Abe Kóbó: A homok asszonya olvasónapló * Olvasónaplóm 2025

A homok asszonya (砂の女, Szuna no onna) Abe Kóbó 1962-ben megjelent regénye, amely magyarul először 1969-ben látott napvilágot Csalló Jenő fordításában. A mű alapján, Abe Kóbó saját forgatókönyvének felhasználásával készült film, amelyet Tesigahara Hirosi rendezett. A 1964-es cannes-i filmfesztiválon a produkció elnyerte a zsűri különdíját, a főszerepeket pedig Eidzsi Okada és Kioko Kisida alakították.

Abe Kóbó: A homok asszonya olvasónapló

A regény főszereplője egy gimnáziumi tanár, aki rovargyűjtő kirándulása során egy homokkráterben élő falu fogságába esik. A férfi és egy fiatalasszony a mélyen fekvő házban rekednek, ahol a tanárt a csordogáló homok folyamatos eltávolítására kényszerítik. A történet egy kafkai helyzetet fest le, ahol a férfi menekülési kísérletei és a szenvedés drámai leírása végig feszültséget teremt a cselekményben, amely egyébként kevés eseményt tartalmaz.

A mű mélyebb jelentése a homokkrátert körülvevő életfilozófiai szimbólumban rejlik, amely a férjét és gyermekét elvesztett fiatalasszony életének hátterét adja. A tanár először hiábavaló terveket kovácsol a menekülésre és a falu helyesebb megoldására, de idővel ráébred, hogy a túléléshez elengedhetetlen a homok természetéhez alkalmazkodó, nehéz, ám hasznos munka. A férfi ekkor megérti, hogy életének értelme abban rejlik, amit most végez. A magányos vágyálmok szenvedései után ráébred, hogy itt, a homok között, elkerülheti a modern társadalom elidegenedését is.

Amikor a falusiak szabad mozgást biztosítanak az asszonynak, ő mégsem menekül el, hiszen tudja, hogy a szökésre még lesz idő. Abe Kóbó regénye nem csupán történetet mesél el, hanem életfilozófiát kínál, amely a magány és közöny „homokjában” való elmerülés kérdését feszegeti. Ez a mű, Kawabata Hóország-a után, újabb bizonyítéka annak, hogy az új japán prózairodalom jelentősége elengedhetetlen a magyar irodalmi kánonban.