Mikszáth Kálmán A Noszty fiú esete Tóth Marival elemzése * Olvasónaplóm 2024

Szereplők:

Noszty Ferenc – huszárhadnagy, dzsentri
Noszty Pál – édesapja
Kopereczky Izrael Izsák báró – főispán
Noszty Vilma – Kopereczky felesége,
Noszty Pál leánya
Bubenyik – Kopereczky titkára
Malinkáné – a Cinkotai Itce tulajdonosa
Malinka Kornél – Kopereczky titkára
Velkovics György – polgármester
Kohlbrunn Zsuzsanna – felesége
Kozsehuba Tivadar – Rozália kérője
Stromm Adalbert – ezredes
Tóth Mihály – Amerikából hazatért gazdag polgár, „kiflikirály”
Kohlbrunn Krisztina – felesége
Tóth Mari – leányuk
Kohlbrunn – pozsonyi kékfestőmester
Homlódy – Nosztyék rokona
Homlódyné /Máli néni/ – felesége, Feri egyik legfőbb segítője
Poltáry György – alispán
Wild Fanni /Findzsa/ – egykori kasszíros kisasszony, jelenleg az alispán felesége
Muttyánszky Marcella, Kopereczky Dávidné – a főkötő őrei
Brozik – vendéglős
Klári – Mari szobalánya
Palojtay István – Tóth Mihály szomszédja
Dr. Pázmár Anzelmus – Tóth szanatóriumának orvosa

Mikszáth Kálmán A Noszty fiú esete Tóth Marival elemzése

Mikszáth Kálmán irodalmi nagy művében, mely a kor társadalmi viszonyain alapul, éles kontrasztot fest a magánélet két különböző szemlélete között. Az író pontosan bemutatja Noszty Pál és Tóth Mihály karakterein keresztül az erkölcs és magatartás eltérő megnyilvánulásait.

Malinka Kornél, a regény egyik szereplője, a földesúrnál érdeklődik a birtok jövedelme iránt, mire meglepő választ kap: „Ráfizetek.” Malinka csodálkozva kérdezi, hogy akkor méltósága miből gazdálkodik. E párbeszéd által Mikszáth a kor társadalmi és gazdasági ellentmondásait rajzolja meg, melyek a nemesi Magyarország korszakát jellemezték a kiegyezést követően.

Az író szembesít minket a dzsentri valóságával, mely a történelmi háttér által inspirált kíméletlen őszinteséggel mutatja be a nemesi osztály hétköznapjait és válságait. Mikszáth éles szemű megfigyelőként ábrázolja az 1905-ös politikai fordulat következményeit is, amikor a szabadelvű párt bukása új társadalmi mozgalmakat és társadalmi feszültségeket indított el.

A regény tápláló talaja a valóságból merít, például Ungár Lajos zsidó milliomos lányának és egy dzsentri férfi hasonló tragikus szerelmi szálából, mely Bácskában hódított teret 1901-ben. Mikszáth Kálmán így nem csupán történetet mesél, hanem egy korszakot és annak társadalmi dinamikáit is megörökíti, melyek örök emberi viszonyokat és morális kérdéseket vetnek fel.

Mikszáth Kálmán kiemelkedő alkotása, melyben éles karakterek és színes zsánerfigurák formálják meg a szereplőgárdát, a képzeletbeli Bontó vármegyébe helyezi a cselekményt. Az író bemutatja a dzsentri és a vármegye életét, és ezzel azt sugallja, hogy Eötvös József „A falu jegyzője” című műve óta a magyar társadalom képe alapvetően nem változott.

A történet expozíciója a trencséni kaland köré szövődik, amely önmagában is teljes történetet alkot, de minden fontos téma itt előkerül. Az ismétlődések és visszatérések pedig összekapcsolják a látszatra felszabadult stílusban elmesélt eseménysorozatot. Noszty Feri, a gátlástalan hozományvadász jelenleg Velkovics Rozáliára, a polgármester lányára pályázik, ám terve – mivel váltót hamisít – meghiúsul. A mű második, bonyolultabb szakaszában Kopereczky Izrael Izsák kerül a középpontba, aki a Noszty családba beférkőzve főispánná válik, és vagyonának és befolyásának segítségével próbálja meg Tóth Mari kezét elnyerni.

A regény második felében összefonódik a cselekményszálak szövevénye, gyors tempóban haladnak az események: a somlyói szüret, az álruhás találkozások, a bonyolult udvarlás, a kompromittálás, majd a kényszerű házasságkötés tetőpontjáig. Noszty Feri végül lelepleződik és kénytelen távozni, így az úri család megszégyenül. Noszty Feri utolsó szavai azonban sejtetik, hogy a dzsentri életmódja nem fog megváltozni.

Mikszáth Kálmán műve tehát nemcsak egy történetet mesél el, hanem átfogó képet fest egy kor társadalmi viszonyairól és morális kérdéseiről, melyek érvényesek maradnak a mai napig is.

Mikszáth Kálmán regényének szerkezete több epizódcsoport fonódásából áll össze. Ennek részben az a sajátos műfaji következménye, hogy a mű először 1906 októberétől tárcaregényként jelent meg folytatásokban a Vasárnapi Újság hasábjain, könyv formájában csak 1908-ban került kiadásra. Az egymás mellé rendezett epizódok egy hálót alkotnak, mely akkor válik láthatóvá, amikor a dzsentri cselekvésbe lép. Ez a háló nem csupán strukturális eszköz, hanem alapmotívum is, hiszen a szövő pók jelképezi a dzsentri életvitelt.

A dzsentri életelv szerint „a lehető legnagystílűbben foltozni a szegénységet”. Noszty Feri és társai látszatvilágot építenek maguk köré, egyre súlyosabb, fenntarthatatlan hitelekből élnek, és minden lehetőséget megragadnak, hogy tisztségeket és hirtelen jött vagyonokat szerezzenek. Az érdekházasság egyik eszköze lehet a pénz és hivatal megszerzésének. A Noszty klikk például Kopereczkyből főispánt, Noszty Feriből szolgabírót kreál, míg Tóth Mari számukra egy eszköz, amellyel mindnyájan meggazdagodhatnak. Noszty Pál szerint a lány „több mint egy milliót ér”.

Mikszáth Kálmán műve nemcsak a dzsentri életmód kritikája, hanem egyúttal mélyebb rétegekbe is betekintést nyújt a kor társadalmi struktúrájáról és erkölcsi kérdéseiről. A regény epizódokban felépített hálója jól tükrözi a szereplők viszonyrendszerét és tetteik következményeit, amelyek egyaránt érvényesek voltak a múltban és napjainkban egyaránt.

Bontó vármegye életét a személyes érdekek és azok irányítják, amelyek formálják az emberi és hivatali kapcsolatokat, és a pénz áll a törekvések középpontjában. A vagyonos polgárok viszont kívülállók ezen a vonzáskörön; Tóth Mihály és Tóth Mari magatartását az anyagi biztonság szilárd alapjai tartják meg. Tóth Mari már „amerikai lány”, szabad levegőn és szabad beszéden nevelkedett, míg Krisztina asszonyt és Velkovicsékat a hagyományos beidegződések kötik vissza, és gyenge önérzetük miatt védtelenek a lesüllyedt arisztokraták manipulációival szemben.

A szereplők két nagy táborában az első helyet Bontó vármegye vezetői foglalják el, köztük az elkülönülő Noszty család, akik a jelen kiskirályai. A Nosztyak, Horthok, Rágányosok, Homlódyak alkotják a megye elitjét, akik már generációk óta uralkodnak itt. A dinasztia számos magas posztot birtokol: van közöttük bécsi excellenciás úr, kanonok, s maga Noszty Pál parlamenti képviselő, a miniszterelnök személyes barátja.

Korábban pallosjoggal rendelkeztek, de most már csak kukoricát morzsolnak otthon, Noszty Pálnak például már le van foglalva a fizetése. A Noszty család közös jellemzője a gondtalan életélvezet: kártyázás, sörházbeli kuglizás, dorbézolás. Ehhez kapcsolódik a költekező udvarlás is, ami nemcsak a szórakozásra irányul, hanem a megszerezhető vagyonok behálózására és az élősködő életmód fenntartására is törekszik.

Mikszáth Kálmán regényében Koleszár Mária, a tót dajka, mint színes karakter jelenik meg, aki élő példája a folklórnak és Mikszáth érzékenységének. A dzsentri társaságában fontos szereplő Bubenyik, a minden hájjal megkent, hétpróbás komornyik.

A regény gazdag élettapasztalatot tükröz, és számos társadalmi eseményt fest meg, például a beiktatási ceremóniát és a megyegyűlést, melyek karikírozott tablóképet nyújtanak. A szüreti mulatság életképe is jellemző a történetre. Mikszáth műve nemcsak a társadalom hétköznapjait festi meg, hanem kiemeli a magyarországi nemzetiségek, például a tótok (szlovákok), valamint németek és románok helyzetére is felhívja a figyelmet, ezzel társadalmi problémákat is érintve.

Mikszáth Kálmán elbeszélő művészetének és stílusának alapját az anekdotázás és a kedélyes mese, széles gesztusokkal átitatott narratíva képezi („Abban az időben…”), ugyanakkor hangja és nyelve rendkívül változatos. Kedveli a sarkítást és az ellentétek párhuzamba állítását („Velkovics Rozália sírt, ahol nem látták, egy csomó hitelező pedig káromkodott, ahol hallották”), valamint a csattanókat („Engem itt senki se ösmer.” – „Hiszen éppen az a jó.”).

Mikszáth poétikus képekkel fest tájképeket is, például a tizenkettedik fejezetben, amikor Somlyó hegyéhez érkeznek. A regény főmotívuma, a hálóját szövő pók, többször is megjelenik: Kopereczky tőle tanulja a szövést, Noszty Feri pedig egy másik kontextusban látja meg, Tóth Marit lesve. Allegorikus elemként szerepel a rókacsalád epizódja is. Népdalban szólal meg Noszty más alkalommal, szerelmi hevületében („Nézz, rózsám, a szemembe…”).

Mikszáth stílusának fontos részei a tömör, szentenciaszerű mondatok. Például a fiatalok szerelméről így fogalmaz: „Mikor annak az ideje van, kijön a fű a földből, még ha bunkóval vernék is vissza.” A nemzeti sajátosságokat is gyakran hangsúlyozza, mint például: „Minden egyes magyar hazafi két emberből áll”, vagy hogy az otthon pipázgató konzervatív „haragszik a zsidóra, de azért nem tud ellenni nélküle”, míg a másik „magára öltve a közgyűlési atilláját” politizál, liberális és szangvinikus, jogállamot és egyenlőséget követelve.

Mikszáth Kálmán stílusa ezen különleges elemek együttes használatával teremtette meg sajátos irodalmi világát, melyben az éles megfigyelések és a humoreszk hangulata egyaránt megtalálható.

Mikszáth Kálmán írásában gyakran alkalmazza a szabad függő beszédet, mely így szerves részét képezi művészetének. A szóbeszédet is ügyesen szövi bele a narratívába, például amikor így fogalmaz: „Milyen szertelen a szerencse! Gyereke születik a Kopereczkynek, új költség, de mindjárt lehagyít az Isten egy nagy jövedelmet a prágai szeniorátussal.” Tóth Mari táncának leírása Noszty Feri érzelmi állapotát is érzékelteti: „Meglendíti piciny lábát, s azok szárnyakká válnak azon nyomban; száll, száll, ismeretlen világokon át.”

Az író időnként közbeszól is a történetbe, például amikor megjegyzi: „Hiszen a pénznek nincs esze (pedig dehogy nincs).” Mikszáth művének végkicsengése azonban éppen attól lesz elgondolkodtató és vészterhes, hogy Mikszáth nem kommentálja Noszty Feri vérlázítóan cinikus zárómondatait.

A Noszty fiú és Tóth Mari kapcsolata Mikszáth írásművészetének csúcspontján született meg. A regény humorából fakadó szatírája mellett idillikus, zsánerrajzokat, különc alakokat, úri svihákat és egyéb típusokat, romantikus cselekményszövést, tiszteletet parancsoló életismeretet és sokszínű világot is megjelenít az anekdotafüzérből kibomló szerves nagyregényben. Mikszáth élőbeszédszerű előadásmódja, hangulati árnyalatai, derűs és bájos epizódjai sorát egy komor kicsengésű csattanóval zárja le.