Csehov: A kutyás hölgy olvasónapló * Olvasónaplóm 2024

A kutyás hölgy (eredeti cím oroszul: Дама с собачкой) fekete-fehér orosz (szovjet) Anton Pavlovics Csehov című novellája. A klasszikus szerző válogatott kötete egy különleges írással kezdődik, amelyben egy ostoba és tudálékos földbirtokos, Vaszilij Szemi-Bulatov alázatos, ám tolakodó levelet ír tudós szomszédjának, hogy látogassa meg őt.

A levélben azonban nem rejti véka alá ellenszenves tulajdonságait sem. Ez a karakter, a doni hadsereg nyugalmazott őrnagya, akarata ellenére válik szörnnyé, hasonlóan Csehov későbbi, nagy horderejű elbeszéléseinek emlékezetes figuráihoz. Ilyen például a 6-os számú kórterem tapintatlan postatisztje is, akivel szemben a főhős, a betegeivel nemtörődöm módon bánó kórházi főorvos végül elmeosztályra kényszerül menekülni, ahol az ottani altiszt is bántalmazza.

A válogatásban szereplő írások gyakran a szerepjátszásra épülnek, és a karakterek, akik kénytelenek elfogadni saját lényegüket, mert egyszerűen „ilyenek”. Az írások során Csehov a kisebb karcolataiban is mélyreható társadalomkritikát végez, mint például a „Kaméleon” című művében, ahol Ocsumelov rendőre egy tábornok kutyájával szemben is alázatoskodik, vagy a „Csinovnyik halála”, amelyben egy szerencsétlen kishivatalnok a félelemtől hal meg, miután tüsszentett a hivatal főnökére.

A szerző a kirívó és extrém karaktereken keresztül az általános emberi viselkedést tárja fel, amit máskülönben csupán anekdotákra redukáltak volna. Csehov éles szemmel vizsgálja a gazdagok és a paraziták viselkedését olyan művekben, mint az „Ellenségek” és „A léha asszony”. Az író még ennél is leplezetlenebbül ábrázolja a felelőtlenül élő felső középosztály tagjait olyan elbeszélésekben, ahol mellékszereplőként jelennek meg, mint például „A menyasszony” című művében Andrej Andrejevics, aki a tevékenység hiányát korának jelének tartja, vagy Mogyeszt Alekszejevics, aki feleségét anyagi előnyök érdekében feláldozza.

Csehov a legszegényebb rétegek életét magas szintű művészettel, néha szociográfiai célokkal vagy szándékosan túldramatizálva mutatja be. Ilyen művek a „Vanyka”, az „Aludni” és főként a „Parasztok”, amelyek által a teljes kivetettséget hétköznapi történeteken keresztül érzékelteti, mint például a „Bánat” és a „Fájdalom”. Jellemzően csehovianak tekinthetők azok a novellák is, amelyekben „szinte semmi nem történik”, mégis a mai olvasóra a lélektani helyzetek és a kimondatlan sokértelműségük miatt gyakorolnak jelentős hatást.

Ezt a novellatípust számos európai szerző vette később példának. Moravia a védtelen létezés alaphelyzetéről írt novellasorozatot, míg Katherine Mansfield írásművészetét a mezzaninos ház nosztalgiája hatja át. Az „A kutyás hölgy” befejezetlen cselekménye a ’50-es évek francia és amerikai novellisztikájának kedvelt formálási módszerére utal. Ebben a műben található az író egyik kulcsmondata is, amely humanista pesszimizmusát írja körül: „Tulajdonképpen minden gyönyörű ezen a világon, kivéve azt, amit mi magunk gondolunk és cselekszünk, mikor megfeledkezünk a lét magasabb céljáról, emberi méltóságunkról.”

Szereplők:

Ija Szavvina – Anna Szergejevna
Alekszej Batalov – Dmitrij Gurov
Nyina Aliszova – Gurov felesége
Pantyelejmon Krimov – von Dideritz, Anna férje

Csehov: A kutyás hölgy olvasónapló

Gurov, a moszkvai bankár Jaltában tölti nyaralását, ahol megakad a szintén ott pihenő, házas Anna Szergejevnán. Bár mindketten kötöttségekkel rendelkeznek, a „kutyás hölgy” könnyű kapcsolatnak ígérkezik. A kettőjük között viszony alakul ki, ám Gurov tervei nem várt fordulatot vesznek, amikor Anna váratlanul mély érzelmeket kezd táplálni a választékos modorú, de csupán rutinszerűen udvarló férfi iránt. Anna lelkiismereti válságait Gurov higgadtan viseli, és amikor az asszony távozik, ő magában lezárja a kapcsolatot.

Moszkvában már beköszöntött a tél, és Gurov a megszokott családi és társasági környezetében, fogadásokon és kártyapartik során egyre inkább érzi Anna hiányát. Egy nap titokban Szaratovba utazik, hogy újra találkozzon a nővel. Annát végül egy színházi előadáson, férje mellett ülve találja meg.

A szünet alatt sikerül egy rövid találkozót szervezniük, ahol a halálra rémült Anna ismét kinyilvánítja szerelmét és megígéri, hogy Moszkvába látogat. A történet utolsó jeleneteiben a moszkvai szálloda csendes szobájában újraegyesülő pár bujkálásra ítélt, ám állandó szerelméről és belső vívódásaikról esik szó. Úgy érzik, valódi életük most veszi csak kezdetét, de kérdés marad, hogy elérkezhet-e valaha az az idő, amikor kapcsolatukat nyíltan vállalhatják. A film e „kezdettel” zárul, Gurov pedig lábujjhegyen távozik a találkozóról.

Csehov korában játszódó, látszólag egyszerű szerelmi történet mögött egy mélyebb társadalmi kritika bontakozik ki, mely a megszokásokon és látszatokon alapuló világot tár fel.

A nyaralók lenéző magatartása, a moszkvai társasági élet üres elégedettsége, Gurov feleségének gúnyos megjegyzése, miszerint férje ne próbálkozzon nőcsábásznak mutatkozni, valamint Anna bólogató férje a színházban – mindezek jellemzői ennek az előítéletekkel és felületességgel teli közegnek. Jaltában még Gurov is beleolvad ebbe a világba; miközben Anna érzelmeiről és lelkiismereti válságairól beszél, Gurov érdektelenül dinnyét eszik, vagy titokban az óráját figyeli.

A megszokásokon és látszatokon alapuló világtól merőben eltérő, Gurov és Anna között kibontakozó intim kapcsolat egy másik, finomabb dimenziót nyit meg. Az ő világukat halk szavak, apró gesztusok és Anna érzelmi viharai alkotják. Az impresszionista hangulatú tengerparti séták és hegyi kirándulások során szabadságukat érzékelve szinte eggyé válnak a természettel. E jelenetek atmoszféráját emeli, hogy a film készítői gyakran szó szerint vették át és alakították dialógussá Csehov szövegének bizonyos részeit.