Jókai Mór: A nagyenyedi két fűzfa olvasónapló * Olvasónaplóm 2024

Szereplők:

Zetelaky József – nagyenyedi – felsőbb osztályos (humanissime) – tizenhét éves diák
Karassiay Áron – József tanulótársa, barátja, rettentő erejű diák
Tordai Szabó Gerzson – a nagyenyedi kollégium rektorprofesszora
Trajtzigfritzig – labanc rablóvezér
Bórembukk – Trajtzigfritzig alvezére
Klárika – Tordai Szabó Gerzson gyönyörű lánya
Balika – kurucvezér
Tóth János – főbíró

A történet valós történelmi eseményekre épül, melyek a Rákóczi-szabadságharc idején zajlottak, amikor Nagyenyed városát támadás érte. Ebben az időszakban a helyi kollégium diákjai is bekapcsolódtak a harcokba. Jókai Mór művében azonban nem a kurucok és labancok közötti ellentét kerül előtérbe, hanem mindkét fél egyaránt martalócként jelenik meg.

A regény középpontjában a fosztogató seregek és a békés polgárok közti konfliktus áll. E drámai események közepette bontakozik ki József és Klárika ártatlan, romantikus szerelme, mely a hősies küzdelem mellett egy másik, emberibb oldalát is megmutatja az eseményeknek.

Jókai Mór: A nagyenyedi két fűzfa olvasónapló

A történelmi Felvinc és Nagyenyed között, egy kis hegyi patakon, egy kőhíd húzódott, mely mellett két 150 éves fűzfa őrködött. Ezek a fák tanúi voltak az 1704-ben kezdődő eseményeknek, amikor a Rákóczi-szabadságharc idején a kuruc és labanc csapatok gyakorta megjelentek a térségben, és a várost ismételten megpróbáltatások érték. A kurucok vezére, Balika egy Tordai-hasadékbeli barlangban rejtőzött el csapataival, míg a Mezőséget Trajtzigfritzig és Bórembukk, két labanc főnök uralta.

A nagyenyedi kollégium, amelyet egy 1858-as rajz is ábrázol, abban az időben hétszáz diákot nevelt. Az intézmény vezetője, Tordai Szabó Gerzson, a tudományok iránt elkötelezett, békés természetű professzor volt, aki lányával, Klárikával élt a kollégium közelében található emeletes házban. Gerzsonhoz csak két kiváló diák, Zetelaky József és Karassiay Áron járhatott be. Ahogy az idő telt, József beleszeretett Klárikába, és titokban verseket csempészett a lányhoz. Klárika azonban az apjának mutatta meg a költeményeket, aki szigorúan bírálta meg a fiatal költőt.

A labanc csapatok jelentős ellátmányt, köztük száz darab vágómarhát, ötven mázsa szalonnát, ezer kenyeret, tizenkét bendő túrót és kétszáz akó bort követeltek Nagyenyed városától. A helyiek nehezen, de összeszedték a kért javakat és szekerekre rakva indultak útnak, azonban útközben a kuruc Balika és emberei elrabolták tőlük a teljes szállítmányt.

A városlakók, a labancok érkezésének hírére, sietve elhagyták otthonaikat, értékeiket elásták, az asszonyokat, gyerekeket és az időseket a közeli hegyekbe, az erdőkbe menekítették. A hajadon lányokat a református templomba gyűjtötték, míg a fegyverfogható férfiak a templom udvarán táboroztak le.

A kollégium diákjai kardokkal és kopjákkal felfegyverkezve kérték professzoraikat, hogy vezessék őket a labancok ellen. Azonban Tordai Szabó Gerzson professzor megtiltotta a fegyverhasználatot, bízva a város békés tárgyalásainak eredményességében. A diákok fegyvereit elkobozták, de ők másnap hajnalban elmentek a Maros partjára, ahol friss fűzfákból husángokat vágtak. Ezeket a botokat titokban, tógáik alá rejtve hozták vissza a kollégiumba és a faraktárban elrejtették.

Aznap délben Trajtzigfritzig háromezres serege jelent meg Nagyenyed alatt, ami újabb feszültséget hozott a városba. A helyi főbíró és a kollégium rektorprofesszora, Tordai Szabó Gerzson, béketárgyalásokra indultak a martalóchad vezetőjéhez, ám újabb követelésekkel tértek vissza. A lakosság, a béke ígéretét hallva, visszatért otthonaiba, míg a labancok a várostól ezer lépésre táboroztak le. Azonban a fiatal lányok a templomban maradtak, ahol Klárika egy látomástól vezérelve felment a templomtoronyba. Onnan látta, hogy a labancok éjjel titokban közelednek a város felé, ezért megkondította a vészharangot, figyelmeztetve ezzel a városlakókat.

Mire a labancok a városba értek, az ismét üresen állt. Trajtzigfritzig ekkor parancsot adott a város tizenkét helyén történő felgyújtására, de hirtelen kitört zápor minden tüzet eloltott. Másnap reggel a martalócok foglyul ejtették Gerzson professzort és lányát. Ezt látva a diákok, fűzfadorongjaikkal felfegyverkezve, nekitámadtak a labancoknak. A véres összecsapás során Zetelaky József és Karassiay Áron szemtől szemben került Trajtzigfritziggel és Bórembukk-kal. A harc végén a diákok győzelmet arattak. A kiszabadult Gerzson úr és Klárika, a két hős fiúval együtt, térdre hullva adtak hálát az Úrnak a megmenekülésért.