Závada Pál: Jadviga párnája olvasónapló * Olvasónaplóm 2024

Závada Pál „Jadviga párnája” című regénye, amely 1997-ben látott napvilágot a Magvető Könyvkiadó gondozásában, a kortárs magyar irodalom egyik markáns alkotásaként emelkedik ki. A történet egy századfordulós magyarországi szlovák közösség életét tárja az olvasó elé, bemutatva mindennapjaikat és kihívásaikat.

Závada Pál: Jadviga párnája olvasónapló

Závada Pál „Jadviga párnája” című regénye egy többdimenziós szerelmi történetet bontakoztat ki Jadviga és Osztatni András kapcsolatán keresztül. A mű naplóformátumot ölt, melynek fő „írója” András, azaz Ondris, aki esküvőjük napjától kezdve rögzíti élményeit. Bár házassága Jadvigával varázslatosnak tűnhet, András hangvétele időnként árnyalt, érezhetően van valami, ami nem stimmel.

A történet bonyolódik Miso, az ő fiuk születésével, aki felnövekedésével újabb rétegeket ad a naplóhoz. Ahogy haladunk a regényben, András és Jadviga viszonya egyre több rejtélyt és homályt tartogat az olvasó számára, a kapcsolat mintha házasságtörési és vérfertőzési elemeket is felvetne.

Fordulatot vesz a történet, amikor Jadviga maga is kezébe veszi a naplót, olvassa és saját jegyzeteit fűzi hozzá, módosításokat végezve vagy új szövegeket adva hozzá. Miso írásai tovább színesítik a narratívát, így az olvasó végül három különböző szemszögből kapja meg a teljes képet.

Závada Pál „Jadviga párnája” című regénye szerelem, kiszolgáltatottság, árulás és a huszadik század történelmi eseményei által formált sorsokat ölel fel. A mű nyelvi leleményessége és az irodalmi nyelv zseniális használata teszi igazán különlegessé a kötetet.

A történet során mély érzelmek, elnyomott indulatok kerülnek felszínre, miközben a szereplők vagyonért, szerelemért küzdenek, és a gyerekek a beilleszkedés kihívásaival néznek szembe. A regény egyik leginnovatívabb eleme, hogy a szereplők naplóbejegyzések formájában osztják meg legbensőségesebb gondolataikat, amelyek lehetővé teszik számukra az őszinteséget.

A férj, András fájdalmas vágyakozása felesége, Jadviga iránt különösen megindító: „1917. január 28. Ami tehát lassan tíz hónapja már: Érzelmeim viszonzatlanok. Testi-lelki indulat nőm hiánya miatt. (Tágabban értve: nőhiány, szerelemhiány.) A Jadvigával közös út járhatatlansága, egyre mélyebb sár.”

Závada Pál „Jadviga párnája” regényében az emberi érzések, szerelmek és vívódások valósághű ábrázolása teszi különösen érzékeny és mélyreható olvasmányt. A könyvben a férj szerelme és érzelmi küzdelmei, valamint az asszony tartózkodása és vágyai közötti hányódása tökéletesen tükrözi az akkori kor szellemét.

A történelmi háttér, az első világháborút követő kaotikus időszak, a Tanácsköztársaság, a vörös terror és Trianon zűrzavara is hozzájárul a regény sűrű atmoszférájához. Különösen megható Misó alakja, aki a napló lapjai között szembesül szülei házasságának válságával és a felfedezéssel, hogy az apja talán nem is az ő igazi apja.

A „Jadviga párnája” című regényben Závada Pál érzékenyen tárja elénk az emberi érzelmek drámai mélységeit. Jadviga sorai különösen megindítóak férje, Ondris halála után; folytatja a naplóírást egészen közös gyermekük, az egyetlen gyermek haláláig. A történetet Misó bejegyzései zárják, aki saját életéről és a boldogság iránti vágyáról, valamint az elveszett gyermekkor utáni szeretet kereséséről ír. A sorokban érezhető a mély érzelmek és a fájdalom mellett a remény is.

Ez a regény egy fájdalmasan szép alkotás, amely az emberi lélek zegzugait boncolgatja, rávilágítva a legbensőbb érzésekre és érzelmekre. Megrázó, felkavaró olvasmány, amely fontos kérdéseket feszeget az emberi létezésről és a gyász feldolgozásáról.