Szántó T. Gábor: Édeshármas olvasónapló * Olvasónaplóm 2025

Szántó T. Gábor 1966. július 10-én született Budapesten. 1990-ben végzett az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán, emellett a Bölcsészettudományi Karon esztétikát és judaisztikát is tanult. Irodalmi pályafutását versekkel és kisprózákkal indította.

1991 óta a Szombat című zsidó politikai és kulturális folyóirat főszerkesztője. Legutóbbi művei között szerepel A szabadulás íze című verseskötete (2010) és az Édeshármas című regénye (2012). Novelláit és esszéit több nyelvre lefordították.

Szántó T. Gábor: Édeshármas olvasónapló

Az Édeshármas című regény a fülszöveg szerint szerelmes történetként ígérkezik, és valóban olvasható így is, ám ennél sokkal összetettebb. Bár tartalmaz szerelmi szálakat, valójában inkább egy útkeresés a boldogság felé.

A mű három főszereplője közül kiemelkedik az öreg mester, reb Slojme, aki a szatmári jesivát végezte, és egyetemi tanárként tér vissza Amerikából. Tanítványokat gyűjt maga köré, miközben túlélőként mindent megtesz, hogy az ezredfordulón megőrizze a zsidó múlt megmaradt emlékeit, és megszállott elszántsággal adja tovább tudását.

Egy mester, egy tanítvány és egy nő próbálnak kitörni életük zsákutcáiból az ezredforduló Budapestjének jellegzetes helyszínein: Újlipótvárosban, a Duna-parton, divatos bárokban, romkocsmákban és a zsidónegyed szűk sikátoraiban.

Hol együtt, hol külön-külön, hol egymást támogatva, hol egymás elől menekülve keresik a választ arra, miként lehet elviselni a szerelmet, az életet és a halált.

Kutatják, hogy lehetséges-e kilépni a múlt árnyékából, vagy azt egész életükön át magukban kell hordozniuk. Folyamatosan keresik a választ arra, hogyan lehet így élni és szeretni.

Egy vészkorszakot túlélt idős emigráns tér vissza Amerikából Budapestre, és költözik az Újlipótváros szívébe. Szülőhazájához való ragaszkodása és a múlt értékeinek tudatosítása vezérli visszatérését. Fiatal tanítvány csatlakozik hozzá, aki kezdetben támogatóként áll betegeskedő mesterének nagy tervei mellett, ám szerelmi válsága miatt egyre inkább ő kerül rá szoruló helyzetbe, és fordul az idős férfi életbölcsessége felé.

A regény párhuzamosan bontakoztatja ki a szerelmi szálat és a mester-tanítvány viszony kalandjait. Szexualitás és vallás, valamint a maradás vagy távozás dilemmája egyaránt központi témák. Az öreg nem csupán a hagyomány átadására, hanem az élet megélésére is tanítja tanítványát, mintegy azt sugallva: ha a tanulás mint életforma megszűnik, az élet maga még mindig kínál lehetőséget a tanulásra.

A múlt élő valóságként jelenik meg ebben a műben, amely mégis ízig-vérig kortárs regény. A történetben hangsúlyos szerepet kap a szerelmi szenvedély és a nemzedékek közötti párbeszéd lehetősége, ugyanakkor foglalkozik azzal is, miként élhetnek egymás mellett eltérő hitű és világnézetű emberek, valamint hogyan birkózhat meg a tradíció a modern kor kihívásaival a mai világban.

A regény szereplői és miliője ismerősek a szerző Népszabadságban megjelent tárcanovella-sorozatából, ám a tárcák és a regény eltérő történetszálakat és élethelyzeteket mutatnak be ugyanazon szereplők életéből.