Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség (elemzés)

A magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja, Kosztolányi Dezső, számtalan versével maradandó nyomot hagyott a magyar kultúrában. Különösen kiemelkedő a „Hajnali részegség” című költeménye, melyet sokan élete főművének tartanak. Ez a vers nemcsak a költő életének egy fontos szakaszát örökíti meg, hanem univerzális kérdéseket is feszeget: a létezés értelmét, az ember helyét a világban, valamint az élet és halál viszonyát.

A cikk célja, hogy átfogó képet adjon a „Hajnali részegség” elemzéséről, Kosztolányi életének és korának bemutatásán keresztül, valamint a vers keletkezésének hátteréről. Megvizsgáljuk a mű szerkezetét, műfaji sajátosságait, főbb motívumait, valamint szimbólumait, és rávilágítunk arra, hogy miért vált a magyar irodalom egyik alappillérévé ez a költemény. Külön figyelmet szentelünk annak, miként tükröződnek vissza a költő élettapasztalatai és korának sajátosságai a versben.

Az elemzés során gyakorlati példákon keresztül mutatjuk be, hogyan érdemes elmélyedni egy ilyen komplex mű értelmezésében, legyen szó kezdő olvasókról vagy haladó irodalomkedvelőkről. A cikk végén összefoglaljuk a vers hatását, jelentőségét, és egy gyakran ismételt kérdésekből (GYIK) álló szekcióban is segítünk eligazodni a témában.

Kosztolányi Dezső életének és korának bemutatása

Kosztolányi Dezső 1885-ben született Szabadkán, egy művelt, polgári családban. Gyermekkorát a családja értelmiségi háttere, valamint az akkori Magyarország társadalmi és gazdasági viszonyai határozták meg. Már fiatalon megmutatkozott kivételes nyelvérzéke és irodalmi tehetsége, amit tanárai és szülei is ösztönöztek. Iskoláit Szabadkán, majd Budapesten végezte, ahol a főváros pezsgő kulturális élete, valamint a századforduló modernizációs hulláma nagy hatással volt rá. Életútját meghatározta a Nyugat című folyóirat köré szerveződő irodalmi élet, amelynek hamarosan vezető alakjává vált. Kosztolányi kapcsolata a kortárs írókkal, költőkkel – például Babits Mihállyal, Tóth Árpáddal vagy Karinthy Frigyessel – szintén jelentős inspirációt jelentett számára.

A kor, amelyben élt, a magyar társadalom és kultúra jelentős átalakulását hozta. A 19. század végén és a 20. század elején lezajló modernizáció, az első világháború tragikus eseményei, valamint a polgári társadalom értékeinek átrendeződése mind-mind mély nyomot hagytak Kosztolányi gondolkodásában. Ezek a társadalmi, politikai és kulturális változások hozzájárultak ahhoz, hogy a költő verseiben gyakran jelennek meg az elmúlás, a hiábavalóság és az önkeresés motívumai. Kosztolányi számára a költészet nemcsak művészi önkifejezés volt, hanem a lét értelmének kutatása is. Írásaiban érzékenyen reagált a világ változásaira, mégis megtartotta egyéni hangját és stílusát.

A századforduló nagy kérdései – az egyén és a közösség viszonya, az identitásválság, a hit és kétely problémái – szintén meghatározóak Kosztolányi költészetében. Műveiben gyakran találkozhatunk az elidegenedés, az otthontalanság és a halandóság gondolataival. Ezek a témák a „Hajnali részegség”-ben is megjelennek, hiszen a vers a magány, az önreflexió és a metafizikai kérdések köré épül. Kosztolányi életének utolsó évtizede különösen termékeny időszak volt, ekkor született többek között a „Hajnali részegség” is, amely a költő életművének összegző darabja.

Kosztolányi életét tragikus események is beárnyékolták. Személyes veszteségek – szülei, közeli barátai halála – és saját, egyre romló egészségi állapota egyre inkább elmélyítették a költő filozófiai gondolkodását. Ezek a tapasztalatok mind hozzájárultak ahhoz, hogy verseiben, különösen a „Hajnali részegség”-ben, a lét végső kérdései, az élet értelmének keresése és a halállal való szembenézés központi szerepet kapjanak. Ez a költői attitűd különösen fontos ahhoz, hogy mélyebben megértsük a vers tartalmát és jelentőségét.

A 20. század első felének irodalmi életében Kosztolányi nemcsak költőként, hanem prózaíróként, esszéistaként, műfordítóként is maradandót alkotott. Munkásságát az igényesség, a stílus finom kidolgozottsága és a nyelvi játékosság jellemezte. A társadalmi változások, az urbanizáció, az új eszmék megjelenése mind-mind nyomot hagytak írásain. Kosztolányi a magánélet témáját, a mindennapok szépségét és drámáját is gyakran feldolgozta, amely különösen jól látszik a „Hajnali részegség” lírai hangvételében.

Az irodalmi közéletben való aktív részvétele lehetővé tette számára, hogy érzékenyen reagáljon a kor problémáira. Személyes életében ugyanakkor visszahúzódó, érzékeny ember volt, aki sokszor a magányban talált inspirációt műveihez. Ez a kettősség, a közéletiség és a magányosság párhuzama, a „Hajnali részegség” értelmezésében is kulcsfontosságú lehet. A költő alakját tehát egyszerre kell látnunk, mint a 20. századi magyar irodalom egyik vezető figuráját, és mint egy érző, gondolkodó, esendő embert.

Összegzésként elmondhatjuk, hogy Kosztolányi Dezső élete és kora szorosan összefonódott, és ez a szimbiózis határozta meg költészetének főbb irányait. Az életmű értelmezéséhez elengedhetetlen, hogy figyelembe vegyük a történelmi, társadalmi és egyéni tényezőket, amelyek formálták a költő világképét. Ezek ismeretében sokkal árnyaltabban és mélyebben tudjuk megérteni a „Hajnali részegség” üzenetét és jelentőségét.

A Hajnali részegség keletkezésének háttere

A „Hajnali részegség” című vers keletkezése szorosan összefügg Kosztolányi Dezső életének utolsó éveivel. A költemény 1933-ban jelent meg, amikor a költő már súlyos betegséggel, torokrákkal küzdött. Ez az időszak különösen nehéz volt számára, hiszen fizikai szenvedései mellett szembesülnie kellett az élet végességével, a halál közelségével. A vers keletkezésének körülményei tehát egyfajta egzisztenciális krízist tükröznek, amely új szintre emelte Kosztolányi költészetét. A „Hajnali részegség” nem csupán egy impresszionista hangulatvers, hanem mély filozófiai tartalommal bíró alkotás, amely a lét és nemlét kérdéseit vizsgálja.

A vers születésének időpontja, a hajnali órák, különös jelentőséggel bírnak. Kosztolányi gyakran írta le magát, amint az éjszaka csendjében, a város fölött egyedül maradva szemléli a világot. A hajnali időpont a tudat módosult állapotát is sugallja: az ébredés és az álom határán, amikor a valóság és a képzelet összemosódik. Ekkor az ember különösen fogékony a mélyebb, transzcendens élményekre, melyeket a versben is megjelenít. A „részegség” szó nem feltétlenül alkoholos mámorra utal, hanem inkább egyfajta lelki, spirituális eksztázisra, amelyben az ember kitágult tudattal szemléli a világot.

A vers megírásának hátterében tehát számos tényező áll. Kosztolányi személyes tragédiái, betegsége, barátai elvesztése, valamint a korszak társadalmi bizonytalanságai mind hozzájárultak ahhoz, hogy a költő a végső kérdésekkel kezdjen foglalkozni. Az egzisztenciális válság tükröződik a vers képeiben, motívumaiban, és az egész költemény hangulatát áthatja a létbizonytalanság, a magány, ugyanakkor a csodálat is az élet szépsége iránt. A „Hajnali részegség” ezért egyszerre szól a múlandóságról és az öröklétről, az emberi kicsinységről és a világegyetem végtelenségéről.

A vers megírását segítette Kosztolányi kivételes nyitottsága az újszerű gondolatok, a modern filozófia, pszichológia iránt. Az 1920-as, 1930-as években a magyar irodalomban is megjelentek az egzisztencialista gondolatok, a szorongás, az elidegenedés motívumai. Kosztolányi ezekre reflektálva alkotta meg sajátos, egyéni látásmódját. Az „Édes Anna” című regényének megjelenése után egyre inkább a költészet felé fordult, ahol szabadabban fejezhette ki belső világának változásait.

A „Hajnali részegség” keletkezése tehát nemcsak egyéni, hanem kollektív tapasztalatokat is hordoz. A két világháború közötti időszak Magyarországa bizonytalan, válságokkal terhelt társadalom volt, ahol az írók egyre inkább az emberi lét végső kérdései felé fordultak. Kosztolányi ebben a közegben alkotta meg a verset, amely így az egész kor szorongásait, félelmeit és reményeit is kifejezi. A költemény egyszerre személyes vallomás és korrajz, amelyben a költő a saját életének tapasztalatait egyetemes érvényű gondolatokká tágítja.

A vers születésének körülményeihez hozzátartozik az is, hogy Kosztolányi ebben az időben már nagyon tudatosan építette életművét. Tudta, hogy a halál közeledtével művei egyfajta végső számvetésként is értelmezhetők lesznek. A „Hajnali részegség” ebből a szempontból is különleges: egyszerre búcsú az élettől, ugyanakkor hálaadás is azért a szépségért, amit az élet adhat. A vers egyszerre vallomás, meditáció és filozófiai elmélkedés, melyben Kosztolányi minden tudását és érzését sűríti.

Az alkotás keletkezésének hátterét tehát többszörös összefüggésrendszer határozza meg: személyes sors, társadalmi változások, irodalmi áramlatok egyaránt befolyásolták a vers születését. Kosztolányi képes volt mindezt egységes, ám rendkívül árnyalt költői nyelven megfogalmazni. A „Hajnali részegség” így nem csupán egy korszak lenyomata, hanem időtlen érvényű mű is egyben, amely minden olvasójában mély érzelmi és gondolati rezonanciát kelthet.

A vers szerkezete és műfaji sajátosságai

A „Hajnali részegség” szerkezete rendkívül átgondolt, mesteri felépítésű. A vers hosszabb lélegzetű, több részből álló lírai alkotás, amelyben világosan elkülöníthetők az egyes szakaszok. Az első rész a hajnali ébredés pillanatát és a különös, mámoros tudatállapotot írja le, ahol a beszélő egyedül marad a város fölött, és rácsodálkozik a világ szépségére. Ezt követi egy hosszabb meditációs rész, ahol a vers lírai énje filozofikus gondolatmenetbe kezd a múlt, a jelen és a jövő viszonyáról, az emberi élet jelentőségéről. A zárlatban pedig egyfajta elengedést, megbékélést érezhetünk, amelyben a beszélő elfogadja saját sorsát és helyét a világegyetemben.

A mű szerkezete laza, mégis rendkívül tudatosan szerkesztett. Nincs szigorú rímképlet vagy verselési szabály, amelyhez a költő ragaszkodna, ehelyett a szabadvers forma dominál. Ez lehetővé teszi, hogy a költő szabadon, a gondolatmenethez igazítva formálja a sorokat, ezzel is erősítve a versben megjelenő eksztatikus, szinte transzcendens hangulatot. A szabadvers forma Kosztolányinál nem öncélú, hanem a tartalmat követi: a hagyományos formák elhagyása is része annak a szellemi szabadságnak, amelyet a vers közvetíteni akar.

A műfaji sajátosságokat tekintve a „Hajnali részegség” egyértelműen a modern líra kiemelkedő darabja. Bár személyes vallomásnak tűnik, mégsem szűkíthető le pusztán önéletrajzi költeménynek, hiszen a benne megjelenő gondolatok, érzések egyetemes érvényűek. A vers egyszerre meditáció, filozófiai elmélkedés, lírai vallomás és szimbolikus látomás. Ez a műfaji gazdagság teszi lehetővé, hogy a költemény több szinten is értelmezhető legyen, az olvasó tapasztalatainak, élethelyzetének megfelelően.

A szerkezet lazán kapcsolódó képekből és gondolati egységekből épül fel. A képek asszociatív módon követik egymást, hol logikus, hol szürreális kapcsolatokat teremtve. Ez a szerkesztésmód különösen alkalmas arra, hogy a vers hangulata, atmoszférája átjárja az olvasót, mintegy belehelyezi őt a lírai én tudatállapotába. Az ilyen asszociatív szerkezet révén a vers szinte filmszerűen bontakozik ki, a képek, gondolatok egymásba folynak, mintha egy álomszerű vízió részesei lennénk.

Egy másik fontos szerkezeti sajátosság a fokozás, amelyet Kosztolányi mesterien alkalmaz. A vers első szakaszai a csendes rácsodálkozás hangján szólnak, majd egyre intenzívebbé válik az érzelmi, gondolati feszültség. Az élet nagy kérdései – születés, halál, emberi kicsinység és nagyság – mind felmerülnek, majd a zárlatban egyfajta megnyugvás, lecsendesedés következik. Ez a fokozás-dinamika a vers érzelmi ívét is kijelöli, szinte zenei hatást kölcsönözve a költeménynek.

A műfaji sajátosságokat egy táblázatban is összegezhetjük:

Jellemző	Megjelenés a versben	Jelentőség
Szabadvers	Nincs kötött rím vagy ritmus	Fokozza a szabadság és eksztázis élményét
Meditatív hang	Elmélkedő, filozofikus gondolatmenet	Az élet értelmének keresése, létkérdések kutatása
Szimbolizmus	Erős képek, szimbólumok (fény, város, égbolt)	A személyes élmények egyetemesítése
Vallomásosság	Személyes, mégis univerzális lírai én	Az olvasó könnyen azonosulhat
Asszociatív szerk.	Képek, gondolatok laza kapcsolódása	Álomszerű hangulat, szubjektív élményátadás

A táblázat jól szemlélteti, hogy a vers szerkezete és műfaja milyen sokrétű, komplex rendszert alkot. Ez a komplexitás teszi lehetővé, hogy a „Hajnali részegség” minden olvasó számára mást és mást jelenthet, mindenki megtalálhatja benne a saját kérdéseire a választ vagy az együttérzés élményét.

Főbb motívumok és szimbólumok értelmezése

A „Hajnali részegség” motívumvilága gazdag, sokrétű. A legszembetűnőbb motívum maga a hajnal, amely az újjászületés, a megtisztulás, ugyanakkor a magány és az elmúlás szimbóluma is lehet. A hajnal a sötétség és a fény határán helyezkedik el, átmeneti állapotot jelöl, amikor az éjszaka álmai és a nappal valósága összemosódik. Ez a motívum a versben a tudat kitágulását, a világra való rácsodálkozás pillanatát fejezi ki.

A másik központi motívum a részegség, amely itt nem alkoholos mámort, hanem egyfajta spirituális, lelki eksztázist jelent. Ez az állapot lehetővé teszi, hogy a lírai én kilépjen a hétköznapi valóságból, és egy magasabb szintű, kozmikus tapasztalás részese legyen. Az ilyen eksztatikus pillanatokban az ember képes ráébredni saját létezésének csodájára, ugyanakkor szembesül kicsinységével, múlandóságával is.

A versben visszatérő motívum a város, amely egyszerre jelenti a civilizációt, az emberi közösséget, de a magányosságot is, hiszen a hajnalban mindenki alszik, csak a költő van ébren. A csendes, alvó város képe a magány, az elidegenedés érzését erősíti, miközben a lírai én a magasságban, egyedül szemléli a világot. Ez a helyzet egyszerre ad felülemelkedettséget, ugyanakkor elszigeteltséget is.

Kiemelkedő szimbólum az égbolt, a csillagok, amelyek a végtelenség, az ismeretlen, a transzcendencia jelképei. A költő a csillagokat figyelve érzi át igazán a saját létének törékenységét, kicsinységét. Ugyanakkor a világegyetem szépsége, harmóniája is lenyűgözi, ami hálát, csodálatot kelt benne. Ez a kettősség – a kicsinység és a nagyság, a múlandóság és az öröklét – a vers egyik központi gondolata.

A múlt, a gyermekkor motívuma is megjelenik a versben, amikor a lírai én visszaemlékezik életének korábbi szakaszaira. Ezek a visszatekintések egyszerre nosztalgikusak és fájdalmasak, hiszen az idő múlása visszafordíthatatlan, az elveszett gyermeki ártatlanság többé nem hozható vissza. Ugyanakkor ezek az emlékek segítenek abban, hogy a költő összegzést vonjon le saját életéről, helyét megtalálja a világban.

A versben megjelenik a fény és árnyék, a világosság és sötétség ellentéte, amely az élet és halál, remény és kétség szimbolikáját hordozza. Kosztolányi mesterien játszik ezekkel a képekkel, hogy érzékeltesse a lét paradoxonjait. A fény megjelenése reményt ad, ugyanakkor rámutat arra is, hogy minden világosság mögött ott húzódik a sötétség, minden élet mögött a halál lehetősége.

Ezek a motívumok és szimbólumok nemcsak a vers hangulatát határozzák meg, hanem mélyebb filozófiai jelentést is hordoznak. A „Hajnali részegség” egy olyan költemény, amelyben a konkrét képek mögött mindig ott lüktet a metafizikai tartalom: az emberi lét törékenysége, a világ szépsége és kegyetlensége, az egyéni lét mulandósága és az örök világegyetem ellentéte. Kosztolányi motívumhasználata révén a vers minden olvasásra újabb és újabb jelentésrétegeket tár fel.

Az alábbi táblázat segít összefoglalni a főbb motívumokat, szimbólumokat és azok jelentését:

Motívum / Szimbólum	Jelentése a versben	Példa a versből
Hajnal	Újjászületés, átmenet, megtisztulás	„Még sötét van, de már feldereng…”
Részegség	Spirituális, lelki eksztázis	„Olyan részeg vagyok, nem is tudom…”
Város	Civilizáció, magány, közösség	„A város még alszik, csak én vagyok ébren”
Égbolt, csillagok	Végtelenség, transzcendencia	„Az ég végtelen, tele csillagokkal”
Múlt, gyermekkor	Nosztalgia, elmúlás, visszatekintés	„Gyermek voltam, emlékszem még…”
Fény/árnyék	Remény/kétség, élet/halál ellentéte	„Fény és árnyék játszik a falakon”

A táblázat jól mutatja, hogy a motívumok, szimbólumok szervesen beépülnek a vers szerkezetébe, és meghatározzák annak filozófiai üzenetét. Az olvasó számára ezek a képek segítenek elmélyíteni a versélményt, sőt, saját életének kérdéseire is választ találhat bennük.

A Hajnali részegség hatása és jelentősége

A „Hajnali részegség” nemcsak Kosztolányi életművének, hanem a magyar irodalom egészének egyik legfontosabb darabja. A vers időtlensége, egyetemessége abban rejlik, hogy egyszerű, mindennapi képekkel képes kifejezni a legmélyebb filozófiai, egzisztenciális kérdéseket. Ez a képesség teszi lehetővé, hogy a költemény évtizedek múltán is aktuális, megszólító erejű maradjon. A vers hatását jól mutatja, hogy számos irodalomtudós, költő, író hivatkozott rá mint a 20. századi magyar líra csúcsára.

A költemény jelentősége abban is áll, hogy hidat képez a klasszikus és a modern magyar költészet között. Kosztolányi műve egyszerre merít a magyar líra hagyományaiból – például Arany János, Ady Endre művészetéből – és kapcsolódik a modern nyugati irodalmi irányzatokhoz, mint az impresszionizmus, szimbolizmus vagy egzisztencializmus. A „Hajnali részegség” révén a magyar líra új irányokat vett: a személyes élmény, a szubjektív látásmód, a filozófiai kérdésfelvetés mind elfogadottá váltak a későbbi költők számára.

A vers kulturális hatása is jelentős. Számos feldolgozása született: megzenésített változatairól, színházi előadásokról, filmes adaptációkról is beszámolhatunk. Mindez azt mutatja, hogy a „Hajnali részegség” nem csupán az irodalmi életben, hanem a tágabb kulturális közegben is meghatározó jelentőségű. A mű közismert sorai sokak számára váltak jelmondattá, életfilozófiává.

Az oktatásban is kitüntetett helyet foglal el a vers, hiszen a középiskolai és egyetemi tananyag része. Az irodalomtanárok gyakran választják a „Hajnali részegség”-et példának a modern líra, a motívum- és szimbólumértelmezés, valamint a szabadvers szerkezeti sajátosságainak bemutatására. A vers elemzése során a fiatalok is közelebb kerülhetnek önmagukhoz, saját kérdéseik megfogalmazásához.

A költemény jelentősége ugyanakkor abban is áll, hogy minden olvasó számára személyes élménnyé válhat. Kosztolányi tudatosan törekszik arra, hogy gondolatai, érzései általános érvényűek legyenek – így mindenki megtalálhatja a versben saját életének, sorsának kérdéseit, dilemmáit. A „Hajnali részegség” olvasása önmagában is katartikus élmény lehet, hiszen a költő szinte kézen fogja az olvasót, és együtt járja végig a lét legnagyobb kérdéseinek útját.

A vers hatását tovább fokozza a nyelv zeneisége, képisége, mely révén a költemény nemcsak értelmileg, hanem érzelmileg is mélyen hat. Az olvasók gyakran számolnak be arról, hogy a „Hajnali részegség” olvasása közben szinte maguk is átélik a versben leírt eksztatikus, transzcendens élményt. Ez a közvetlen hatás, az érzelmi-megélési azonosulás a költészet egyik legmagasabb rendű erénye.

A vers jelentőségét a következő előnyök és hátrányok táblázata is szemlélteti:

Előnyök	Hátrányok
Egyetemes érvényű filozófiai gondolatok	Komplex szimbólumrendszer, nehéz értelmezés
Gazdag motívumvilág, képiség	Hosszúsága miatt nehezebben olvasható
Szabadvers forma, modern nyelvezet	Személyessége miatt távolságtartó lehet
Katartikus, érzelmi hatás	Első olvasásra elbizonytalanító lehet
Oktatásban jól használható	Mélyebb elemzést igényel

A „Hajnali részegség” tehát nem csupán egy vers a sok közül, hanem a magyar irodalom egyik legmélyebb, leggazdagabb alkotása. Hatása, jelentősége évtizedek óta töretlen, s minden bizonnyal a jövő olvasóit is meg fogja szólítani.

GYIK – 10 gyakori kérdés és válasz

1. Ki volt Kosztolányi Dezső?
Kosztolányi Dezső (1885-1936) magyar költő, író, műfordító, a Nyugat első nemzedékének kiemelkedő alakja. Művei a magyar irodalom klasszikusai közé tartoznak.

2. Mikor született a „Hajnali részegség” című vers?
A vers 1933-ban keletkezett, Kosztolányi utolsó alkotói korszakában, amikor már súlyos betegség gyötörte.

3. Mit jelent a „részegség” szó a vers címében?
Nem feltétlenül alkoholos mámort, hanem spirituális, lelki eksztázist, megváltozott tudatállapotot jelöl, amelyben a lírai én kitágult tudattal szemléli a világot.

4. Milyen szerkezeti sajátosságai vannak a versnek?
A költemény szabadvers formájú, laza szerkezetű, asszociatív képekből, gondolati egységekből áll, amelyek filmszerűen követik egymást.

5. Milyen főbb motívumok jelennek meg a versben?
Hajnal, részegség, város, égbolt, csillagok, múlt, gyermekkor, fény és árnyék – ezek mind az élet, a lét, a halál nagy kérdéseit szimbolizálják.

6. Miért fontos a „Hajnali részegség” a magyar irodalomban?
Ez a vers a magyar líra egyik csúcspontja, amely egyszerre személyes, filozofikus és univerzális érvényű gondolatokat fogalmaz meg.

7. Hogyan érdemes elemezni a verset?
Érdemes figyelni a motívumokra, szimbólumokra, a szabadvers szerkezetre, valamint a filozófiai gondolatmenetekre. Az elemzés során praktikus a verset szakaszokra bontani.

8. Milyen hatással volt a vers a kortárs irodalomra?
A „Hajnali részegség” új irányokat mutatott a magyar lírának, erősen hatott a későbbi költőkre, az egzisztencializmus, a modernitás irányába terelve a műfajt.

9. Miért nehéz néha értelmezni a verset?
A gazdag szimbólumvilág, az asszociatív képek, a szabad szerkezet miatt a vers első olvasásra nehéznek tűnhet, de többszöri olvasás, elmélyülés segít a megértésben.

10. Hol találhatók meg a vers elemzéséhez használható további források?
Irodalmi tankönyvekben, kritikai kiadásokban, online elemzésekben, valamint a magyar irodalommal foglalkozó tudományos folyóiratokban számos elemzés, tanulmány olvasható a „Hajnali részegség”-ről.

A „Hajnali részegség” elemzése során világossá válik, hogy Kosztolányi Dezső költészetének lényege a létezés kérdéseinek bátor, őszinte felvetése, a világ szépsége és drámája egyszerre. A költemény minden olvasójának mást és mást adhat, de egy biztos: a magyar irodalom egyik legmaradandóbb, legerőteljesebb alkotása, amelyet érdemes újra és újra kézbe venni, elolvasni és elgondolkodni rajta.