Paulo Coelho: Az alkimista olvasónapló * Olvasónaplóm 2024

Paulo Coelho „Az alkimista” című regénye az író legjelentősebb műveként számon tartott alkotás, amely 1988-ban jelent meg és az írót hirtelen nemzetközi hírnévre emelte. Ez a szimbolikus mű Santiago, egy andalúziai pásztorfiú lenyűgöző történetét tárja az olvasó elé, átszőve a szerelmet és boldogságot kereső emberi vágyakozásokkal. Coelho a kalandregény elemekkel gazdagított felnőtt meséjében az alkimistákról szóló tudását is felhasználja, miközben tiszteleg azon szellemi elődök előtt – mint Hemingway, Blake és Borges – akik művei nyomán saját írói útját egykor elindította.

Santiago, a történet andalúz hőse, kezdetben papnak készült, hiszen szülei így tervezték és papiszemináriumban is tanult egészen tizenhat éves koráig. Azonban hamarosan ráébredt, hogy őt kevésbé vonzzák Isten tulajdonságai, sokkal inkább érdekli a valós világ. Így döntött amellett, hogy pásztorfiúként folytatja életét, és az élet iskolájából merít tudást: a juhoktól, a tájtól, és az útja során találkozott különleges emberektől tanul, legyen az bolondos vének, jövendőmondó cigányasszony vagy fiatal lány.

Vágyva a bölcsességre és a végső tudásra, hosszabb utazásra indul, mely során észak-afrikai zarándokútján különös személyekkel találkozik. Itt ismerkedik meg az alkimistával, aki jelentős szerepet játszik abban, hogy Santiago megértse és kövesse sorsát meghatározó jeleket, valamint az álmok beteljesülésének és az érzelmek kiemelt fontosságát.

Amint Santiago Egyiptomig is eljut útján, megszerzett tudása, bár néhány szóban összefoglalható, mégis mélyebb és jelentőségteljesebb minden emberi bölcsességnél: megtanulja, hogy a keresés minden egyes pillanata az Istennel és az Örökkévalósággal való találkozás lehetősége. A regény, mely mesei hangulatot áraszt, és tele van szimbólumokkal, rejtélyekkel, egy kissé érzelmes, profán-misztikus „szentkönyvként” szolgál, különösen azok számára, akik hasonló lelki hangoltságúak.

A kalandokkal teli történetet gyakran hasonlítják Antoine de Saint-Exupéry „A kis herceg” című művéhez. Santiago, miután kétszer álmodik arról, hogy egy elásott kincs várja a piramisok tövében, útnak indul, hogy megtalálja azt. Afrika északi, sivatagos részén keresztül haladva, rendkívüli élményekkel gazdagodik, és számos különös személyiséggel találkozik útja során.

Ezek között van az alkimista, akitől megtanulja, hogy figyeljen a szívére, vegye észre az élet által küldött jeleket, és törekedjen álmai megvalósítására. Találkozik egy cigány jösnővel, üvegárusokkal, tolvajokkal és Sálem királyával is. Santiago útja során megismerkedik Fátimával, egy sivatagi oázis lakójával, aki szintén jelentős hatással van életére.

Mindenki támogatja Santiagót utazása során, azonban a kincs pontos helyét egyikük sem ismeri, még a rejtélyes alkimista sem. Santiago számára elengedhetetlen, hogy megfejtse a titkos jelek nyelvét, de mindenekfelett fontos, hogy szívére hallgatva saját álmait kövesse. Csak így találhat rá szíve vágyára és valósíthatja meg Személyes Történetét.

Paulo Coelho: Az alkimista olvasónapló

Első rész

Santiagót, az andalúziai pásztorfiút szülei papnak szánták, de ő a való világ iránt érzett kíváncsisága miatt pásztornak áll. Egy ismétlődő álom zaklatja, amelyben egy kisfiú az egyiptomi piramisokhoz vezeti, hogy megmutassa neki az ott rejtőző kincset, azonban az álom mindig abban a pillanatban szakad meg, mielőtt a kisfiú felfedné a kincs pontos helyét. A pásztorfiút nyugtalanítja a látomás, ezért felkeres egy cigány asszonyt, remélve, hogy segít értelmezni az álmát. Ám a konzultáció nem hozza meg a várt eredményt, és csalódottan távozik.

Santiago Tarifa főterén találkozik Sálem királlyal, aki képes olvasni a gondolataiból. Az öreg király beszél neki a világlélekről és arról az erőről, amely segíthet neki beteljesíteni a „Személyes Történetét”. Ez a találkozás biztosítja számára a kedvező kezdetet.

Santiago eladja juhait, és útnak indul, hogy megvalósítsa saját történetét, de hamar nehézségekkel találkozik. Tanger kikötői kocsmájában összeismerkedik egy férfival, akivel Egyiptomba való eljutás reményében köt szövetséget. A férfi azonban szélhámosnak bizonyul, és ellopja minden pénzét. Santiago azonban nem adja fel, hanem munkát vállal egy üvegárusnál.

Második rész

Santiago egy évet töltött egy üvegárusnál, ahol új ötleteivel hozzájárult az üzlet fellendítéséhez, és eközben megtanult arabul. A célja az volt, hogy elegendő pénzt keressen, visszatérjen Spanyolországba, újra megvegye juhait és folytassa pásztori életét.

Azonban, amikor egy év után készülődött az indulásra, kezébe kerültek azok a kis kövek, amelyeket korábban a királytól kapott. Ekkor döbbent rá, hogy bár pásztor bármikor lehetne, egy újabb lehetőséget Egyiptomba jutni talán nem kapna. Ezért felkereste az üvegárus egyik szállítóját, emlékezve arra, hogy az üzlet áruit sivatagon át haladó karavánok szállították.

Santiago megismerkedik egy angollal, aki El-Fajjumba utazik, hogy felkutassa az alkimistát, akinek segítségével reméli beteljesíteni saját személyes történetét. Több hónapos utazás után érkeznek meg az oázisba, ahol Santiago segítségével az angol férfi igyekszik megtalálni az alkimistát.

Ekkor találkozik Santiago Fatimával, a helyi lányba az első pillanatban beleszeret. A folyamatban lévő háborús viszonyok miatt közel egy hónapot kénytelenek az oázisban tölteni, mialatt Santiago nap mint nap találkozik Fatimával. Beszélgetéseik során mesél neki az életéről, álmairól és személyes küldetéséről.

Santiago továbbra is figyeli a „Világ nyelvét”, amelyet csak kevesen értenek meg. A jelekből kiolvasott közeledő veszélyt felismerve segít az oázis lakóinak a megmenekülésben. Ekkor találkozik az alkimistával, aki további segítséget nyújt neki személyes története során.

Együtt indulnak neki a sivatagnak, hogy Santiago megtalálja a kincsét. Santiago csupán követi a jeleket, tudatában annak, hogy ha saját személyes történetét éli, akkor az univerzum is mellé áll és segíti őt küldetésében.