Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig olvasónapló * Olvasónaplóm 2024

Szerző: Móricz Zsigmond
A mű címe: Légy jó mindhalálig
Műfaj: ifjúsági regény
A mű keletkezése:

A regény Móricz Zsigmond saját múltjának és megpróbáltatásainak tükrözésére született, lírai önvallomásként tárja fel az író emberi méltóságát és erkölcsi tisztaságát a rágalmakkal szemben. Csak közvetett módon utal az ellenforradalmi erők által elkövetett kegyetlenségekre. A mű Misi Nyilas, egy kollégiumi diák életén keresztül mutatja be az író egyéniségét, jellemét, múltját és hitét, aki valójában maga Móricz. Az 1920-ban írt regény a nemzeti tragédiák nyomán kialakult mély válságot jeleníti meg, Móricz a gyermeki szív finom rezdüléseivel fejezi ki saját életérzését. Nyilas Misi élettörténetét Móricz Zsigmond a „Forr a bor” című művében folytatta.

Szereplők

Főszereplő

Nyilas Misi: II. B osztályos debreceni diák

Diákok

Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig olvasónapló

Gimesi Lajos: Misi legjobb barátja és osztálytársa
Orczy Vilmos: Misi gazdag barátja, az osztály első tanulója
Doroghy Sanyika: Misi tanítványa, II. B osztályos tanuló
Böszörményi: Misi szobatársa, II. A osztályos tanuló
K. Sánta: valójában a legjobb tanuló Misi osztályában
Sándor Mihály: Misi osztálytársa
Andrási: Misi szobatársa, a II. A osztály első tanulója
Szegedi Feri: Misi osztálytársa
Nagy úr (Nagy József): nyolcadikos diák, Misi szobatársa
Lisznyai úr: nyolcadikos diák, Misi szobafőnöke
Tannenbaum: Misi osztálytársa
Csicsó: Misi szoba- és osztálytársa
Varga János: Misi osztálytársa
Láng: Misi osztálytársa
Tök Marci, 21. coetusbeli fiú
Barta Imre, a legerősebb a II. B osztályban
Kelemen Imre, nagyon gyenge tanuló

Tanárok, iskolában dolgozók

Valkai tanár úr: vallástanár
Gyéres tanár úr: a latintanár és Misi osztályfőnöke
Báthori tanár úr: számtantanár
Öreg Názó: földrajztanár
Csoknyay tanár úr: énektanár
Szüts Istók: testnevelő tanár
Sarkadi tanár úr: rajztanár
Igazgató
Pedellus (István bácsi)
Juhász tanár úr (csak a színpadi változatban szerepel)
Bagoly tanár úr (csak a színpadi változatban szerepel)
Holló tanár úr (biológia tanár, Misi kedvence)

További szereplők

Pósalaky úr, nyugalmazott tanácsos, akinek Misi felolvas
Doroghy Bella, Misi tanítványának középső nővére (18 éves)
Török János (János úr), Misi előző évi szállásadójának fia
Doroghy úr, Sanyi apja
Doroghyné, Sanyi anyja (csak a színpadi változatban szerepel úgy, hogy beszél is)
Doroghy Viola, Sanyi idősebb nővére
Törökék, Misi előző évi szállásadói (Török Pál és felesége)
Szikszayék (Szikszay Lajos és felesége), Törökék barátai
Isaák Géza, Misi nagybátyja
Doroghy Ilona („Ilike”), Sanyi legkisebb nővére (14 éves)
Török Ilona (Ilonka kisasszony), Törökék lánya, János úr húga
Csigainé, mosónő, aki Misi ruháit mossa

Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig olvasónapló röviden

A történet Nyilas Mihályt, egy nehéz sorsú debreceni kisdiák életét öleli fel, akinek családját mély szerencsétlenség sújtotta, így földönfutóvá váltak. Apja ácsmesterséget űzve próbált meg mindennap ételt tenni gyermekei asztalára. Misi, aki a család többi tagjával ellentétben a debreceni gimnáziumba járhatott, félénk és gyenge természetű volt, rettegett társaitól és tanáraitól egyaránt, különösen a rettentő Böszörményitől, aki gyakran zaklatta őt. Önbizalma alacsony volt, ezért nehezére esett a tanárokkal való kommunikáció.

Misi számára fordulatot hozott, amikor egy idősebb szobatársa felajánlott neki egy állást: egy vak öregembernek kellett esténként felolvasnia, amiből havonta három forintot keresett, így támogatva szegényes családját. Egy másik jövedelemforrást Gyéres tanár úr biztosított számára, aki megbízta, hogy tanítsa meg Doroghy Sándort számtanra és latinra. Ez a feladat havonta további két forint bevételt jelentett számára, ami némileg növelte tekintélyét osztálytársai körében, bár önbizalmát ez sem tudta megerősíteni. Egy alkalommal, amikor befejezte a felolvasást, az öregember adott neki egy forintot és azt javasolta, hogy játssza meg a lottón. Mihály megfogadta a tanácsot, de a lottószelvényt elvesztette, ami később komoly gondokat okozott neki.

A szelvény eltűnése után barátai titkos nyomozást kezdeményeztek, ám a tettes azonosítása sikertelen maradt. A városban gyorsan terjedt a hír, hogy valaki egy nyerő lottószelvény birtokában magához vette a nyereményt. Ekkor az egyik barát apja rendőrségi bejelentést tett, állítva, hogy négy nyerő számmal rendelkező szelvényt elloptak. Másnap Misi a gimnázium igazgatói irodájába került, ahol két rendőr faggatta, az igazgató pedig haragját fejezte ki, mondván Misi tevékenysége árnyékot vet az iskolára és annak hírnevére. Az igazgató azt állította, hogy a rendőrök nem léphetnek be az iskolába, a szabályzat ezt tiltja.

Misi elmesélte az igazgatónak a lottószelvény elvesztésének történetét, de másnap újra az igazgató hívatta. Az irodában Viola kisasszony, Doroghy Sándor nagynénje várt rá, aki egy szerelmes levél miatt panaszkodott, amit Misi kézbesített Bellának, Viola húgának. A levél olvasása után Bella elszökött otthonról, ezért Viola Misit tette felelőssé. Az igazgató álláspontja szerint azonban Misi nem volt felelős a történtekért, de figyelmeztette, hogy ha még egyszer behívja, komoly következményekkel kell számolnia. Szegény Misi, aki segítséget nem talált, még az igazgatótól sem, másnap reggel ismét az igazgató irodájában találta magát, ezúttal egy tanszéki tanács előtt állva.

Misi szembetalálta magát egy sor ellenséges tekintetű tanárral, akik intenzíven faggatták a lottószelvénnyel kapcsolatos eseményekről. A tanárok egy hamis levelet is bemutattak neki, amely szerint ő eladta a lottószelvényt Török Jánosnak, az említett szerelmi levél küldőjének. Misi határozottan cáfolta, hogy a szelvényt tíz forintért eladta volna, ám a tanárok kételkedtek őszinteségében. Azt vádolták, hogy a tíz forintot alkoholra költötte, ezzel megsértve az iskolai szabályzatot. Az etikátlan cselekedet miatt erkölcsileg kifogásolhatónak nyilvánították, és kiküldték a teremből, amíg meg nem hozzák döntésüket további sorsáról.

Miközben Misi a tanári tanács döntésére várt kint, megérkezett Géza nagybátyja, akinek elmesélte, milyen igazságtalanul bánnak vele, és hogy ő többé nem kíván debreceni diákként tanulni. Nagybátyja ezután belépett a tanácskozásra, míg Misi bánatában egy versen gondolkodott. Amikor a tanárok és az igazgató kijöttek, az igazgató dicsérte Mihályt, mint jó és szorgalmas diákot. Mihály azonban válaszában közölte, hogy soha többé nem tér vissza az iskolába. Ezután nagybátyjával azonnal távozott, mindenét hátrahagyva, kivéve egy szép bőrkötésű könyvet, amibe versét tervezte írni. Debrecenben még néhány hetet kellett töltenie betegsége miatt. Ebben az időszakban értesült róla, hogy a korábban elveszettnek hitt pénz, amit Török János eltulajdonított, előkerült, és ötven forintja őt illeti. Gyógyulása után nagybátyjának azt mondta, hogy az emberiség tanítójaként kíván élni, amivel azt jelentette, hogy költőként szeretne embereket arra tanítani, hogy legyenek jók mindhalálig.

Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig olvasónapló fejezetenként

Első fejezet

A történet főhősét, Nyilas Mihályt, és a debreceni kollégiumot, ahol él, részletesen megismerjük. Bevezetésre kerül, hogyan szerezte meg az antikváriumból azt a Csokonai-kötetet, amelyben később csalódott, és emellett betekintést nyerünk egy másik értékes tárgyába is: egy pergamen fedéllel bekötött üres lapokkal ellátott kötetbe, amelybe tervei szerint írásait fogja foglalni. A fejezet már az elején sok információt tartalmaz a korabeli viszonyokról és a kisdiákok mindennapjairól.

Második fejezet

Misi, a kisdiák számára nagy esemény, amikor csomag érkezik hozzá otthonról, hiszen szegény szülei ritkán engedhetik meg maguknak, hogy küldjenek neki valamit. Ez a gesztus rögtön kiemeli őt társai közül, ám a csomag tartalmát gyorsan megdézsmálják a többi diák, ami gyakran megesik a kisebb, gyengébb gyerekekkel. Egy humoros esemény is történik: Böszörményi megeszi azt a kenőcsöt, amit Misi édesanyja a kezére és cipőjére szánt. Ezen még egy ideig ugratták is.

Ebben az időben Böszörményi kése eltűnik, amit Misi véletlenül a saját csomagjában talál meg. Egy ötletes húzással a ládája titkos fiókjába rejtette. A vallástanár észrevételezi, hogy Misi miért hord szalmakalapot késő ősszel is, mire Misi elmondja, hogy ellopták a posztó-kalapját. Félelmében, hogy vizsgálat során a kést nála találják meg, eldönti, hogy elrejti azt, amikor a szobafőnök orvoshoz küldi. A kalap utáni kutatás közben Nagy Úr, a szobafőnök, egy munkát ajánl Misinek: egy vak öregúrnak kell naponta egy órát felolvasnia.

Harmadik fejezet

Misi elkezdte napi felolvasási „munkáját” az idős Pósalaky úrnak. Az első napon túl korán érkezett, de az öreg úr nem foglalkozott vele addig, míg el nem érkezett az öt óra, amikor a felolvasásnak kezdődnie kellett, melyet pontosan hatkor be is fejezett. Egy szombat délután Orczy, egy osztálytársa, meghívta Misit a családi otthonukba.

Kezdetben Misi vonakodott az ajánlat elfogadásától, de meggyőzte Orczy említése, hogy az anyukája kifejezetten kérte, hogy hívják meg, mivel Gyéres tanár úr, a latin tanár és osztályfőnök is dicsérte Misit az Orczy családnál. A következő részekben aztán azt olvashatjuk, milyen volt a látogatás, hogyan viselkedett és érezte magát a kis Nyilas Misi az előkelő környezetben, az előkelő emberek között.

Negyedik fejezet

Az öreg Pósalaky egy reggel elmesélte Misinek az éjszaka látott álmát, amit a takarítónőjük értelmezett számokra, amelyek szerencsét hozhatnak a lottón. Úgy döntöttek, hogy megjátsszák ezeket a számokat, és ha nyernek, felezik a nyereményt. Misi kapta a feladatot, hogy vigye el a számokat a lottózóba, és a nyugtát is nála kell tartania. Másnap délután Misi Gyimesiéknél töltött időt, ahol beszélgetéssel és festéssel múlatták az időt.

Az iskolában közben kihirdették, kik kaptak figyelmeztetést, amiért a szülőket is értesítették. Gyéres tanár úr az óra után a tanáriba hívatta Misit, és rábízta, hogy hetente kétszer – szerdán és szombaton délutánonként – tanítson latint és számtant Doroghy Sanyinak.

Ötödik fejezet

Misi megkezdte Sanyika oktatását, ami nem volt könnyű feladat, tekintettel arra, hogy a kis Doroghy nem ismerte a helyesírást, a szorzótáblát és a latin olvasást sem, így az alapoktól kellett kezdeniük. Az egyik tanítási alkalommal Bella, Doroghy egyik nővére is csatlakozott hozzájuk, aki Misi szemében különösen szép lány volt. Beszélgetés és némi veszekedés folyt a testvérpár között. Nem sokkal később megérkezett Viola, a legidősebb lány, aki szigorúan megfeddte Bellát, hogy zavarja a tanulást, és panaszaival, terveivel Misi előtt is megosztotta gondolatait. Az édesapa és a beteges anyuka is csatlakozott hozzájuk.

Vasárnap Misi ellátogatott az előző évben lakott Török családhoz. Beszélgetett Török nénivel, Ilonka kisasszonnyal és Török bácsival. Ekkor jelent meg Török János is, aki, amikor megtudta, hogy Misi a vak Pósalaky megbízásából megtette a lutri számokat, kérte, hogy mutassa meg a reskontót. A beszélgetés közben szóba került a tanítás is, és amikor János meghallotta, hogy Misi Doroghyéknál tanít, örömmel fogadta a hírt. Az események közepette megérkezett Szikszay család is, és János egy levelet bízott Misire, hogy adja át Bellának. Misi vonakodva, de elvállalta a feladatot, és eltette a levelet. A reskontót végül visszakapta?

Hatodik fejezet

Hétfő reggel Gyéres tanár úr nem érkezett időben az első órára, így Orczyt küldték ki őrszemnek, hogy megfigyelje, érkezik-e a tanár. Ő magával vitte Misit, aki bár félve, de követte őt. Az iskolából kisurrantva az utcán megállapították, hogy a tanár függönye még le van húzva. Ezalatt Orczy bemutatta Misinek Debrecen egyik nevezetességét, a Rákóczi által ültetett bokrot. Ekkor bukkant fel Török János, aki ismét emlékeztette Misit a Bella számára szánt levél átadására, és azt kérte tőle, hogy csak annyit kérdezzen meg Bellától: „szívesen” vagy „sehogyse”. Közben a gyűjtő diákokat is észrevették. Misi elmagyarázta Orczynak, hogy ez mit jelent.

Mivel nem csak a tanár ablakát figyelték, végül lebuktak, ugyanis Gyéres tanár úr észrevette őket és visszaküldte őket az osztályba. Misi nagyon szégyellte magát. A tanár dolgozatokat osztott ki, amiből csak Misié lett jeles. Ennek eredményeként Misi le kellett fordítania latinra a következő mondatot, amit a tanár fel is íratott vele a füzetébe: „Az is tolvaj, aki az emberek bizalmát meglopja.” Az óra végén Orczy is kapott egy feladatot a következő órára: „A törvény határait áthágni senkinek sem szabad” fordítása latinra.

Szerdán Misi átadta Bellának a Török Jánostól kapott levelet és közölte vele, milyen választ vár János. Bella válasza a következő volt: „sehogyse szívesen” vagy „szívesen sehogyse”. Míg Misi és Bella a kamrában tárgyaltak, Viola ismét megjelent, és újból elkezdte elmondani a saját gondolatait. A tanítás befejeztével János már várt Misire, kíváncsian érdeklődve Bella válasza iránt.

Vacsora után Sándor Mihály egy cédulát nyújtott át Misinek, amelyre a lottószámok voltak feljegyezve, és arra kérte, hogy ellenőrizze, kihúzták-e ezeket a számokat. Misi nekilátott keresni a reskontót, de nem találta, ami nagyon megijesztette, mivel a számok ismerősek voltak számára.

Hetedik fejezet

Az iskolai reggelek gyakran hoztak magukkal diákcsínyeket: amíg a földrajz tanárt várták, Orczy épp az öreg tanár utánzásával szórakoztatta társait. Misi rosszul aludt az éjjel, mivel a reskontó ügye foglalkoztatta. Aznap a tanár Franciaország földrajzát akarta feleleltetni vele, de Názó tanár úr gyakran kalandozott el, és régi időkről, történelmi eseményekről, régészeti kutatásokról mesélt, ami Misit különösen érdekelte és figyelmesen hallgatta.

A tornaórán, amelyet Misi nem szeretett, ismét próbálkozott a bakugrással, de sikertelenül, végül feladta a kísérletezést. Orczy ekkor azzal próbálta megvédeni, hogy Misi beteg, azonban a fiú valóban rosszul lett, elszédült és eszméletét vesztette.

A reskontó ügye továbbra is napirenden volt. Gimesi Orczynak említette, hogy szerinte Misi aggodalmának oka, hogy elvesztette a reskontót, miközben kiderült, hogy a számokat kihúzták a lottón.

Nyolcadik fejezet

Misi több mint egy hete kezdett bele egy levél írásába szüleihez, de eddig nem haladt vele sokat. Most újra nekifogott, ám gondolatai gyakran kalandoztak el, emlékek otthonról villantak fel előtte. Az asztalnál ülve végül el is aludt, és álmában is a reskontó ügye foglalkoztatta. A szobában csak ő és Nagy Úr tartózkodtak, aki amikor Misi felébredt, elkezdte mesélni a magyar nemzet őstörténetét, ami egyre jobban érdekelte Misit. Végül a levelet befejezte, és tanulmányozni kezdett.

Ezután elindult Pósalakyhoz, hogy felolvasson neki. Az öregúr érdeklődött, kihúzták-e már a lottószámokat, de Misi azt válaszolta, hogy még nem jelent meg az újságban. Amikor visszatért a konviktoriumba, Sándor Mihály közölte vele, hogy Orczy és Gimesi keresték őt a coetusban, és megkérdezte, miért hiányzott a délutáni óráról. Misi teljesen megfeledkezett erről, és meglepődve kérdezte vissza, hogy nem szombat van-e ma. Végül Lisznyai úrnak, a szobafőnöknek kellett igazolást adnia.

Orczy javaslatára „szerződést kötöttek” a diákok, hogy kiderítsék, mi történt a reskontóval és ki a tolvaj. Orczy lett az elnök, Gimesi a titkár, Misi pedig a jegyző. Orczy összeállította a szabályokat, mindenkit külön tájékoztatott, és kiosztotta a dokumentumokat.

Kilencedik fejezet

Orczy elkezdett nyomozni. Kikérdezte Misitől, hogy kik a szobatársai, majd különböző módokon próbált közelebb kerülni hozzájuk, hogy mindenkitől információt szerezzen. Végül vasárnap délutánra meghívta a két fiút a saját otthonába.

Szombaton, amikor Misi Doroghyéknál tanított, Sanyira várva megpróbálta befejezni egy régebben megkezdett versét. Ekkor Bella betért hozzá, és amint meglátta, hogy verset ír, ragaszkodott hozzá, hogy olvashassa. Később Sanyika is megérkezett, és a tanulás közben Misi az előző napi beszélgetésükből merített témákról kezdett el mesélni, mint például a magyar nép eredetéről. Bella elgondolkodott azon, milyen lenne, ha újra gazdag rokonai körében élhetne. Misi is mesélt saját családjáról, hogyan szegényedtek el, és milyen keményen kell dolgoznia szüleinek. Bella azt kérdezte Misitől, hogy ha valaki nagyon szegény, de megvan a lehetősége, hogy gazdag legyen és soha többé ne szoruljon nélkülözésre, megengedhető-e neki kihagyni ezt az alkalmat? Misi válasza nemleges volt. Ekkor Viola is belépett, és újra a munkáról kezdett beszélni, hangsúlyozva, hogy Sanyinak jó élete kell, hogy legyen.

Mikor Misi távozott, Bella megpróbálta elkérni tőle a verset, de Misi nem adta oda. Ezután Misi Pósalakyhoz ment felolvasni. Az öreg úr ismét megkérdezte, benne vannak-e a lottó számok az újságban. Misi csak a kislutri számokat olvasta fel, amik nem jöttek ki. Hazafelé menet egy kirakat előtt meglátta Bellát és Török Jánost, akik nevetgélve beszélgettek, ami igazán megijesztette.

Tizedik fejezet

Misi éjszakai álmaiban még Török Jánost is legyőzte, mivel Bella kisasszonnyal kapcsolatban felmerült kérdések zaklatták. Később arról ábrándozott, milyen lenne gazdagnak lenni és mit kezdene a sok kincsével, majd szülei jutottak eszébe álmában. Reggelre mindenki felkelt és megmosdott, csak ő maradt le, így egyedül kellett maradnia, mivel a többiek már elmentek templomba. Ebéd után útra kelt Törökékhez, és útközben Szikszay úrral találkozott, aki szintén oda tartott. Szikszay úr hamarabb érkezett, és amikor Misi is megérkezett, hallotta, ahogy Szikszay Lajos sírva panaszkodik Törökéknek arról, hogy városházi számvetőként megvádolták és elbocsátották. Török bácsi Jánosról beszélt, Misi pedig csak hallgatott kívülről. Nem mert bemenni, inkább kisurrant a házból. Az utcán találkozott Török Jánossal, aki rábízott egy táskát, míg ő elköszönt, mert elutazásra készült. János ismét pénzt ajánlott, de Misi ezt elutasította, ahogy korábban is, amikor Bellának vitte a levelet.

Misi visszament a kollégiumba, ahol örömmel vette észre, hogy pénzesutalványa érkezett. A postahivatalban átvette, de úgy döntött, hogy a szülei nagyobb szükségben vannak rá, így a kapott egy forintot egy másik forinttal kiegészítve küldte el nekik. Mivel még csak három óra volt, és neki négyre kellett mennie Orczyékhoz, sétálni kezdett és végül a vasútállomásra ért. Ott nézelődött, amikor az első osztályú váróteremben megpillantotta Bella kisasszonyt. Úgy megijedt, hogy azonnal elfutott, de később visszamerészkedett. Ekkor már nem látta Bellát, de az utasok már a vonat felé siettek, és a vonat elindult. Magában Misi olyan dolgokat kezdett felfogni, amik talán még nem valók egy kisfiúnak, és arra gondolt, hogy Török János is azzal a vonattal akart elutazni, bár őt nem látta a váróteremben.

Misi négy órakor érkezett meg Orczyékhoz, ahol azzal fogadták, hogy a nyereményt már felvette valaki. Misi meggyőződése szerint Török János volt az elkövető, aki rábízott táskájában cipelte a lopott pénzt. Bár mennie kellett volna Pósalakyhoz felolvasni, félelmében nem merte megtenni. A kollégium ajtajában álló diákok színházjegyet kínáltak neki, amit meg is vásárolt, de nem merte bemenni a Bika kávézóba Gyéres tanár úrhoz az igazolójegyet aláíratni. Ehelyett Doroghyékhoz ment, ahol megtudta, hogy Bella nem otthon van, de találtak egy levelet tőle:

„Kedves apa, én ma elutazom, miattam ne aggódjanak. Valószínűleg többet segítek így a családnak, mint ha egész nap mosogatnék Viola kisasszony elragadtatására. Kezét csókolja, Bella”

Misi még átnézte Sanyival a másnapi latin leckét, ott is vacsorázott, majd elment a színházba. Az első felvonás után azonban megszökött. A coetusba nem mert felmenni, az oratóriumnál megvárta a kapuzárást, és amikor meghallotta, hogy más fiúk is a színházból jönnek, ő is felment.

Tizenegyedik fejezet

Reggel Misi tízforintost talált a zsebében, ami először meglepte, nem tudta, hogyan került oda. Később eszébe jutott, hogy valószínűleg Török úr helyezte oda az előző napon, mintegy lelkiismeret-furdalásának megnyugtatására. Nem tudva, hová tegye, végül a mellényzsebébe rejtette. Orczy azt közölte vele, hogy az apja feljelentést tett a rendőrségen az ellopott reskontó és a pénz miatt.

A második szünetben a pedellus érte jött, az igazgató hívatta. Az igazgató irodájában rendőrök voltak, ami nagy felháborodást váltott ki az igazgatóból. A debreceni református kollégium ügyeibe az állami és városi hatóságok közvetlenül nem avatkozhattak bele, hiszen a kollégium autonómiája értelmében hivatalos személyek nem léphettek az iskola területére. Az igazgató azt is megtudta Misitől, hogy Pósalakyhoz jár felolvasni, és az ő nevében kellett lottószámokat megjátszania. Misi közölte, hogy nem nyertek, mivel a számokat Budapesten játszotta meg, de a sorsolás Brünnben történt.

Másnap ismét a pedellus jött Misiért, hogy az igazgatóhoz vigye. Az igazgató irodájában ezúttal Viola várta, aki úgy gondolta, hogy Misi tud valamit az ő húgáról. Misi elmagyarázta, hogy Gyéres tanár úr megbízásából számtanra és latinra tanítja Viola öccsét. Az igazgató Viola felé fordulva leszögezte: „Ez a gyerek! … nem tett semmit! … Mi köze van neki a felnőttek szerelmeskedéséhez.” Az igazgató hazaküldte Violát, Misinek pedig figyelmeztetésképpen megjegyezte, hogy ha még egyszer meg kell őt látnia, előbb egy pofont kap. Misi ezután felment a coetusba, bement a szobájába, lefeküdt, és elaludt. Döntésre jutott, hogy nem fog többé sem felolvasni, sem tanítani.

Másnap reggel a pedellus a kollégiumban kereste fel Misit, hogy az igazgató elé vigye. Az igazgató, láthatóan mérgesen, közölte: „Itt van már a halom írás, itt az egész vizsgálat!” Ezt követően Misi egy másik szobába került, ahol hosszú ideig kellett várnia, amíg gondolatai és emlékei cikáztak fejében, egyre fáradtabban és kimerültebben. Végül István, a pedellus átkísérte egy tanári szobába, ahol már öt-hat tanár ült, akik közül többségét csak látásból ismerte. Ekkor kezdődött el a „tanári törvényszék”, ahol számos kérdést tettek fel neki, és úgy tűnt, mintha mindenért őt tennék felelőssé, még olyan dolgokért is, amikhez semmi köze nem volt. A tanárok szidalmazták, kritizálták, feltételezéseket fogalmaztak meg vele szemben. Végül kiküldték a teremből, hogy kint várjon az „ítéletre”.

Ekkor megjelent Géza nagybátyja, aki átölelte és megvigasztalta. Misi csak sírt, és csak annyit tudott mondani: „Bántanak… bántanak, Géza bátyám…” Hozzátéve, hogy többé nem akar debreceni diák lenni. Nagybátyja szó nélkül, de szeretettel ölelte át a meggyötört kisfiút.

Tizenkettedik fejezet

Miután Géza bátyja magára hagyta Misit, beszélni ment a tanárokkal. Eközben Misi próbálta felidézni a korábban kigondolt versét, de nem sikerült emlékeznie a szavakra, miközben régi emlékei is felbukkantak gondolataiban. Nem sokkal később a tanárok és az igazgató jelent meg, aki dicsérni kezdte Misit, mint jó tanulót és becsületes kis pénzkeresőt. Misi zavartan fogadta a dicséreteket. Amikor megkérdezték tőle, akar-e továbbra is debreceni diák lenni, ő határozottan „nem” választ adott.

Ezután bátyja kézen fogta, és visszatértek a kollégiumba. Bátyja megmutatta neki az ágyát és a holmijait a szobájukban. Később az utcán sétálva Misi hirtelen elájult. Csak az ágyban, lázas és betegen tért magához.

Orczy és Gimesi meglátogatták őt, és elmesélték, hogy Török János levélben közölte az igazságot az apjával, Géza bátyjával és a rendőrséggel. A levélben részletezte, hogy a 120 forintos nyereményből mire mennyit költött. A nyereményt már kifizették: Pósalaky megkapta a 60 forintját, Géza bátyja pedig az 50 forintot (mivel Misi már kapott belőle 10 forintot), de Géza bátyja nem fogadta el a pénzt, mivel azt végül Török család fizette ki a fiúk helyett.

Másnap Viola látogatta meg Misit Sanyival, és lelkesen mesélte, hogy Bella szerencsét csinált magának: a hercegné fogadta be, aki nagyon megszerette őt, és rá fogja hagyni az egervári uralmat, így ismét jómódúak lehetnek. Sanyi pedig Pestre megy tanulni.

Amikor Misi állapota javult, nagybátyja megkérdezte tőle, mikor mennek vissza a kollégiumba. Misi azonban határozottan azt válaszolta: „Soha.” Elárulta, hogy ő tanító szeretne lenni. Erre nagybátyja közölte vele, hogy magával viszi abba az iskolába, ahol ő tanít, és ott fog Misi tanulni. Misi nagy boldogságában könnyek között örült ennek a lehetőségnek. Géza bátyja kíváncsian érdeklődött, mire szeretne Misi az emberiséget tanítani. Misi szívből jövő válasza ez volt: „Csak arra, hogy légy jó … légy jó … légy jó mindhalálig…”