Csokonai Vitéz Mihály: A boldogság verselemzés * Olvasónaplóm 2024

Csokonai Vitéz Mihály 1797-ben, Vajda Juliannával való megismerkedésének évében alkotta meg „A boldogság” című versét. A költő ekkor a debreceni lánnyal, akinek verseiben Lilla nevet adott, kilenc hónapig tartó szerelmi udvarlásba kezdett, mely kölcsönös érzelmekre épült.

Ez az időszak mély inspirációként szolgált Csokonainak, aki versében megpróbálta megfogalmazni azokat az érzéseket és élményeket, amelyek az életet élvezetessé teszik, a lelket könnyűvé, vidámmá és szabaddá varázsolják.

Csokonai Vitéz Mihály: A boldogság verselemzés

A vers születésének hátterében figyelemre méltó, hogy Csokonai Vitéz Mihály költészete nem egy-egy specifikus személyes vagy érzelmi élmény által lett ihletve, hanem inkább egy előre megfogalmazott költői filozófia részeként jött létre. Ez nem jelenti azt, hogy a költő élete szenvedélymentes lett volna; versei egyszerűen túlnyomórészt függetlenek maradtak a konkrét eseményektől.

Csokonai szerelmi költészetében is megfigyelhető, hogy a lírai alakok, noha nők, alig bírnak egyedi jellemvonásokkal, így azok személyes arculata kevésbé rajzolódik ki.

A vers sajátossága, hogy közvetett módon felfedi: bár Csokonai Vitéz Mihály a boldogságról írt, a vers megírásának idején nem érezte magát tökéletesen boldognak. Lehetséges, hogy a költői filozófiáját meghatározó ideálvilág annyira erőteljesen jelen volt benne, hogy a valóság képtelen volt megfelelni ennek az elvárásnak.

Az, hogy Anakreón neve megjelenik a versben, nem véletlen. Az ókori görög költő művei mintaként szolgáltak Csokonai Vitéz Mihály számára, aki példaképének is tekintette őt. Anakreón életfelfogása, amely a boldogságot helyezi előtérbe, különösen visszhangzott Csokonai költészetében. Az „éljünk vidáman, kevés gonddal, mert egyszer úgyis meghalunk” alapelv jellemzi Anakreón filozófiáját.

Már kollégista korában Csokonai Vitéz Mihály a boldogság költőjeként szeretett volna elhíresülni, amit ez a vers is remekül tükröz. A költeményben a lírai én boldogan tölti az idejét szerelmével, egy stilizált, finomkodó idill keretei között, melyben a rokokó elemei is megjelennek, úgymint rózsák, bor és zefír.

A vers tematikája olyan Csokonai-dalok sorát gyarapítja, ahol a költő elragadtatott érzékenységgel és valóságos szépséghimnuszokkal fejezi ki magát. Ilyen jellegű alkotások például az „Egy angyalhoz” és az „Esdeklés” című Lilla-versek, amelyek hasonló témákat ölelnek fel. Az „A vidám természetű poéta” című vers szintén rokon hangulatú, és Csokonai boldogságfilozófiáját tárja elénk. Ezekben a művekben a költő az érzékszervek segítségével próbálja egyidejűleg befogadni az élet minden kellemes és gyönyörű élményét.

„A boldogság” vers elemzésében kiemelkedik, hogy a hagyományos anakreóni verselés mintáját követi, jambikus ritmussal. A verselés alapeleme a jambus, ami egy rövid és egy hosszú szótag kombinációjából áll (U –), ahol a hangsúly a hosszú szótagra esik, és az utolsó versláb gyakran csonka. Mivel a vers sorai hét szótagból állnak, ezt a formát gyakran jambikus hetesnek is hívják. Az időmértékes verselés műfaji sajátosságai mellett a költemény hangvétele örömteli, könnyed, játékos és derűs, míg a hangulata üde és kellemes.

A vers struktúrája két fő részből áll: egy 14 soros leíró szakaszból és egy három soros lezárásból, amely nem hordoz mély filozofikus vagy morális tanulságot, inkább egy dalszerű, tartalmilag könnyed befejezést képez.

A leíró rész két egyenlő, hétsoros egységre oszlik, ahol minden egység egyetlen, három és fél jambikus sorból álló mondatot foglal magába. Érdemes kiemelni, hogy mindkét mondat pontosan 23 szóból áll, ami a vers szerkezetének egyik figyelemre méltó jellemzője.

Ebben a szakaszban a költő azokat a környezeti elemeket és tárgyakat írja le, amelyek az élvezetes, boldog pillanatokat színesítik. A szerelem élvezetéhez teremtett ünnepi díszlet az élvezetek sokaságát kínálja: bor, egy kiürült palackban díszelgő rózsaszál, friss eper, és szép költemények teszik teljessé az atmoszférát.

A versben a rokokó stílusjegyekkel átitatott játékosság, kedvesség, báj és derű érződik. Csokonai egy mindennapi, mégis ünnepi hangulatú jelenetet fest le, amelyben egy fiatal pár örömét ábrázolja különleges és emelkedett módon.

Az utolsó három sorban a költő megkérdezi: ki láthatott valaha ennyi szépséget és értéket együtt, és ki lehetne boldogabb, mint Vitéz, a vers címében szereplő hős? Ezzel a kérdéssel Csokonai az időtlen és örök boldogság érzetét hangsúlyozza, miközben a vers végét a szavak korlátozottságával és a boldogság különlegességével nyomatékosítja.

Csokonai Vitéz Mihály: A boldogság verselemzés

Csokonai Vitéz Mihály: A boldogság verse

Most jázminos lugasban,
E nyári hűvös estvén,
Lillámmal űlök együtt:
Lillám velem danolgat
És csókolódva tréfál,
Míg barna szép hajával
Zefir susogva játszik.

Itt egy üveg borocskát
A zőld gyepágyra tettem
És gyenge rózsaszállal
Száját be is csináltam,
Amott Anakreonnak
Kellő danái vannak
Kaskámba friss eperrel.

Egy öszveséggel íly sok
Gyönyörűt, becsest ki látott?
S ki boldogabb Vitéznél?