Jókai Mór: A lőcsei fehér asszony olvasónapló * Olvasónaplóm 2024

Szereplők:

Korponayné Ghéczy Juliánna
Andrássy István
Belleville lovag
Czelder Orbán
Korponay János

Helyszínek

Krasznahorka, Lőcse Szent Jakab-templom, Lőcse, Szepesség

Jókai Mór: A lőcsei fehér asszony olvasónapló röviden

A történet a Rákóczi-szabadságharc végnapjaiban és a szatmári békekötés utáni időszakban bontakozik ki. A regény központi alakja, Karponayné Ghéczy Julianna, egy tipikus romantikus Jókai-hősnő. Egy démoni vágy hajtja, hogy fiából nagyurat, arisztokratát faragjon.

Emiatt árulja el Lőcse városának egy titkos alagútját a labancoknak, és emiatt válik hűtlenné férjéhez, a szatmári béke után is a Rákóczihoz hű kuruc kapitányhoz. A békekötés után azonban a császári udvar és a hozzájuk csatlakozott áruló magyar főurak nem akarják odaadni a fiának ígért birtokot és címet, már nem ismerik el érdemeit.

Ekkor Karponayné a Rákóczihoz hűséges nemesek újra szerveződő táborához csatlakozik, de ott bizalmatlanul fogadják – férje soha nem bocsát meg neki. A véletlenek sora folytán a császáriak is gyanút fogva letartóztatják az asszonyt; mégsem árulja el a szervezkedők nevét, így a halálos ítélettől való megmenekülése árán hőssé avatódik, és hősi halált hal.

A romantikus nézőpont ellenére is élethű képet kapunk a polgárváros lakóinak mindennapjairól és legjellemzőbb alakjairól, mint például Alauda báró, valamint remekül ábrázolt a békekötés utáni Bécs, ahol a magyar mágnások konfliktusai zajlanak.

Jókai Mór: A lőcsei fehér asszony olvasónapló

Lőcse egyik kősáncának rejtekajtajában három festmény található, melyek mindegyike Korponayné Ghéczy Juliannát ábrázolja, aki egyszerre volt hazaáruló és mártír. Hogy lehetséges ez? Vajon két különböző lélek lakozott egy testben? Ez egy olyan történet, amelyet csak a költészet tud megeleveníteni.

1710-es év szilveszterén, Lőcsén, ezen a vasárnapon a gazdag kereskedőváros pezsgő élettel telik. Lőcse urai bár német anyanyelvűek, magukat magyarnak vallják. A polgárok és a céhek tagjai egyben katonák is, készen állnak fegyverrel védelmezni városukat minden ellenséggel szemben.

Lőcse büszke függetlenségére, amelyet meg is óhajt megőrizni, és ezért saját, a város címerével díszített pénzt is vertek. II. Rákóczi Ferenc fejedelem különösen nagyra értékeli ezt a települést, ahol még egy ágyúöntő műhelyt is működtet. Jelenleg is egy dandár kuruc védi Lőcsét Andrássy István, a legvitézebb kuruc tábornok felügyelete alatt.

A szenátorok és a bíró a templom előtt gyülekeznek, éppen misére készülődnek. Ott van köztük többek között Alauda, a bíró, De Hortis Siegebert, a fegyver- és vaskereskedő, valamint Engelhart, a harangöntő. Mindannyian Korponayné érkezésére várnak, akit Alauda szerint rendkívüli hiúság és becsvágy jellemzett, de aki egyben rendkívül szép asszony is volt.

Korponayné férfiakkal körülvett állapotban érkezik, akár a Napot keringő bolygók. Férje, Korponay János kuruc kapitány mellett ott van Czelder Orbán, a német kuruc ezredes és mások is. Nem sokkal később megjelenik Cornides doktor mankóval, aki egy különös jóslatot tett: szerinte az évben Lőcse két bíróval fog büszkélkedni egyidejűleg. Alauda derűsen megjegyzi, hogy ez már biztosan nem valósult meg, hiszen az év lejárt.

A mise után a társaság átsétál a masszív, erős városházába. Először is Korponayné háztartásának jóval több húst szavaznak meg, mivel neki tizenkét háziszolgája van, sok az éhes száj. Ezután Alauda bíró előterjeszti a javaslatot, hogy másnap a város lakomát rendezzen a katonai vezérek tiszteletére, amelyre az egyéb főembereket, papokat stb. is meghívják.

Sokan azonban felhördülnek, túlzónak találva az erre szánt összeget, főleg, hogy a város éppen a császáriak ostroma alatt áll. Amikor azonban a bíró egyenként felolvassa a tételeket, a tiltakozás elcsendesedik, mivel minden szenátornak van valamilyen érdekeltsége a beszerzésekben. Végül elfogadják a költségeket, majd lemennek egyet inni a városháza pincéjébe. Amikor visszatérnek, a tanácsteremben a bírói székben egy ember ül bírói ruhában. „Fabriczius!” – hebegi Alauda.

Fabriczius János korábban volt Lőcse bírója, de miután a szepesi gróf átállt a császáriakhoz, Fabriczius a lengyel királyhoz ment segítséget kérni. Ott azonban elfogták, és egy időre egy őrültek otthonába zárták, ami megviselte, de túlélte. Titokban sikerült megszöknie és visszatérnie. A lakomával kapcsolatos határozatra hivatkozva figyelmeztet, hogy a költekezés az ellenség kezére játszhatja Lőcsét. Erre mindenki tagadja, hogy hozzájárult volna a döntéshez, így az új bíró érvényteleníti a határozatot.

Jánossy István kiváló katona, de ha ivászatra kerül sor, nem tudja abbahagyni, ezért Fabricius úgy rendelkezik, hogy bort ne szolgáljanak fel. Az összejövetel megtartandó, de a város vezetői ugyanazt fogják enni és inni, mint a katonák. A további intézkedés szerint Korponaynénak sem szükséges tizenkét cselédet fenntartania, inkább küldje őket harcolni. A nők sem flangálhatnak kint az utcán a szerelmükkel, mert aki ezt teszi, azt a főtéren felállított „ketterhauschen” nevű ketrecbe zárják, amit az új bíró ki is nyittatott figyelmeztetésként. Eddig jó világ volt, de most szigorú időszak kezdődik.

Wencezlauz úrfi, Alauda fia az őrjárat tagjaként a friss hóban női lábnyomokat talál. A nyomokat követve elfogják a nőt, aki nem más, mint Fabriczius gyermeke. A bíró, noha megrendül, mégis súlyosbítja lánya büntetését: nem 24, hanem 48 órára ítéli fogságra. A ketrec kulcsait Jánossy kapitányra bízza, az őrzést pedig Wencezlauzra.

Jánossy kapitány maga látogatja meg Fabriciust, hogy kegyelmet kérjen a lány számára. A bíró azonban felvilágosítja őt: a városból egy titkos úton megszökött egy fogoly, akit az ostromlók túszként használtak, amíg Czelder Orbán tárgyal velük. Ez az út csak kevesek által ismert, így biztosan van áruló Lőcsén. Czelder életveszélyben van, mivel nincs túsz. Bercsényi Lengyelországból küldött fegyvert és élelmet, és Korponaynak kell biztosítania, hogy ez a szállítmány megérkezzen.

Czelder Löffenholtzcal tárgyal, hogy időt nyerjenek és eltereljék a figyelmet a szállítmány érkezéséig. Lehetséges, hogy Korponay a feleségének is elmondta feladatát. Ha vele valami történik, az árulás jele lehet. Ha Fabricius lánya áruló, akkor halálos ítélet vár rá. Ha csak meggondolatlanságból szegte meg a tilalmat, akkor a haját levágják, és kiűzik a városból. A 48 óra alatt ennek a kérdésnek kell tisztázódni.

Másnap reggel Korponay beszélget feleségével. Elmeséli neki, hogy küldetésre indul, amely során akár főstrázsamesterré is előléptethetik, amit az asszony nagy örömmel fogad. Az asszony próbálja kiszedni férjéből, hogy pontosan milyen feladatot kapott, de ő semmit sem árul el. Fabriczius rendelete miatt csak két szolgát tarthatott meg, így az asszony most maga főz.

Az egyik megmaradt szolga Pelargus, a húszéves fiatalember, aki a gyermek nevelője és a háznál mindenes. Pelargus részt vett a szabadságharcban, lelkesedett a hősökért, de Korponayné varázsa rabul ejtette, így végül a háztartást választotta a csaták helyett. Amikor Korponay búcsút int nekik, és elindul az embereihez, eszébe jut, hogy elfelejtett pogácsát vinni, amit az asszony sütött, és neki sem csomagoltak. Vajon kinek készült tehát a pogácsa?

Korponayné fiát és Pelargust is fiúruhába öltözteti, és elküldi őket az apjukhoz. Amíg öltözködnek, beszélgetnek arról, hogy Czelder Orbánt Löffenholtzhoz, a császáriak vezéréhez küldték, hogy a megadásról tárgyaljon. Szándékosan olyan feltételeket szabtak, amelyeket úgy vélik, a császár sosem fogad el: minden katona lépjen feljebb egy rangot, és tarthassák meg azokat a birtokokat, amelyeket Rákóczitól kaptak.

E két napos alkudozással csupán időt szeretnének nyerni, míg megérkezik a szállítmány. A császáriak azonban váratlanul elfogadhatják az ajánlatot, mivel Lőcse számukra rendkívül fontos. Emiatt Lőcse lakóinak egy része hajlamos lehet a megegyezésre. Az asszony végül elbúcsúzik a gyermektől és a nevelőtől, majd útnak indítja őket.

Belleville lovag, Lőcse francia származású mérnökkari főtisztje, aki nagy szoknyabolondként ismert, hazáját is nőügyei miatt kellett elhagynia. Jelenleg is Korponayné ablakához siet. Útközben a kalitka előtt halad el, és rászól az ott gúnyolódó tömegre, hogy hagyják békén az elzárt lányt.

Korponaynéval franciául beszélget, így senki sem érti meg beszélgetésük tartalmát. Korponayné utal arra, hogy megadja neki, amit kér, ha éjfélkor a kapuhoz megy, és ő ledobja neki a kulcsokat. A lovag távozása után Korponayné egész nap szomorúan figyeli a kalitkát. Este magához hívja a doktort, mondván, hogy rosszul van: hányinger gyötri. A doktor orvosságot ad neki, ami valójában altató, de Korponayné titokban a gazdasszony poharába csempészi az altatót, aki ettől mély álomba merül.

Ezután Korponayné a Thurzó-házban, saját otthonából egy rejtekajtón át átsompolyog a szomszéd házba, ahol Jánossy Istvánnal találkozik. Együtt esznek, isznak, nevetgélnek, és egy rajzalbumot töltögetnek, amit „közös Panteonnak” hívnak. Abba Jánossy realista képeket rajzol híres emberekről, míg az asszony ugyanezekről a személyiségekről karikatúrákat készít. Hirtelen egy hatalmas robbanás tör meg az éjszaka csendjét: a lőporos torony felrobban. Jánossy azonnal odasiet, azt hiheti, hogy a császáriak támadtak a városra. Közben Korponayné ellopja a kalitka kulcsait, kiszabadítja Krisztinát, és elrejti őt a házban.

Amikor a lovag éjszaka megérkezik, Korponayné nem a ház kulcsát, hanem egy másikat dob le neki. A torony felrobbantását maga a lovag idézte elő egy időzített kanóccal, mivel ő ezen a területen szakértő. Ezt úgy tervezte meg, hogy a robbanás idején kártyázott társaival, így alibije van.

Míg a többiek a robbanás helyszínére sietnek, ő nyugodtan megkeresheti kiszemelt prédáját. Ám amikor a kulccsal a kezében áll, felbukkan a polgárőrség. Krisztina eltűnt, a kulcsok a lovagnál vannak, a helyzet egyértelmű. Belleville nem érti, mit akarnak tőle, és nem adja ki Korponaynét, majdnem összecsap a polgárőrséggel. Fabriczius is a helyszínre érkezik, átkutatná a házat, hiszen a lány csak ott lehet.

Korponayné gyorsan Pelargus ruháit adja Krisztinára, és felszólítja, hogy meneküljön el a titkos járaton keresztül, amit csak a Fabriczius-család ismer.

Fabricziusék berontanak a házba, hogy átkutassák azt. A lovag már a polgárőrséggel vív. Ekkor hirtelen megjelenik Korponay a seregével. Sikeres volt, elhozták az élelmiszert és a fegyvert. Korponay Belleville védelmére kel, állítva, hogy helyesen cselekedett, amikor kiszabadította a lányt. A polgári igazságszolgáltatás nem ítélhet felette, csak a katonai. Amíg erre sor kerül, a lovag az ő házában lesz fogva tartva.

Másnap elkezdődik a lovag pere, akit Krisztina megszöktetésével és a torony felrobbantásával vádolnak. Az események lefolyását próbálják rekonstruálni. A lovag nem hajlandó elárulni, hogy hogyan kerültek hozzá a kulcsok. Fabriczius ekkor fenyegetőzik a kínvallatás alkalmazásával, a hóhér pedig már a tanácsterem melletti szobában, a kínzókamrában éleszti a tüzet.

Jánossy ellenérvként hozza fel, hogy egy városi bíró hatalma nem terjed ki arra, hogy egy nemest kínzással sújtsanak. Erre Fabriczius elővesz egy iratot, amely szerint Rákóczi Ferenc teljhatalommal ruházta fel őt. Jánossy ekkor váratlanul bevallja, hogy ő szabadította ki a lányt. Amikor Fabriczius arra szólítja fel, hogy mondja meg, hová bújtatta a lányt, Jánossy erre nem hajlandó, és majdnem összeütköznek, amikor váratlanul megérkezik Czelder Orbán.

Czelder, aki hősiességével nagy tekintélyre tett szert az emberek között, a lovag védelmére kel. Ő más szemszögből ismeri az eseményeket. A torony kazamatájában működött a gránáttöltő laboratórium, ahol elfogott tiroli pattantyúsokat, katolikus vallásúakat foglalkoztattak. Közülük az egyik volt az, aki a robbantást elkövette a protestáns Lőcse ellen. Fabriczius ragaszkodik ahhoz, hogy kiderüljön, hova lett a lány. Czelder erre átnyújt neki egy levelet. Fabriczius elolvassa, megdöbben, és kirohan a teremből.

A Thurzó-házban található titkos átjáró, amely Lőcsét egy alagúton keresztül elhagyva a szabadba vezet, csupán a Fabriczius-család tagjai által ismert. A bíró ezt a titkot átadta nagykorúsított lányának azzal a feltétellel, hogy nem mehet férjhez egy idegenhez. A levél azonban arról számol be, hogy Krisztina katolikus hitre tért át, és hozzáment Blumevitz de Trautshonhoz, aki korábban fogolyként volt a toronyban. Másnap a rejtekajtó kinyílik, és Blumevitz emberei árasztják el a várost.

Blumevitz a Thurzó-házban találkozik Jánossy kapitánnyal. Éppen összecsapnának, amikor Korponayné Juliánna közbelép, és ráveszi őket, hogy először beszéljenek meg mindent. Mindkettőjük kezében fegyver, körülöttük a városba betört labancok, és a külső körben a lőcsei kurucok, miközben a várost ostromolják a labanc csapatok. Pattanásig feszült a helyzet. Blumevitz fokozatosan meggyőzi Jánossyt, hogy harcostársai többsége már megadná magát, így nincs sok értelme további harcoknak.

Jánossy beleegyezik egy tizenkét órás fegyverszünetbe, és azt mondja, döntsön erről a többi vezér is. Eközben kiderül, hogy Juliánna az egész találkozót azért szervezte meg, hogy a császár kezére játszhassa a várost, cserébe fiának, Gáborkának bárói címet és Ocskay sztropkói birtokát kérje. Mindezt azért, mert tudja, hogy férje, Korponay sosem adná meg magát, nem tenné le a fegyvert.

Fabriczius eleinte halálos elhatározással tervezte, hogy véget vet életének, már az ágyon is nyugodt volt, mint aki már nem él. A helyzet azonban gyökeresen megváltozott, amikor megtudta, hogy a császár serege belépett a városba. Azonnal útnak indult, hogy felrobbantsa azon az alagúton, amelyen keresztül a csapatok bejöttek.

Útközben Korponayval találkozott, akitől megtudta, hogy Blumevitz vezeti a csapatokat. Ekkor világossá vált számára, hogy mindez felesége, Juliánna műve. Fabriczius ezt tudatja Korponayval, aki ezt követően félőrülten sietett Juliánna felkeresésére, kardját is előrántva. Juliánna számára azonban csak a fiuk jövője számít, így nem érdekelte, ha férje akár meg is ölné őt. Korponay haragjában úgy döntött, hogy magával viszi fiát a csatába, de amikor a gyermek szobájába érkezik, senkit sem talál ott. Eközben Juliánna elrejtőzött.

Fabriczius és Korponay közösen készültek felrobbantani egy lőporos zsákot, amely Fabricziusnál volt, de kiderült, hogy a lőport valaki kicserélte vasporra. Ekkor a harangok szólalnak meg, jelzést adva, hogy békekötés történt: Lőcse megadta magát. Nem mindenki fogadja el ezt: Czelder Orbán nekikészült támadni Blumevitz és német kuruc csapatai ellen, de ők nem követték, letették a fegyvert. Fabriczius és Korponay kivonultak a városból, és a hegyek felé menekültek.

Miklós Krasznahorkai, Jánossy István testvére, Krasznahorka várában él, amely egy sziklafalon épült erőd. Miklós, aki egykor szerzetes volt és még ma is viseli a szerzetesi ruhát, valójában azonban istentagadó. A hely, amit templomnak neveznek, és ahol gyakran időzik, valójában a borospince. Miklós vad természetű, durva szavú ember, de mély hazaszeretet élteti.

István két fiát is nagyon szereti, és ő maga tanítja őket kardforgatásra. István felesége, Serédy Zsófia, mélyen vallásos asszony, aki minden erejével a nyomorékokat és elesetteket segíti, akiknek szállást ad a várban. István már négy éve nem járt otthon, de születésnapját távollétében is megünneplik: az ágyúk dörrennek, az asszony misére jár, Miklós pedig a pincében tivornyázik sűrű pipafüst közepette.

Egy napon Istvántól érkezik levél, amelyben beszámol a történtekről, és arról, hogy a császár megengedte nekik, hogy megtarthassák azokat a birtokokat, amelyeket Rákóczitól kaptak. Miklós ekkor dührohamot kap, beront a templomba és kikergeti onnan az embereket. Zsófia felháborodik: szerinte Miklós nem bánthatja az Istent.

Miklós dühösen válaszol, hogy nincs Isten. Hozzáteszi, hogy ha István hazaárulóként tér vissza Krasznahorkára, ő is ellenség lesz, és meg kell védeniük a várat ellene. Azt is elmondja, hogy azért kergette el a nyomorékokat, mert harcoló férfiakra van szüksége a várban, a többiek menjenek lakni a vár tövébe. Zsófia ellentmond neki: szerinte a csaták már éppen elég emberéletet követeltek, és ha István véget vetett ennek, akkor ő jó ember. Miklós ekkor vádolja meg Istvánt azzal, hogy nem őmiattuk tér haza, hanem hogy a szeretőjét hozza magával Krasznahorkára.

Miklós tudta meg Korponaytól, hogy István hazaárulóként térhet haza, mivel Korponay az első felháborodásában, vak dühében írt neki erről. Ilyenkor az ember olyan mértékű indulatokkal írhat, hogy még a hihetetlen dolgokat is képes elhinni és továbbadni. Zsófiát mélyen megviseli ez a hír, mégis több levelet is ír férjének, amelyekben hazavárja. Miklós azonban megharagszik Zsófiára, nem azért, mert szereti az állítólagos hazaáruló Istvánt, hanem mert Zsófia elárulja neki, hogy hogyan védik a várat és melyik úton érkezhet biztonságosan. Emiatt Miklós kiutasítja Zsófiát az erődből, aki kénytelen kívül, a váron ápolni az elesetteket.

Zsófia a kisebbik gyermekétől, Jóskától tudja meg, hogy Miklós tervei szerint ő és testvére, Ferkó az apjukra, Istvánra fognak lőni, aki már a szomszéd faluban tartózkodik. Ferkót már Miklós meggyőzte, így ő már nem hisz az istenben, csak a hazában. Zsófia arra készül, hogy a kisebbik gyermekével, Jóskával levelet küld Istvánnak, amelyben figyelmezteti a veszélyre, de Miklós rájön a tervre, és elkobozza az üzenetet. Zsófia elkeseredésében a következő napra meghal. Miklós indulatai ekkor még inkább fokozódnak, hiszen úgy véli, István elhagyta Zsófiát azért a másik nőért.

Amikor István Jánossy közeledik a várhoz, Miklós ráveszi fiát, Ferkót, hogy ágyúval lőjön az érkező apjára. A gyermek elsüti a fegyvert, de elvéti a célt. Felkiált, hogy nem akar újra tüzelni, úgy érzi, anyja hirtelen megragadta a kezét és a szívét, így akadályozva meg, hogy bántódást okozzon az apjának. Ferkó ezután elrohan és találkozik édesanyja ravatalával.

Az asszony egyik keze felemelkedett, és bár Miklós igyekszik azt a testhez visszahelyezni, nem tudja megmozdítani. A két testvér ekkor egymás kezét fogva kijelenti, hogy nem engedik eltemetni anyjukat addig, amíg apjuk meg nem érkezik. Miklós erre felbontja a sereget, ír testvérének, hogy térjen haza, majd maga örökre eltűnik.

Jánossy István, amikor látja, hogy saját fia lőtt rá, eleinte dühös, de aztán belenyugszik: tudja, hogy a háborús időkben minden másképp működik, és ismeri testvére jellemét is. Azonban a feleségének nem tud megbocsátani, amiért nem akadályozta meg Ferkó kísérletét – nem tudja, hogy az asszony már meghalt, mivel Miklós nem engedte, hogy fekete zászlót tűzzenek ki a váron. István ezután visszatér Lőcsére, féltékenység hajtja Juliannára.

Közben Belleville lovagot a császár Lőcse fővezérévé nevezte ki, aki most abban a szobában lakik, amelyből átjárás van Julianna lakosztályába. István megkönnyebbülten állapítja meg, hogy a rejtekajtót közben befalazták. A Thurzó-házban nem csak Korponayné van elszállásolva, hanem Löffenholtz felesége és Krisztina is ott tartózkodik.

Jánossy István többször is próbál négyszemközt maradni Juliannával, de soha nem sikerül neki. Juliánna a császártól vár egy üzenetet, amely megerősíti fiának ígért bárói címét, ezért óvatos, hogy ne keveredjen rossz hírbe. Dönt, hogy felkeresi a császárt Bécsben. Terve szerint útközben megállna Poprádon, egy Husz apó nevű fogadós vendéglőjében, ahol lehetőségük lenne Jánossyval együtt tölteni némi időt. Jánossy sietve indulna előre, de Lőcse kapujában az őr nem engedi ki, míg útlevelet nem szerez. Belleville, aki maga is nőcsábász hírében áll, megadja neki az útlevelet, miközben célozgat Jánossy szándékaira, de biztosítja, hogy titkot tart.

Közben Bécsből levél érkezik, amely szerint a császár súlyosan beteg, és ha meghal, az őt körülvevők, akik nem kedvelik a magyarokat, nem tartanák fenn a kedvező ajánlatot. Juliánna ezért azonnal útnak indul Bécsbe, hogy mielőbb tárgyalhasson a császárral, és nem áll meg Poprádon, hanem gyorsan elhajt a fogadó előtt.

Jánossy nem érti, mi történt, pedig már egy medvét is elejtett a találkozóra. Az üldözőbe veszi a hintót, majd a postahivatalban érdeklődik, van-e számára üzenet. Kap is egy levelet, de nem Juliánna, hanem Miklós tollából, amelyből kiderül, hogy Ferkó, fia súlyosan beteg az ágyúlövés óta. Erre Jánossy azonnal Krasznahorkára siet.

Juliánna Krisztinával együtt utazik Bécsbe, ahol Krisztina az apja kegyelme érdekében szeretne közbenjárni. A segítségükre a savoyai herceget kérik fel, hogy biztosítsa számukra a bejutást a császárhoz. A herceg óva inti őket a tervüktől, mivel a császár súlyos, fertőző betegségben, himlőben szenved. Juliánna azonban nem rettent meg, elhatározza, hogy ápolja az uralkodót, ha ezáltal lehetősége nyílik vele beszélni. Apácaruhába öltözik, és minden idejét a beteg császár mellett tölti, ám végül nem sikerül elérnie, hogy a császár aláírja a kívánt rendelkezést, mert az uralkodó közben elhuny.

Juliánna sürgős helyzetben kénytelen Szatmárnémetibe utazni, ahol Pálffy nádor, a császár haláláról szóló hivatalos értesítés hiányában, még teljhatalommal rendelkezik. Ő az egyetlen, aki még hitelesítheti Juliánna gyermekének bárói címét. A császár halálhírét Andernach lovagra bízzák, aki a hírt kell, hogy kézbesítse.

Juliánna mindent megtesz, hogy akadályozza Andernach útját: az állomásokon megszerzi előle a váltandó lovakat, tönkreteszi a hidakat, Lőcsén pedig ráveszi Alauda bírót, hogy különféle ürüggyel tartóztassa fel a követet. Az Ecsedi-lápon átkelve, Juliánna és a kocsisa eltávolítja egy híd néhány deszkáját, ami miatt Andernach lova lesántul, ő maga pedig elakad. Egy fogadóban Juliánna összejátszik a tulajdonossal, parasztasszonynak öltözik, és amikor a lovag végre sárosan és összetörten betoppan, paprikás csirkével és borral vendégeli meg, de a borba altatót csempész.

Krisztinát előre küldi, majd ő is útra kel. A lovag, mikor másnaposan magához tér, nehezen, de folytatja útját, és végül megérkezik Szatmárnémetibe. Útközben elhalad egy szekér mellett, amiben úgy gondolja, Juliánna utazik, aki mindig egy lépéssel előtte jár. Amikor végül sárosan megérkezik a nádorhoz, azonnal átadja neki a levelet. A nádor azonban felkacag, mivel Andernach megdöbbenésére Juliánna kicserélte a levelet az egyik betyár arcképére, amelyet egy útmenti fogadóban látott.

A szatmári békekötés eredményeként a lázadók megtarthatják birtokaikat, de Rákóczitól megvonták a fejedelmi címet. A csapatok feloszlanak. Juliánna és Krisztina elérik céljaikat, és hazafelé veszik az irányt. A majthényi síkon, éhesen és fáradtan, Juliánna megkéri egy kaszáló parasztot, hogy szerezzen abrakot a lovaknak. Azonban amikor a parasztra néz, úgy látja, hogy az valójában Fabriczius, aki megátkozza őt. Ez csak látomás, vagy a valóság szikrája?

A fegyverletétel után Juliánna Bécsbe indul, hogy a császári udvar jóindulatát kialkudja. Útközben megtudja, hogy Löffelholtz Kézsmárknál fogva tartja Czelder Orbánt, és meg akarja végezni. Juliánna azonnal odaérkezik és közli Löffelholtzzal, hogy a békeszerződés értelmében a kuruc vezérek kegyelmet kapnak, így megmenti Czeldert. Bécsbe érkezve azonban kiderül, hogy a segítői, Savoyai Jenő herceg és Wratislaw kancellár már nem az udvarban tartózkodnak, hanem külföldre küldték őket.

Juliánnát Illésházy Miklós, a magyar kancellár fogadja, aki közli vele, hogy a Pálffy által kötött békeszerződés gyenge alapokon nyugszik, mivel amikor Pálffy döntött, a császár már halott volt. Ezenfelül egy gyermek sem kaphat bárói címet, Ocskay birtokaira pedig többen pályáznak. Juliánna arra hivatkozik, hogy Löffenholtz már korábban is megadta ezeket a jogokat, amikor Lőcse aláírta vele a békeszerződést. Istvánffy is kegyelmet kapott, és megtarthatta saját birtokait.

A kancellár viszont visszavág, hogy Kroponayné más birtokára ácsingózik, és emlékezteti, hogy Juliánna már átvette a jutalmát: 100 aranyat, amit Wratislaw jegyzett be egy nagy könyvbe. Juliánna elsápad, hiszen ezt a pénzt arra kapta, hogy megelőzze Andernach lovagot, amit már el is költött. Ezt azonban nem vallhatja be, mert azzal elárulná, hogy szándékosan lassította Andernach útját, és Pálffyval már a császár halálhírének megérkezése előtt tárgyalt. Így Juliánna kénytelen belenyugodni, hogy olcsón kifizették, mint egy árulót.

Juliánna nincs könnyű helyzetben, ismét fel kell keresnie Pálffy nádort, aki jelenleg Kassán tartózkodik. Útja során elhalad Krasznahorka vára mellett, ám nem tér be oda. Jánossy segíthetne rajta, de Juliánna nem akar vele találkozni. Nem szeretné, ha Jánossy rájönne valódi cselekvéseinek mozgatórugóira, inkább hagyja, hogy a férfi őt csak egy könnyelmű nőként lássa, és továbbra is szerelmes maradjon belé. Talán Juliánna is érez valamit iránta?

Kassán érkezésekor azonban a főtéren szemtanúja lesz Czelder Orbán kivégzésének. A bakó éppen lefejezi Czeldert, amit Pálffy az erkélyről néz végig. Juliánna megdöbben: ha Pálffy korábban kegyelmet ígért a kuruc vezéreknek, de most mégis kivégezteti Czeldert, vajon mit várhat tőle? Rájön, hogy tehetetlen az ügyben, így hagyja el Kassát. Juliánna nem tudja, hogy Pálffy valójában azért rendelte el Czelder kivégzését, mert az még a békekötés után is lázadást szított, és az ő életére tört. Végül is szerencsés, hogy Juliánna nem találkozott Pálffyval személyesen, hiszen ő volt az, aki korábban Kézsmárknál közbenjárt Czelder kiszabadításáért.

Juliánna apja, Garamszeghi Ghéczy Zsigmond, igazi hős alakja a kuruc történelemnek, aki a legnagyobb veszélyekben sem ismert félelmet, noha több alkalommal is halálközeli helyzetekben találta magát. Korponay, a császári hadsereg egykori tagja, csak azzal a feltétellel vehette feleségül a lányát, hogy átáll a kurucok oldalára. Egykor Zsigmond életét majdnem kioltotta egy villámcsapás, amikor éppen egy szekéren utazott; az eset óta mélyen retteg a viharoktól.

A gömöri erdőben, a strecenói sziklaszoros egy eldugott völgyében fekszik a család palotája, ahová Juliánna most visszatér, hogy meglátogassa gyermekét. Megdöbbenve tapasztalja, hogy az egykor életerős fiú most sápadt és betegesnek tűnik, aki a kertben játékból ravatalozót épít a bogaraknak, és úgy érzi, anyja nem szereti őt.

Zsigmond vára egy labirintushoz hasonló, közepén egy pohárfenék üvegével fedett szobával, ahonnan titkos járat vezet a pincébe és a rézbánya aknáiba. Amikor Zsigmond észreveszi lányát, támadni akar, de éppen ekkor villámlik az ég, így inkább az üveggel borított szobába menekül, ahol lehetőség nyílik a beszélgetésre.

Juliánna őszintén elmond mindent apjának. Zsigmond dühös, de most már inkább a labancokra, mivel ő nem fogadta el a békekötést, és további felkelést szervez. Megállapodnak, hogy Juliánna is részt vesz ebben. Az első feladata, hogy ellátogasson a többi lázadóhoz – Zsigmond a villámlás miatt nem meri ezt megtenni –, és előhozza a rejtekből azt a kincset, amiből a felkelés költségeit fedezik. Azonban kiderül, hogy itt találkozni fog Korponayval és Fabricziussal is!

Zsigmond a dobsinai jégbarlangban rejtette el a kincset, amelynek helyszínén Fabricziusék vártak. Meglepetésükre Juliánna érkezik, és Korponay legszívesebben azonnal megbüntetné őt, ám Pelargus a nő védelmére kel. Amikor Juliánna felfedi a jéggel borított kincset, Pelargus heves védelmi beszédet tart mellette, így végül senki sem bántja. Korponay továbbra is gyűlölettel tekint rá, és közli, hogy többé nem tekinti a feleségének, még saját fiát is megátkozza, hasonlóan Bánk bánhoz.

Azonban kihangsúlyozza, hogy Juliánna bizonyíthatja elkötelezettségét azzal, hogy a saját oldalukra állítja és beszervezi a felkelésbe Jánossy Istvánt, akire nagy szükségük van, mivel a császár Jánossy bátyját, Pétert nevezte ki István helyére Gömör megye főispánjaként. Juliánnától azt várják el, hogy István ne engedje be Pétert Krasznahorka várába, így tudják majd, hogy a küldetés sikerült.

Juliánna felkeresi Jánossyt, aki magányosan, búskomorságban él. Zsófia teste még mindig a koporsóban van, és nem indult romlásnak. István a szobát szinte szentélynek tekinti. Ferkó, az idősebbik fia beteg, mióta az ágyút elsütötte. Amikor Juliánna elmondja Jánossynak a helyzetet Péterrel kapcsolatban, a férfi dühösen felpattan, hogy ő bizony nem fogja beengedni testvérét a várba. Ezzel visszaszerzi a kurucok megbecsülését.

Zsigmond megszervez lányának, Juliánnának egy újabb találkozót Husz apó fogadójában, ezúttal Korponayval, remélve, hogy esetleg kibékülhetnek. A találkozóra Korponay több társaságában érkezik. Amikor Juliánna beszámol Jánossy helyzetéről, mindenki örömmel fogadja a híreket, kivéve férjét, Korponayt. Juliánna könyörög a férjének, hogy bocsássa meg eddigi tetteit, mire Korponay azt válaszolja, hogy tetteiért majd megfizetik száz arannyal.

Ez a megjegyzés felidézi Juliánnában a császári udvarban elszenvedett régi sérelmeket, és hatalmas pofont kever le Korponaynak, majd elviharzik a helyszínről. Korponay dühösen utána akar lőni, nem haragból, hanem hogy az asszony ne árulhassa el őket, de Pelargus közbelép, és kezeskedik érte, ígéri, hogy követni fogja, és figyelni fogja Juliánna tetteit.

Juliánna Lőcsére indul, hogy beszéljen Cornides doktorral és orvosságot kérjen beteg fiának. Út közben találkozik egy hintóval, amiben Krisztina és Löffelholtz felesége utazik. Tőlük tudja meg, hogy III. Károly került a trónra, aki újra megerősítette a szatmári béke pontjait, Fabriczius is kegyelmet kapott, és Krisztina visszakapta birtokait. Így mindannyian Lőcsére mennek ünnepelni az új fejleményeket.

Amikor megkérdezik Juliánnától, hogy állnak a férjével, ő azt válaszolja, hogy kibékültek, noha ez nem felel meg a valóságnak. Ebben a pillanatban Korponay belép, és a nő elsápad, de Korponay meglepő módon megöleli őt, mintha a béke szentje lenne. Korponay elmondja, hogy hallották az új király amnesztiájáról, és ki akarnak békülni. Úgy tűnik, újra boldogság tölti be életüket, és újra egy párt alkotnak. Valójában azonban a felkelők bízták meg Korponayt, hogy úgy tegyen, mintha visszatérne feleségéhez, ezzel biztosítva, hogy Juliánna ne árulja el őket.

Juliánna Pozsonyba utazik, hogy ismét találkozzon Pálffyval, de a nádor nem tudja biztatni, hogy a bárói cím elintézését sikerrel meg tudja oldani. Ekkor Juliánna megjegyzi: „Vigyázzon Pálffy, jöhet még más világ is.” Pálffy ebből rájön, hogy a nő tud az összeesküvésről, és felszólítja, hogy mondjon el mindent, különben kivégzik. Pálffy valahogy rájön (a részletek nem világosak), hogy Juliánnánál vannak a felkelők levelei, amik bizonyítékként szolgálhatnak ellenük.

Juliánna azt hazudja, hogy a leveleket Kézsmárkon rejtette el, és követet kell érte küldeni, ezzel időt nyerve magának. Ezt követően elégeti a leveleket. Amikor az iratok hamuvá válnak, hirtelen belép Pelargus. Látva, hogy a nő nem lett áruló – hiszen a kulcslyukon át figyelte –, nagyon boldog, hogy nem kellett csalódnia a csodált asszonyban.

Juliánnát kínzásnak vetik alá, hogy kiszedjék belőle az árulók neveit, de ő kitartóan hallgat. Miután semmit sem árul el, Pálffy a tömlöcből egy szebb szobába helyezteti át. Itt talál egy papirost, amely nem más, mint Gábor donációs levele. Ennek láttán elgyengül, és megfordul vele a világ. Ekkor lép be a gyóntató pap, aki valójában Pelargus álruhában. Azt közli Juliánnával, hogy Gáborka meghalt. Ennek hatására az asszony végleg elhallgat, és kivégzik.

Azonban Pelargus hazudott, Gábor valójában életben van. A fiatalember ezt azért mondta, hogy megóvja bálványát, a végső bukástól. Így Juliánna hőssé vált.

Gáborból időközben derék ember vált, Jánossy fia, Ferkó viszont meghalt, ami végleg összetörte a vitézt.