Bulgakov: Kutyaszív olvasónapló * Olvasónaplóm 2024

Mihail Afanaszjevics Bulgakov ‘Kutyaszív’ című kisregénye 1925-ben íródott, de a Szovjetunióban csak 1987-ben jelent meg. Ez a huszas évek közepén játszódó mű Preobrazsenszkij professzor, a szervátültetések mestere köré épül, aki egy kutyába ültet át emberi szerveket. A természet rendjébe történő beavatkozás végzetes és szürreális zűrzavart okoz, amely allegorikus utalásokat tartalmaz az 1917-ben kezdődött történelmi ‘kísérletre’, melynek veszélyeire Bulgakov már a húszas évek elején profetikusan figyelmeztetett.

A kisregény a szatíra remekműveként az embertelenség és ostobaság elleni tiltakozást hangoztatja, melynek egyik kulcsmondata így szól: ‘Terrorral semmit sem lehet elérni egy élőlénynél, bármilyen fokán is álljon a fejlődésnek. Ezt mindig is mondtam, mondom most is és fogom is mondani. Ezek hiába gondolják azt, hogy a terror segít rajtunk. Nem, kérem, nem segít, bármilyen terror legyen is az: fehér, vörös, vagy akár barna! A terror teljesen megbénítja az idegrendszert.

Szereplők

Filipp Filippovics Preobrazsenszkij professzor
Ivan Arnoldovics Bormental doktor
Gömböc kutya
Klim Csugunkin
Poligráf Poligráfovics Gömbös (Sarikov)
Zinaida Prokofjevna Bunyina, asszisztens
Darja Petrovna Ivanova, szakácsnő
Svonder, a lakóbizottság elnöke
Fjodor, a portás

Bulgakov: Kutyaszív olvasónapló

Preobrazsenszkij professzor, a szervátültetések ismert szakértője, Gömböc, a kóbor kutya sorsán fordított nagyot. A kísérletező orvos magához vette az állatot, ellátta élelemmel, és gyógykezelte sérüléseit saját, hétszobás lakásában, ahol a legfontosabb vizsgálatokat és műtéteket is végzett.

A professzor népszerűségét jól mutatja, hogy befolyásos és hétköznapi emberek egyaránt felkeresték, remélve, hogy ők is részesülhetnek fiatalító kezeléseiben. Azonban az épület új lakóbizottsága, Svonder elnök vezetésével, szembe került a burzsoá lakóval. A tudós azonban kezdetben ügyesen hárította el a támadásokat.

Gömböc, a kóbor kutya, istenként tisztelte új gazdáját, Preobrazsenszkij professzort, és egyre inkább otthon érezte magát nála. Egy sorsdöntő este azonban a kutya életében radikális fordulat következett be, amikor emberi szerveket ültettek át az agyába, melynek következtében homo sapiens-szé változott.

Az új lény Klim Csugunkin, egy alkoholista és bűnöző személyiségjegyeit örökölte, ami faragatlan és pimasz viselkedésében nyilvánult meg, ezzel terrorizálva környezetét. A fejlődés érdekében Svonder könyveket adott neki, de Engels levelezése Kautskyval túlmutatott értelmi képességein. A kutyaember sorozatos botrányokat okozott: lopott, részegeskedett, köpött a földre, a cigarettacsikkjeit a perzsaszőnyegen taposta el, és káromkodásával hangos volt az élettere. Preobrazsenszkij professzor hosszú ideig türelmesen és udvariasan figyelmeztette a teremtményét, ám végül ő is elvesztette a türelmét.

Miután a félreformált emberi lény, aki korábban kutya volt, Poligráf Poligráfovics Gömbös nevet választott magának és megszerezte a szovjet állampolgárságot igazoló papírokat, munkát kapott a Moszkvai Köztisztasági Hivatalnál. Itt a kóbor állatok befogásával foglalkozó Tisztogatási Alosztály vezetője lett, ahol főleg macskák ellen irányult tevékenysége.

Az eltávolított macskákból készült mókusbunda kabátok eladásából származó jövedelem lehetővé tette számára, hogy házasságot fontolgasson. Gömbös azonban a munkahelyén egy sovány, kifestett szemű gépíró hölgyet csábított el, akit szerencsére a professzor időben felvilágosított a férfi valódi kilétéről. Vasznyecova elvtársnő könnyek között távozott, miután visszakapta azon smaragdköves gyűrűt, amelyet Gömbös korábban elvett tőle jegygyűrűként.

Néhány napja egy rendkívüli találkozóra került sor Preobrazsenszkij professzor és egy régi páciens, egy kövér, egyenruhás rendőrtiszt között. A tiszt, aki állhatatosan törekedett a találkozó létrejöttére, egy feljelentést nyújtott át a tudósnak, amelyet Gömbös, Svonder és a lakóbizottság titkára írt alá.

A dokumentumban többek között gyilkossággal való fenyegetés, lőfegyver rejtegetése, ellenforradalmi beszédek tartása, Engels egy könyvének elégetése és menshevik szervezkedés vádjai szerepeltek a professzor ellen. A rendőrtiszt távozása után Preobrazsenszkij és Bormental doktor szembesítették a hazatérő Gömböst, aki szemtelenül válaszolt nekik. Követelte a lakás tizenhat arsinnyi területét magának, és nem volt hajlandó önként távozni.

A feszült helyzet akkor ért csúcspontjára, amikor Gömbös pisztolyt rántott Bormentalra, aki egy rövid küzdelem után legyűrte. Az incidens után a professzor lakása szörnyű, mégis tökéletes csendbe burkolózott, ami meglepetést okozott a szomszédoknak.

A kisregény egy epilógussal zárul, amely a fenti események utáni tizedik nap történéseit öleli fel.