George Orwell: 1984 olvasónapló

Szereplők:

George Orwell: 1984 olvasónapló
George Orwell: 1984 olvasónapló

Winston Smith
Julia
O’Brien
Nagy Testvér

George Orwell, eredeti nevén Eric Arthur Blair, 1903-ban született Indiában. Angliai neveltetését követően, már fiatalon megkezdte írói pályafutását, mely kezdetben a középiskolai lapok hasábjain történt. Tanulmányai befejezése után visszatért Indiába, ahol a burmai rendőrséghez csatlakozott, de az angol gyarmati politika iránt érzett ellenszenv miatt öt év múlva otthagyta állását.

Ezután Európa szegényebb rétegei között élt; először Párizsban, majd Londonban próbált szerencsét. Az írással kezdetben nem tudott megélni, ezért könyvesbolti alkalmazottként és haditudósítóként is dolgozott a spanyol polgárháború alatt.

Orwell kezdetben a baloldali nézetek híve volt, azonban Sztálin és a Szovjetunió politikája miatt később elhatárolódott ettől az irányzattól. Élete során többször is menekülnie kellett; folyamatosan rettegésben élt, tartva attól, hogy merénylet áldozata lesz.

Saját gyermekük sosem született, ezért feleségével egy kisfiút fogadtak örökbe. A második világháború idején is harcolt, és ekkor írta meg híres művét, az Állatfarmot. Felesége halála után a Jura szigetére költözött, ahol megalkotta a disztópikus világot bemutató 1984 című művét, amelyet élete végéig túlélve csak néhány hónappal élvezhetett. 1950-ben tüdőbajban elhunyt.

Orwell művei gyakran foglalkoznak politikai és társadalmi kritikával, és így van ez az 1984 esetében is, amely napjainkban is releváns üzeneteket hordoz.

George Orwell: 1984 olvasónapló

Az 1984 világképe feltűnő és szándékos párhuzamokat mutat a totalitárius államokkal, elsősorban (de nem kizárólag) a sztálinista Szovjetunióval. Orwell olyan korban élt, amikor a zsarnokság, a diktatúra valóságosan is jelen volt a Szovjetunióban, Németországban és más országokban, ahol a kormány vasmarokkal uralkodott saját polgárain, ahol az éhezés, a kényszermunka és a tömeges kivégzések mindennaposak voltak.

A történet színtere London, amely a fiktív Óceánia államalakulat egyik tartományának, az Egyes Leszállópályának a fővárosa. Óceánia immár évtizedek óta áll háborúban valamelyik rivális államalakulattal, hol Eurázsiával, hol Keletázsiával.

A három nagyhatalom közötti vég nélküli és céltalan harc mindennapi életre gyakorolt hatásai nyilvánvalóak: az ipar kizárólag a fegyvergyártásra koncentrál, ami állandó nélkülözést eredményez a lakosság számára. Orwell regényében a háborúk sújtotta városok és a faházakban tengődő emberek képe olyan valóságot tár az olvasó elé, amely különösen az angolok számára volt könnyen elképzelhető, hiszen a második világháború borzalmai még friss emlékek voltak számukra.

Óceánia kormányzati rendszere a brit modellt idézi meg négy, egymással ellentmondásos nevű minisztériummal: a Béke-minisztérium a háború ügyeivel, az Igazság-minisztérium a hazugságok terjesztésével, a Szeretet-minisztérium a kínzással, míg a Bőség-minisztérium az élelmiszerhiány kezelésével foglalkozik.

Az állam élén a rejtélyes és mindenható Nagy Testvér áll, aki egy negyvenöt év körüli, sűrű fekete bajuszos, durva vonású férfi képével jelenik meg. A Nagy Testvért általában plakátokon ábrázolják, a „NAGY TESTVÉR SZEMMEL TART” felirat kíséretében. A Párt, amely a Gondolatrendőrség segítségével tökéletes ellenőrzést gyakorol minden egyén felett, szigorúan betartatja az Angszoc (Ingsoc) ideológiáját.

Nagy Testvér félelmetes riválisa Emmanuel Goldstein, aki egykor a Párt tagja volt, de korai szakaszban kizárták a szervezetből. Goldstein a Testvériség nevű pártellenes mozgalom kulcsfigurájaként tűnik fel.

Az olvasók számára azonban rejtély marad, hogy a Testvériség valóságos-e, vagy csupán fikció; a jelek szerint lehetséges, hogy Goldstein karakterét maga a Párt alkotta meg. Továbbá, nem válik egyértelművé, hogy Nagy Testvér ténylegesen létező személy, a Párt fiktív alkotása, vagy esetleg már elhunyt egykori vezetőjük, amire O’Brien válasza is utalhat, amikor Smith megkérdi tőle ezt.

A Párt három jelmondata, amely mindenhol látható:

„A HÁBORÚ: BÉKE
A SZABADSÁG: SZOLGASÁG
A TUDATLANSÁG: ERŐ”

Az „1984” regénye egy világot ábrázol, ahol a béke valójában állandó háborút jelent, a szabadság a teljes kontrollt, a tudás pedig a tudatlanságot. E szélsőségek következtében a kifejezések jelentését elveszítik, a jelmondatok pedig axiomatikus állításokká válnak. A regény térképe részben spekulatív: bizonyos határok pontosan meghatározottak, míg mások feltételezéseken alapulnak. A történet végére Óceánia hírek szerint egész Afrikát meghódította.

A világot három tekintélyelvű nagyhatalom uralja, melyek funkcionálisan hasonlóak: Óceánia, Eurázsia és Keletázsia. Eurázsia neo-bolsevizmust, Keletázsia hivatalosan a halálimádatot hirdeti, bár ez inkább az önkiirtás ideológiáját takarja.

Fontos, hogy a lakosság ne legyen tisztában azzal, hogy az államok ideológiái alapvetően megegyeznek, így mindig az aktuális ellenség ideológiáját tartják utálatosnak. A regény írásának idejében az 1940-es évek végén Óceánia a Brit Birodalom, az Amerikai Egyesült Államok és Latin-Amerika területeit öleli fel, Keletázsia Kína és Japán területeire terjed ki, míg Eurázsia a Szovjetuniót és a kontinentális Európát foglalja magában. Az, hogy az Egyesült Királyság Óceánia része, a regény szerint történelmi rendellenesség kérdése.

Az újbeszél, Óceánia hivatalos nyelve, egyedülálló jellegzetessége, hogy szókincse évről évre folyamatosan csökken. Az állam nem tartja szükségesnek az összetett nyelvi struktúrák fenntartását, így az újbeszél a szavak tudatos eltávolítására épül. Ahogy Syme, a regény egyik szereplője fogalmaz: „Az igék és a melléknevek között végezzük a legnagyobb irtást, de a főnevek százait is nyugodtan eltávolíthatjuk. […] Ha ‘jó’ szavunk van, mi szükség van a ‘rossz’ szóra? ‘Nemjó’ éppen olyan megfelelő. […] ‘Pluszjó’ vagy ‘duplapluszjó’ kifejezésekkel fokozhatjuk a ‘jó’ értékét.”

Az újbeszél legfőbb célja, hogy ellehetetlenítse a forradalom vagy a véleményeltérés fogalmának megértését, eltávolítva azokat a szavakat, amelyek e fogalmak kifejezésére szolgálnának. Mivel a Gondolatrendőrség még nem fejlesztett ki olyan módszert, amellyel képes lenne véleményeltérést azonosítani az emberek gondolataiban, az újbeszéllel megteremtették a lehetőséget, hogy az emberek ne is tudjanak eltérő véleményt formálni. E nyelvi megközelítés alapjai a Sapir–Whorf-hipotézis nyelvészeti elméletére támaszkodnak.

Az, hogy miért írta meg George Orwell az „1984”-et, leginkább az ő kevésbé ismert műveiből válik érthetővé. Különösen a „Hódolat Katalóniának” című könyvéből ismerhetjük meg az író mély bizalmatlanságát a totalitarizmus és a forradalmak elárulása iránt.

Ebben a műben Orwell részletesen beszámol a spanyol polgárháború tapasztalatairól, amelyek alapvetően befolyásolták gondolkodásmódját és írói tematikáját. A „Légszomj” című alkotásában a személyes szabadság ünneplésére helyezte a hangsúlyt, ami az „1984”-ben teljesen megsemmisül.

A „Miért írok?” című esszéjében Orwell világosan kifejti, hogy 1936-tól kezdődően, tehát a spanyol polgárháború óta, komoly művei – mint például az „Állatfarm” – a szocializmusért és annak demokratikus formáiért, valamint a totalitarizmus ellen születtek, akár közvetlen, akár közvetett módon.

George Orwell: 1984 olvasónapló

 





Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük