Móricz Zsigmond: Árvácska olvasónapló * Olvasónaplóm 2024

Szereplők:

Csöre (Pösze), hivatalos nevén „Állami Árvácska”, állami gondozott
„Kedvesanya”, „Kedvesapa”: Dudásné Rozi és Dudás, Árvácska első nevelőszülei
Miska, Jóska, Rózsika, Julika, Marika: Dudásék saját gyerekei
Rokon házaspár
Kadarcs István: a szomszéd gazda
„Nagysága”: módos hölgy a Gyermekvédő Ligánál
Szennyes Ferenc és Szennyesné, Zsaba Mári: Árvácska második nevelőszülei
Zsófi: szolgáló Szennyeséknél
Az öreg takács: Zsaba Mári elszegényedett nagybátyja
Zsabapolka: Zsaba Mári anyja
Verő és Verőné: Árvácska harmadik nevelőszülei
Diti: Verőék elkényeztetett leánya
Fiatal házaspár

Móricz Zsigmond „Árvácska” című regényének középpontjában egy gyermekkorát lelencsorsban töltő hősnő áll. Az író az alakot saját örökbefogadott lánya, az Erzsébet, becenevén Csibe története alapján formálta meg.

A regény háttértörténete szerint Móricz 1936-ban találkozott Csibével a Ferenc József-hídon, ahol a 20 éves, életével megbékélni nem tudó lány öngyilkosságot fontolgatott. Éveken át mesélte az írónak gyermekkori élményeit, a nevelőszülőknél elszenvedett kegyetlenségeket. A regényben a gyermeket állami gondozásban élőként adják el parasztszülőkhöz, akik nyolc pengőért és néhány ruhadarabért cserébe vállalják a nevelését, de valójában kihasználják: dolgoztatják, éheztetik, bántalmazzák.

Az írás a nevelőszülők egyre súlyosbodó gonoszságát tárja fel. Móricz „Árvácska” című művét élete vége felé, 1940-ben fejezte be, amelyet először a Kelet Népe című folyóiratban közöltek, majd az Athenaeum Kiadó adta ki könyv formájában.

Móricz Zsigmond: Árvácska olvasónapló

Első zsoltár

A regény egy alföldi nádfedeles házikó mellett álló eperfával kezdődik, ahol a puszta hajnalán vörösen kel fel a nap. A környezet távoli és elszigetelt, a legközelebbi tanya még csak úttalan távolságban sem érhető el. Ebben a magányos tájban áll egy kislány a mezőn, akit Csörének hívnak.

A történetben bemutatott Dudás család a szegény alföldi parasztok életét éli, akik éppolyan durvák, mint a körülöttük lévő életkörülmények. Dudásné, a nevelőanya, különösen kegyetlenül bánik Csörével, az állami gondozásból érkezett gyermekkel, sokkal rosszabbul, mint saját hat gyermekével. Csörét rosszabb étellel szolgálják ki, szigorúbban büntetik, és ruháit is a Dudás család egyik gyermekére hagyják. Az iskolába sem küldik, helyette a tehenek legeltetésével bízzák meg, miközben nevelőapja és a szomszéd férfi is zaklatja őt.

Második zsoltár

Egész héten a lány hasznavehetetlennek bizonyult, miután egy dinnye leszedéséért tolvajnak bélyegezték, és Dudás parazsat helyezett a kezére büntetésképp. A kislány a kötést eltávolítva kilépett a mezőre, hogy a tehenekkel legyen. Eközben a többi gyermek alagutat ásott, hogy lophassanak szőlőt a szomszédos Kadarcs földjéről. Kadarcs azonban elkapta Csörét, és megerőszakolta őt.

Ironikus módon, a lány büszkeséget érzett, hogy olyan sérülést szenvedett, ami miatt végre sajnálattal és kedvességgel bántak vele nevelőszülei, ami az ő esetében ritka pillanatnak számított.

Harmadik zsoltár

Ahogy egyre hűvösebbre fordult az idő, a kisgyermek, meztelenül, minden bokorban rejtőző férfiszemeket vélt felfedezni maga körül. A többi gyermek szolgaként kezelte, játékszerként használva őt a saját szórakoztatásukra. E közben Dudás rendszeresen részegeskedett, ami miatt az asszony és a gyerekek gyakran kényszerültek menekülésre az udvarra, elrejtőzve a szénakazalban.

Egy alkalommal Kadarcs szellemnek öltözött és megpróbálta megijeszteni őket, de az apa lelőtte. Bár a jelmezbe bújt férfi meg is halt, csak a kislány tudta, ki volt valójában a szellem. Az apa azt állította, hogy csupán gyermekei védelmében használta a fegyvert, így nem kellett semmilyen jogi következményektől tartania. Az incidens óta a kislányt mélyen megviselte a szellemektől való félelem.

Negyedik zsoltár

Egy menhelyi képviselőnő, akit csak „nagyságának” neveztek, látogatást tett a Dudás családnál, hogy megkérdezze Dudásnét, miért nem jár iskolába a kislány. A képviselőnő távozása után a nevelőanya hangosan panaszkodott, mivel úgy érezte, most, amikor már hasznát vehetnék a lány munkájának, akkor akarják elvinni. A nevelőanya városba távozása alatt a kislány kitakarította a házat, amit az asszony észrevett, és emiatt – talán megbánva korábbi ridegségét – ételt adott neki.

Másnap elindultak a városba, ahol a kislány meglepődött a sok ház láttán. Ugyanaz a nő jelent meg ismét, aki előző nap, és közölte Dudásnéval, hogy ő mehet, de a gyermek marad. A kislány belekapaszkodott nevelőanyja ruhájába, és nem akart elengedni. Ekkor derült ki a papírokból, hogy a kislány hivatalos neve Állami Árvácska.

A lány megpróbált szökni a helyszínről, és egy idegen asszonyhoz menekült, aki ételt adott neki, majd másnap visszavitte Dudásnéhoz. A menhely képviselője eljött érte, és elmagyarázta, hogy Dudásék nem a valódi szülei, csupán a gyermekért kapott pénz miatt tartották őt. Eközben a gyermek kezét összekötözve rángatták be a városba.

Ötödik zsoltár

Az elhagyatott kislány, Árvácska, egy gazdag családhoz, a Szennyesékhez került, ahol Pöszének nevezik, mivel beszédkészsége fejletlen. Az első napon annyira kapkodva evett, hogy nem is tudta megkülönböztetni, mit fogyaszt, a mazsolától a légyig minden belekerült a táljába. Amikor kiderült, hogy véletlenül legyet is evett, a család megjegyzéseket tett, hogy nem válogat. A vacsora után, rosszullététől hánynia kellett, amiért Szennyesné azonnal kizavarta a házból, és attól kezdve a szolgálóval kellett aludnia.

Már másnap hajnal háromkor a mezőre küldték dolgozni, és amikor a lány az iskolázását említette, az anya barsan rászólt. Étkezések során csak aludttejet kapott, hús csak akkor került az asztalára, ha a férj erre külön rámutatott.

Hatodik zsoltár

A kislányt a Szennyes család fokozottan kizsákmányolta, munkára fogva. Az egyetlen személy, aki kedvesen bánt vele, egy öreg ember volt, aki a háború során mindenét elvesztette, és mint szegény rokon, a Szennyes család kegyelemből élt. Az öreg ember elvitte a lányt a templomba, ahol a kislány elmesélte neki, hogy az előző nevelőapja „mindig simogatta”. Amint az öreg férfi rájött, hogy mire utal ez a kijelentés, azonnal értesítette a hatóságokat. Később kiderült, hogy az előző nevelőapa, Dudás, felakasztotta magát, hogy elkerülje a büntetést.

Amikor a kislány hazaért, brutálisan bántalmazták, mert kiderült, hogy beszélt a csendőrökkel. Belenyomták az arcát lúgos vízbe, ami annyira maró volt, hogy a lány kiabálni kezdett. Szennyesné egyre ingerültebb lett, megütötte a kislányt, aminek következtében két foga is kiesett. Amikor az orvoshoz került, azt kellett mondania, hogy egy tehén rúgta fel.

Szennyesné ezt követően mérget küldött az öregembernek egy pohár tejjel, azzal az üzenettel, hogy ha megissza, „többet nem panaszkodik”. Az öreg férfi megitta a tejet és meghalt. Nem sokkal később a kislány is kapott egy pohár tejet az asszonytól, de mivel soha nem szerette a tejet, az asszony csecsemő kisfiának akarta adni. Szennyesné ezt felfedezve megvádolta a lányt, hogy meg akarta ölni a gyermekét. Ezután a férje visszavitte a lányt a menhelyre, mert úgy látta, felesége már nem bírja elviselni a helyzetet.

Az új nevelőszülő, Verőné, már nevével is félelmet keltett a kislányban.

Hetedik zsoltár

A kislány tudta, hogy újabb nevelőszülőihez kerülve sem fog iskolába járni. Az első két napot tétlenségben töltötte, majd egy reggel felkeltették, hogy disznókat tereljen, ezen a napon bőségesen etették. Egy veszélyes eset is történt: majdnem elütötte egy vonat, és amikor hazaért, verést kapott.

A helyzet súlyosbodott, amikor az öregember halálának körülményeiről mesélt valakinek; az öregembert exhumálták, megvizsgálták, és hamarosan hírül adták, hogy Szennyesnét halálra ítélik a meggyilkolásáért.

A család lánya, Diti hazatért, és szórakozásból gyakran megkeserítette az árva kislány életét. Karácsonykor, amikor a kislány még sosem kapott ajándékot, a család apa elküldte borért, de a kislány az édesanyjára emlékezve gyújtott mécsest felejtett égve a kamrában. Amikor visszatért, megállapította, hogy a Jézuska nem hozott neki semmit, bár nagyon várt rá.

Diti kigúnyolta, és azt hazudták neki, hogy ha háromszor körbejárja a kutat, teljesül a kívánsága. A kislány, aki édesanyját szerette volna látni, többször körbejárta a kutat, és az égő ereszről azt hitte, hogy édesanyja meg is jelent. Ekkor visszament a házba.

Három nap múlva a tüzes gerenda már kialudt, és a törmeléket vastagon belepte a hó.