cigánylány udvariasan viselkedik, de kecskéje elárulja titkát, amikor a szétszóródott táblácskákon lévő betűkből kirakja a Phoebus nevet.

Második fejezet: Más a pap, más a filozófus

Eközben Claude Frollo is elbűvölten figyeli Esmeralda táncát a Templom téren, és egy ismeretlen személyt vesz észre mellette. Amikor közelebb ér, felismeri Pierre Gringoire-t, aki elmeséli, hogy éhbérért mutatványosként dolgozik, és jelenleg Esmeraldával, tulajdonképpeni feleségével járja Párizs utcáit.

Harmadik fejezet: A harangok

Quasimodo a legutóbbi tanácskozás óta megérintette Esmeralda kedvessége. Annyira, hogy a hű harangjai iránti szerelme is csökken, sőt, egyszer még a harangozást is abbahagyja, amikor meglátja Esmeraldát.

Negyedik fejezet: ANÁGKÉ (VÉGZET)

Jehan pénze elfogyott, ezért bátyjától, Claude Frollótól kér kölcsönt. Annak cellájába lépve, őt gondolataiba mélyedve találja. A főesperes kezdetben nem akar segíteni, de amikor lépteket hall közelíteni, gyorsan elbújtatja öccsét, és hallgatásáért erszényét ajánlja fel.

Ötödik fejezet: Két fekete ruhás férfi

Az új vendég Jacques Charmolue, az egyházi törvényszék királyi ügyésze. A két férfi rövid eszmecserét folytat Marc Cenaine nevű ember boszorkányperéről, az aranycsinálásról, illetve Esmeralda elfogásáról. Végül közösen távoznak, hogy megtekintsék a templom homlokzatának néhány szoboralakját.

Hatodik fejezet: Minő hatást teszen hét káromkodás a szabad ég alatt?

Jehan is elhagyja a Notre-Damot, majd az utcán barátjába, a folyamatosan káromkodó Phoebus kapitányba botlik. A két férfi elhatározza, hogy az Éva almája nevű kocsmában költik el zsákmányukat. Duettjükre azonban felfigyel a főesperes is, és elhatározza, hogy titokban követi őket. Útközben megtudja, hogy Phoebusnak randevúja lesz Esmeraldával este hétkor a Szajna-parton.

Hetedik fejezet: A barátcsuhás kísértet

Miután a két barát elhagyja a kocsmát, a viszonylag józan Phoebus a tökrészeg Jehant egy szemétdombra fektetve hagyja magára, és egyedül folytatja útját. Azonban nem marad magányos sokáig, mert a sötétségből hirtelen megjelenik Claude Frollo alakja. A főesperes, aki szintén szerelmes Esmeraldába, féltékenységből vérig sérti a kapitányt. Amikor Phoebus párbajra hívja, Frollo elutasítja, de felajánlja, hogy kifizeti a tiszt szállásának árát, ha cserébe hagyja, hogy elrejtőződjön a szobájában, így bizonyosodjon meg arról, hogy Phoebus az igazat mondta. A kapitány beleegyezik a megállapodásba.

Nyolcadik fejezet: Mire jó, ha az ablak a folyosóra nyílik

Minden a tervek szerint alakul. Esmeralda a kettős találkozójuk során szerelmet vall a délceg kapitánynak, aki szintén nem ellenzi az alkalmi kapcsolatot. A lány kezdetben elutasítja a közeledést, de később mégis elfogadja a férfi szerelmét. Ekkor azonban Claude Frollo előtör rejtekéből, tőrrel leszúrja Phoebus-t, majd gyorsan elmenekül a helyszínről, miközben a kapitány a földre zuhan. Az események drámai fordulatot vesznek, és a szerelmi háromszög tragikus véget ér.

Nyolcadik könyv

Első fejezet: A száraz falevéllé vált tallér

A Törvénypalotában zajlanak Esmeralda tárgyalásai, akit boszorkánysággal és gyilkossággal, Phoebus de Châteaupers íjászkapitány megölésével vádolnak. A kíváncsi tömeg között Gringoire is jelen van, aki csak most értesül rég nem látott felesége helyzetéről. Esmeralda azonban minden vádat határozottan tagad.

Második fejezet: A száraz falevéllé vált tallér (folytatás)

A vizsgálóbíró a kínvallatás elrendelésével fokozza a nyomást Esmeraldán, aki hamarosan kénytelen szembenézni sorsával: vagy halálra kínozzák, vagy beismeri a vádakat. A lány végül az utóbbit választja.

Harmadik fejezet: A száraz falevéllé vált tallér (befejezés)

Jacques Charmolue hirdeti ki az ítéletet: Esmeraldát és kecskéjét, akibe állítólag az ördög költözött, bűnösnek találták, így mindkettőjükre halálbüntetést szabnak ki.

Negyedik fejezet: Lasciate ogni speranza (Dante) (Hagyjatok fel minden reménnyel!)

Esmeralda a Tournelle föld alatti várbörtönébe kerül, ahol sötét, nyirkos cellájában hosszú napokat és heteket tölt. Egy nap Claude Frollo látogatja meg, és feltárja előtte a bűncselekmény valódi történetét, valamint saját, elnyomott érzelmeit. Esmeralda azonban elutasítja szerelme gyilkosának közeledését, ezzel visszautasítva a menekülés lehetőségét is.

Ötödik fejezet: Az anya

A májusi reggelen, amikor Esmeralda kivégzésére kerül sor a Grève téren, Gudule nővér, a Roland-torony lakója megtudja, hogy egy cigánylányt fognak felakasztani. Öröme tovább nő, amikor Claude Frollótól megtudja, hogy az áldozat nem más, mint az általa gyűlölt Esmeralda.

Hatodik fejezet: Három más-másféle férfiszív

Phoebus, aki túlélte sérüléseit és egy időre Queue-en-Brie-ben volt, visszatér Párizsba, és első dolga, hogy meglátogassa jegyesét, Fleur de Lys-t. A Notre-Dame előtti téren nagy tömeg gyűlik össze, ahol megtudja, hogy egy cigánylányt fognak kivégezni. Esmeralda megjelenésekor a lány beszédet mond, és csak utána veszi észre egykori szerelmét. Phoebus látványa újraéleszti benne az élet akaratát, de minden hiábavaló lenne, ha nem érkezne meg időben Quasimodo, aki megmenti őt a végzetes kimeneteltől, és a templom védelmező falai közé viszi.

Kilencedik könyv

Első fejezet: Láz

Dom Claude Frollo a Notre-Dame-ot elhagyva nem tudja meg, hogy Esmeralda csodával határos módon megmenekült. Az események hatására zavarodottan járja Párizs utcáit, s csak éjfélkor tér vissza a templomhoz. Ott a sötétben találkozik a cigánylánnyal, akinek alakját kísértetnek véli.

Második fejezet: Púpos, félszemű, sánta

Eközben Quasimodo biztonságos helyet biztosít Esmeraldának a templomban, amely a középkorban menedékhelyként szolgált. Saját vacsoráját és ágyát kínálja fel a lánynak, aki hálásan fogadja a gesztust. A nagy kavarodásban megszökött Djali, a kecske is előkerül.

Harmadik fejezet: Süket

Másnap Quasimodo bejelenti Esmeraldának, hogy újabb fogyatékossággal küzd, de ennek ellenére megérti a lány kérdéseit és elmagyarázza cselekedeteinek okát. Segítségképpen egy sípot ad Esmeraldának, amit csak meg kell fújnia, ha bajba kerül.

Negyedik fejezet: Homokkő és kristály

Quasimodo minden erőfeszítése ellenére Esmeralda nem képes megkedvelni a harangozó külsejét, és továbbra is Phoebus iránt érez szerelmet. Amikor úgy véli, hogy a kapitányt látja a Gondelaurier-ház felé tartani, Quasimodo felajánlja, hogy megpróbálja a templomba hívni őt. Délutántól hajnalig várja Phoebus-t, aki végül megjelenik, de kerek perec elutasítja a találkozót. Quasimodo nem meri elmondani Esmeraldának, hogy a kapitány nem akar vele találkozni.

Ötödik fejezet: A Vöröskapu kulcsa

Idővel Claude Frollo is felfedezi, hogy Esmeralda a templomban lakik. Szenvedélye a lány iránt továbbra is lángol, így egy éjszaka felkeresi őt. Udvarias közeledése ellenére Esmeralda elutasítja, majd amikor Frollo erőszakoskodni kezd, kétségbeesetten a sípjáért nyúl és belefúj. Quasimodo azonnal a segítségére siet, és tőrrel támad a betolakodóra, akit a holdfényben nevelőapjaként ismer fel. Habár meghunyászkodik Frollo előtt, még mielőtt a főesperes visszatámadhatna, Esmeralda megszerzi a fegyvert, és visszavonulásra kényszeríti.

Tizedik könyv

Első fejezet: Gringoire-nak számos jó ötlete támad a Bernát-rendiek utcájában

Gringoire áhítattal járja Párizs építészeti remekműveit csodáló útjait, amikor hirtelen Claude Frollo lép mellé és friss információkat oszt meg vele Esmeralda helyzetéről. A költőtől megtudja, hogy a lányt három nap múlva véglegesen kivégzik, ezért sürgősen megoldást kell találniuk a megmentésére. Szerencsére Gringoire-nek van egy ötlete.

Második fejezet: Állj be csavargónak!

A templomba visszatérve Jehan, a főesperes öccse fogadja Claudet. Jehan szokás szerint pénzt kér bátyjától, aki habozás után mégis csak ad neki egy utolsó alkalommal.

Harmadik fejezet: Éljen az öröm!

A Csodák Udvarában pezsgő tivornya zajlik, ahol a csavargónak állt Jehan is részt vesz. Az összejövetel oka komoly: a tolvajok, diákok és cigányok – Gringoire közbenjárására – harcra készülnek, hogy kiszabadítsák „testvérüket”, Esmeraldát a jog kezei közül. Éjfélkor a sötét menet elindul a Notre-Dame felé.

Negyedik fejezet: Az ügyetlen jó barát

Quasimodo a toronyból aggódva figyeli a Templom téren gyülekező sereget. Félreértve a helyzetet, azt hiszi, hogy Esmeraldát akarják elrabolni, ezért egyedül indít véres védekezést a csavargók ellen. Gerendák és kövek repülnek, forró ólom ömlik az erkélyekről. A csata hevében megöli nevelőapja öccsét is, Jehant, de végül belátja, hogy nem képes feltartóztatni a tömeget.

Ötödik fejezet: Ahol Francia Lajos őnagysága imádkozni szokott

A Bastille-ban XI. Lajos király és Olivier le Daim, a számadó, az udvar éves költségeit vitatják meg. A helyszínen jelen van Tristan l’Hermite testőrparancsnok is, valamint a flamand követek közül Guillaume Rym és Jacques Coppenole. Jacques Coictier érkezik a hírrel, hogy a nép lázad a Törvénypalota felügyelője ellen, ami eleinte örömet okoz a királynak, de a helyzet komolysága csak akkor válik világossá, amikor kiderül, hogy a Notre-Dame-ot ostromolják. Azonnal felmentő sereget küld.

Hatodik fejezet: „Zsebre a bicskát!”

Gringoire, bár a király emberei által elfogva, az akasztás elől sikerrel beszéli ki magát. Találkozik Claude Frollóval, akinek tökéletes terve van Esmeralda megszöktetésére a zűrzavarban.

Hetedik fejezet: Hajrá, Châteaupers!

Az ostrom folytatódik, amikor megérkezik a királyi lovascsapat Phoebus de Châteaupers vezérletével, és hátbatámadja a csavargókat. A csata hevében, bár azok még egy ideig harcolnak, Clopin Trouillefou eleste után menekülni kényszerülnek. Quasimodo diadalittasan rohan Esmeralda szállására, de a cellát üresen találja. Az események gyors és váratlan fordulatot vesznek, amint a templom falai közül kitör a káosz és a reményvesztettség.

Tizenegyedik könyv

Első fejezet: A kis cipő

A történet rejtélyes szálai most tárulnak fel. Egy küzdelmes jelenet során Gringoire és egy fekete csuhás alak – aki nem más, mint Claude Frollo – bukkan fel Esmeralda cellájában, ígéretet téve a lány megszöktetésére. A Szajnán átkelő csónakút után Gringoire a kecskével együtt eltűnik, így Esmeralda kénytelen szembenézni Frolloval. A főesperes ultimátumot ad: vagy őt választja, vagy a halált. Esmeralda az akasztófát választja. Gudule nővér, az igazi anya, átmenetileg befogadja Esmeraldát, de amikor Phoebust meglátja, Esmeralda elárulja magát. A végső dulakodás során mindketten elfogatnak, és Gudule a helyszínen életét veszti.

Második fejezet: „La creatura bella bianco vestita” (Dante) (A szép, fehér ruhás teremtés)

A Notre-Dame csúcsáról Claude Frollo kővé meredve figyeli Esmeralda kivégzését a Grève téren. Mögé lopakodik Quasimodo, aki ráébred a történtek valódi jelentőségére. Elkeseredésében a főesperest a mélybe löki, aki kapaszkodni próbál, de nevelt fia nem nyújt segítséget, így a kövezetre zuhanva életét veszti.

Harmadik fejezet: Phoebus házassága

Epilógus: Claude Frollo tetemét – mivel boszorkánymesternek tartották – sosem helyezték szentelt földbe. XI. Lajos király következő évben elhunyt. Gringoire, aki a viharos éjszaka során a kecskét megmentette, újra költészettel foglalkozott, és tragédiáival sikereket ért el. Phoebus de Châteaupers kapitányt a történtek nem viselték meg, nem sokkal később feleségül vett egy nőt…

Negyedik fejezet: Quasimodo házassága

Epilógus: Az akasztás utáni napon Quasimodo is elhagyta a Notre-Dame-ot. Esmeralda holttestét a sólyomhegyi tömegsírba helyezték, ahova a szerencsétlen sorsú harangozó is követte szerelmét. Két évvel később, amikor rátaláltak, csontváza még mindig átölelte a cigánylány földi maradványait.