Ernest Hemingway: A Kilimandzsáró hava olvasónapló 3 * Olvasónaplóm

Ernest Hemingway: A Kilimandzsáró hava olvasónapló 3

Szereplők:

Harry, a híres író (valószínűleg az író alteregója)

Helen, Harry gazdag felesége
Harry nagyapja
Molo, háziszolga az afrikai vadásztáborban
múltbéli szeretők, barátok, katonatársak, szomszédok, egyéb ismeretségek
Williamson, sérült katona
Compton, régi jó barát, „megmentő”
„a fiúk”

Ernest Hemingway: A Kilimandzsáró hava olvasónapló 3

5. rész

Leszállt az est, Harry érzi, hogy aznap éjszaka meghal, miközben az asszony azt szeretné, hogy „jó erőben maradjon”. A férfi inkább írni szeretne, ha lenne hozzá még ereje, de az asszony nem hajlandó elfogadni a valóságot. Így Harry a kedvéért eszik az aznap lőtt vadból készített levesből.

Harry még utoljára elgyönyörködik felesége jól konzervált arcában és testében. Az éj várhatóan nyugodt, tiszta lesz. A férfi már annyira gyenge, hogy veszekedni sem akar.

6. rész

Visszaemlékezés a fiatalságra.

Az író nagyapjának régi, fehérre festett gerendaháza, ami később leégett: a szarvasláb fogason lógó puskák csövei megolvadtak.

Később, a háború után németországi horgászkirándulás a nagy gazdasági világválság* kitörésekor. Az ismerős hoteltulajdonos, aki jól élt, egy év múlva felakasztja magát.

Képek a múltból, melyeket festői ábrázolással lehetett volna megírni: festett virágok Franciaországban; mocsok, fertő, szegénység, bűz, részegség, versenyautók, fehérborozás…

Az író a korábbi mészárlások, a szegénység, részegség, sportolók közepette alkotta meg legjobb műveit: Párizsban, kedvenc városában. Párizs: a nyüzsgés, a való élet és a művészet középpontja.

7. rész

Harry az erőleves helyett inkább alkoholra vágyik utolsó éjszakáján. Gyenge, fáradt, és azt szeretné, hogy felesége hagyja végre magára. Végül elszenderedik.

8. rész

Az elszalasztott, örökké megíratlanul maradt témaötletekre való visszaemlékezés.

Nemcsak legnagyobb szerelme, Párizs, és a megtapasztalt természeti csodák maradtak megíratlanul. Hanem az olyan, örökre az agyába égett emlékek is, mint például a féleszű háziszolga a tanyán. Megparancsolták neki, hogy ne engedje, hogy elvigyék a szénát, ezért inkább lelő egy szegény öregembert. Azt hiszi, emiatt megjutalmazzák – helyette bilincsben viszik el.

…És még legalább húsz ilyen történet nem lett megírva sosem…

9. rész

A gazdagok viszont túl unalmasak ahhoz, hogy érdemes legyen írni róla – ahogyan a felesége is. A gazdagok mások, mint a többi földi halandó – annyiban, hogy több a pénzük. Pedig régen azt hitte, hogy varázslatosak.

Ő viszont erős, és legyőz mindent – kivéve a halált, de azzal meg nem fog törődni, a fájdalom ellenére sem. Végül a fájdalom is elmúlik.

10. rész

Borzalmas háborús emlék.

Williamsont, a tüzértisztet eltalálta egy gránát, és kifordultak a belei. Sírva könyörgött a megváltó halálért. „Az Úr sose mér az emberre olyat, amit nem bír ki” – mert egy idő után minden fájdalom elmúlik. De Williamson csak a Harry által beadott kellő mértékű morfium után lelhetett végleg megnyugvásra.

Ernest Hemingway A Kilimandzsáró hava olvasónapló 1

Ernest Hemingway A Kilimandzsáró hava olvasónapló 2

Ernest Hemingway A Kilimandzsáró hava olvasónapló 3

Ernest Hemingway A Kilimandzsáró hava olvasónapló 4