Katona André: Mennyi időnk van? olvasónapló * Olvasónaplóm 2025

Két huszonöt éves, gyermekkori barát küzd az idővel, amely ellenük dolgozik. Bence, aki inkább cselekvő típus, éppen ismerkedik a szabad akarattal, és a szívére hallgatva próbálja megtalálni önmagát. Noel, a gondolkodó, soha nem vágyott arra, hogy megfeleljen mások elvárásainak, és kamaszkorától kezdve nyíltan vállalja másságát.

A közös múltjuk adja erőforrásukat, amely táplálja jelenüket, ám kérdéses, hogy a jövőjük is közös lehet-e.

Ez a szívbe markoló, érzelmileg intenzív és feledhetetlen szerelmi történet az ígéretes fiatal szerző első regénye.

Katona André: Mennyi időnk van? olvasónapló

Két huszonöt éves gyermekkori barát küzd az idő múlásával, amely egyre nagyobb kihívás elé állítja őket. Bence, a cselekvő, még csak ismerkedik a szabad akarattal, miközben a szívére hallgatva próbálja megtalálni önmagát. Noel, a gondolkodó, soha nem törekedett arra, hogy mások elvárásainak megfeleljen, és kamaszkorától nyíltan vállalja másságát.

Közös múltjukból merítve táplálják jelenüket, ám kérdéses, hogy lesz-e közös jövőjük. Katona André regénye különösen izgalmas újdonság a mai magyar könyvpiacon, hiszen hitelesen és frissen mutatja be a két fiú szerelmét. A történet egyik nagy erőssége a különleges szerkezet, amely révén a szereplők gondolataiba több nézőpontból is betekintést nyerünk, még a mellékszereplők érzéseit is megismerve.

Kiemelkedő pillanat például a regény elején megjelenő pincérfiú belső világának ábrázolása. Az olvasói visszajelzések, például a moly.hu oldalon, komoly kíváncsiságot keltettek bennem, hiszen ismerős számomra az a világ, amelyben a szereplők élnek. Barátaim között is vannak, akik hasonló helyzetben vannak, így értem örömeiket és nehézségeiket is.

Ez a történet egy fontos üzenetet hordoz: a boldogság mindenkinek jár, függetlenül attól, hogy a kapcsolat heteroszexuális vagy homoszexuális. A szerelem nem válogat, nem nézi a nemeket – egyszerűen csak megtörténik.

Noel és Bence története rendkívül mai, hiteles és elgondolkodtató. A kempingben Noelre támadó, látens homoérdeklődésű férfi, valamint a barátok és a családtagok hozzáállása a két fiú kapcsolatához mindennapi kihívásokat és konfliktusokat vet fel. A fiúk azonban közösen küzdenek azért, hogy boldogok legyenek – és ez az összetartozás kulcsa.

Bence lelkében bizonytalanság húzódik meg: bár mélyen szereti Noelt, és jól érzik magukat együtt, a kapcsolat társadalmi bélyege mégis zavaró számára. Hiába a hosszú múlt, a közös jelen, a közös jövő mégsem valósul meg. A regény dőlt betűs oldalai már előrevetítik a történet szomorú végkifejletét.

Talán egyetlen kritikaként elmondható, hogy a fiúk túl sokat gondolkodtak a múltbeli sérelmeken és elmaradt eseményeken. Ugyanakkor Noel gondolata, miszerint „közös emlékeket és boldog pillanatokat kell gyűjteni, amelyekből kikerekedik a boldogság”, mély és igaz üzenetként jelenik meg. Különösen bátor gesztus volt, amikor Noel képes volt elengedni Bencét – ez a szeretet egyik legszebb bizonyítéka. Nem önző módon, hanem a másik boldogságát szem előtt tartva cselekedett.

Ez a történet tehát nemcsak a fiatalok kapcsolatának krónikája, hanem egy mély emberi üzenet arról, hogy a szeretet és a tisztelet a legfontosabbak, még akkor is, ha a körülmények nem mindig kedveznek.

A regény mélyen ábrázolja a fiú lelkét és gondolatait, miközben felvillantja a választás szabadságát is — ám Bence végül mégsem őt választja. Biztos, hogy ez a szerelem mindkettőjükben mély nyomot hagyott, még ha az élet csak ennyi időt és egymást adta is nekik.

„Olyan jó lenne így leélni az életünket. Érezni az ölelését minden nap. Imádom a karjait. Együtt megöregedni vele, vadlesekre felmászni, világot látni… De nem tehetjük meg. Tudom, hogy nem szabad.” — hangzik el a történet egyik megrendítő mondata.

A regény elgondolkodtató, sőt, megrázó képet fest a párkapcsolatok működéséről, ahol a két fél döntése alapvető, de a környezet előítéletei és társadalmi nyomásai is jelentős hatással vannak a kapcsolat alakulására. Katona André műve hitelesen tükrözi a mai társadalom viszonyait, gazdag, érzékletes leírásokkal színesítve a történetet, amely igazán élményszerű olvasmány.

Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, mely ígéretes első regényként várja a folytatást. Külön érdemes kiemelni a könyvborítót is: az ötletes, két színnel és a két fiú profiljával megjelenő design középpontjában a könyv címe áll: „Mennyi időnk van?” E kérdésre senki nem tud választ adni, ám azt kívánom, hogy mindenki merjen igazán boldog lenni választott párjával, gyűjtsön minél több szép emléket, melyekre érdemes visszaemlékezni — és találja meg azt a társat, akivel nemcsak átmenetileg, hanem egész életre szóló boldogságot élhet meg.