William Golding: Ripacs Martin olvasónapló * Olvasónaplóm 2025

A Ripacs Martin (angol eredetiben: Pincher Martin) William Golding, a Nobel-díjas brit író és költő 1956-ban megjelent harmadik regénye, melyet Göncz Árpád fordított magyarra.

William Golding: Ripacs Martin olvasónapló

A regény középpontjában Sammy Mountjoy, a sikeres festőművész áll, akit a kérdés indít írásra: hogyan vesztette el szabadságát. A történet szeszélyes, időrend nélküli ugrásokban halad, és a főhős számos fontos életeseményt dolgoz fel: gyermekkorát a nyomornegyedekben, kisiskolás élményeit, templomgyalázással kapcsolatos emlékeit, amelyek következtében a lelkész örökbe fogadja; a középiskolás éveket, a tanárokat, akik nagy hatással voltak rá; olthatatlan szerelmét Beatrice iránt, akit elcsábított, majd elhagyott; házasságát, a háborús német hadifogságot, ahol bajtársai árulásra akarták kényszeríteni. Azonban választ sehol sem talál, még akkor sem, amikor elmegyógyintézetben meglátogatja az elhagyott és megtébolyodott Beatrice-t, mert képtelen felismerni saját bűnösségét.

Golding műve valószínűleg arra a gondolatra épít, hogy a bűn a szabadság elvesztésével jár, ám ez a bonyolult, stilárisan igényes szöveg egyértelműen nem közvetíti ezt a mondanivalót. A nagy író legújabb műve, amely magyarul most jelent meg, talán csak a legelhivatottabb rajongóinak fog igazi élvezetet nyújtani.

A regény főhőse, Christopher Hadley Martin tengerész, aki hajókatasztrófa után küzd az életben maradásért. A férfi eszméletvesztés határán, mentőmellényben és csizmában küzd a jeges vízben, míg végül sikerül megszabadulnia a csizmájától, hogy ne húzza őt a víz alá. Az áramlás egy sziklazátonyra sodorja, ahová felkapaszkodik, és ott napokon át küzd az életéért.

Megpróbál napi rutint kialakítani, esővizet gyűjteni ivóvíznek, élelmet találni, és még egy nagy keresztet is épít kövekből a szikla tetejére, hogy a levegőből észrevegyék, és megmentsék. A legnagyobb kihívás azonban számára, hogy testileg és lelkileg épségben maradjon.