Fekete István: Vuk olvasónapló 4 * Olvasónaplóm 2024

Fekete István: Vuk olvasónapló 4

Szereplők:

Vuk: róka, a történet főhőse (a neve azt jelenti, hogy minden rókának félre kell állni az útjából, ha vadászatra indul)
Kag: Vuk apja
Iny: Vuk anyja
Iny: Vuk testvére, akit a Simabőrű elfog, és Pannának nevez
Karak: Vuk nagybátyja, a történet folyamán később a gyámja
Bark: rókafiú, Inynek, Vuk húgának ismerőse
Csele: rókalány, Bark húga, akivel Vuk találkozik
Simabőrű (Borsos): vadász (valójában minden ember)

Vahur: Simabőrű egyik kutyája („elárulta a szabad népet, és orrát kölcsönözte neki”)
Fickó: Simabőrű másik kutyája
Finánc: Simabőrű kis vizslája
Basa: Simabőrű komondora
másik Simabőrű: fővadász
Csufi: a fővadász tacskója
egyéb Simabőrűek: vadászok, erdőőrök, aratók, falubeli emberek
Tás: vadkacsa. az elsőt Vuk szeme láttára lő le egy Simabőrű, a másik Vuk első áldozata
Kurra, a jegyző farkaskutyája, akit Simabőrű tévedésből lelő
Sut, idegen, farok nélküli róka, akit Karak elűz, hogy megvédje Vukot
Szi: kígyó
Szú: teknős
Gege: lúd
Cin: egér
Csirik: menyét
Kalán: nyúl
Kele: gólya
Unka: béka
Zu: bogár
Kurri: Kakas
Kata: tyúk
Csusz: gyík
Mú: marha
Nyaú: macska
Lutra: vidra
Kró: holló
Csi: fecske
Rá: szürkevarjú
Csám: disznó
Karr: kabasólyom
Hu: bagoly
Kiő: ölyv

12. rész

A három róka tovább menekül. Az éjszakát biztonságban töltik, de hajnalban látják, hogy egy búzamezőre tévedtek, ami teli van Simabőrű szagával: ez rosszat jelent.

És valóban: megindul ellenük a hajtóvadászat, ők rettegve lapulnak a búzatábla alatt, a mező sarkában, hiszen menekülni képtelenség, mert észreveszik. Aratók egyre csak kaszálják a búzát, és vészesen közelednek…

13. rész

Szerencsére uzsonnaidő lesz. A fővadász a faluba megy a kupica söréért. Az aratók és az erdőőrök is odébb húzódnak egy fa alá, hogy elfogyasszák étküket. A rókák kihasználják a lehetőséget, és szélsebesen iszkolnak az erdő felé. Az aratók látják, de őket nem zavarja, hogy elszalasztották őket, a vadászoknak meg nem kell elmondani: az erdőőrök is megnyugodhatnak. Vuk, Karak és Iny megmenekült.

14. rész

Együtt maradnak hárman, és boldog napokat élnek át együtt. Vuk folyamatosan bosszantja a Simabőrűt azzal, hogy lopkodja a tyúkjait.

Ám eljön a tél, ami egyúttal a vadászidény kezdetét is jelenti. Remegve bújnak össze a durrogások közepette, de Karak nem bírja tovább, kiront a biztonságos menedékből. Puska villanása, majd a dörgés hangja, oldalába belemar valami. A vadászat vége után még odavonszolja magát Vukhoz és Inyhez. Utolsó leheletével rájuk hagyja biztonságos hajlékát.

15. rész

Vuk és Iny a fényűző rókabarlangban élnek, néha együtt vadásznak, de egyre többször válnak külön az útjaik.

Egy havas napon Íny megismerkedik Barkkal, a fiatal rókafival, és úgy dönt, vele él ezentúl. Szerencsére Vuk nem sokáig marad egyedül, mert megismerkedik Cselével, Bark húgával, akivel barlangjában élnek együtt, boldogan.

Egy napon pedig majd fiaik lépnek a helyükre: a rókák szabad népe nem fog elveszni.

Fekete István: Vuk összefoglalás

Egy történet, ami hihetetlen átérzéssel mutatja be, milyen nehéz élete van az állatoknak az ember mindent uraló világában. A kisgyermekek megtanulják, hogy értékelni és szeretni kell a természetet, a felnőttek pedig újra átélhetik fiatalságukat az olvasása során.

Érdekesség:

A Vuk című kisregényben szereplő állatok némelyike visszaköszön szerzőjének más állatos történeteiben is, például Csí, Kele, Lutra, Hú című elbeszéléseiben.

Fekete István: Vuk olvasónapló 1

Fekete István: Vuk olvasónapló 2

Fekete István: Vuk olvasónapló 3

Fekete István: Vuk olvasónapló 4