Johann Wolfgang Goethe: Faust olvasónapló * Olvasónaplóm 2024

Főbb szereplők:

Faust: A XV-XVI. Század fordulópontjában valójában és egy nagy mágus hírében álló doktor Faustus.
Mefisztó: (Mefisztopheles): a tagadás szelleme.
Wagner: tudós filiszter, Faust ellentéte.
Margaréta: A korabeli német drámahősnők rokona, (pl. Schiller Lujzája az Ármány és szerelem című „polgári szomórújátékˇ-ban ) a naiv természetesség képviselője.
Márta: Margaréta édesanyjának kontraszt figurája; feslett, kíváncsi, kerítő szomszédasszony
Bálint: Margaréta bátyja; nem egyénített figura. A mások véleményének uralma lenyomja benne a testvéri szeretet.

Johann Wolfgang Goethe: Faust olvasónapló röviden

A Faust-dráma központi témája jól ismert: Faust, a főhős, megállapodást köt Mefisztóval, az ördöggel. Az egyezség szerint Mefisztó minden kívánságát teljesíti, cserébe Faust halála után a lelkét átadja neki, feltéve, ha élete során akad egy pillanat, amikor teljesen boldognak érzi magát. A mű első része líraibb, szubjektívebb hangvételű, melyben Faust a tudományok iránti kiábrándulását, a sikertelen mágikus kísérleteket és egy tragikus szerelem történetét éli át, mely Goethe személyes tapasztalataiból táplálkozik. A fausti ismeretszerzési vágy a kor szellemét tükrözi, azaz a francia forradalom előestéjén megerősödő polgárság mindentudásra törekvését.

Az első rész fő motívuma a Margit-tragédia, egy elcsábított és gyilkossá vált lány esete, amely a régimódi társadalmi berendezkedés, a szigorú előítéletek és a képmutató erkölcsök ellen emel vádat. Ebben a szakaszban Faust még az ún. „kisvilágban” mozog, tévedéseinek és csalódásainak emberi vonása van. A kevésbé ismert és olvasott második rész Faustot a „nagyvilágba” kalauzolja.

Faust ebben a szegmensben a közéletben keresi tettei értelmét, és bár sokszor csalódik, a mű végén a szerző mégis megváltja őt, jutalmazva küzdelmét, ezzel is jelezve, hogy a harcoló ember sosem bukhat el végleg.

Johann Wolfgang Goethe: Faust olvasónapló

I.rész

Dr. Faustus, a tudományok iránti csalódottan öregedett tudós, életét szentelte a tudományos kutatásoknak, de már nem talál vigaszt sem a megidézett Földszellem magasztosságában, sem Wagner, a famulusa földhözragadt gondolkodásában. Kétségbeesésében majdnem megivott egy méregpoharat, azonban a húsvéti harangok hangja visszatartotta az öngyilkosságtól.

Vágyakozva a magányából való kitörésre, sétálni indult Wagnerrel az ünneplő városba, ahol mindenütt tiszteletteljes fogadtatásban részesült, ami csak fokozta benne a hiábavalóság érzését. Egy fekete kutya kísérte haza őket.

Visszatérve dolgozószobájába, Faustus hozzálátott az Újszövetség fordításához, de már az első sor kulcsszavánál elakadt. A fekete kutya, aki hazáig követte őket, hirtelen vándordiákká változott, aki nem más, mint Mefisztó. Faustus megpróbálta őt fogva tartani, de ez nem sikerült.

Második beszélgetésük során kötöttek egy szerződést: Mefisztó csak akkor viheti el Faustus lelkét, ha az valaha boldognak és elégedettnek érzi magát.

Faust kalandjai kezdetben egy kocsmai mulatozásban veszik kezdetüket, ám a diákok durva viselkedése elidegeníti őt. További undort kelt benne a következő állomás, a boszorkánykonyha, mígnem egy varázstükörben megpillant egy lenyűgözően szép nőt. Mephisto ekkor varázsitalt szerez egy boszorkánytól, amely megfiatalítja Faustot.

Amikor Faust az utcán meglátja Margarétát, azonnal felismeri benne a tükörkép szépségét, és beleszeret. Mefisztó és Márta asszony segítségével, ajándékokkal gyorsan elcsábítja a lányt. Egy szerelmes éjszakán Margaréta altatót ad anyjának, hogy a titkos találkozójuk zavartalan legyen, de váratlanul megjelenik a bátyja, Bálint, akit Faust megöl. Margaréta teherbe esik, egyedül marad szégyenével, Faust pedig elmenekül. A nőt súlyos bűntudat gyötri anyja és bátyja halála miatt, és kétségbeesésében megöli újszülött gyermekét, ezért börtönbe kerül.

A történet későbbi szakaszában Mefisztó Faustot egy boszorkányszombatra viszi. Az illúziók világában Margaréta árnyéka hozza véget a varázslatnak. Amikor Faust megtudja, milyen helyzetbe került szerelme és hogy ő felelős a történtekért, Mefisztótól könyörög, hogy mentsék meg a lányt. Börtönbe jutnak, ahol Margaréta csókja már nem kelt szerelmet Faustban, és noha próbálja őt kimenteni, a lány nem hajlandó vele menni. Egy égi hang közli Fausttal, hogy Margaréta lelke mennybe jutott.

II.rész

A császári palota pompás díszletei között Mefisztó tölti be az udvari bolond szerepét. Egy monumentális udvari maszkjáték keretében csodálatos lények vonulnak fel, melyet másnap kiderül, hogy Faust szervezett. Közben pozitív fejleményekről érkeznek hírek: a császár által kibocsátott papírpénz megmentette az országot a csődtől. A császár ezután arra kéri Faustot, hogy idézze meg a világ legszebb asszonyát, Helénát, aki Paris királyfival érkezik. Heléna szépsége a férfiakat, Parisé a nőket ejti meg. Faust azonban magának kívánja megszerezni Helénát, de közeledésére a szellem alakok eltűnnek.

A történet tovább bonyolódik Faust vegykonyhájában, ahol Wagner, az öreg famulus mesterséges úton létrehoz egy lombikembert, Homunculust. Érezve Faust vágyát Heléna után, Homunculus Mefisztóval együtt a múlt álomvilágába repíti őket. A Walpurgis-éjben landolnak, amely természeti harmónia tükröződése.

Homunculus azonban igazi létezést kíván magának, így Proteus a tengerbe veti, ahol a szép Galatea kagylóján végül elpusztul. Közben Faust tovább kutatja a hús-vér Helénát, akiért végül az alvilágba küldik, míg Mefisztó a Walpurgis-éj torz lényei közé vegyül.

Menelaosz spártai király palotájában, Heléna és rabnői egy áldozat bemutatására készülnek. Mefisztó, álcázva torz álarcba, felfedi, hogy ők lesznek az áldozatok, kivéve, ha vele menekülnek meg. Ezt a lehetőséget választják, és egy menedéket adó városba érkeznek, ahol Faust lovagként fogadja őket. Kettőjük között nagy szerelem szövődik, melynek gyümölcse egy gyermek, aki azonban tragikusan lezuhan. Heléna követi fiát a túlvilágra, és magával viszi Faustot is.

Faust, visszatérve a valóságos világba, ambiciózus célt tűz ki maga elé: a tenger által elzárt földet akarja visszahódítani. Mefisztó utasítására először a császárt segíti meg újra. Philemon és Baucis, egy idős házaspár, akik a gátépítéstől féltik kis birtokaikat, bosszantják az immár megöregedett Faustot, aki megdöbbenve értesül arról, hogy amikor felgyújtották kunyhójukat, ők halálos rémületükben elhunytak.

A gazdagodott Faust házában megjelenik egy hívatlan vendég: a gond, amely megvakítja őt. Faust tévesen boldognak érzi magát, hiszve, hogy az ásók zaját az ő nagy művének építése okozza, holott valójában a lemúrok, a halottak ártó szellemei, Mefisztó parancsára ássák előre a sírját. Mégis, Faust megtalálja az őt boldoggá tevő pillanatot, és ezt kimondja.

Mefisztó már készülne seregét mozgósítani, hogy elvigyék Faust lelkét, de ekkor megjelenik egy angyali sereg, és ők viszik magukkal a lelkét a mennybe. Utazásuk során Faust találkozik Margarétával is, aki kéri, hogy ő gyámolíthassa a megvakult lelket. A történet végső tanulságát egy kórus fogalmazza meg: a valós világ csak jelkép; az Örök Nőiség emeli fel az embert a magasba. Így Faust élete boldog megsemmisüléssel ér véget.